jan 142014
 

Idén ünnepli megalakulásának tizenötödik évfordulóját az Ismerős Arcok zenekar. Elmosódnak az idő korlátai, összefolynak az évek, hónapok, hetek, napok, órák, percek; albumok, koncertek, fellépések… Csepreg, MOM, pinceklubok, szabadtéri színpadok, művelődési házak, színháztermek… zenefilmek, korongba zárt muzsika,  bár ezredszer hallgatjuk, mégsem unjuk, mert mindig megérinti lelkünket, új érzéseket hív elő. Boldogság és fájdalom emel fel, vagy ejt mélybe, de akárhogyan történjék, tudjuk, a végén úgyis „…rendben lesz minden…”.

A „Lélek mérnökei” összekuszálják bennünk és körülöttünk a rendet, bármerre tekintünk zűrzavart látunk. Akár akarjuk akár nem, ha engedjük, mélybe ránthat az örvény, örökre ottmaradhatunk. Küzdhetünk, küzdjünk ellene,  kapaszkodókat bőven találunk, mindenki kicsit mást, a  hozzá közelebbit.

Szentírás, roráté hajnali csendje, temető megnyugtató fájdalma, elsuttogott fohászok, Csaba testvér derűje; a szeretet felgyúló fényének világossága, társunk, hitvesünk, szüleink, gyermekeink, barátaink szemében;  Bakony sziluettje, Balaton simogató vize; Csángóföld zöld füve, Hargita szakrális sugárzása, Felvidéken hallott magyar szó; dobogó legfelső fokán álló sportolóink szemében megcsillanó könnycsepp, mikor felcsendül Himnuszunk; egy jó könyv, színdarab, film; szőlőtő palackba zárt gyönyörű üzenete; Somló-hegyen, Tokajban, Szekszárdon művelt buja szőlőtőkék rendje; muzsika, legyen az koncert, zenealbum vagy zenefilm; évszázados szimfónia, Erkel operái, vagy olyan kortárs alkotók, mint az Ismerős Arcok művészete – segítséget nyújtanak, hogy ne ránthasson mélybe a káosz örvénye!

Budapesten, 2013 október 5-én, a MOM Kulturális Központban, az Ismerős Arcok egyszeri és megismételhetetlen koncertet adott. A jól ismert dalok új ruhába öltöztek, időnként vonósnégyes, vokál, gyermekkórus csatlakozott a zenekarhoz, az áthangszerelt számok ugyanazok maradtak, mégis valahogyan mássá váltak. Varázslatos este volt…

A MOM kultikus hely, felsorolni sem lehet, hogy az elmúlt évtizedben hány felejthetetlen koncertnek adott otthont. Az sem szorul magyarázatra, hogy „Minden jegy elkelt!”, mert így kellett lennie… Ott voltunk, elmeséltem hogy milyen volt, gyönyörű fényképek is őrzik az este emlékeit…

Nem telt el két hónap sem a koncert után, boldogan vettem kézbe az ott felvett zenealbumot. Még boldogabban tettem szeretteim karácsonyfája alá, hadd érintse meg őket is az októberi este varázsa! Meglepett, hogy mennyire rövid idő telt el a koncert és az album megjelenése között úgy, hogy semmiféle kompromisszum nem kellett ehhez: a hanganyag stúdióminőségben szólal meg, a borító mind tartalmilag, mind tipográfiáját tekintve tökéletes! A kétfelé hajtható fedlapon elől a zenekar, a vonósnégyes és a vokál látható; kihajtva közeli képeken élhetjük át a koncert pillanatait; hátul olvashatjuk a vendégművészek és a zenekar tagjainak nevét; végül a koncert idejét és helyét, az albumon található dalokat és a kiadó adatait. Maga a korong, barna alapon, a zenekar logóját, a lemez címét tartalmazza.

„Születés”-sel indul a dalok sora. „Itt vagyok, hát nézz meg engem” – énekli Nyerges Attila, kergetőzik Leczó Szilveszter koncertzongorája, a vonóshangszerek boldogságot kínáló fájdalmával,  háromtagú vokál kíséri az éneket, majd Práder Vilmos pengeti a húrokat, néhány megnyugtató, csendes akkorddal fejeződik be a Születés.

