„De elhiheted, annál egy picivel több kell, mint a jelszavak és, hogy vesszen el Trianon.”

A 92 éve történt trianoni békediktátumról szóló megemlékezésünk címadó gondolata Nyerges Attilától ered. Azért esett a választásom erre, mert, ha a szavai mélyén megbújó igazságot sikerül felfognunk és magunkévá tennünk, közelebb jutunk a megoldáshoz!

92 esztendő… három emberöltő… belegondolni is szörnyű. Átérezni a magyarság legnagyobb sorstragédiájának következményeit, a gúnyhatárokon kívül rekesztettek „van, még sincs hazám” élethelyzetét! Átérezni küzdelmeiket  megmaradásukért, a magyar szóért,  nemzeti kultúránkért, tájakért és épületekért, színházakért, templomokért, magyar nyelvű könyvkiadásért… Látnunk azt, hogy Csonka-Magyarország falain belül mennyien tudatlanok, mennyien érzéketlenek Trianonnal és a hazájuktól megfosztott magyarsággal szemben…

Nagy és soha nem gyógyuló sebet ejtett 2004. december ötödike, bár a kettős állampolgárságról azóta meghozott törvény némiképp enyhíti égő fájdalmainkat, a történteket soha semmi nem felejtetheti el velünk, gyászbetűkkel örökre bevésődött az a nemzet történelmének legsötétebb fejezetei közé. A „nem”-re buzdító gazemberek pedig szabadon járnak-kelnek közöttünk…

„Jelszavaktól hemzsegő
pár öntudatlan esztendő
– házak falán hirdet célokat –
s vésett belénk örök ráncokat.
Hazugságokat tanítók
a cinkossá lett „Tanítók”.
Ha úgy érzed, hogy megteheted,
bocsásd meg, de el ne feledd!”

(Ismerős Arcok)

Itt a tudatlanság egyik magyarázata, generációkon keresztül elhallgatták és meghamisították a történelmet. December 4-e nemcsak a „nem”-re buzdítók műve, hanem annak ez is oka és eredménye. Pedig… Karinthytól József Attiláig, Somogyváry Gyulától Tormay Cécile-ig, Wass Alberttől Nyírő Józsefig hányan megírták… hányan foglalták dalokba, szobrokba, festményekbe a fájdalmat; milyen pontos látleletet adott többször is Nemeskürty tanár úr, a filmek nyelvén milyen csodálatosan mutatta be a tragédiát és következményeit Bayer Zsolt, vagy Koltay Gábor…

Visszakanyarodva Nyerges Attila címadó gondolatához, adódik a kérdés: mi az ami több kell annál, hogy „Vesszen Trianon!”? A válasz nem könnyű,  ugyanabban a dalban is felfedezhetjük:

„UTAT MUTATVA, ÚGY KÉNE ÉLNI,

MINT A TEMPLOMOK TORNYÁN A FESZÜLET!”

Ha valakit az életében csak egyszer Isten ujja megérintett, annak ezt nem lenne szabad elfelejtenie, mindegy, hogy milyen mély a hite, mindegy, hogy tartozik-e valamilyen felekezethez, vallási közösséghez, keresnie kell a kapcsolatot az Úrral, akár Krisztusban, akár Babba Mariában, akár Földanyában hisz. Mélyen belém égett az alig több mint egy hete Csíksomlyón átéltek élménye. „HA LESZ EGYMILLIÓ IMÁDKOZÓ MAGYAR, NEM FÉLTEM A NEMZETET!” – mondta Mindszenty bíboros. Csíksomlyón több mint félmillióan voltunk, már nem sok hiányzik… Nekünk, akiknek még mindig borzalmasan égő sebeket üt lelkünkbe az a szó, hogy Trianon, utat mutatva kell élnünk és ennek szellemében kell nevelnünk gyermekeinket is.

Most pedig megosztom Veletek a Székely Kálvárián átélteket. Székelyudvarhely feletti hegyen áll az Ugron-kápolna, amelyhez vezető erdei ösvényen állították fel  Zavaczki Walter szobrászművész által készített, kétméteres sziklatömbökbe vésett stációk nyomán Jézus szenvedéstörténetét, 2010-ben. Egy nappal a pünkösdi búcsú előtt kerestük fel a helyet, talán felsőbb akarat vezérelt oda abban az időben, amikor egy zarándokcsoporttal együtt tehettük meg az utat. Stációnként megálltunk, imádkoztunk, énekeltünk és pár mondatot hallottunk Jézus és a magyarság-székelység szenvedéstörténetének megdöbbentő párhuzamosságairól. A szöveget Báthory László plébános írta, egy 1996-os pécsi Kálvárián tartott keresztúti ájtatosság kapcsán. Most csak a Trianonhoz fűződő állomásokat idézem, kérlek, olvassátok figyelmesen!

X.Kifosztottan – 1920. június 4.

