Idén ünnepli megalakulásának tizenötödik évfordulóját az Ismerős Arcok zenekar. Elmosódnak az idő korlátai, összefolynak az évek, hónapok, hetek, napok, órák, percek; albumok, koncertek, fellépések… Csepreg, MOM, pinceklubok, szabadtéri színpadok, művelődési házak, színháztermek… zenefilmek, korongba zárt muzsika, bár ezredszer hallgatjuk, mégsem unjuk, mert mindig megérinti lelkünket, új érzéseket hív elő. Boldogság és fájdalom emel fel, vagy ejt mélybe, de akárhogyan történjék, tudjuk, a végén úgyis „…rendben lesz minden…”.
A „Lélek mérnökei” összekuszálják bennünk és körülöttünk a rendet, bármerre tekintünk zűrzavart látunk. Akár akarjuk akár nem, ha engedjük, mélybe ránthat az örvény, örökre ottmaradhatunk. Küzdhetünk, küzdjünk ellene, kapaszkodókat bőven találunk, mindenki kicsit mást, a hozzá közelebbit.
Szentírás, roráté hajnali csendje, temető megnyugtató fájdalma, elsuttogott fohászok, Csaba testvér derűje; a szeretet felgyúló fényének világossága, társunk, hitvesünk, szüleink, gyermekeink, barátaink szemében; Bakony sziluettje, Balaton simogató vize; Csángóföld zöld füve, Hargita szakrális sugárzása, Felvidéken hallott magyar szó; dobogó legfelső fokán álló sportolóink szemében megcsillanó könnycsepp, mikor felcsendül Himnuszunk; egy jó könyv, színdarab, film; szőlőtő palackba zárt gyönyörű üzenete; Somló-hegyen, Tokajban, Szekszárdon művelt buja szőlőtőkék rendje; muzsika, legyen az koncert, zenealbum vagy zenefilm; évszázados szimfónia, Erkel operái, vagy olyan kortárs alkotók, mint az Ismerős Arcok művészete – segítséget nyújtanak, hogy ne ránthasson mélybe a káosz örvénye!
Budapesten, 2013 október 5-én, a MOM Kulturális Központban, az Ismerős Arcok egyszeri és megismételhetetlen koncertet adott. A jól ismert dalok új ruhába öltöztek, időnként vonósnégyes, vokál, gyermekkórus csatlakozott a zenekarhoz, az áthangszerelt számok ugyanazok maradtak, mégis valahogyan mássá váltak. Varázslatos este volt…
A MOM kultikus hely, felsorolni sem lehet, hogy az elmúlt évtizedben hány felejthetetlen koncertnek adott otthont. Az sem szorul magyarázatra, hogy „Minden jegy elkelt!”, mert így kellett lennie… Ott voltunk, elmeséltem hogy milyen volt, gyönyörű fényképek is őrzik az este emlékeit…
Nem telt el két hónap sem a koncert után, boldogan vettem kézbe az ott felvett zenealbumot. Még boldogabban tettem szeretteim karácsonyfája alá, hadd érintse meg őket is az októberi este varázsa! Meglepett, hogy mennyire rövid idő telt el a koncert és az album megjelenése között úgy, hogy semmiféle kompromisszum nem kellett ehhez: a hanganyag stúdióminőségben szólal meg, a borító mind tartalmilag, mind tipográfiáját tekintve tökéletes! A kétfelé hajtható fedlapon elől a zenekar, a vonósnégyes és a vokál látható; kihajtva közeli képeken élhetjük át a koncert pillanatait; hátul olvashatjuk a vendégművészek és a zenekar tagjainak nevét; végül a koncert idejét és helyét, az albumon található dalokat és a kiadó adatait. Maga a korong, barna alapon, a zenekar logóját, a lemez címét tartalmazza.
„Születés”-sel indul a dalok sora. „Itt vagyok, hát nézz meg engem” – énekli Nyerges Attila, kergetőzik Leczó Szilveszter koncertzongorája, a vonóshangszerek boldogságot kínáló fájdalmával, háromtagú vokál kíséri az éneket, majd Práder Vilmos pengeti a húrokat, néhány megnyugtató, csendes akkorddal fejeződik be a Születés.
„Egyetlen” – halljuk a folytatásban. „Miféle világ ez körülöttem?” – a koncertzongora futamai adják a kíséretet. Szólógitár és Tánczos Steve szaxofonjának hangjai szólítják meg egymást. “Nem maradt semmi, te vagy talán az egyetlen…”. Vágyjunk ennél többre?
„Barátom” – következik a sorban. A közönség is részt vesz előadásában: „Hónapok óta, híredet sem hallom, hiába ordítok, nem hallod már a hangom…”, belép a szaxofon, Steve varázslatosan, érzelemgazdagon játszik, gitár, majd újra Attila énekel, a refrén – ezúttal hegedűkísérettel – ismét a közönségé.