„Egyetlen” – halljuk a folytatásban. „Miféle világ ez körülöttem?” – a koncertzongora futamai adják a kíséretet. Szólógitár és Tánczos Steve szaxofonjának hangjai szólítják meg egymást. “Nem maradt semmi, te vagy talán az egyetlen…”. Vágyjunk ennél többre?

„Barátom” – következik a sorban. A közönség is részt vesz előadásában: „Hónapok óta, híredet sem hallom, hiába ordítok, nem hallod már a hangom…”, belép a szaxofon, Steve varázslatosan, érzelemgazdagon játszik, gitár, majd újra Attila énekel, a refrén – ezúttal hegedűkísérettel – ismét a közönségé.

„Nagypénteken holló mossa két fiát” Szilveszter koncertzongoráját alig észrevehetően kíséri Kovacsik Tamás dobolása és Galambos Nándor gitárjátéka, majd felsír Práder Vilmos hangszere is, kibontakozik a dal: csukott pilláink mögött hegedű is segíti látnunk, hogy „…hazámért adtam cserébe szívemet”.

„Ne gondolj rám” – szól a gyönyörű szerelmes óda. “Ablakok mögött, zokogó esőben, elfolyó arcok lesnek rám”, a vokál ismét csodálatosan kiemeli Attila énekét, majd jön Steve, hangszerével megmutatja, hogy mennyire fájdalmas azt kérni a kedvestől, hogy ne gondoljon ránk. „Ha meghalni félsz még, de élni nem tudsz már… akkor gondolj rám…”.

„Mennyit ér?” – halljuk a kérdést. Vonóshangszerek és a vokál ismét csodálatosan épül be a melankolikus hangulatú dalba. „Attól vagy ember, hogy különb tudsz lenni…” Így, ebben a hangszerelésben is tökéletes, szívbemarkoló alkotás.

„Ígéret” – következik a sorban. „És ha én már nem is leszek, ígéretem megmarad…”, ezúttal Práder Vilmos gitárjátéka a csúcspont, jól tudjuk, hogy „…ígéretem megmarad”.

„Szívemben tudlak” Steve előrelép és elénekli, hogy „…alkonyat kékjében, halok meg veled.” A vokál gyönyörűen kiemeli a refrént, közben zongorafutamokat hallunk, majd „gyere gitár!” – kéri Steve, Vili nem tétovázik, gitárját követi a szaxofon. Szűnni nem akaró vastaps hálálja meg meg a dalt.

„Az Andocsi Máriához”„Mindörökké magyar legyen a Máriás ének” Sík Sándor fájdalmasan gyönyörű, csodálatosan megzenésített versét hallva átérezzük Trianon minden kínját, minden borzalmát, minden igazságtalanságát. A versben és a dalban egész tragédiánk benne van: „magyar kezek szántogatnak régi rögön új uraknak…”

„Fenyők” – a sok Ismerős Arcok dal közül talán az egyik legismertebb. Úgy kezdődik, ahogyan mindig – „…mi ébresztő kiáltás helyett, suttogunk csak a szélbe…”. Felsír Vili gitárja, felerősödik a közönség hangja, hiszen színpadra lép a gyermekkórus, kristálytiszta énekük elénk varázsolja a jövő ígéretét, átveszi a refrént először a közönség, majd a kórus, lám, máris a gyerekekkel együtt ÜLTETJÜK A FENYŐT! Hallhatjuk a dal végén a közönség ovációját, hosszan tartó vastapsát.

„Nélküled” – a legtöbb koncert záródalával fejeződik be ez az album is, valamennyi résztvevő ott van a színpadon, ez az a pillanat, amikor a közönség sem tud már ülve maradni. Jön a szaxofon, a gyermekkar, a vokál, a vonósnégyes. „Mint az ötmillió magyar, akit nem hall a nagyvilág”, amikor Nyerges Attila felemeli kezét, vele együtt mindenki felemeli, mert tizenötmillióan alkotunk nemzetet, azokra gondolunk, akikkel egy vérből valók vagyunk: szüleinkre, gyermekeinkre, hitvesünkre, halottainkra, barátainkra, azokra a magyar testvéreinkre, akik semmiről sem tehetve, idegenek uralma alatt őrzik magyarságukat, küzdenek megmaradásukért!

