jan 142015
 

“… Nehéz válaszolni a felvidéki telefonokra, nehéz bármit mondani a Karkó Heniknek, súlyos felelősség akár csak két szót mondani a TramsyMániásoknak, akik igaz könnyekkel indultak haza december 5-én, de ugyanígy lehetetlen válaszolni a kárpátaljai sikolyokra, vagy a vajdasági értetlenségre. Nehéz választ találni az őszinte szavakkal megírt e-mail-ekre. A totális átverésre egyetlen ellenszer lehet. Kezünket egymásba kulcsolva, az eddiginél is szorosabban fogva alkossunk hosszú láncot. Ez a lánc felér az Égig.(…)”

“Az utolsó nemzedék”,részlet Koltay Gergely 2004.december 8-án kelt, a Kormorán Baráti Körnek írt soraiból.

Előző este a Budai Várban hallottam először élőben zenélni a TransylManiát. Ez az élmény hatványozottan fájdalmassá tette a 2004 december 5-i “népszavazás” eredményét, ugyanakkor mégis elindult valami nagyon fontos, meghatározó változás az életünkben. El kellett menni Csíksomlyóba a Nyeregbe, szakadó esőben végigállni a Napba Öltözött Leány ősbemutatóját, azóta is el kell menni Pünkösdkor, hittel és reménnyel töltekezni.

Át kellett élni 2007-ben, a MOM-ban egy TransylMania koncert bombariadó miatti megszakadását, számtalan koncertet, amelyekről 2010-óta A mi Pilvaxunkban is beszámoltam, utoljára tavaly májusban, a zirciről. Már akkor megtudtuk, hogy készül az új album, a munka lassan befejeződött, kezünkbe vehetjük a XII. címet viselő művet.

A korong megvásárlásával egy gyönyörű tipográfiájú könyvecske is birtokunkba kerül, amelyben olvashatjuk a dalszövegeket. A külcsín méltó a belbecshez, tökéletesen illik az album rendkívül érett zenei világához. Tizenkét dalt hallgathatunk meg, hét népdal – illetve más közismert népi eredetű próza – zenei megszólaltatása, a többi dal szövegét Cseresznyés Szilamér írta, a zenék nagy részét is Csönye szerezte, egy-egy dalt jegyez Melkuhn Róbert és Gáspár Csaba.

Nem szeretnék mind a tizenkét dalon egyenként végigmenni, inkább az összképre helyezem a hangsúlyt. Adottak a rockzenei alapok – dob, basszus- és szólógitár -, mellettük Gáspár Csaba hegedűje és Melkuhn Róbert fúvóshangszerei, valamint az énekesek: Cseresznyés Emília és Máthé Melinda, valamint az albumon éneklő, de azóta a zenekarból kivált Pakot István. Két dalban (Kis kece lányom, Régi magyar áldás) a zenészek gyermekei is énekelnek.

A hangszerek sokszínűségét a zenekar gyönyörűen kihasználja, kemény rockos megszólalás és népzenei motívumok  csodálatosan, harmonikusan és egymást kiegészítve ötvöződnek. Óriási élmény végighallgatni az albumot, hiszen mind formailag, mind tartalmilag kiváló. Szívszorító, hogy több mint 700 kilométerre tőlünk, a gúnyhatár túloldalán, Baróton, milyen erősen él a magyar szó, a magyar muzsika, a magyar dal – a magyar életösztön. Némi gyógyír december ötödike égő fájdalmára…

Bár csak harmadik napja hallgatom az albumot, két dal máris kedvencemmé vált, a Régi magyar áldás és a Hiszünk Erdélyben. A TransylMania már eddig is nagyívű zenei pályafutását négy remek zenealbum őrzi. Közös bennük a zenei stílus, az egy irányba mutató, muzsikába öntött gondolatok sora. Mi, ennek a varázslatnak a befogadói is többé válunk általa,  nincsenek határok melyek elválasztanak, hidak épülnek, lassan megvalósulhatnak Koltay Gergely idézett gondolatai: “Kezünket egymásba kulcsolva, az eddiginél is szorosabban fogva alkossunk hosszú láncot. Ez a lánc felér az Égig.” Hogy végül felérjen, ahhoz kellenek az ilyen láncszemek, mint a TransylMania legújabb albuma. Köszönet érte!

