Régóta próbálom megfogalmazni magam számára, vajon mi az oka annak, hogy pont a Kormorán varázslatos muzsikája változtatott meg bennem annyi mindent – ha nem is gyökeresen, de nélküle talán más és lelkileg szegényebb lennék. Örülnék, ha Ti is elgondolkoznátok és leírnátok érzéseiteket!
Nincsen semmilyen zenei múltam, nem vagyok vájtfülű. Gyermek- és kamaszkoromban szerettem az aktuálisan sikeres csapatokat, kezdetben az Illést, majd a Piramis volt az első zenekar, amelyet már élőben hallottam. HBB, P.Mobil, Beatrice, Edda következtek a sorban, egyetemistaként az utolsó nagy szerelem: Európa Kiadó. Talán az a világ érintett meg közel annyira, mint most a Kormorán, de más korosztályhoz, más szubkultúrához tartoztam. Európa Kiadó után majd’ két évtizedes csend következett, bár hallgatam zenét, mégsem kívánkoztam koncertekre, alig vásároltam albumokat.
2002-őt nagyon rosszul éltem meg. Előre éreztem az előttünk álló évek minden kínját, világosan láttam, hogy pártállami restauráció történik. Ekkor már kerestem a kitörési pontokat, a túlélés lehetőségeit. Megtaláltam sok, hozzám hasonlóan gondolkodó embert, jártunk ilyen-olyan gyűlésekre, rendezvényekre, de kínjaimat ezek sem enyhítették. Ebben a korszakban meglátni egy albumot, amelynek címe: Tiltott dalok, tiltott hangszereken…no ez volt a fordulópont. Korábban is hallottam a Kormoránról, de magamban besoroltan a Bojtorján és a Muzsikás közé. Annak az albumnak legjobban a címe tetszett, pedig ma már tudom mekkora kincs! Kurán Gergő, Pataki Mária…
Ha tanultam volna zenét, biztosan jobban meg tudnám fogalmazni mondandómat. Van a zenekar, a színpadi megszólalás kilenc muzsikus zenei teljesítményének összeadódásából, erre a Kongresszusi Központban jöttem rá. Mégis, ha pontosabban akarok fogalmazni, nem pusztán összeadódás, hanem hatványozódás. 33 év alkotásaiból meríthetünk. Nehéz dolog lehet összeállítani koncertprogramot, annyira bőséges a kínálat. A szövegek többségének gondolatisága illik a muzsikához, kölcsönösen erősítik egymást. Dalok a Hazáról, az otthonról, a szeretetről, a szerelemről; játékosság és komolyság. Nehéz megfogalmazni … ezt sokkal inkább érezni lehet. Albumok tekintetében is a bőség zavara: mikor mit hallgassak éppen? De mindig találok kedvemre valót, hangulatomhoz illőt vagy éppen választ adót egy nyitott kérdésre. A zenei és szövegbeli sokszínűség megunhatatlanná teszi a Kormoránt, ha egy albumot hónapokon keresztül nem hallgatok meg, utána mindig újabb felfedezéseket teszek. Miért pont a Kormorán? A felsoroltak sem adják meg a választ! A dalok és a szövegek rezonanciát gerjesztenek a lélekben, génekben kódolt ősi világot ásnak elő.
Sokszor leírtam már a kezdetet, amely a 2003-as ádventi hangverseny volt, talán itt vannak a gyökerei az azóta elmaradhatatlan év végi nagykoncerteknek. A hangverseny vitt a Kobakhoz, emlékszem Bea adta át a világhálón rendelt jegyeket, voltak kitűzők… Az a hangverseny két dolgot alapozott meg bennem: egyrészt a Kormorán muzsikájának szeretetét, másrészt a kobakos éveket. A kettő szimbiózisban van egymással, külön-külön mindegyik más lenne, de most nem a Kobakról akarok írni, talán majd máskor. Mégis egy mondat: a Kobak hajnalán éreztem azt, hogy van remény, hogy nagyon sokan gondolkozunk hasonlóan. Kezdődtek a világhálós fórumozások, amelyek mellett az is nagyon fontos volt, hogy a Kobaknet bőségesen ellátott információkkal, elsősorban koncertekről, és albumokról. (Millió mással is, de ez most nem tartozik szorosan ide.)