 

Származási hely: Székely Golgota

 

 

„A 21. zsoltárt idézhetjük itt, Urunk: „Szétosztották egymás között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek.” – Hányszor tépték le becsületét szegény hazánknak is, hányszor osztoztak ezen a magyar földön, „melyen annyiszor apáink vére folyt, ez, melyhez minden szent nevet egy ezredév csatolt.” – Trianon! Ó Erdély, Bácska, Bánát, Kárpátalja, Felvidék, Őrség, Baranya! Egyharmadára csökkent területünk és népünk! És a kivándorlások, szökések, menekülések, mikor a magyar „szerte nézett s nem lelé honját e hazában.” És a határainkon kívül élő magyarok sanyarú és kemény mai sorsa? Ez az igazi Kálváriája most a magyaroknak! Kifosztottan, megalázva, meggyalázva állunk a világban.

Köszönjük, Urunk, hogy elviselted ezeket a kínokat, hogy ebben a nagy fájdalmunkban is érezzük: Te itt is velünk vagy, velünk szenvedsz, velünk sírsz. Ámen.

XII. Jézus meghal a kereszten – 1947.február 10. (Párizsi békeszerződés)

 

Származási hely: Székely Golgota

„Ég és föld között függ a Megfeszített! Karját ölelésre tárja. Ajkát megbocsátás szavaira nyitja: Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek.” Lándzsával átdöfött szívét menedékül adja, hogy bajainkban, szenvedéseinkben mindig oda siessünk. Magyar népünk ezért állított utak mentén, falvakban és városokban, mezőkön és erdőkön kereszteket, mert saját szenvedését látja Krisztus keresztjében, mert hiszi és vallja: „És ki segít, ha Ő sem segít?

Juhász Gyula: A tápai Krisztus

Az ország útján függ s a földre néz,
Arcán szelíd mosoly a szenvedés.

A falu népét nézi csöndesen,
Amint ballagva munkából megyen.

Az ősi népet, mely az ősi föld
Zsellére csak és várja az időt,

Mikor saját portáján úr leszen,
Mikor az élet néki is terem.

A magyar Krisztus, a falusi szent
Hiszen nekik is megváltást izent.

Olyan testvéri áldással tekint
Feléjük és bíztatja híveit.

Feje fölött a nyárfa is magyar,
A fecske is és egy a zivatar,

Mely őt paskolja s a falut veri
És folyton buzgó öt szent sebei

Nem a magyarság sorsát hirdetik?
És ki segít már, ha ő sem segit?

XIV. A SÍRBAN – 2004.december 4-e

 

Származási hely: Székely Golgota

„Minden sír olyan, mint egy hatalmas torok: elnyel és elemészt. – Uram, Te azért jöttél, hogy ne a sír legyen a végállomás. Halottainknak mi is drága síremlékeket állítunk, de ráírjuk: „Csak a teste!” És feltámadást várunk. Mert nagyböjtjeinkre, nagypéntekjeinkre, mindig feltámadást várunk. Minden névtelen sírdomb, vagy tömegsír mellett is feltámadást várunk! Mohácsi emlékhely, Don-kanyari névtelen tömegsírok, 301-es parcella mellett állva is ezt kiáltjuk: feltámadást várunk! Minden reménytelenségben, sötét éjszakában is ezt kiáltom: hiszek a feltámadásban és hiszek magyar hazám feltámadásában is! Ámen.”

 

Származási hely: Székely Golgota

 

„Végül hallgassuk meg nagy költőnk, Babits Mihály szárnyaló sorait a „Szózat”-ról, melyet a mű megszületésének 100-ik évfordulóján, 1936-ban írt:

„Azt a hazát, melyről a Szózat zeng, el nem veheti és meg nem csonkíthatja senki. Az visszavonhatatlanul hozzánk tartozik. Magunkban hordozzuk éppen annyira, mint ahogy ő hordoz bennünket általa, benne vagyunk, akik vagyunk, s ha ő nem volna, mi sem lennénk többé. Ez az a föld,»amelyhez annyi szent nevet egy ezredév csatolt«, ahol számunkra a szabadság zászlaját hordozták. Ezen a földön nem fog az erőszak! Ha egyszer hazánk volt, örökre az marad, még magunktól sem mondhatunk le róla, mert akkor magunkról mondanánk le. Ezért kell híveknek lennünk hozzá »rendületlenül«: kívüle tényleg »nincsen számunkra hely«. Ez a haza egységes és oszthatatlan: őseink emléke szabadságunk megszokása, jogaink méltósága, kultúránk hagyománya, nagy költőink szava, minden benne van és vele értődik. Ennek a hazának »integráns része« a Szózat is: nélküle csonka lenne a szellemi ország, s nem lenne többé magyar a magyar.”

***

Az ellopott föld egy gyémántja, Székelyudvarhely, az Ugron-kápolnától nézve:

 

Származási hely: Székely Golgota

 

A kápolna így látszik az udvarhelyi Nagytemplom felől:

 

Származási hely: Székely Golgota

 

Báthory László Magyar Kálváriájának teljes változatát itt találjátok.