(Sztamassz lemezkritikáját itt olvashatjátok, az album pedig megvásárolható, megrendelhető.)

 

máj 252014
 

2009-ben Szent Istvánkor már voltunk Zircen TransylMania koncerten. Az együttes életében Zirc fontos állomás, hiszen a 12 esztendeje alapított zenekar, fennállásának második hangversenyét is ebben a Bakony hegyei közt megbúvó kisvárosban adta. Közel ennyi ideje követem magam is a zenekar útját, 2011-ben, Székelyszentkirályon, szintén Szent Istvánkor láttam őket utoljára színpadon. Milyen jó, hogy létezik “A mi Pilvaxunk”, hiszen itt egy egész csokorra való írást, beszámolót és rengeteg fényképet találhattok a baróti zenekarról!

Milyen volt a tegnapi koncert? Jó volt! Mert  igaz,  az első zenealbum alkotói közül már csak Cseresznyés Szilamér és Tókos Imre álltak a színpadon, sok szerzemény másképpen hangzott mint korábban, de a legfontosabb, hogy SZÓLNAK a dalok! Gondolhatnánk azt, hogy “Legyen úgy, mint régen volt!”, de tudjuk, úgy már soha nem lesz, fogadjuk ezt el. “Addig maradunk magyarok, amíg magyarul énekelünk és táncolunk” – idéztem korábban Kallós Zoltán erdélyi néprajzkutató gondolatát. A messzi Baróton, a végeken, a TransylMania teljesíti küldetését!

Zircen megújult a színpad és a környező park, mintegy félszázan voltunk, régi arcokat nem láttam a közönség soraiban. Elkövettünk egy nagy hibát: szinte félkört alkotva, vagy 15-20 m-re sorakoztunk a színpadtól, csak az utolsó két dalnál merészkedtünk előre, azonnal megváltozott az egész koncert hangulata! A repertoár nagyon jó volt, ennek kapcsán megosztok egy örömteli hírt veletek: már az utómunkái folynak a negyedik TransylMania albumnak, a koncerten bemutatott új dalok sokat ígérőek, úgy tűnik, van folytatás, az új korong is a TransylMania saját maga által kijelölt útját járja, meghallgatva, ezt majd nem vethetjük össze a régebbi idők dalainak megszólalásával.

Amikor az utolsó dallamfoszlányt is elnyelték a Bakony völgyei, zenekar és közönsége együtt énekelte a Székely Himnuszt. Varázslatot éltünk át!

Még a fényképek megtekintése előtt olvassátok el azt a Régi magyar áldást, amelyet megzenésítve hallhattunk a koncerten, és hallhatjátok majd a negyedik TransylMania albumon is!

Régi magyar áldás

Áldott legyen a szív, mely hordozott,
És áldott legyen a kéz, mely felnevelt,
Legyen áldott eddigi utad,
És áldott legyen egész életed.

Legyen áldott Benned a Fény,
Hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
És melegítse fel szívedet.

Hogy lehess enyhet adó forrás
A szeretetedre szomjazóknak,
És legyen áldott támasz karod
A segítségre szorulóknak.

Legyen áldott gyógyír szavad
Minden hozzád fordulónak,
Legyen áldást hozó kezed
Azoknak, kik érte nyúlnak.

Áldott legyen a mosolyod,
Légy vigasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás
Minden téged keresőnek.

Legyen áldott immár
Minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen, ki megbocsátja,
Végtelenül szeret téged!

Őrizzen hát ez az áldás,
Fájdalomban, szenvedésben,
Örömödben, bánatodban,
Bűnök közti kísértésben.