Hanglemezek közül második szerzeményem az akkor megjelent Forrás felé volt. Ezt meghallgatva teljesedett ki bennem minden, a Világok világa Magyarországban találtam meg vágyaim – vágyaink – tökéletes megfogalmazását. Zarándokoltunk egymás után a koncertekre, jöttek kicsik, nagyok, emlékezetesek és kevésbé azok. Legmesszebbre talán Kisrozvágyra mentünk… Legemlékezetesebbek? Somogyvár. A hely szakralitása és a Kormorán muzsikája összeadódik, évről-évre fantasztikus élményt nyújt. Szombathely, Don Bosco. Sokáig az év első hangversenye volt, gyönyörű helyszínen, kobakos szervezésben. TF, Családi Napok, MOM, Körcsarnok… Természetesen Székesfehérvár, komoly összefogás és munka árán, de megvalósult!
Idén ősszel arra is ráébredtem, hogy a Kormorán alkotása örökérvényű. Ehhez a Kormorán Memory Band koncertjére volt szükségem, ahol megtapasztaltam, hogy eltérő zenészi felfogásban, más muzsikusok előadásában is mennyire igazak, érvényesek és élők ezek a dalok. Kortársakról nehéz jövendölni, de a Kormorán alkotásai maradandóak, hasonlóan Jókai vagy Wass regényeihez, Petőfi és Vörösmarty verseihez, Bartók és Kodály műveihez és Erkel operáihoz. Valamennyien roppant nehéz történelmi korszakokban éltek.
A Napba Öltözött Leány csíksomlyói ősbemutatója hozta el a kiteljesedést. Máig ható, meghatározó élmény volt, igaz ez már túlmutat a Kormoránon, hiszen hogy így legyen, ahhoz kellett a csíksomlyói Nyereg szakralitása, Székelyföld varázsa és az egész eseménysorozat. Életem folyamán azokban a napokban éreztem először, hogy magyarnak lenni jó! Szomorú hogy így van, de tény.
Izgatottan várom a decemberi hangversenyt és a legújabb albumot. Remélem nagyon sokáig megmarad még a Kormorán és varázsa, amely nem más, mint hit, remény és szeretet átadása a muzsika eszköztárával.
Ezért pont a Kormorán!
„Ami még nagy érték miden generáció érti és szereti a zenéjüket.”
Való igaz! Ha jól belegondolunk, a Kormorán indulásakor húszas, harmincas éveiket taposó korosztályok ma már a hatodik, hetedik X-ben járnak! Látni a hangversenyeken karonülő kisdedektől tiszteletreméltó korúig minden generációt. Kevés olyan rockzenekar van, amely ezt elmondhatja magáról.
Ezt egyszer egy közösségi oldalon úgy fogalmaztam meg:mert ez harminchárom év töretlen életműve.
Ha az utóbbi albumok keményebbek és szomorúbbak lettek az azért van mert a minket körülvevő világ is ilyen.
Hála egy régi rajongónak(Norka) kaptam egy átfogó válogatást.
Úgy érzem amire a Kormoránnál nincs válasz azzal nem érdemes foglakozni.
Ehhez kellenek úgy a versek mint az igen magasan képzett zenészek.
Vannak azóta már más(nem is rossz)folk-rock zenekarok
de ilyen ennyi év után is fáradthatalan és lendületes
mint a Kormorán nincs még egy.
Szerintem az egész zenekar a Világörökség része.
Ami még nagy érték miden geeráció érti és szereti a zenéjüket.
A címben feltett kérdésre itt olvashatjátok a zenekar tagjainak válaszát.
Az ECHO tévén sugárzott riportban Koltay Gergely pedig megfogalmazta véleményét a „nemzeti rock”-kal kapcsolatban.
köszi a hivatkozást. Le is mentettem magamnak gépre 🙂
Köszönjük Sándor a hivatkozást, így az is láthatja a beszélgetést Koltay Gergellyel, aki csütörtökön délelőtt elfoglalt.
CSAK A DAL felvétele az ECHO-n ode kattintva!
Kriszta pontosan ezért fogalmaztam úgy, hogy „…a Kormorán és mindazok a zenekarok, amelyeket nemzeti rock gyűjtőnévvel szokás illetni…”. Kísérletet sem teszek a Kormorán műfajon belüli kategorizálására, mert művészete sokrétűsége miatt ezt nem is tartom lehetségesnek. Ugyanakkor, elsősorban didaktikai okokból alakulhatott ki a „nemzeti rock” fogalma, kifejezve mindazt, hogy az ehhez tartozó zenekarok által közvetített értékrend valamilyen szinten közös nevezőre hozható. Valóban, „folk-rock” jelzővel is szokás illetni a Kormoránt, pedig számomra igazán a TransylMania művészete, hangszeres- és szövegvilága jeleníti meg ezt.