Így zárta magába ez a korong a 2013 október 5-i koncertet. Akik ott voltunk, tudjuk, sokkal több dal hangzott el, azt is tudjuk, hogy filmfelvétel készült, amelyet szilveszterkor sugárzott az egyik televízió. Ez az album azokat a dalokat tartalmazza, amelyek előadásában a meghívott vendégek is részt vettek. Nem tudom, hogy valaha megjelenik-e a teljes koncert filmfelvétele, hatalmas ajándék lenne azoknak, akik szeretik az Ismerős Arcok zenekart.

Végül álljon itt a vendégzenészek névsora.

Vonósnégyes:

Rácz Katalin
Szilágyiné Kirkósa Ágnes
Krendenits Katalin
Kirkósa Tünde

Vokál:

Schiberna Kata
Juhász Nikolett
Sárdy Barbara

Gyermekkórus:

Szigetszentmiklósi József Attila Általános Iskola diákjai
Vezető: Árkiné Göncz Irén

Ha szeretnétek meghallgatni az albumot, íme:

nov 202013
 

Úgy tűnik a jó híreknek – hála az Égnek – nincs végük! Ma 14 órakor, a Lánchíd Rádióban Bizse Ferenc vendégei voltak Galambos Nándor és Práder Vilmos, akiktől nem akármilyen híreket hallhattunk! Megpróbálom az elhangzottak lényegét összefoglalni:

 

November 30-án az Ős-P.Box-szal lesz koncert a székesfehérvári FEZEN-ben;
December 6-án a Barba Negrában a Dinamit és a Skorpió zenészeit vendégül látva ad hangversenyt a zenekar, ekkor veszik át aranylemezüket, és ha már lemez…;
itt lehet dedikáltatni a MOM-ban felvett szimfonikus hangverseny anyagát tartalmazó új koncertalbumot;
Adventkor több akusztikus koncert lesz egyebek mellett Felvidéken is;
szilveszterkor az ECHO-TV levetíti a szimfonikus koncert felvételét.
Jövőre ünnepli az Ismerős Arcok zenekar a tizenötödik születésnapját, nem is akárhogyan, de ennyire ne szaladjunk előre :-)!

Ha valaki lemaradt az adásról, vasárnap 17:05-kor meghallgathatja a beszélgetés ismétlését.

jún 222013
 

Idestova négy éve – nem sokkal A mi Pilvaxunk indulása után – a “Muzsika” rovat legelső írásában emlékeztem vissza mindarra, amit az Európa Kiadó zenekar jelentett számomra. Nem gondoltam, hogy valaha megadatik még egyszer koncerten hallanom őket, elvégre Menyhárt Jenő zenekarvezető 1996-ban az Egyesült Államokba távozott és 2009-ben tért haza. Ezt követően volt néhány koncertjük (Szigetfesztivál, A38 Hajó, stb.), amelyekről a filmmegosztó portálokon bőven lehet anyagot találni, de új dalok nem születtek.

Menyhárt Jenő zenekarvezető

(A kép forrása)

Meglepett a hír, hogy a zenekar új albumon dolgozik, amelynek bemutató koncertjére tegnap este került sor a Millenárison. Nem nosztalgiakoncertet hirdettek, – az Európa Kiadó alkotóműhelye feléledt tetszhalott állapotából, új dalok születtek! 32 éve alakult zenekar és vezetője ismét üzen a harmadszázad alatt gyökeresen átalakult világnak, pedig a régi dalok jottányit sem vesztettek aktualitásukból. (Ez azért több, mint elgondolkoztató…)

Tagcserékkel járt a megújulás: az egyik zenekaralapító Kiss László basszusgitáros Ausztráliában él és dolgozik, így nem vállalhatta a hónapokig tartó stúdiómunkát és koncertturnét, hangszerén Fülöp Bence játszik; kikerült a zenekarból Varga Orsolya és Magyar Péter, a doboknál Gyenge Lajos ül; hegedűn, trombitán pedig Darvas Benedek muzsikál. A régiek közül Kirschner Péter (gitár), Másik János (ének, billentyűs hangszerek), továbbra is az Európa Kiadó meghatározó tagjai.

Darvas Benedek

Ezeknek az információknak birtokában indultunk a Millenárisra. Meglepett, hogy egyetlen ülőhelyet sem találtunk a hatalmas csarnokban, amelyben hűvösebb volt, mint a “buja pesti éjszakában”. Fél tízkor színpadra lépett az Európa Kiadó, a hangulat felforrósodott, elkezdődött a közel három órás koncert! Sorra csendültek fel a jól ismert régi dalok, a közönség… igen a közönség, amelynél heterogénebb összetételűt még nem láttam… idős emberek, ifjak, akik talán fiatalabbak a zenekarnál, őszhajú copfos hobók, fiatal lányok mezítláb, néhány különös figura… ám az első akkordok után mindannyiunkat azonos hullámhosszra állított a muzsika. Szóval a közönség… összeforrt a zenekarral, a hangulat fergeteges volt.

Új dalok? Engedjétek meg, hogy megvárjam az album megjelenését, melyre nagyjából egy hónap múlva kerül sor, sok-sok meghallgatás után majd visszatérjünk rájuk. A koncert gerincét a jól ismert számok alkották, nekem a csúcspontot az új albumra is felkerülő “3 Judit 4 Zsuzsa…” című jelentette, íme:

Gyorsan elröppent az idő, a ráadásban még felhangzott a “Mocskos idők”, “Toporzékolok a vágytól”, “Megalázó durva szerelem”, befejezésül az “Európa kiadó”.

Azt hiszem ez volt az a koncert, amelynek feldolgozásához még hosszú időre lesz szükségem. Milyen érzéseket hívott elő bennem? Különös… hiába kutatok emlékeim között, nem tudom felidézni, hogy mikor voltam korábban utoljára Európa Kiadó koncerten. Azóta szinte minden megváltozott, a világ, a zene, (és én is), talán csak az a távoli bolygó maradt ott, ahol akkor is volt… “Ez a város egy távoli bolygó, itt élni nem rossz és itt élni nem jó…” – énekli az Európa Kiadó, ma már belőlem más gondolatokat, érzelmeket hív elő a muzsika, nem ugyanazokat, mint a nyolcvanas években. Ez egy “rohadt érzés, de én szeretem.”

Fantasztikus este volt, “…egy turista mit tehet? Örül neki, hogy itt lehet!” Örülök, hogy ott lehettem…

Befejezésül megosztok Veletek néhány hivatkozást a koncert és a megjelenésre váró album kapcsán:

Privát rocktörténet (34. rész) : Az Európa Kiadó
Újra itt az Európa Kiadó
VilágVeleje Nyár 2013
Nincs átverés az Európa Kiadó dalaiban – interjú Másik Jánossal (Magyar Nemzet)

 

jún 202013
 

Odakinn eszméletlen forróság, odalenn üdítő hűvösség… ilyen egy klubkoncert: kis felüdülés a hétköznapok szürkeségében. Budapesten olvadozik az aszfalt, jóval naplemente után is 30 °C felett a hőmérséklet; a parányi színpadon hangszerek, zenészek, mi pedig újra élő előadásban hallgatjuk Margit József életműalbumának dalait. Így volt kerek az egész!

Persze vannak új hírek is, elvégre egyszer – talán nem is annyira sokára – majd megjelenik annak a koncertnek a filmfelvétele, amelyről olvashattátok @ngie írását honlapunkon. Olyan egykori Kormorán formáció (Gál, Jenei, Koltay, Margit, Németh) is látható lesz, amely közel három évtizede – ebben a felállásban – nem muzsikált együtt… Ha lesz hír a koncertfilm megjelenéséről, azonnal megosztom veletek!

Visszatérve a tegnap estéhez: még torta is került és jutott mindannyiunknak, hogy megünnepeljük szülinaposainkat :-). Figyeljétek a jobb oldali programajánlót, amint lesz újabb koncertidőpont, megjelenik!