„Nagypénteken holló mossa két fiát” – Szilveszter koncertzongoráját alig észrevehetően kíséri Kovacsik Tamás dobolása és Galambos Nándor gitárjátéka, majd felsír Práder Vilmos hangszere is, kibontakozik a dal: csukott pilláink mögött hegedű is segíti látnunk, hogy „…hazámért adtam cserébe szívemet”.
„Ne gondolj rám” – szól a gyönyörű szerelmes óda. “Ablakok mögött, zokogó esőben, elfolyó arcok lesnek rám”, a vokál ismét csodálatosan kiemeli Attila énekét, majd jön Steve, hangszerével megmutatja, hogy mennyire fájdalmas azt kérni a kedvestől, hogy ne gondoljon ránk. „Ha meghalni félsz még, de élni nem tudsz már… akkor gondolj rám…”.
„Mennyit ér?” – halljuk a kérdést. Vonóshangszerek és a vokál ismét csodálatosan épül be a melankolikus hangulatú dalba. „Attól vagy ember, hogy különb tudsz lenni…” Így, ebben a hangszerelésben is tökéletes, szívbemarkoló alkotás.
„Ígéret” – következik a sorban. „És ha én már nem is leszek, ígéretem megmarad…”, ezúttal Práder Vilmos gitárjátéka a csúcspont, jól tudjuk, hogy „…ígéretem megmarad”.
„Szívemben tudlak” – Steve előrelép és elénekli, hogy „…alkonyat kékjében, halok meg veled.” A vokál gyönyörűen kiemeli a refrént, közben zongorafutamokat hallunk, majd „gyere gitár!” – kéri Steve, Vili nem tétovázik, gitárját követi a szaxofon. Szűnni nem akaró vastaps hálálja meg meg a dalt.
„Az Andocsi Máriához” – „Mindörökké magyar legyen a Máriás ének” – Sík Sándor fájdalmasan gyönyörű, csodálatosan megzenésített versét hallva átérezzük Trianon minden kínját, minden borzalmát, minden igazságtalanságát. A versben és a dalban egész tragédiánk benne van: „magyar kezek szántogatnak régi rögön új uraknak…”
„Fenyők” – a sok Ismerős Arcok dal közül talán az egyik legismertebb. Úgy kezdődik, ahogyan mindig – „…mi ébresztő kiáltás helyett, suttogunk csak a szélbe…”. Felsír Vili gitárja, felerősödik a közönség hangja, hiszen színpadra lép a gyermekkórus, kristálytiszta énekük elénk varázsolja a jövő ígéretét, átveszi a refrént először a közönség, majd a kórus, lám, máris a gyerekekkel együtt ÜLTETJÜK A FENYŐT! Hallhatjuk a dal végén a közönség ovációját, hosszan tartó vastapsát.
„Nélküled” – a legtöbb koncert záródalával fejeződik be ez az album is, valamennyi résztvevő ott van a színpadon, ez az a pillanat, amikor a közönség sem tud már ülve maradni. Jön a szaxofon, a gyermekkar, a vokál, a vonósnégyes. „Mint az ötmillió magyar, akit nem hall a nagyvilág”, amikor Nyerges Attila felemeli kezét, vele együtt mindenki felemeli, mert tizenötmillióan alkotunk nemzetet, azokra gondolunk, akikkel egy vérből valók vagyunk: szüleinkre, gyermekeinkre, hitvesünkre, halottainkra, barátainkra, azokra a magyar testvéreinkre, akik semmiről sem tehetve, idegenek uralma alatt őrzik magyarságukat, küzdenek megmaradásukért!
Így zárta magába ez a korong a 2013 október 5-i koncertet. Akik ott voltunk, tudjuk, sokkal több dal hangzott el, azt is tudjuk, hogy filmfelvétel készült, amelyet szilveszterkor sugárzott az egyik televízió. Ez az album azokat a dalokat tartalmazza, amelyek előadásában a meghívott vendégek is részt vettek. Nem tudom, hogy valaha megjelenik-e a teljes koncert filmfelvétele, hatalmas ajándék lenne azoknak, akik szeretik az Ismerős Arcok zenekart.
Végül álljon itt a vendégzenészek névsora.
Vonósnégyes:
Rácz Katalin
Szilágyiné Kirkósa Ágnes
Krendenits Katalin
Kirkósa Tünde
Vokál:
Schiberna Kata
Juhász Nikolett
Sárdy Barbara
Gyermekkórus:
Szigetszentmiklósi József Attila Általános Iskola diákjai
Vezető: Árkiné Göncz Irén
Ha szeretnétek meghallgatni az albumot, íme:
