„Élt valamikor egy vén boszorkány Nagyharsány falujában, a hegy tövében, akinek volt egy gyönyörűséges leánya, Harka. Szeme csillogott, mint a gyémánt, aláomló dús haja olyan tüneményesen selymes volt, mint az esthajnali pára, szép ívű, piros száját pedig csak a hajnalban nyíló rózsabimbóhoz lehetett hasonlítani.
Az ördög mindenáron szerette volna megkaparintani az ártatlan szépséget. Ígért az anyókának fűt-fát, s mikor ez sem használt, átokkal fenyegette. Az anyóka alkut ajánlott: ha az ördög estétől hajnalig, kakas-kukorékolásig felszántja a Harsányi-hegy szikláit, akkor övé a lány, de ha csak egy ásónyommal is elmarad, ne számítson a kezére.
Az ördög megörült az ajánlatnak, előhozta a pokolból hatalmas vasekéjét, egy macskát és egy kecskét fogott be eléjük. Jókedvűen kezdett hozzá a szántásnak, s még éjfélt sem ütött az óra, máris fel volt szántva a hegy fele.
Nosza, megijedt erre az öregasszony, de végső elkeseredésében pompás mentő-ötlete támadt. Éjfél után odament a tyúkólhoz, s elkezdett kukorékolni. A kakasok visszafeleltek neki, s csakhamar az egész falu hangos lett a kakasszótól.
Az ördög nem vette észre a cselt, bukása feletti dühében elhajította az ekéjét egészen Beremendig (az ekéről lepottyant sárból lett a siklósi hegy), ő maga pedig Harkány falunál (amely a szép Harkáról kapta nevét) nyomtalanul eltűnt a föld gyomrában. Ahol lement a pokolba, a repedésen víz tört fel a felszínre, mely azóta is buzog.
(Forrás:
Az ördögszántotta hegy. Baranyai mondák, hiedelmek és történetek. Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója)
A fenti mondának a tegnap esti Vylyan borkóstoló adja aktualitását. Ha valaki nem tudná, a Vylyan pincészet egyike a Villányi borvidék legismertebb szőlőbirtokainak. Mintegy tíz esztendeje volt alkalmunk személyesen is felkeresni a pincét, nagyszerű élmény volt.
Nem szeretném hosszan taglalni a tegnapeste kóstolt borok sorát, mert nem ez mondanivalóm célja. A pincészetnek van egy alkotása, amelynek elnevezése Villányi MONTENUOVO Cuvée. Négyféle bor házasításából készül: cabernet franc, zweigelt, syrah, merlot. A kóstolás érdekessége az volt, hogy ittunk egy kortyot a házasításból, majd külön-külön kóstoltuk a Montenuovo-t alkotó borokat. Nagyon érdekes és tanulságos volt, mert a tételek egyenként egészen mást mutattak, mint együtt! A 2008-as évjárat borait ittuk, elmondhatjuk, hogy már zeniten vannak. A zweigelt komoly meglepetést okozott, gyönyörű mélybordó színével, remek savgerincével, varázslatos illatjegyeivel. A cabernet franc – amely Villányban találta meg igazi hazáját – szintén kitűnő volt, a fajta összes jellegzetessége kidomborodott. A merlot megfelelt a jó átlagnak, ellenben a syrah meglehetősen vékonykának tűnt. Visszakóstolva a cuvée-t, érdekes volt, hogy a cabernet franc uralta, a merlot kicsit simábbá, kerekebbé tette, a zweigelt és a syrah nem volt felfedezhető a házasításban, persze az is igaz, hogy még a húsz százalékot sem érték el arányaiban. Érdekes volt, hogy külön készült, majd házasítás után még hordóban, majd palackban együtt fejlődő borok milyen érdekes végeredményt adnak.
Az igazi meglepetés ezután következett, hiszen a 2008-as syrah után megkóstoltuk a 2009-es évjáratút is. Döbbenetes volt a különbség, ha egy tízes skálán kellene osztályoznom, a ’08-as négyest, a ’09-es tízest kapna! Ugyanaz a termőhely, ugyanaz a technológia, ugyanaz a pince – mégis, mi lehet a különbség oka? Az időjárás! Ennyire befolyásolja egy bor minőségét az adott évjárat. Mondják, a szőlő nem ismeri az egyenes derekú embert, megkívánja, hogy lehajoljanak hozzá. A rengeteg szaktudás és a befektetett munka mellé kell egy jó adag szerencse is. Nem minden évjárat kínál csúcsborokat, egy csipetnyi mázli is kell az élethez. A legszebb az az egészben a szőlő és bor játékossága, ezért is szerethető a palackba zárt élet.