Média kérdések. Tegnap kissé átgondolatlanul írtam, hogy igazából nem nagy baj, hogy ezek a zenekarok mélyen alulreprezentáltak a médiákban, hiszen vannak olyan társadalmi rétegek, amelyek anyagi helyzetük miatt a koncertlátogatás és albumok vásárlása is elérhetetlen vágyálom. Bizonyára vannak olyanok is, akikhez rádióhallgatás közben érne el először a Kormorán művészetének üzenete. A kérdésnek ez a vetülete sem túl egyszerű, de ha levonjuk a következtetéseket, azok oda vezetnek, hogy nem tűr halasztást egy olyan – országos lefedettségű – rádióadó elindítása, mint amelyre már volt példa Budapesten a Pannon rádió esetében. Ezek mellett az is követelmény, hogy a közszolgálati médiákban kapjon helyet a nemzeti rock!
A Kormorán művészetének hatása tetten érhető a Kormorán Baráti Kör megalakulásában is. A KoBaK által megfogalmazott és kitűzött célok valódi közösségszervező erőt mutatnak, nem véletlen, hogy rengeteg ember csatlakozott, vett és vesz részt a baráti kör életében!
Igen.
Talán ezért is szokták mondani a KORMORÁNról szólván,
hogy a nemzeti rock zászlóshajója.
Kérdés persze,
hogy az ‘Admirális’ vállalja-e ezt a flottát.
Ugyanakkor az is jól látszik,
hogy mibe kényszeríti ez a világ azt,
aki magyar és ami magyar.
Hát ellehetetleníteni akarja.
A művészt pedig elszigetelni.
A tömegmédiától mindenképp.
Tulajdonképpen szerencsére,
ahogy doktorcsp írta.
Jelen körülmények között a nyilvánosság
azért a magyarság ébresztéséhez is kell –
hogy aztán egyesült erővel végre sikerülhessen
Mátyás ébresztése.
Atilla ébredésére titkon pedig már Európában is
sokan várnak.
Olvasva a hozzászólásokat két dolog jutott eszembe. Hogy nkem van néhány olyan Kormorán album, amiről minden dal tetszik, kivétel nélkül (bár az újabbak között valóban egyre kevesebb), hirtelenjében ilyen pl. a Folk&Roll, vagy a Gödöllői koncert, amelyet már említettem.
Abban nem értek egyet, hogy a Kormoránt egyértelműen be lehet sorolni az ún. „nemzeti rock” irányzatba. Szerintem inkább folk-rock, ha már… Tény persze, hogy egyre több olyan daluk van, ami erőteljesen szól a nemzethez tartozásról, közösségi-közéleti kérdésekről, és a zene is újabban egyre inkább távolodik a népizenei motívumvilágtól
Azt most nem is akarom hosszan fejtegetni, hogy nemrég egy jóbarátommal beszélgettünk arról, vajon mi is a jelentése annak, hogy nemzeti rock, és hogy létezik-e egyáltalán ilyen a rockZENÉn belül. Merthogy ez valami nagy gyűjtőkalap, amit kívülről húztak rá azokra, akik bizonyos nezeti érzelmű témákról (is) énekelnek, és amibe belefér minden, a Kárpátiától az Egészséges Fejbőrön át a még ki tudja kikig, de én a Kormoránt nem sorolnám ebbe az „áramlatba”, ezek közé a csapatok közé…
Sok mindenre rávilágítottak a zenei megközelítés irányából @ngie mondatai. Dőreség lenne a „múltat végképp eltörölni”, hiszen Jenei Szilveszter, Margit József ugyanúgy egy darab Kormorán mint a többiek, akkor is ha jelenleg más felállásban muzsikálnak. (Az általam ismert legkülönlegesebb Kormorán album – a Rockquiem -, digitális hanghordozón még a régebbi felállások egyikében jelent meg.)
Továbbfűzve a tegnapi gondolatsort, ha nem a zene oldaláról, hanem a Kormorán “jelenség” komplexitása felől szeretnénk választ adni a témaadó kérdésre, érdemes tágabb nézőpontból elemezni.
Anélkül, hogy a társadalomkritika mélyvizeire eveznénk, úgy érzem, hogy a Kormorán és mindazok a zenekarok, amelyeket nemzeti rock gyűjtőnévvel szokás illetni, a társadalom egy részében felébredő igényeket elégítik ki. Az a médiavilág amely körülvesz bennünket többségében elképesztően sivár, értéktelen kulturális produktumokat közvetít. Szinte mindent elönt a kultúrmocsok, elvéve a teret és a levegőt a valódi értéket hordozó művészet elől.
