Ennek az írásnak a címe megegyezik egy, az ősz óta vetített filmével. Nehéz lenne olyan alkotásról szólni, amelyet mindeddig nem láttam, igaz feltett szándékom megnézni. Inkább a film alapjául szolgáló jelenségről írnék pár gondolatot, bár számomra ez is ingoványos talaj, így számítok a Ti véleményetekre is!
Az egész azzal kezdődött, kb. tizenöt éve, hogy vendégségben voltunk és barátunk megmutatta a számítógépén a menetrendet, hogyan lehet az amszterdami repülőtérről busszal bejutni a városközpontba. Ez volt első találkozásom a világhálóval. Azóta sok víz lefolyt a Dunán… Ami nagyon fontos: a háló közelebb hozott emberekhez, barátokat találtam segítségével, de azt nem tudom, hogy mennyi személyes kapcsolatnak vált egyben gátjává is? A számítógép előtt töltött időnk vajon mekkora része az, amely valódi haszonnal bír? Nem az „interaktív” játékokra gondolok, nem az informálódásra – amely ezen a csatornán kétségkívül sokkal időhatékonyabb, mint elmenni könyvtárba -, még csak nem is naplók, újságok, folyóiratok olvasására, hanem az emberi kapcsolatokra.
A világháló megszülte maga gyermekeit ezen a téren is. Közösségi oldalak (hálózatok) létesültek és az ember már csak néz, mint a moziban. A magyar (?) Iwiw nevű hálózatra soha nem regisztráltam, az amerikai nagy testvérére azonban igen. Egyáltalán nem tetszett az, amit ott láttam. Nem repestem az örömtől, hogy ismeretlenek „bejelöltek”, hogy amikor megnéztem egy osztálykirándulásról készült fényképet, akkor az egérmutatót rávíve egy gyerekre, kiíródott az ő neve… Nehéz volt megszüntetni a regisztrációmat és a mai napig jönnek emlékeztető elektronikus levelek, hogy ez vagy az bejelölt ismerősnek…
Nem tetszik az a fajta önkéntes magamutogatás sem, amelyet tapasztaltam. Olyanról is hallani, hogy például álláspályázatok elbírálásánál legelőször megnézik a jelöltet a közösségi oldalon, látják kapcsolatrendszerét, hobbiját, fényképeit… Jó ez így, szükségünk van erre?
Végül, úgy látom sok régi dolog súlypontja a közösségi oldalakra tolódott. A napokban, amikor egyik legkedvesebb zenekarom nyári táborának időpontjáról kérdeztelek benneteket a Törzsasztal mellett, a válasz úgy született, hogy Kriszta a közösségi oldalon találta meg annak idejét. Amúgy a tábornak önálló honlapja van, azon nem leltem rá… Nem látom kívülről mélységeiben a dolgot, örülnék, ha elmondanátok a véleményeteket! Most úgy tűnik számomra, hogy mint egy vákuum szippantja be a világhálót a közösségi oldal, okafogyottá válnak honlapok, közben a Nagy Testvér már azt a keveset is látja, amely eddig rejtve maradt a szeme elől!
Közben a kormányfő elmondja Brüsszelben, hogy a közösségi oldalon nyertek választást… aggódó szülők ott beszélgetnek arról, mit tegyenek, hogy gyermekeiket ne tapossák halálra „szórakozóhelyeken”… az arab világ „forradalmai” ezen a platformon szerveződnek… Ez lenne a szép új világ? Rettegek tőle…
Két érdekes írást ajánlok figyelmetekbe a filmmel kapcsolatban, íme az első, ez pedig a második.