Szülinaposok 🙂

máj 222013
 

 

Újpesten az Ifjúsági házban, Szűts Pisti Örömzene című sorozatának évadzáró rendezvénye adott otthont a „Reál Margit” című lemez bemutatókoncertjének.

A terem rövid időn belül megtelt rokonokkal, barátokkal, ismerősökkel, érdeklődőkkel – és persze sok-sok finomsággal. Nem maradt el az ígért zsíros kenyér lilahagymával, a különféle sós- és édes sütemény csodák, a sörök, különböző borok, és az alkoholmentes italok sem.

A falatozást, beszélgetést negyed nyolc körül megszakította a bevezető SZIGNÁL amely a jelenleg legutolsó Margit Józsi szerzemény, egy készülő tv műsor, „A vidék magazinja” főcímdala.

Józsi köszöntője és az általa zongorán-, és énekelve előadott VÁNDORDAL után következett néhány dal a lemezről.
A közreműködő zenészek felkonferálása után felcsendült az ÖRDÖGI KÖR, amit Jankai Béla Hammond szólója, és Elek István szaxofonjátéka tett tökéletessé.  A JUDITRA GONDOLOKot Koltay Gergőt fuvola játéka színesítette. A Szulák Andrea éneklésében ismertté vált CSAK EGYSZER ÚGY LEGYEN után az Esővárók zenekar következett. Ez Józsi első zenekara volt, még a diákévekben alakultak. Két dalt játszottak el, az IDEGEN LÁNYt és a KECSKEt.

Majd visszakanyarodtunk a lemezen felcsendülő dalokhoz.
Szűts Pisti, Borhi Miki és Gáspár Álmos közreműködésével hallhattuk az ÉNEKet. Az RMP zenész csapatát Szűcs Antal Gábor erősítette a LEGYEN MÁR VÉGE és a DAL című szerzeményekben.

A színpadot a Kormorán Memory Band vette át. Az első lemezükről csendült fel néhány dal. A HOL VOLT, HOL NEM, és a STONEHENGE után a lemez címadó dala a BARDO. Itt Gáspár Álmos segítette a gyönyörű, kétszólamú hegedűszólót.

Ezt követően megint visszatértünk a Reál Margit lemezhez a TÚL VAGY MÁR MINDENEN és a NE FORDULJ EL dalokkal.

Bár május van, egy kis 1848-as blokkot is sikerült a műsorba csempészni. Ez A KÖLTŐ VISSZATÉRen kívül a HIMNUSZTÖREDÉK volt, amit Kalapács Józsi énekelt.

Egy újabb meglepetés következett. A színpadon Gál Péter, Jenei Szilveszter, Koltay Gergely, Margit József, Németh Gábor, Szűts István összeállításban egy kis ős-Kormoránt hallhattunk. Előadásukban a MAGYAR RAPSZÓDIA és a HÁROM HATÁR csendült fel.

Gergővel még eljátszottuk A MARGIT HÍD dalt, majd visszatértünk a lemez anyagához. VOLT EGY FIÚ, VELED LESZEK, UTOLSÓ SZERELMES DALlal zártuk a lemezbemutató koncertet.

Fináléként a NYÚJTSD KEZED csendült fel az összes közreműködő előadásában. A színpadot ellepte „sok komoly, bölcs zenész”!

Név szerint:

Borbola Tivadar (gitár), Borhi Miklós (gitár), Bozsoki Tamás (gitár),Drexler Zoltán (dob), Elek István (szaxofon), Gál Péter (hegedű), Gáspár Álmos (hegedű), Jankai Béla (Hammond), Jenei Szilveszter (gitárok, ének, vokál), Kalapács József (ének), Kolbe Gábor (percussion), Koltay Gergely (fuvola), Margit Ferenc (vokál), Marschalkó Zoltán (gitár), Mátrai Ferenc (dob), Molnár Angéla (fuvola, vokál), Németh Gábor (dob), Nyakas Ferenc Péter (billentyű), Pusztai Ágnes (vokál), Szücs Antal Gábor (gitár), Szűts István (billentyűs hangszerek, tangóharmonika), Vereckei Attila (billentyűs hangszerek, mandolin, vokál)