Őrizze meg tisztaságod,
Őrizze meg kedvességed.
Őrizzen meg önmagadnak,
És a Téged szeretőknek.

jan 142014
 

Idén ünnepli megalakulásának tizenötödik évfordulóját az Ismerős Arcok zenekar. Elmosódnak az idő korlátai, összefolynak az évek, hónapok, hetek, napok, órák, percek; albumok, koncertek, fellépések… Csepreg, MOM, pinceklubok, szabadtéri színpadok, művelődési házak, színháztermek… zenefilmek, korongba zárt muzsika,  bár ezredszer hallgatjuk, mégsem unjuk, mert mindig megérinti lelkünket, új érzéseket hív elő. Boldogság és fájdalom emel fel, vagy ejt mélybe, de akárhogyan történjék, tudjuk, a végén úgyis „…rendben lesz minden…”.

A „Lélek mérnökei” összekuszálják bennünk és körülöttünk a rendet, bármerre tekintünk zűrzavart látunk. Akár akarjuk akár nem, ha engedjük, mélybe ránthat az örvény, örökre ottmaradhatunk. Küzdhetünk, küzdjünk ellene,  kapaszkodókat bőven találunk, mindenki kicsit mást, a  hozzá közelebbit.

Szentírás, roráté hajnali csendje, temető megnyugtató fájdalma, elsuttogott fohászok, Csaba testvér derűje; a szeretet felgyúló fényének világossága, társunk, hitvesünk, szüleink, gyermekeink, barátaink szemében;  Bakony sziluettje, Balaton simogató vize; Csángóföld zöld füve, Hargita szakrális sugárzása, Felvidéken hallott magyar szó; dobogó legfelső fokán álló sportolóink szemében megcsillanó könnycsepp, mikor felcsendül Himnuszunk; egy jó könyv, színdarab, film; szőlőtő palackba zárt gyönyörű üzenete; Somló-hegyen, Tokajban, Szekszárdon művelt buja szőlőtőkék rendje; muzsika, legyen az koncert, zenealbum vagy zenefilm; évszázados szimfónia, Erkel operái, vagy olyan kortárs alkotók, mint az Ismerős Arcok művészete – segítséget nyújtanak, hogy ne ránthasson mélybe a káosz örvénye!

Budapesten, 2013 október 5-én, a MOM Kulturális Központban, az Ismerős Arcok egyszeri és megismételhetetlen koncertet adott. A jól ismert dalok új ruhába öltöztek, időnként vonósnégyes, vokál, gyermekkórus csatlakozott a zenekarhoz, az áthangszerelt számok ugyanazok maradtak, mégis valahogyan mássá váltak. Varázslatos este volt…

A MOM kultikus hely, felsorolni sem lehet, hogy az elmúlt évtizedben hány felejthetetlen koncertnek adott otthont. Az sem szorul magyarázatra, hogy „Minden jegy elkelt!”, mert így kellett lennie… Ott voltunk, elmeséltem hogy milyen volt, gyönyörű fényképek is őrzik az este emlékeit…

Nem telt el két hónap sem a koncert után, boldogan vettem kézbe az ott felvett zenealbumot. Még boldogabban tettem szeretteim karácsonyfája alá, hadd érintse meg őket is az októberi este varázsa! Meglepett, hogy mennyire rövid idő telt el a koncert és az album megjelenése között úgy, hogy semmiféle kompromisszum nem kellett ehhez: a hanganyag stúdióminőségben szólal meg, a borító mind tartalmilag, mind tipográfiáját tekintve tökéletes! A kétfelé hajtható fedlapon elől a zenekar, a vonósnégyes és a vokál látható; kihajtva közeli képeken élhetjük át a koncert pillanatait; hátul olvashatjuk a vendégművészek és a zenekar tagjainak nevét; végül a koncert idejét és helyét, az albumon található dalokat és a kiadó adatait. Maga a korong, barna alapon, a zenekar logóját, a lemez címét tartalmazza.

„Születés”-sel indul a dalok sora. „Itt vagyok, hát nézz meg engem” – énekli Nyerges Attila, kergetőzik Leczó Szilveszter koncertzongorája, a vonóshangszerek boldogságot kínáló fájdalmával,  háromtagú vokál kíséri az éneket, majd Práder Vilmos pengeti a húrokat, néhány megnyugtató, csendes akkorddal fejeződik be a Születés.

