jún 262012
 

 

Nagyítás

2004-et írtunk, amikor találkoztam a zenekar nevével és kézbe vehettem “Legyen úgy, mint régen volt” címmel megjelent első albumukat. 2004. december 4-én a Budai Várban hallhattam őket először színpadon, a találkozás után még sokkolóbb volt december 5-én este látni, a kettős állampolgárságról szóló népszavazás végeredményét, hiszen huszonnégy órával korábban, a gúnyhatáron túli Erdővidékről, Barótról, több mint 800 km távolságban élő zenészek szájából, hangszereiből a világ legtisztább magyar szavait, mondatait, dallamait hallhattuk! Felejthetetlen találkozás volt, még ma is beleborzongok, ha eszembe jut annak az estének minden keserédes gyönyörűsége…

Teltek-múltak az évek, a szinte áthidalhatatlannak tűnő messzeség, a közénk húzott gúnyhatár ellenére sokszor koncertezett a zenekar elérhető közelségeben. Felvillan bennem a TF-en tartott Családi nap, amikor a Kormorán előzenekaraként muzsikáltak, tomboló sikert aratva; többször is felléptek a MOM-ban, láttam őket önálló koncertet adni, Érden, Dinnyésen, Zircen; talán éppen két éve lassan, hogy meghívták a zenekart Csepregre, az Ismerős Arcok táborába, majd utoljára, tavaly Szent István ünnepén, Székelyszenkirályon hallhattam a zenekart színpadon muzsikálni. Az első albumot további kettő követte, 2006-ban “El ne add az ősi házat”, 2008-ban “Mert tudnom kell” címmel jelent meg, a mindeddig utolsó albumuk. Ugyancsak 2008-ban készült el “Őrtüzek” című filmjük.

Tavaly augusztusa óta csend volt a zenekar körül, nem jöttek hírek koncertekről, fellépésekről, majd néhány napja elektronikus levél érkezett, plakáttal, zenefilmmel, hogy bölcsőjében, az erdővidéki Vargyason, a Daniel-kastélyban egész napos rendezvénnyel köszöntik a tíz éves TransylMania zenekart! A mögöttünk hagyott esztendők felejthetetlenek voltak, a koncertek, albumok, film és zenefilmek őrzik a kiváló emberek, muzsikusok, székely testvéreink alkotómunkájának emlékeit. Nem tudom mit hoz, mit hozhat a jövő, de örömmel tölt el, hogy június 30-án a Székely Sziget rendezvénysorozaton is színpadra lépnek! Várjuk a folytatást, új koncerteket, albumokat, filmeket!

Isten éltesse a tíz éves TransylMania zenekart, és minden egykori és jelenlegi zenekari tagját, köszönjük ezt a tíz évet, elmondhatatlanul gyönyörű ajándék számunkra, hogy voltatok, vagytok nekünk!

Én is készítettem egy válogatást, 2005-2011. között a TransylMania hangversenyein készült fényképeimből:

nov 222011
 

“Ma már csak emlék” címmel, az Örökség pécsi fellépésének kapcsán, Kriszta felvillantotta a múlt néhány mozaikkockáját. Írása bennem is elindított pár gondolatot, ám más nézőpontból.

Különösen furcsa érzés lesz visszamenni a MOM-ba, hiszen valamikor – közel tíz éve – számunkra egy adventi Kormorán koncerten kezdődött minden. Kétszer nem lehet ugyanabba folyóba lépni, mégis sok a párhuzamosság. Régi-új a koncerthelyszín, régi-új a zenekar, régi-új arcok tűnnek majd fel a közönség soraiban. Mi az ami alapvetően megváltozott? A bennünket körülvevő világ.

2010. nyarának közepétől, az Örökség megalakulásáig szétfoszlott egy illúzió. “Lett egy nagy család…” énekeltük együtt a zenekarral a koncerteken, úgy éreztük valóban, ők kilencen fenn a színpadon, mi a színpad előtt egy családot alkotunk. Amikor megindult a bomlás, megjelentek az első törésvonalak, talán joggal éreztük sokan, hogy álomvilágban éltünk és a király meztelen…

Teltek múltak a hónapok, majd jött a jó hír, lett Örökség és vannak Örökösök. A folytatást ismeritek, nem ragozom tovább. “Lett egy nagy család…” énekeltük annyiszor. Egyre többször gondolok arra, hogy ami velünk történt, abban nincs semmi rendkívüli, az élet természetes rendje érvényesült. Hiszen a család sem állandó, a dédikék, nagyikák elmennek, a szülők lassan öregszenek, a gyerekek felnőnek, kirepülnek, családot alapítanak, a szülők nagyszülőkké válnak és kezdődik előröl az örökös körforgás. Persze van amikor elkergetik a családtagokat, van amikor  bírósági házassági bontóperben hal el a család…