Mivel a társadalom egy részében még mindig megtalálható az igény a valódi kulturális értékek iránt, a nemzeti rockhoz tartozó zenekarokra nehezedő elvárások is óriásiak. Ennek megfelelően talán valahol jó is az, hogy a médiavilágban zenekaraink nem, vagy alig jelennek meg, így az igények kielégítése albumok vásárlásával és koncertlátogatásokkal történik. Utóbbi a közösségi együttlét egyik szervező ereje akkor, amikor a társadalmi folyamatok a teljes individualizálódás irányába mutatnak, tovább roncsolva az emberi közösségeket, az egyént plazazombi szintjére lepusztítva.
A még meglévő kulturális, vallási (stb.) közösségek kialakulása, fennmaradása és továbbélése ellene hat a társadalmakat irányító elitek azon törekvéseinek, hogy kiöljék az emberekből a nemzethez tartozás érzését. A gazdasági és politikai támadásokon túl leplezetlen harc folyik anyanyelvünk, évezredes kulturális értékeink, történelmünk, múltunk ellen. A felsorolt támadások az élet valamennyi területén folynak, de legszembetűnőbben a médiákban.
Azok a művészek, tudósok, szakemberek, médiaszemélyiségek akik a nemzeti oldalon részesei ennek az egyenlőtlen küzdelemnek, minden támogatást megérdemelnek tőlünk. A Kormorán, a zenekar dalai és művészete ebből a nézőpontból pedig különösen fontosak. Nemcsak a mi számunkra!
Hogy miért pont a Kormorán?
..
az év első felében volt egy töprengés, merengés..sokat beszélgettünk ki mire figyel egy-egy dalnál.
.
Lehet például a szövegre. A szöveg mondandójára, a vers alkotójára..tetszhet például ezért.
.
Lehet figyelni nyilván az előadókra..
..
..és lehet a zenére. Számomra inkább ez a fontosabb. Többször előfordult már, hogy akár koncerten velük énekelek egy dalt, de nem tudom, épp melyik versszak következik – azért, mert a zene dominál nálam.
Tehát én azt mondanám, engem a zene, a Komrorán zenei világa fogott meg.
.
Hogy hogyan kerültek hozzám közel?
…
őszintén szólva először nem is tudtam, mi az a.., ki az a Komrorán. Persze vannak, voltak együttesek, énekesek akiket hallgattunk, de annyira távolinak tűntek és elérhetetlennek…
.
Iskolából kötelező jelleggel mentünk a moziba a Honfoglalás című filmet megnézni.
Énekkaron előszeretettel énekeltünk dalokat a Költő visszatérből, és hasonló rockoperákból..
Nekem a reál tantárgyak feküdtek jobban, irodalomból és történelemből nagyon sokszor Gergőék segítségével tanultam, hiszen egy jól megzenésített vers csodákra képes.
(érettségin például Petőfi verseket szavaltam úgy, hogy közben énekeltem magamban)
.
Számomra fontos, hogy amit hallgatok, zeneileg „ott legyen”, hogy változatos legyen, ne 5 percen keresztül ugyanazt az 1 sor szöveget és 1 sor dallamot kelljen hallgatnom..
.
Hangszerelést tekintve a gépi zenért nagyon nem szeretem. Az pedig, hogy elektromos hangszerek népi hangszerekkel együtt szólalnak meg, egyszerűen izgalmas szerintem.
(Ráadásul még fuvola is van a Komrorán zenéjében, így akár én is meg-meg próbálhatom 1-1 dalban eljátszani a fuvola szólamot.)
.
Ha a Kormoránt zeneileg nézzük, akkor számomra ezért.
.
A másik ok, hogy miért Kormorán: életem első Kormi koncertjére egy véletlen folytán csöppentem. (tudjuk, véletlenek nincsenek..)
Ami(k) ott történt(ek), az(ok) annyira meggyőztek és magukkal ragadtak, hogy amint legközelebb lehetőségem adódott, megint mentem…és megint…és megint.
.
Az albumok?
Szerintem egyedülálló, hogy szinte minden alkalomhoz találhatunk Kormorán dalt, legyen az esküvő, temetés, Karácsony, Anyák napja, Gyermeknap, születésnap, de akár névnap,…baráti összejövetel.. és még sorolhatnám! (direkt írtam nagy kezdőbetűvel)
…énekkari dínom-dánom alatt is többször hallottam már Kormorán dalt felzendülni, de a karaoke listákon is találhatunk..
.
Albumok tekintetében azt hiszem, nincs kedvencem. Talán a Szamárlázadás ami nagyon megfogott az államvizsga előtt, és az emlékezetes maradt számomra, de…nem tudok olyan albumot mondani amiről minden dal tetszik!