„Egyetlen” – halljuk a folytatásban. „Miféle világ ez körülöttem?” – a koncertzongora futamai adják a kíséretet. Szólógitár és Tánczos Steve szaxofonjának hangjai szólítják meg egymást. “Nem maradt semmi, te vagy talán az egyetlen…”. Vágyjunk ennél többre?

„Barátom” – következik a sorban. A közönség is részt vesz előadásában: „Hónapok óta, híredet sem hallom, hiába ordítok, nem hallod már a hangom…”, belép a szaxofon, Steve varázslatosan, érzelemgazdagon játszik, gitár, majd újra Attila énekel, a refrén – ezúttal hegedűkísérettel – ismét a közönségé.

„Nagypénteken holló mossa két fiát” Szilveszter koncertzongoráját alig észrevehetően kíséri Kovacsik Tamás dobolása és Galambos Nándor gitárjátéka, majd felsír Práder Vilmos hangszere is, kibontakozik a dal: csukott pilláink mögött hegedű is segíti látnunk, hogy „…hazámért adtam cserébe szívemet”.

„Ne gondolj rám” – szól a gyönyörű szerelmes óda. “Ablakok mögött, zokogó esőben, elfolyó arcok lesnek rám”, a vokál ismét csodálatosan kiemeli Attila énekét, majd jön Steve, hangszerével megmutatja, hogy mennyire fájdalmas azt kérni a kedvestől, hogy ne gondoljon ránk. „Ha meghalni félsz még, de élni nem tudsz már… akkor gondolj rám…”.

„Mennyit ér?” – halljuk a kérdést. Vonóshangszerek és a vokál ismét csodálatosan épül be a melankolikus hangulatú dalba. „Attól vagy ember, hogy különb tudsz lenni…” Így, ebben a hangszerelésben is tökéletes, szívbemarkoló alkotás.

„Ígéret” – következik a sorban. „És ha én már nem is leszek, ígéretem megmarad…”, ezúttal Práder Vilmos gitárjátéka a csúcspont, jól tudjuk, hogy „…ígéretem megmarad”.

„Szívemben tudlak” Steve előrelép és elénekli, hogy „…alkonyat kékjében, halok meg veled.” A vokál gyönyörűen kiemeli a refrént, közben zongorafutamokat hallunk, majd „gyere gitár!” – kéri Steve, Vili nem tétovázik, gitárját követi a szaxofon. Szűnni nem akaró vastaps hálálja meg meg a dalt.

„Az Andocsi Máriához”„Mindörökké magyar legyen a Máriás ének” Sík Sándor fájdalmasan gyönyörű, csodálatosan megzenésített versét hallva átérezzük Trianon minden kínját, minden borzalmát, minden igazságtalanságát. A versben és a dalban egész tragédiánk benne van: „magyar kezek szántogatnak régi rögön új uraknak…”

„Fenyők” – a sok Ismerős Arcok dal közül talán az egyik legismertebb. Úgy kezdődik, ahogyan mindig – „…mi ébresztő kiáltás helyett, suttogunk csak a szélbe…”. Felsír Vili gitárja, felerősödik a közönség hangja, hiszen színpadra lép a gyermekkórus, kristálytiszta énekük elénk varázsolja a jövő ígéretét, átveszi a refrént először a közönség, majd a kórus, lám, máris a gyerekekkel együtt ÜLTETJÜK A FENYŐT! Hallhatjuk a dal végén a közönség ovációját, hosszan tartó vastapsát.

„Nélküled” – a legtöbb koncert záródalával fejeződik be ez az album is, valamennyi résztvevő ott van a színpadon, ez az a pillanat, amikor a közönség sem tud már ülve maradni. Jön a szaxofon, a gyermekkar, a vokál, a vonósnégyes. „Mint az ötmillió magyar, akit nem hall a nagyvilág”, amikor Nyerges Attila felemeli kezét, vele együtt mindenki felemeli, mert tizenötmillióan alkotunk nemzetet, azokra gondolunk, akikkel egy vérből valók vagyunk: szüleinkre, gyermekeinkre, hitvesünkre, halottainkra, barátainkra, azokra a magyar testvéreinkre, akik semmiről sem tehetve, idegenek uralma alatt őrzik magyarságukat, küzdenek megmaradásukért!