Mi történt velünk? Lényegtelen immár. Fogjuk fel úgy, hogy kirepültek a gyerekek, a család szanaszét, de mégis egy család maradt. Tágult a kör, ma már ne kilenc muzsikusra gondoljunk, ha halljuk, hogy “lett egy nagy család…”

2004. december 4-ét írtunk, a Budai Várban gyűltünk össze. Ez volt életem első TransylMania koncertje. Leírhatatlan érzés volt ott lenni, telve reménnyel, hittel. Még 24 óra sem telt el, minden porba hullt, máig feldolgozhatatlan trauma ért bennünket. De a TransylMania ott, akkor, és azóta is tagja a családnak. Azután feltűnt a Szkítia , egyre érettebb, letisztult, gyönyörű muzsikával simogatja lelkünket. Egy hideg őszi estén, a Lónyay utcában, a “Hajrá Magyarország” klubba Wass Albert estet szervezett a Kormorán Baráti Kör. Akkor hallottam először Nyerges Attilát és Galambos Nándit muzsikálni, majd többször a TF-en bontogatta szárnyait az Ismerős Arcok – emlékezzetek csak, Családi Nap volt a neve, amikor egybegyűltünk… Jött a Kormorán Memory Band a Fonóba, ahol karnyújtásnyira állhattunk a színpadtól, mindig elhangzott a Zöld szemű rózsa, amit úgy egyedül Margit Józsi tud elénekelni… Végül, de nem utolsó sorban megszületett a család Öröksége, most már nem a napokat, hanem az órákat számoljuk, hogy újra együtt legyünk Advent kezdetén. Történhetett volna másképp is, de talán nem baj, hogy így lett.

Közben… a színpad előtt és a világhálón is szinte minden megváltozott. Eltűntek kedves arcok, szeretett ismerősök, “rajongók”. Jöttek helyettük mások, mindenki hozott magával valamit. Voltak nagyszerű kirándulások, táborok, együttlétek és voltak – ma már teljesen értelmetlennek tűnő – viszályok is. Születtek új honlapok, hogy ne mondjam… “rajongói blogok”, kialakult egy új egyensúly. Ahogy hallom, a korábbi oldott beszélgetések mára a közösségi oldalakra tevődtek át, bár húztam magam elé egy vasfüggönyt és elhatároztam, hogy abba a világba nem lépek be, ez felveti a kérdést, hogy szükség van-e a jövőben Pilvaxra, vagy ha úgy tetszik “rajongói blog”-ra? A kérdést a jövő megválaszolja majd.

Haladunk az életünk ösvényén és sokszor már csak visszatekintve csodálkozunk rá, hogy elhagytunk útkereszteződéseket, tudattalanul indultunk erre, vagy arra. Néha nemcsak útkereszteződések állítanak választás elé, hanem leküzdhetetlennek látszó akadályokba ütközünk, ilyenkor hidak épülnek, tiszta szavakból, egymás felé…

Nem akarok újra a politika mocsarába lépni, de tény, hogy az én és talán sokunk életében 2002., vagyis az önként vállalt kommunista restauráció, soha nem múló sebet ejtett. A politika azt kérte tőlünk alakítsunk polgári köröket. Lelkesen nekifogtunk, pár hónapig tartott a lendület, azután – mint annyiszor – a politika cserben hagyott bennünket, pedig akkor megindulhatott volna a társadalom alulról történő újjászerveződése… de hagyjuk, mert ez messze vezetne.

Ellenben aki akarta, megtalálta helyét. A családi, baráti, emberi kapcsolatokba, munkába menekülve, vagy a világhálós fórumokba írogatva, hangversenyekre járva. Mi akkor a MOM Kupolatermében megtaláltuk a Kormoránt és a Kormorán Baráti Kört. A megtorpant életünk, összeroppant lelkünk gyógyírra lelt. Elkezdtek hidak épülni, vannak olyanok amelyek elkészültek, szilárdan állnak és vannak olyanok, amelyekről kiderült, vagy olyan gyenge anyagból készültek, hogy összeroskadnának, ha rájuk lépnénk, vagy a semmibe vezetnek.

Mindenek előtt barátokra találtunk. Olyan barátságok születtek, amelyek kiállták az idő próbáját. Összejövünk, hetente felhívjuk egymást, beszélgetünk… Talán ez a legfontosabb. Elindultunk Erdélybe, mert meghívott minket A Napba Öltözött Leány, a szerelem a Tündérkert iránt azóta is tart, számtalanszor elmentünk újra és újra Erdélyországba, és ha nem vagyunk ott, fáj, mint a távoli kedves hiánya.