Igazából nem felháborított, vagy dühített az eset, inkább elgondolkoztatott. Mert igaz ugyan, hogy a két említett levél feladójaként az AK szerepelt, de akkor is valakiknek a nevében írt rendszer számomra csatlakozási felhívást, akik valószínűleg erről mit sem tudtak! A teljes igazsághoz még az is hozzátartozik, hogy hangyányi betűkkel írott hivatkozásra kattintva felkínálta a lehetőséget a levélben, hogy lejelentkezzek az AK rendszeréből és kérjem, hogy ne küldjenek a jövőben ilyen tartalmú e-maileket. A sorrend azonban rossz: először nekik kellett volna érdeklődniük (ha már valahonnan tudják a címeimet), hogy akarok-e ilyen tartalmú levelet küldeni, majd attól az AK felhasználótól, akit megjelölt, hogy küldhet-e a nevében felkérést? Az egész olyan olyan, mint egy kifordított alsógatya… :-).
A Facebook-on van egy olyan „lehetőség”, hogy ismerőskeresés, illetve hogy meghívja ismerőseit valaki, és ilyenkor ő maga enged hozzáférést a rendszernek az e-mail címéhez, és nyilván az ott tárolt kapcsolatokhoz. Talán így történhetett, Csizi, az Általad leírt eset.
Ám azt is el tudom képzelni, hogy aki valaha is regisztrált, hiába törölte magát a felületről, a rendszer maga továbbra is tárolja róla az ott megadott információkat (pl. e-mail cím), és ez lehetett az alapja.
Egy biztos, nagyon óvatosnak kell lenni a FB/AK használata során, és még így is megeshetnek furcsaságok. Pl. nemcsak azok látják a profilt, vagy az üzenőfalon megjelenő elemeket, akiket az ember beállított, de tudnék még ilyenebbeket én is. Az ember csak olyat tegyen közzé, amiről nem bánja, ha akár bárki is látja, nekem ez az elvem, és akkor nagy baj nem lehet. Saját profilon ne teregessük ki a családunkat, tervezett utazásainkat, stb.
A gyerekeknek is meg kell tanulniuk, hogy egyre inkább „eldurvul” ilyen értelemben is a világ, persze ez nem azt jelenti, hogy azonnal regisztrálni kellene mindenhová, elvileg a FB-on is van korhatár, azt hiszem, 14 év alatt nem is enged regisztrálni, azok a fiatalabbak, akik megteszik, hamis születési adatokat adnak meg. Azt mondjuk célszerű jól az eszükbe vésni, hogy a jelszavaikat ne adják ki senkinek, és mindig jelentkezzenek ki. A fiókfeltörések nagy része szerintem abból adódik, hogy könnyen hozzáférhetőek vagy kitalálhatóak a jelszavak, illetve van, aki egyáltalán nem jelentkezik ki a fiókjaiból, vagy a beállításai olyanok, hogy automatikus bejelentkeztetés. Lehet, hogy ez otthon nem probléma, de ha más ül oda ugyanahhoz a géphez, máris tud garázdálkodni az óvatlan felhasználó nevében. Éretlen fiatalok pl. találhatnak abban viccet, hogy aztán pl. gusztustalanságokat küldözgessenek, vagy tegyenek közzé az oldalán. Amúgy rengeteg olyan spam is kering, amire elég rákattintani – akár csak kíváncsiságból – és mint egy vírus terjeszti magát, azonnal megjelenik annak az oldalán, aki megnézte, úgy, mintha ő ajánlaná, vagy megosztotta volna. És még sorolhatnám…
Szerintem a világ tele van kihívásokkal, tudni kell rájuk válaszolni, fel kell tudni készülni a lehetséges (virtuális) támadásokra, és ha okosan él az ember a rendelkezésre álló lehetőségekkel, akkor biztosan kevesebb promlémája adódik iylesmiből. Ettől függetlenül azt is abszolút megtudom érteni, aki teljesen elzárkózik a közösségi oldalaktól.
Teljesen megértem a felháborodásodat.
De mint azt sajnos jól tudjuk a nagytestvér mindig is figyelt.
Legfeljebb manapság könnyebb a dolga.
Mert iratot könnyű dugdosni vagy bedarálni.
De ők is tudják egy „nagyértékű”laptopot vagy mobilt nem vág sutba csak úgy senki.
Egyet megtehetünk.Odafigyelünk mit mikor és hová töltünk fel.