Így zárta magába ez a korong a 2013 október 5-i koncertet. Akik ott voltunk, tudjuk, sokkal több dal hangzott el, azt is tudjuk, hogy filmfelvétel készült, amelyet szilveszterkor sugárzott az egyik televízió. Ez az album azokat a dalokat tartalmazza, amelyek előadásában a meghívott vendégek is részt vettek. Nem tudom, hogy valaha megjelenik-e a teljes koncert filmfelvétele, hatalmas ajándék lenne azoknak, akik szeretik az Ismerős Arcok zenekart.

Végül álljon itt a vendégzenészek névsora.

Vonósnégyes:

Rácz Katalin
Szilágyiné Kirkósa Ágnes
Krendenits Katalin
Kirkósa Tünde

Vokál:

Schiberna Kata
Juhász Nikolett
Sárdy Barbara

Gyermekkórus:

Szigetszentmiklósi József Attila Általános Iskola diákjai
Vezető: Árkiné Göncz Irén

Ha szeretnétek meghallgatni az albumot, íme:

nov 202013
 

Úgy tűnik a jó híreknek – hála az Égnek – nincs végük! Ma 14 órakor, a Lánchíd Rádióban Bizse Ferenc vendégei voltak Galambos Nándor és Práder Vilmos, akiktől nem akármilyen híreket hallhattunk! Megpróbálom az elhangzottak lényegét összefoglalni:

 

November 30-án az Ős-P.Box-szal lesz koncert a székesfehérvári FEZEN-ben;
December 6-án a Barba Negrában a Dinamit és a Skorpió zenészeit vendégül látva ad hangversenyt a zenekar, ekkor veszik át aranylemezüket, és ha már lemez…;
itt lehet dedikáltatni a MOM-ban felvett szimfonikus hangverseny anyagát tartalmazó új koncertalbumot;
Adventkor több akusztikus koncert lesz egyebek mellett Felvidéken is;
szilveszterkor az ECHO-TV levetíti a szimfonikus koncert felvételét.
Jövőre ünnepli az Ismerős Arcok zenekar a tizenötödik születésnapját, nem is akárhogyan, de ennyire ne szaladjunk előre :-)!

Ha valaki lemaradt az adásról, vasárnap 17:05-kor meghallgathatja a beszélgetés ismétlését.

jún 222013
 

Idestova négy éve – nem sokkal A mi Pilvaxunk indulása után – a “Muzsika” rovat legelső írásában emlékeztem vissza mindarra, amit az Európa Kiadó zenekar jelentett számomra. Nem gondoltam, hogy valaha megadatik még egyszer koncerten hallanom őket, elvégre Menyhárt Jenő zenekarvezető 1996-ban az Egyesült Államokba távozott és 2009-ben tért haza. Ezt követően volt néhány koncertjük (Szigetfesztivál, A38 Hajó, stb.), amelyekről a filmmegosztó portálokon bőven lehet anyagot találni, de új dalok nem születtek.

Menyhárt Jenő zenekarvezető

(A kép forrása)

Meglepett a hír, hogy a zenekar új albumon dolgozik, amelynek bemutató koncertjére tegnap este került sor a Millenárison. Nem nosztalgiakoncertet hirdettek, – az Európa Kiadó alkotóműhelye feléledt tetszhalott állapotából, új dalok születtek! 32 éve alakult zenekar és vezetője ismét üzen a harmadszázad alatt gyökeresen átalakult világnak, pedig a régi dalok jottányit sem vesztettek aktualitásukból. (Ez azért több, mint elgondolkoztató…)

Tagcserékkel járt a megújulás: az egyik zenekaralapító Kiss László basszusgitáros Ausztráliában él és dolgozik, így nem vállalhatta a hónapokig tartó stúdiómunkát és koncertturnét, hangszerén Fülöp Bence játszik; kikerült a zenekarból Varga Orsolya és Magyar Péter, a doboknál Gyenge Lajos ül; hegedűn, trombitán pedig Darvas Benedek muzsikál. A régiek közül Kirschner Péter (gitár), Másik János (ének, billentyűs hangszerek), továbbra is az Európa Kiadó meghatározó tagjai.