Azon a bizonyos “fekete” honlapon olvasgattam először íjászatról; itt a környéken élők – Geigi, Varga Jani, Dávid, Bence – szinte egyszerre vettünk íjat és kezdtünk el versenyekre járni, majd Norkáék, Macitappancsék is csatlakoztak. Ez a híd átvitt minket az íjászat világába és ma már számomra ez jelenti az életet, a családom, a hitem és a hivatásom mellett. A híd túloldalán rengeteg új barát várt, mégis sajnálom, hogy egyedül mi mentünk végig rajta…

Isten, család, hivatás, barátok, zenék, íjászat… “Egy élet kell, amit érdemes élni…” – énekelte az Európa Kiadó. Nem sajnálom, sőt még ma is boldogsággal tölt el, hogy ott voltunk azon az Adventen a MOM Kupolatermében. Lehet, hogy 2011. december 3-án semmi különös nem történik majd, de az is lehet, hogy hidat avatunk, amelynek túloldalán egy újabb csodálatos úton mehetünk tovább.

Ahogy az imént a televízióban Géczi Erika, Tóth Reni és Szabó Miklós beszélt, több mint valószínű, hogy így fog történni!

aug 302011
 


+++

1. Két hét ismét Ivóban

“Miért Székelyföld, miért éppen Ivó?”tettem fel magamnak a kérdést ugyanitt, egy esztendeje. A felelet ma is éppen olyan aktuális, mint akkor volt, de kiegészíteném pár gondolattal.

Az ember egész évben megfeszített munkával robotol, lassan már egyáltalán nem magáért, hanem a bankok profitjáért. Eljön az idő minden tavasszal, amikor elgondolkozunk azon, hogy nyári szabadságunk alatt merre törjünk ki hétköznapjaink nyomorúságából. Nem az anyagiakra gondolok elsősorban: a munkahelyeinken és sajnos az iskolában is, mindenórásak a stresszhelyzetek; katasztrofális emberi kapcsolatok öveznek bennünket; mindketten naponta találkozunk fájdalommal, betegséggel, nyomorral. Elmenni, menekülni, feltöltődni és regenerálódni kell, különben idő előtt beledöglünk!

Van azonban még valami. Teljesen elszakadtunk a természettől. Mérgezett ételekkel gyilkolnak bennünket, ihatatlan a csapvíz, mocskos a levegő és néha túlélhetetlennek tűnik a klíma is – lásd az elmúlt napok hőségét. A normális emberi élet alapfeltétele a tiszta ivóvíz és levegő, az egészséges étek, a testmozgás – legkevesebb biológiai szinten. Lelkünknek pedig csendre, nyugalomra, elviselhető stresszre, de leginkább szerető társakra van szüksége. Hitvesem Márti, kisfiunk Bendi, keresztfiunk Marci pedig azok; ha itthon van köztünk néha diszharmónia, Ivóban eltűnik. Kis barátunk, fogadott családtagunk, vagyis Nutella, életében először az elmúlt három hét alatt tapasztalta meg, hogy milyen az igazi természet.

Ivót a Hargita ölelő karjai veszik körül. Adott a tiszta levegő, a jó klíma, bár a csapvíz sem volt rossz, miután felfedeztük a közelben Márton bácsi forrását, onnan hordtuk az ivóvizet is. Bal oldali szomszédunk két lovacska volt, jobb oldalon a most még csendes ivói általános iskola állt, kertünk végében patak folydogált. A teljesen fából ácsolt Hunor-Magor vendégház egyedül a miénk volt, a földszinten nappali, tökéletesen felszerelt konyha, fürdőszoba, a tetőtérben három hálószoba volt a birodalmunk. A teraszon szabadban étkeztünk, volt kerti sütőnk, mellette fedett szaletli.

A vízről már szóltam, ám arról még nem, hogy megismerkedtünk Melindával, egy székely édesanyával, aki maga gyúrta, kelesztette és kemencében, káposztalevélen sütötte a pityókás kenyeret, amelyet még öt naposan is nyugodtan ehettünk, nem volt az sem száraz, sem penészes… tőle hoztuk naponta a frissen fejt tejecskét is. No meg színtiszta gyümölcspárlatot (azt nem naponta 🙂 ). Velünk szemben egy vadfeldolgozó üzem mintaboltjában minden földi jó: vaddisznó- és szarvaskolbász, virsli, füstölt sonkák és kiegészítésül mangalicából készült eledelek voltak kaphatók. Vettünk rengeteg frissen szedett áfonyát, Márti levest főzött belőle és lekvárt, egész télen visszaköszönnek majd Székelyföld ízei…