A fenti fényképeket Viczián Pál készítette


A fenti fényképeket Czéh Lonka készítette

máj 112013
 

37 év hosszú idő. Talán nem a Kormorán az egyetlen zenekar, amelyik ennyire hosszú ideje létezik, de termékenyebbet aligha találunk. Évente egy-két saját album, filmzenék, rockoperák, Szabadság Napjára írt előadások, tematikus alkotások (Wass Albert, József Attila, stb.) mind mind a 37 éve járt út mérföldkövei. A minap egy régi Kormorán zenész szájából hallhattuk, a zenekar alkotóműhely volt, amely – a teljesség igénye nélkül – szólóalbumokat készített Deák Bill Gyulától kezdve Zalatnay Saroltáig, pályatársaknak, színészeknek. Koltay Gergőtől megszokhattuk, hogy „…dal fakad”, sok korosztály élvezhette már gyümölcsét.

„Angyalok énekei” című albumról nehéz úgy írnom, hogy megőrizzem tárgyilagosságomat, hiszen összehasonlításért kiált, nemcsak a közelmúlt zenei anyagaival, hanem a 37 éven át ívelő Kormorán életművel. Nem szeretnék ebbe a csapdába lépni, hiszen egy esztendő is rengeteg változást hozhat, közel négy évtized hatványozottan többet. A Kormorán dalai egyfelől tükröt állítanak elénk, másfelől egyéni és nemzeti sorskérdéseinkről tesznek fel kérdéseket, vagy fogalmaznak meg válaszokat; akár zokogásig felkorbácsolják érzelmeinket. Sokan vagyunk passzív befogadók, és hála Istennek vannak Lámpás Emberek, akik kísérik a Kormoránt útján.

Az album borítóján sötétbarna alapon gyönyörű grafikát találunk, ősi tarsolyveret képét idézi bennem. A borító hátoldalán a zenekari tagok és a közreműködők népes listáját találjuk, köztük a Magyar Rádió Szimfonikus zenekara és a MÁV Szimfonikus zenekara szerepel. A lapot kihajtva Koltay Gergő köszönő levele mellett, a zenészek különös hangulatú portréit látjuk. A korong hófehér, rajta a dalok címei.

Tizenhat dal szárnyán utazhatunk  a Kormoránnal. Meg sem kísérlem, hogy részletesen bemutassam valamennyit, megpróbálok néhány általános benyomásomról szólni és kiemelném a nekem leginkább tetsző alkotásokat. 37 év alatt kialakult egy “kormorános” zenei stílus, hangszerelés; nem tudom, hogy korábban volt-e arra példa, hogy szimfonikus zenekarral közösen szólaltak meg a dalok. A közös muzsikálás – a Kormorán kirándult a szimfonikusok világába, vagy fordítva? -,  különleges zenei csemegét kínál. Természetesen a kormorános hangszerelést utóbbi sok helyen felülírja, ám ennek ellenére nem kell sokszor meghallgatnunk a korongot ahhoz, hogy ráleljünk a “színtiszta” kormorános hangzásra!

A Kormorán művészete dallamok és dalszövegek ötvözete, ezen az albumon sincs másképp. A világ fénysebességgel formálódik át, de mindig vannak olyan egyetemes értékek, amelyek bármilyen változás közepette állandók; amikor már magunk sem tudjuk, hogy honnan indultunk, merre haladunk, vagy hol állunk, mindig kapaszkodót kínálnak.