(nem hiszem, hogy bennem van a hiba, hiszen egy album összeállítása nem egyszerű dolog, az emberek különbözőek, sokfélék vagyunk, mindenkinek más-más tetszik.
Nincs olyan album amely mindenkinek megfelelne, ezért inkább úgy érdemes összeszerkeszteni, hogy minél többfélébb dolog kerüljön rá, minél többen találjanak a lemezen kedvükre való nótát…)
.
Nem akarok albumokat sorolni,…
…viszont erről az jutott eszembe, mennyi mindenkivel dolgoztak már együtt a Kormorán zenészei.
Az új albumon is -ha jól számoltam- 42-en működtek közre…
.
Valamelyik nap a youtube-on láttam egy régi felvételt, amin számtalan más zenésszel, és színészekkel énekelnek együtt.
.
Mondhatom azt, hogy a Kormorán mindenhol ott van!?
-csak a celeb világban nem, –
Számomra ez is egy másik ok: olyan zenészekkel sikerült találkoznom, olyan zenészeket sikerült megismernem, akik valóban értenek a zenéhez, akikre fel lehet nézni, akiktől lehet tanulni.
.
(Nosztalgiázhatok is?
🙂 Gergőtől egyszer egy gyors fuvolaórát kaptam Kaposváron.. 🙂 .. Renitől telefonon keresztül énekórát 2 percben.. 🙂 ..Erika – tőle már sokmindent tanultam… :)…Pisti olyan harmoniákra képes, amiktől leesik az állam – ráadásul teljesen segítőkészen még el is magyarázza ha kell… :)..Jenei Szilveszternek is igaza van abban, hogy attól még nem biztos, hogy senki vagyok, ha valahová nem kellek, vagy „elfelejtenek”, „lefelejtenek a listáról”,.. :)..és még sorolhatnám Álmossal, Zsoldos Tomival,..a hirtelen eszembe jutó gondolatokat, apróbb történeteket!:) )
.
Bocsánat, ha zavaró Jenei neve a hozzászólásomban, de számomra a Kormorán zenekar, a Komrorán zene nem (csak) a jelenlegi felállás, hiszen például a Három határ című dalt hallottam már Jenei Szilveszter, Margit Józsi, és Mr. Basary előadásában is.
(azt nem tudom megmondani, melyik tetszik a legjobban, de…)
..de számtalan olyan dal van, ami szerepel vagy szerepelhet a Kormorán és a KMB repertoárjában is, hiszen közös szerzemények. Mindig tudok örülni nekik, bármelyik felállásban hallom!
(aki KMB ellenes Kormorán rajongó, annak elég szűk a diszkográfia gyűjteménye, hiszen a Best of Kormorán (2006-os) lemezen is van ilyen dal…)
.
Kormorán? – Engem meggyőztek!
Amíg van miért rájuk csodálkoznom, felnéznem rájuk, tanulnom tőlük, addig Kormorán rajongó maradok!
De ahogy ismerem őket, lesz köztük még továbbra is ilyen ember…
Teljesen ide illenek soraid, helyük van a kétségeknek is, hiszen nem elvakult rajongók, hanem gondolkozó emberek vagyunk.
Nos az utóbbi idők albumaival én is így vagyok, de ezen morfondírozva arra gondolok, hogy 33 év zenei termésének ezek csak szűk szegmensei. Vannak borzasztó nehezen feldolgozható anyagok, gondolok itt Koltay Gergely Égjen neked a fény című korongjára. Vannak dalok az újabb albumokon, amelyek megértéséhez, befogadásához idő kell. A Kapuk című hanglemez nyitódalát,- melynek címe Áldott kenyér – azonnal a szívembe zártam és nagyon hiányzik, hogy nem hallom a koncerteken.
Árnyaltabb a kép annál, hogy ezek az aggodalmak eltávolítsanak!
Talán nem egészen ide illik, mert kérdésed nem ez volt, de én mostanság éppen azt érzem (és piszkozatban már napok óta befejezésre vár egy ezzel kapcsolatos bejegyzésem), hogy mintha kezdenék eltávolodni a Kormorántól. Nem tudom megfogalmazni jól, de számomra az utóbbi idők lemezei mintha folyamatosan nem azt adnák, mint amire várok. Mindig azt remélem, hogy na most aztán jön egy olyan igazán „ütős”, ami megérint, megszólít újból, valahogy úgy mint a Gödöllői koncertalbum annak idején, amikor kinyílt erre a szemem, de aztán mégsem…
Aztán azért mégis maradnak ők a kedvenceim. Talán azért is, mert én ilyen lecövekelős típus vagyok.:)