Ha valaki akarja visszalapozgatva akár ezen vagy „jogelőd” honlapokról is sok dolgot kideríthet.
Egyet viszont mi is megtehetünk.:)Nem adjuk fel míg egy darabban vagyunK!!!!
Idestova másfél éve jelent meg ez az írás A mi Pilvaxunkban, nagy visszhangja nem volt…
Most azért poroltam le, mert tegnap – számomra – elképesztő dolog történt. Mindössze két e-mailcímem van, egyet hivatalos, egyet magánlevelezésre használok. Tegnap mindkét címemre érkezett az Arckönyvtől (a továbbiakban AK) egy emlékeztető; a hivatalos címemre az egyik betegem édesanyjának nevében, akivel – lévén nagy gyermekei vannak, ritkán jönnek és akkor is egyedül -, így a hölggyel hosszú évek óta nem is találkoztam; a másik pedig a magáncímemre egy közeli barátom nevében. Abban biztos vagyok, hogy nem ő küldte, hiszen éppen Lengyelországban van és szerintem nem azzal van elfoglalva, hogy bővítse kontaktjainak számát az AK-ben, arról nem beszélve, hogy ismeri fenntartásaimat.
Eddig még a dolog nem izgalmas, lehet hogy az illetők levelezőprogramjából kinézte a rendszer, hogy melyik ismerősük nem AK tag, azonban a barátom nevében küldött emlékeztetőben ott volt mellette az asszisztensnőm (fényképestől), egy ismeretlen fickó, meg egy olyan íjász ismerősöm, akivel ezer százalék, hogy soha nem váltottam e-mailt. Azon kívül, hogy szoktam évekkel ezelőtt az íjászboltjában vásárolni és néha látjuk egymást versenyeken semmilyen kapcsolat nincs köztünk. Ez elképesztő! Mert végül is ismerem ezt az embert, de vajon az AK-nek honnan van erről tudomása? Elképesztő!
Ma már az a deviáns, aki nincs fenn az AK-ben, akinek nem nyitott könyv a „kapcsolati hálója”, ki tudja milyen vizslató szemek előtt? Aki ha munkahelyet keres, nem tárul fel leendő munkaadója előtt magánéletének az a szegmense, amelyet kapcsolatai, fényképei, hozzászólásai alapján láthatnak? Egyáltalán, milyen jogon keres meg bárkit az AK, honnan ismeri a mailcímeimet, vajon tudják-e azok akiknek a nevében kaptam az emlékeztetőt, hogy a rendszer ilyeneket küldözget???
Ez már a szép új világ?
A másik, kicsit régebben megjelent, ám aktualitásából aligha vesztett írás több, mint elgondolkoztató!
Na azért 2012 január 1-én még csak nem jön el a világvége (újabb jóslások ’12. 12. 12-re teszik, szóval van még egy kis várakozási időnk…)
„A mi Pilvaxunk” életéből hátralévő 32 napot – mielőtt mélyen meghajolunk a közösségi oldalak mindent elsöprő fölénye előtt – igyekezzünk vidámmá tenni!
FB (DE)GENERÁCIÓ —- remélem lájkoljátok!
Újabb érdekes adalék a felvetett témához… ide kattintva olvashatjátok.
Köszönöm Gyuri gondolatébresztő soraidat, de még mielőtt tovább fűzném a mondatokat, szeretnék én is gratulálni a A Vándor Székely hazatalál című új honlapodhoz, amely egy ideje A mi Pilvaxunk jobb oldalán, kapucínert szürcsölgetve is elérhető.
Figyelemreméltók mindazok a tapasztalatok, amelyeket a közösségi oldal használata kapcsán szereztél és megosztottál velünk. Egy kicsit tágítva a kört, én azt gondolom, hogy ugyan a „Social Network”-ről beszélgetünk, de valójában az emberek közötti kommunikációról van szó.