Darvas Benedek

Ezeknek az információknak birtokában indultunk a Millenárisra. Meglepett, hogy egyetlen ülőhelyet sem találtunk a hatalmas csarnokban, amelyben hűvösebb volt, mint a “buja pesti éjszakában”. Fél tízkor színpadra lépett az Európa Kiadó, a hangulat felforrósodott, elkezdődött a közel három órás koncert! Sorra csendültek fel a jól ismert régi dalok, a közönség… igen a közönség, amelynél heterogénebb összetételűt még nem láttam… idős emberek, ifjak, akik talán fiatalabbak a zenekarnál, őszhajú copfos hobók, fiatal lányok mezítláb, néhány különös figura… ám az első akkordok után mindannyiunkat azonos hullámhosszra állított a muzsika. Szóval a közönség… összeforrt a zenekarral, a hangulat fergeteges volt.

Új dalok? Engedjétek meg, hogy megvárjam az album megjelenését, melyre nagyjából egy hónap múlva kerül sor, sok-sok meghallgatás után majd visszatérjünk rájuk. A koncert gerincét a jól ismert számok alkották, nekem a csúcspontot az új albumra is felkerülő “3 Judit 4 Zsuzsa…” című jelentette, íme:

Gyorsan elröppent az idő, a ráadásban még felhangzott a “Mocskos idők”, “Toporzékolok a vágytól”, “Megalázó durva szerelem”, befejezésül az “Európa kiadó”.

Azt hiszem ez volt az a koncert, amelynek feldolgozásához még hosszú időre lesz szükségem. Milyen érzéseket hívott elő bennem? Különös… hiába kutatok emlékeim között, nem tudom felidézni, hogy mikor voltam korábban utoljára Európa Kiadó koncerten. Azóta szinte minden megváltozott, a világ, a zene, (és én is), talán csak az a távoli bolygó maradt ott, ahol akkor is volt… “Ez a város egy távoli bolygó, itt élni nem rossz és itt élni nem jó…” – énekli az Európa Kiadó, ma már belőlem más gondolatokat, érzelmeket hív elő a muzsika, nem ugyanazokat, mint a nyolcvanas években. Ez egy “rohadt érzés, de én szeretem.”

Fantasztikus este volt, “…egy turista mit tehet? Örül neki, hogy itt lehet!” Örülök, hogy ott lehettem…

Befejezésül megosztok Veletek néhány hivatkozást a koncert és a megjelenésre váró album kapcsán:

Privát rocktörténet (34. rész) : Az Európa Kiadó
Újra itt az Európa Kiadó
VilágVeleje Nyár 2013
Nincs átverés az Európa Kiadó dalaiban – interjú Másik Jánossal (Magyar Nemzet)

 

jún 202013
 

Odakinn eszméletlen forróság, odalenn üdítő hűvösség… ilyen egy klubkoncert: kis felüdülés a hétköznapok szürkeségében. Budapesten olvadozik az aszfalt, jóval naplemente után is 30 °C felett a hőmérséklet; a parányi színpadon hangszerek, zenészek, mi pedig újra élő előadásban hallgatjuk Margit József életműalbumának dalait. Így volt kerek az egész!

Persze vannak új hírek is, elvégre egyszer – talán nem is annyira sokára – majd megjelenik annak a koncertnek a filmfelvétele, amelyről olvashattátok @ngie írását honlapunkon. Olyan egykori Kormorán formáció (Gál, Jenei, Koltay, Margit, Németh) is látható lesz, amely közel három évtizede – ebben a felállásban – nem muzsikált együtt… Ha lesz hír a koncertfilm megjelenéséről, azonnal megosztom veletek!

Visszatérve a tegnap estéhez: még torta is került és jutott mindannyiunknak, hogy megünnepeljük szülinaposainkat :-). Figyeljétek a jobb oldali programajánlót, amint lesz újabb koncertidőpont, megjelenik!

Szülinaposok 🙂

máj 222013
 

 

Újpesten az Ifjúsági házban, Szűts Pisti Örömzene című sorozatának évadzáró rendezvénye adott otthont a „Reál Margit” című lemez bemutatókoncertjének.

