…hirdették a budapesti Millenárison tartott gasztronómiai rendezvényt. Csalogató cím, csalogató kínálat, ugyanis ha valaki csak egy picit megpróbál arra figyelni, hogy mi kerül a tányérjára, az felkapja a fejét egy ilyen lehetőség hallatán.
Valóban, a kínálat lélegzetelállító volt. Egyrészt Nagy-Magyarország valamennyi tájegysége megjelenhetett a Millenárison, másrészt a szervezők érezhetően szerették volna kidomborítani egy-egy országrész jellegzetességeit. Miből állt a felhozatal? Hosszan sorolhatnám: sajtok, húsok, tészták, édességek, mézek, lekvárok, befőttek, savanyúságok, gyümölcslevek, borok és párlatok képezték a kínálat dandárját. Valóban igen bőséges volt a felhozatal. Mi már évek óta termelőtől vesszük a házilag, kisüzemi módszerrel készült sajtot, frissen fejt tejet iszunk – azaz ezen a téren aligha érhetett meglepetés – mégis elképedtem, hogy országszerte hány sajt-manufaktúra készít jobbnál jobb termékeket. Aligha túlzás, nem vagyunk lemaradva a híres svájci, osztrák, vagy holland sajtoktól! De a többi termékből is hatalmas volt a választék. Talán gyümölcspárlatot több tájegységről árultak, mint bort, viszont az aradhegyaljai Balla Géza Pincészet jelenléte engem mindenért kárpótolt. (2009-ben volt alkalmunk Ménesen felkeresni a pincészetet, ahogyan annak idején arról A mi Pilvaxunkban is beszámoltam). Lekvárokból és mézekből is igen bőséges volt a kínálat, kicsit sajnálom, hogy a szatmári fekete szilvalekvárból nem vásároltunk, de már így is majd’ leszakadt a karunk, mire mindent kicipeltünk az autóhoz.
A fogyasztó pedig elgondolkozik, hogy amikor magyar termékekből ennyire minőségi, bőséges kínálat áll rendelkezésre, akkor vajon miért van tele vasárnap délutánonként a hiper- és szupermarketek parkolója? Ennyire „trendi” megfogni a marhanagy bevásárlókocsit és tolni, tolni, nehéz tízezreket ott hagyni a zömmel szemétért, méregért? Közben a magyar gazdák, kiválóbbnál kiválóbb termékeikkel vékony jégen, megmaradásukért táncolnak!
Hihetetlen, hogy nem lehet felfogni azt, hogy Európa szemetét zabáltatják meg velünk! Nem ismerjük a tartás, a termesztés körülményeit, a vegyszereket, gyógyszereket, GMO-t, amelyeket felhasználnak! Nézzétek meg egy közepes minőségű kenőmájasban hány „E” betűs adalék van! Vagy mi a túró lehet az a bizonyos „füstaroma”? Csodálkozunk, hogy Európában a legrosszabbak között vagyunk a megbetegedési és halálozási mutatókban? Édesanyám szokta mesélni: a ’60-as években egy csipetnyi só is elég volt, ma ahhoz az ízérzethez egy teáskanálnyi kell! Egy zsömlével lehetett tölteléket készíteni egy átlagos méretű jércéhez, ma ha beáztatja a zsömlét, akkor az valami vattaszerű foszlánnyá válik!
Három dolgot kellene megtennünk. Egyrészt megbízható helyről, tudatosan keresnünk a magyar élelmiszereket! (Ha a szupermarketben ráírják, hogy „Magyar áru”, attól még nem biztos, hogy az!) Létesíteni kellene egy komoly kereskedelmi hálózatot, amely csak garantáltan igazolt eredetű, tartósító- és vegyszermentes magyar élelmiszert forgalmaz, hiszen a termelőnek a legfontosabb feladata mégiscsak a termelés és nem a kereskedés. De magunk is felkereshetjük a termelőt, mert ha megvesszük a portékáját, azzal forráshoz juttatjuk, fejlesztheti a gazdaságát. Rajtunk múlik!
(A diák fekete keretére kattintva, a honlap elhagyása nélkül is megtekintheted a vetítést!)
Visszatérve a rendezvényhez, azért szót ejtek néhány negatívumról is. Kissé vaskos dolognak tartom a 2000 Ft/fő belépődíjat. Bár igyekeztek a tájegységeket elkülöníteni, eléggé kaotikus és áttekinthetetlen volt a helyszín, a tömeg helyenként torlódott, egyes standok szinte megközelíthetetlen helyen voltak. A csarnokban elviselhetetlen meleg volt, mégsem kapcsolták be a szellőzést. Mindezekkel együtt sem bánom, hogy elmentünk a kiállításra.
Kézműves Magyar Ízek Vására… ott van Hozzátok közel, a piacon, a szomszéd faluban, a szőlőhegyen… csak el kell indulni végre valahára!
