Vitéz Gáspár Álmos – Kézdivásárhely szülöttje – a Kormorán zenekar hegedűse, akinek a közelmúltban jelent meg második önálló albuma, amely a „Szent Anna tó legendája” címet viseli. A borító ugyan sötét tónusú, de nem lehet eleget nézni a hegedűből áttűnő gyönyörű leányt, miközben a bőrünkön érezzük a tó hullámainak misztikus simogatását. A kép fölött Gáspár Álmos nevét olvashatjuk, az „o” betű a Kormorán zenekar logója. A montázs alatt pedig az album címe látható; „Ne zavard meg a csendet” olvashatjuk a fülszövegen. A borítót kivéve és széthajtva megjelenik a Szent Anna tó halvány fényképe, erre montírozva olvashatjuk a Legendát, Koltay Gergely feldolgozásában. Az album hátoldalán, sejtelmes, gyönyörű lány sziluettje rajzolódik ki, mellette a mű tételei vannak felsorolva. Nagyon ritkán vehetünk kézbe ennyire esztétikus, a tartalomhoz tökéletesen illeszkedő borítót, amelynek alkotása Somogyi György, Molnár Angéla és Bajtai Zoltán nevéhez fűződik.
Az albumot írta és hangszerelte Gáspár Álmos, a legenda szövegét Koltay Gergely szedte versbe és Páll Zsolt Ákos tolmácsolja a prózai részt. Az albumon közreműködő zenészek: Fábián Zoltán gitárok, Gera Attila tárogató, furulya, Hána László, dobok. Szabó Miklós pedig a hangmérnöki munkát végezte.
A Szent Anna tó legendája című album tíz tételből áll, így elevenedik meg szemünk előtt a történet, a muzsika hangjai által. „A legenda” az első tétel, amelyben zongora, furulya, hegedű háttérmuzsikája alatt Páll Zsolt Ákos meséli el a történetet. Ezt követi a „Nyitány” több mint hat perce, amely egy opera, vagy egy szimfónia kezdetét idézi, dallamvilága keresztmetszetét adja a történetnek. Hegedű vezeti fel a hangokat, helyenként nagyzenekari szimfonikus hangzással, harsonákkal, üstdobbal! Átérezzük a versbe szedett történet folyását, szemünk előtt megelevenedik az események sora.
„Az idegen” címet viseli a harmadik tétel, hegedűszó hangjainál érkezik az Idegen, később dob, majd furulya jelzi a hintót húzó lovak vágtáját. A szimfonikus hangzás játékosan átcsap igazi kormorános hangzásba, felsír a gitár, majd a rockos rész után ismét egy szimfónia világát idézi a zene.
Következő tétel az „Ámítás”, amelyet rockos hangzás ural, gitár, tárogató felel egymásnak, miközben a hegedű lágysága ötvöződik az elektromos gitár keménységével, fantasztikus összhatást elérve ezáltal. Az album egyik legvarázslatosabb darabját hallgatjuk, a szimfónia időnként már szinte metálos hangzásba csap át, az elektromos gitárt átöleli a tárogató és a hegedű hangja.
„Anna” az ötödik tétel címe, a gitárok hangja, furulyaszó mellett elevenedik meg szemünk előtt a tragikus sorsú gyönyörű leány. A hatodik tételben „Az ördögi terv” megszületését éljük át, lüktető feszes ritmusok, dob, fúvósok, gitár mellett időnként a furulya hangja mesél a gazságról.
Az „Előérzettel” szövődik tovább a legenda cselekménye, sír Gáspár Álmos hegedűje, előhívja lelkünk mélyéből a nagyon ősi dallamokat, a gitár, a dob, a zongora együtt a fúvósokkal; fantasztikus ötvözete ez a muzsika az ősi dallamvilágnak és a rocknak. Ha lecsukjuk szemünket a dallamok kézen fognak, elvezetnek várakba, látjuk a hintót és a csodálatos csíki leányokat, akikért hajsza indul a következő tételben. Ördögi táncot, ahogyan a poroszlók kergetik a szüzeket, úgy kergetőznek a hangszerek egymással; mikor győz a túlerő, a hintó nem mozdul, érezzük a gróf tehetetlen dühét, az egyre fokozódó feszültséget, látjuk az ostorcsapások nyomán serkenő vért, megelevenedik szemünk előtt az összes fájdalom, megtörténik a jóvátehetetlen bűn.
„A bűn és bűnhődés” lassú, szimfonikus dallamainál kissé megnyugszunk, – majd’ három percen át -, míg egyre feszültebb ritmus és dallam korbácsolja fel ismét lelkünket, kitör a vihar, Anna átka megfogan, a gonosz elnyeri büntetését, villámlik, dörög, pusztulnak a várak, források fakadnak, tó születik, míg a rossz, az, önző, a kapzsi a szakadó eső hangjai mellett semmivé foszlik.
„Végszó” a mű zárótétele, a mindent feloldó katarzis, tizenkét hattyú úszik a partra, hogy újjászülessenek általuk a gyönyörű csíki leányok.
„Egy hattyú maradt örökre,
s mikor a Hold fürdik a tóban,
csendes imát mormol
alázatos szóval.
Ember nem láthatja,
ahogy ő sem a Nap fényét.
Őrzi a mély titkot
az igazság reményét.
Amikor a vízre nézel
látsz tizenkét szüzet.
Kik meztelenül fürdenek.
Ne zavard meg a csendet!”
Hallgassátok a zenét, ha már láttátok a Szent Anna tót, menjetek el újra, ha nem, induljatok el, mert a muzsika hangjaival lelketekben, meglátjátok Annát és a tizenkét szüzet!
Egy hónapja és egy napja 🙂 @ngie írt beharangozót Gáspár Álmos új albumáról, ennek ellenére úgy gondolom, ez az alkotás mindenképpen megérdemli, hogy külön is szóljunk róla, de feltétlenül nézzétek meg a fenti hivatkozást, mert szervesen ide tartozik, hiszen nemcsak @ngie sorait találjátok, hanem szó esett akkor már a legendáról, láthattok fényképeket is a Szent Anna tóról.
Lassan egy órája bogarászom A mi Pilvaxunkat, mert teljesen biztos voltam benne, hogy korábban már esett szó Gáspár Álmos „Bálvanyosvár Legendája” című első albumáról, mégsem találtam rá. Jövőre pótoljuk a restanciát, annál inkább, mivel a két albumot érdemes összehasonlítani! Ha Gáspár Álmos úgy gondolja, hogy újra és újra megszólaltatja Székelyföld legendáriumát a muzsika nyelvén, akkor csodálatos életmű van születőben!
A cikkben leírtakról most is csak azt tudom hangsúlyozni, amit a „Magyar kettős” kapcsán írtam: nem vagyok ítész, nem vagyok műértő, egyszerűen csak szeretem a Kormorán zenéjét, ezért veszem a bátorságot, hogy írjak azokról az érzéseimről, amelyeket a zenekar, vagy tagjainak művei ébresztenek bennem.