Az idők kezdete óta megteremtette az emberiség a távolságon átívelő információcserét – füst- és hangjelek, csatákban zászlók lengetése, stb., természetesen nagyon régóta folyik levelezés, vagyis írásban zajló kommunikáció. Azt hiszem, az emberek közötti kapcsolatrendszernek nem lenne szabad túlnyomórészt a virtuális térbe tolódnia! Ha találkozunk egy barátunkkal, rokonunkkal, ismerősünkkel, az élőszó mellett ezernyi információt gyűjtünk be: a hanghordozását, a hangulatát, a szemei csillogását, a testbeszédét a tudatalattink mind-mind feldolgozza, ez a láthatatlan információáramlás pedig kölcsönös. Egy kimondott mondat egészen más értelmet kaphat, mint leírva. Két ember, vagy akár egy társaság kapcsolata csak így lehet teljes értékű.
Nem szeretnék a transzcendencia vizeire sem evezni, de tapasztalatom szerint létezik telepátia is! Ezerszer van, hogy minden ok nélkül eszembe jut egy régen látott beteg, nem telik el két nap és megjelenik a rendelőben, de volt olyan is, hogy egyikük nagymamája jutott megmagyarázhatatlanul eszembe és néhány nap múlva fekete keretben olvastam a nevét a megyei újságban… 🙁
Az írott szó… amikor még kézzel írtuk leveleinket… sokat elárulhatott rólunk. A papír színe, a vonalvezetés, a toll kiválasztása, esetleg a levélben talált préselt virág… voltak „rejtjelek”, hogyan és hová ragasztottuk a bélyeget sokat elárult. Nem véletlenül váltak elterjedtté a hangulatjelek sem: valamit szeretnénk kifejezni velük, amely jobban megérteti a címzettel, hogy valójában mit takarnak leírt szavaink. Ma már csak bankszámlakivonatok, hivatalos levelek és reklámok vannak a postaládában, régen még érkezett egy-egy anziksz, karácsonyi jókívánság levelezőlapokon, ma már a múlt részei csak.
Feltalálták a telefont és ezzel tágult, de egyben szűkült is a kör: órákig tartó baráti beszélgetések zajlanak, pótlandó a személyes találkozásokat. A maroktelefonnal pedig bármikor, bárhonnan, bárkit… csak legyen az akku feltöltve és legyen térerő…
Eljutottunk a világháló szerepéhez, ahhoz a ponthoz, amely az említett film, de a jelenleg folyó disputa alapját is képezi. Az én generációm életébe úgy tört be, a fiam már beleszületett. Még mindig csak tanuljuk, hogyan éljünk vele. Számtalan vadhajtást hozott, de ki ne látná milliónyi hasznát is? Maradva az emberi kapcsolatoknál: Gyuri is leírta, hogy barátokra, ismerősökre lelt, én sem mondhatok mást. Azt hiszem, rá kell éreznünk az arányokra, hogy meddig elő egy kapcsolat, amelyik csak a hálón működik. Eljött annak az ideje, hogy időnként félrelökjük a klaviatúrát és elinduljunk egy jót sörözni, elmenjünk színházba, moziba és persze koncertekre!
„…De nem kerültem függőségbe egyikkel sem és továbbra is az emberi kapcsolatokat érzem a legfontosabbnak a világon.” – írja Gyuri. Tökéletesen egyetértek.
Előre bocsátom, hogy a filmet nem láttam, de a téma engem is foglalkoztat.
Én kicsit régebbre mennék vissza, nem tizenöt évet. 1990-ben a választásoknál – ha jól emlékszem – a röpcédulázás volt a jellemző. 2002-ben a választás második fordulója előtt SMS-ben hívta O.V. a híveit a Kossuth térre, de egyáltalán a mozgósítás eszköze a mobiltelefon volt. 2010-ben pedig az interneten folyt a kampány jelentős része. A napokban a közösségi oldalakról érkezik az információ és ugyanide került át a viták jelentős része is. Ez nem csak nálunk van így, hanem az egész világon, ezért, tetszik – nem tetszik, nem igen tudjuk elkerülni. A közösségi oldalak, illetve egy bizonyos közösségi oldal olyan szinten teret nyert, hogy kikerülni szinte lehetetlen. Az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy megpróbáljuk megtalálni benne a pozitívumokat. A korábban a honlapokon és blogokon lehetett hozzászólni, véleményt nyilvánítani. Engem mindig nagyon zavart, hogy a hozzászólók egy része személyazonosságát, nevét nem vállalva is megnyilvánulhatott. Az anonimitás pedig gyakran növelte a „bátorságot” és megjelentek olyan hozzászólások, amik kiverték a biztosítékot. A közösségi oldalon legalább mindenki vállalja a nevét, ami visszatartó erőt jelent. Én például szeretem tudni, hogy ki áll a hozzászólás mögött, mert érdekel a vélemény mögött álló EMBER. Érdekelt korábban is, ezért tetszett meg a régi KoBaK honlap, ahol a hozzászólókról – ha nem is sok – de valami információt meg lehetett tudni. Így találtam egy igazán jó barátra és több kedves ismerősre is. Akik ismernek, tudják, hogy mennyire szeretem Erdélyt. Az utazásokra felkészülésnél igen jó szolgálatot tesznek a különböző honlapok, amik között igazán remek munkákat találtam. És mivel érdekel a honlap mögött álló EMBER, többekkel felvettem a kapcsolatot és közöttük is sok nagyon kedves embert ismertem meg. A közösségi oldal előnye még az is, hogy csak olyan ember hozzászólását látjuk, akinek érdekel a véleménye. Ha pedig valaki számunkra nem szimpatikus bejegyzéseket tesz, arra tehetünk egy X-t, és többet nem fogjuk látni. Önmagunkról pedig annyi adatot osztunk meg, amennyit jónak látunk, akár csak a nevünket. Sokan azt mondják, hogy a hozzászólásaink alapján is képet alkothatnak rólunk. Ez így igaz, van benne kockázat. De a mobilunk alapján azt is tudják, hogy éppen hol vagyunk, mégis magunknál tartjuk a telefont. Az ágyba is lefekszünk, pedig az emberek többsége ágyban hal meg. Visszatérve a honlapokra és blogokra. Valóban úgy néz ki, hogy ezek egy része okafogyottá fog válni, de azok, amelyek információt közölnek, megmaradnak. Érdemes lenne azonban azon is elgondolkozni, hogy a korábban név nélkül „bátran” hozzászólók milyen kárt okoztak egyes honlapoknak. /Csak így zárójelben jegyzem meg, hogy szerintem az a bizonyos kilenc muzsikus még most is együtt koncertezne./ Hányszor kellett átformálni a KoBaK-ot, hányszor merült fel – remélem nem komolyan – a Pilvax megszüntetése. Irigylem ezeknek a honalapoknak a „gazdáit”, de Krisztát is azért az energiáért, amit a működtetésbe fektetnek. Engem olyan szinten riasztottak ezek a negatív megnyilvánulások, hogy nem engedélyeztem a hozzászólás lehetőségét.
Vannak, akik büszkén mondják, hogy nincs mobiltelefonjuk, vagy nincs TV-jük. Szerintem nem az a megoldás, hogy a földbe dugjuk a fejünket, hanem megpróbáljuk a magunk részére hasznosítani az újdonságokat. Én a lehetőségeimnek megfelelően továbbra is vásárolok és olvasok könyveket. Újságot, folyóiratot azonban kevesebbet veszek, mert azt ki tudja váltani az internet. Nézem a TV-t és használom a mobilt. De nem kerültem függőségbe egyikkel sem és továbbra is az emberi kapcsolatokat érzem a legfontosabbnak a világon.
Amit fentebb írtam, az az én véleményem. Senkivel sem szeretnék vitatkozni, elfogadom, hogy másnak lehet más véleménye.
Tessék, amíg a dolgon agyaltam megjelent egy írás…, amelynek – hangsúlyozom – NEM A POLITIKAI TARTALMA A LÉNYEG!!! – hanem a platform, amelyen helyet kerestek neki.
Országgyűlés helyett az ámerikai Social Network lesz a hazai politikai csatározások színtere? Na ne má… ❓ 👿 👿 👿