Az „Angyalok énekei” bonyolult struktúrájú album, talán több hónapig kell ahhoz hallgatni, hogy üzenetét mélyebben megértsük. Vannak nemzetünkről szóló dalok (Fohász a nemzetért, Ölelj át még egyszer); a címadó dal – amelynek hangszerelése és zenei motívuma talán az egyik “legkormoránosabb” a korongon – is érinti sorskérdéseinket. Érdekes alkotás a “Betyárdal”, amelynek nyitóakkordjait és refrénjét hallva szimfonikus zene dominál. “Összegyűlnek álmaink” az album egyik csúcspontja, nemcsak a dal szövege, hanem a dallama is varázslatos. A szimfonikus zenekari hangzás és a Kormorán muzsikája egymásra találnak, az összkép lenyűgöző. Belőlem a Napba Öltözött Leány emlékét is előhívta. “Így választottam” sodró lendületű, magyar népzenei motívumokat beépítő alkotás, ismét remekül kiegészülnek a Kormorán hangszerei a szimfonikus zenekarral, emellett a dallam fülbemászó, éneklésre csábító. Egészen különleges zenei csemege a “Sikolyok”, a francia sanzonokat idézi, sír a tangóharmonika… még Fehér Nóra éneke is helyenként franciául szól… vajon ismeri valaki a titkot, amelyből ez a dal fogant? Fehér Nóra éneke gyönyörű, érzelemgazdag. A TransylMania zenésítette meg Reményik Sándor “Elpártolt liliomszál” című versét, új hangszerelésben, a Kormorán előadásában az album záródala. Azt gondolom, hogy bármennyire is szép az átdolgozása, ez a dal, ahogyan Reményik verséből sarjadt, örökre egybeforrt Szélyes Margittal – Manyikával – úgy ahogyan ő, soha senki nem fogja előadni. Ettől függetlenül gyönyörű emlékeket idéz…

Az egész album nekem leginkább tetsző alkotása a “Pilisszántó”. Csodálatos dal… Előttünk Pünkösd, a Szentlélek kiáradása, Csíksomlyó és Pilisszántó között újra híd ível, szabad akaratunkon múlik átmegyünk-e rajta?

A közelgő ünnepre gondolva alább közzéteszem erre a pünkösdi találkozóra invitáló írást.

Csíksomlyói kegytemplom
és a
pilisszántói Boldogasszony kápolna
közös pünkösdi miséje

A keresztényi nemzet összetartozásának évszázados történelmi zarándokhelyén Csíksomlyón

2013. május 18-án szombaton,12 óra 30 perckor, a Somlyó hegy nyergében ünnepi misét mutatnak be.

A keresztaljak sora népesíti be ilyenkor a hegyoldalt, ahová erdélyi testvéreink hála imát jönnek mondani Szűzanyánkhoz megmaradásukért.Vágyaink ellenére, a távolság miatt sokan nem tudnak elzarándokolni Magyarországról Csíksomlyóra, hogy hazánk sorsdöntő időiben erős hittel együtt kérjük Szűzanya áldását édes hazánkra. Ezért itt a Pilis hegy sziklái közt, a pilisszántói Boldogasszony kegyelmével, a csíksomlyói misével egy időben, irántuk való tiszteletünket kifejezve szintén misét tartunk, az idő eltolódás miatt, az itteni idő szerint 11 óra 30 perckor.

A szántói misét bemutatja:
Berszán Lajos atya /papbácsi/
Gyimesfelsőlokról, testvérfalunkból

Hasonlóan a Somlyóhegyhez, az itteni keresztaljak a Pilishegy lábánál induló, és kápolnához vezető Csillagösvényen érkeznek a misére imával, énekléssel. Ezen a misén Pünkösd Szentlelkének szabadsága köt össze erdélyi testvéreinkkel és árasztja el kegyelmével nemzetünket. Együtt imádkozunk a Szent Korona és Szent István szellemében édes hazánk tisztább erkölcsű jövőjéért, az Istentől eltávolodott világ gyógyulásáért! A szentmise részeként Maczkó Mária énekhangja tölti be Pilis szikláit. Terveink szerint a két mise bevezetéseként itt a Pilis hegy oldalában kihangosítjuk Csíksomlyón elhangzó Pilisszántónak szóló üzenetét. Így rövidül meg a 700 km. távolság testvéri ölelés közelségére.

Bár testünket Trianon tépte szét, de lelkünket az Isten tartja még!

Így találkozik egymással Kárpát-medence két szent hegye, Hargita és Pilis, így duplázódik meg közös imáink által a két azonos lelki tartalmú keresztényi zarándokhely nemzet egyesítő akaratának ereje, és így kérünk védelmet Égi Édesanyánktól az erkölcstelen pénzvilág hazánk elleni támadásaitól. Ezen a misén keresztényi szeretet öleli át Kárpát-medence népeit, önti el szívünket a csíksomlyói Babba Mária, és a szántói Boldogasszony édesanyai szeretete, amely megóvja Mária országát, a szeretetre éhező,erkölcsileg kiüresedett világ pusztító bajaitól.