A terem rövid időn belül megtelt rokonokkal, barátokkal, ismerősökkel, érdeklődőkkel – és persze sok-sok finomsággal. Nem maradt el az ígért zsíros kenyér lilahagymával, a különféle sós- és édes sütemény csodák, a sörök, különböző borok, és az alkoholmentes italok sem.

A falatozást, beszélgetést negyed nyolc körül megszakította a bevezető SZIGNÁL amely a jelenleg legutolsó Margit Józsi szerzemény, egy készülő tv műsor, „A vidék magazinja” főcímdala.

Józsi köszöntője és az általa zongorán-, és énekelve előadott VÁNDORDAL után következett néhány dal a lemezről.
A közreműködő zenészek felkonferálása után felcsendült az ÖRDÖGI KÖR, amit Jankai Béla Hammond szólója, és Elek István szaxofonjátéka tett tökéletessé.  A JUDITRA GONDOLOKot Koltay Gergőt fuvola játéka színesítette. A Szulák Andrea éneklésében ismertté vált CSAK EGYSZER ÚGY LEGYEN után az Esővárók zenekar következett. Ez Józsi első zenekara volt, még a diákévekben alakultak. Két dalt játszottak el, az IDEGEN LÁNYt és a KECSKEt.

Majd visszakanyarodtunk a lemezen felcsendülő dalokhoz.
Szűts Pisti, Borhi Miki és Gáspár Álmos közreműködésével hallhattuk az ÉNEKet. Az RMP zenész csapatát Szűcs Antal Gábor erősítette a LEGYEN MÁR VÉGE és a DAL című szerzeményekben.

A színpadot a Kormorán Memory Band vette át. Az első lemezükről csendült fel néhány dal. A HOL VOLT, HOL NEM, és a STONEHENGE után a lemez címadó dala a BARDO. Itt Gáspár Álmos segítette a gyönyörű, kétszólamú hegedűszólót.

Ezt követően megint visszatértünk a Reál Margit lemezhez a TÚL VAGY MÁR MINDENEN és a NE FORDULJ EL dalokkal.

Bár május van, egy kis 1848-as blokkot is sikerült a műsorba csempészni. Ez A KÖLTŐ VISSZATÉRen kívül a HIMNUSZTÖREDÉK volt, amit Kalapács Józsi énekelt.

Egy újabb meglepetés következett. A színpadon Gál Péter, Jenei Szilveszter, Koltay Gergely, Margit József, Németh Gábor, Szűts István összeállításban egy kis ős-Kormoránt hallhattunk. Előadásukban a MAGYAR RAPSZÓDIA és a HÁROM HATÁR csendült fel.

Gergővel még eljátszottuk A MARGIT HÍD dalt, majd visszatértünk a lemez anyagához. VOLT EGY FIÚ, VELED LESZEK, UTOLSÓ SZERELMES DALlal zártuk a lemezbemutató koncertet.

Fináléként a NYÚJTSD KEZED csendült fel az összes közreműködő előadásában. A színpadot ellepte „sok komoly, bölcs zenész”!

Név szerint:

Borbola Tivadar (gitár), Borhi Miklós (gitár), Bozsoki Tamás (gitár),Drexler Zoltán (dob), Elek István (szaxofon), Gál Péter (hegedű), Gáspár Álmos (hegedű), Jankai Béla (Hammond), Jenei Szilveszter (gitárok, ének, vokál), Kalapács József (ének), Kolbe Gábor (percussion), Koltay Gergely (fuvola), Margit Ferenc (vokál), Marschalkó Zoltán (gitár), Mátrai Ferenc (dob), Molnár Angéla (fuvola, vokál), Németh Gábor (dob), Nyakas Ferenc Péter (billentyű), Pusztai Ágnes (vokál), Szücs Antal Gábor (gitár), Szűts István (billentyűs hangszerek, tangóharmonika), Vereckei Attila (billentyűs hangszerek, mandolin, vokál)

A fenti fényképeket Viczián Pál készítette


A fenti fényképeket Czéh Lonka készítette