Forrás

ápr 182013
 

Úgy kellett, mint szomjazó sivatagi vándornak az oázis! Időtlen idők óta nem voltunk koncerten, a Kormorán Memory Band fellépésén pedig utoljára még a Fonóban, talán bő másfél éve? Közben azért történt egy és más… Elindult a “Reál Margit Project”, amelynek legkézzelfoghatóbb eredménye, a tavaly ősszel, Margit Józsi hatvanadik (plusz egy :-)) születésnapjára megjelent zenealbum, amelyről már részletesen beszámoltam kávéházunk márványasztalai mellett.

A Backstage Pub nagyon kellemes, kulturált hely, a színpadra oldalról és szemből is rá lehet látni, a terek nem tágasak, de éppen alkalmasak arra, hogy megteremtsék a klubkoncertek bensőséges hangulatát! Az ilyen helyek és ilyen koncertek azok, amelyek egykor a pop-rock bölcsői voltak. Koncert előtt, szünetben, majd a végén a zenészek ott vannak a közönség között, bárkivel nyugodtan el lehet beszélgetni, ez teszi emberközelivé az egészet. Ráadásul a hangerő és hangminőség is jó volt, nem csengő füllel, félig megsüketülve indultunk haza.

Május 17-én lesz az “igazi” lemezbemutató Újpesten, a tegnap esti koncert ennek főpróbája volt. A zenekarból külföldi turnéja miatt hiányzott Gál Péter, ellenben bővült a csapat Pusztai Ágnessel (ének, vokál) és Molnár Angélával – igen, a mi @ngienkkel 🙂 – ének, vokál, fuvola)! Józsi rögtön az elején elmondta, hogy rengeteg munka és próba előzte meg a koncertet, ez érződött a hibátlan produkción.

Az átvezető szövegeket Margit Józsitól megszokott remek humor fűszerezte, amikor Jenei Szilveszter néha közbeszólt, akkor is mindig ültek a poénok! A színpadról derű áradt ránk, én rengeteg új információt hallottam az albumon megjelent dalok hátteréről. Nem játszották el a lemez teljes anyagát, viszont három dalt hallhattunk a Költő visszatér című rockoperából (A Költő visszatér, Egy gondolat bánt engemet, Harangok dala).

Nem akarom most felsorolni az összes elhangzott dalt, inkább azokról pár mondat, amelyekről újdonságokat tudtam meg. Egy kis rocktörténet… A Dal – Füst Milán megzenésített verse, annak idején a költő női álnéven publikálta, valamelyik verseskötetéhez hozzáfűzve. Bardo – az első KMB album címadó dala – nem más mint “a tibeti buddhizmus tanításai szerint a „bardo” szó elsődleges jelentése: köztes állapot, ami egy keresztútszerű, bizonytalan létezésre utal. Ilyen „bardo” például az elmúlás és az újjászületés közötti átmeneti időszak.” Túl vagy már mindenen – számomra az album egyik legkedveltebb dala – Zalatnay Sarolta Privát levél című mikrobarázdás lemezén jelent meg. Azt illett volna tudnom, hogy a Ne fordulj el című dalt Deák Bill Gyulának írta a Kormorán alkotói műhelye! A Margit Híd a Szeretet hídja (2002) albumon jelent meg, (Gödöllő, Szabadság napja). A Nyújtsd a kezed című dallal zárult a koncert, ez pedig egy SOS Gyermekfalu átadására íródott, érdekes múltú gyöngyszem, (a képek alatt megtekinthetitek).

Pár fénykép a koncertről, mivel Sándor bátyánk is velünk volt – bár nevében semmit sem ígérhetek – nem kizárt, hogy akár mozgóképen is osztozhattok a tegnapi este varázsában.

Nagyszerű este volt, kedvcsináló a május 17-i lemezbemutató koncerthez, amelyre még úgyis visszatérünk.