Feltett szándékunk volt, hogy idén laza programot csinálunk. Gyakran volt meleg – de nem forróság -, így eljártunk a közeli zetelaki víztározóba fürdeni és egyszer elmentünk Szovátára, a Medve-tóban is megmártóztunk. Sikaszón pisztrángoztunk egy jót, majd láthatjátok a képeken. (Az igazsághoz tartozik: a halak nem voltak éhesek, bottal egy darabot nem fogtunk, végül a “zsákmány” merítőhálóból került a serpenyőbe.) Sütöttünk flekkent, Márti készített padlizsánkrémet. Pihentünk, beszélgettünk, olvasgattunk, kockapókereztünk és hatalmasakat sétáltunk Ivóban.

Íme pár fénykép ivói mindennapjainkról (a diák fekete keretére kattintva az oldal elhagyása nélkül is indul a vetítés):


*

A két hét alatt azért jutott idő másra is, voltunk Marosvásárhelyen, Felcsíkban, tettünk egy hosszabb kirándulást Szászföldön, miközben megnéztük Nagyszebent, láttuk a Csaba Királyfi című rockopera ősbemutatóját és voltunk TransylMania koncerten is.

2. Ismerkedés Marosvásárhellyel

Immár sokadik erdélyi utunkon voltunk, ám Marosvásárhely és Kolozsvár felkeresése mindeddig kimaradt. A gondviselés úgy hozta, hogy sejtettük, székesfehérvári barátaink velünk egy időben vannak Erdélyben, így “próba szerencse” alapon felhívtuk őket, kiderült, hogy készülnek Marosvásárhelyre, így adódott a lehetőség, hogy csatlakozzunk hozzájuk. A viszontlátás örömén túl, ez azért volt nagyon jó számunkra, mert Jozsó rendkívül művelt polihisztor, aki mindig nagyon felkészülten vág neki egy városnézésnek, megosztja velünk rengeteg tudását, mély ismereteit az adott település történelméről, művészettörténetéről és pontosan tudja, hogy melyek azok a helyek, amelyeket a szűkre szabott időkeretben feltétlenül látnunk kell. Nagyon jó volt velük bebarangolni Vásárhelyt, ezúton is köszönjük Jozsónak, Zsuzsának és lányuknak Áginak türelmüket és az “idegenvezetést”.

A zsebemben végig ott volt a telefonom műholdas navigátora, útvonalunkat felküldte a világhálóra; innen tudom, hogy összesen 6,45 km-t gyalogoltunk a Belvárosban. Íme az útvonalunk:


*

Sétánkat a Bólyai Kollégiumnál kezdtük, majd felkerestük a Várat. Megcsodáltuk a teljesen ép, vastag várfalakat, sétáltunk a Vár területén, azonban a református Vártemplomba nem sikerült bejutnunk, zárva volt. Falának tövében régészeti feltárás folyt éppen. A Várból a Teleki-házhoz vezetett utunk, a csodálatos barokk stílusú épület előtt áll dr. Bernády György szobra, aki a múlt század első évtizedeiben a város polgármestere volt, munkájának eredménye, a város mai szemmel szinte hihetetlennek tűnő felvirágzása. A palotától a Rózsák terére (a város főtere) sétáltunk, megnéztük a katolikus plébániatemplom belsejét, majd a szintén a főtéren található gyönyörű palotákat (pl. Toldalagi-ház, Bányai palota). Útba ejtettük a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház épületét is, de a körülötte folyó térrendezés, építkezések miatt megközelíthetetlen volt. Innen a Kultúrpalotához vezetett utunk, annyi látnivaló várt ránk, hogy jóval több, mint egy órát időztünk a gyönyörű épületben. Nem részletezem a látottakat, a fényképek jobban visszaadják az átélteket, mint az írott szó. Városnézésünk következő állomása a Teleki Téka lett volna, ám felújítás miatt zárva volt. A Tékát a szenvedélyes könyvgyűjtő Teleki Sámuel alapította a XVIII. század legvégén, a gyűjteményt több mint 40 000 könyvritkaság képezi. Innen szűk negyed óra alatt sétáltunk el a református temetőbe, ahol fejet hajtottunk dr. Bernády György és családja, valamint a két Bólyai nyughelye előtt. A temetőben három évszázados sírfeliratokat olvashattunk, ezek egy részét megtaláljátok a fényképek között, érdemes megállítani a vetítést és elolvasni az archaikus magyar nyelven írt szövegeket, a múlt üzeneteit! Délután négy óra felé indultunk vissza Ivóba, 160 km-re Marosvásárhelytől.

Nem szeretnék, nem is lennék képes többet írni Marosvásárhelyről, hiszen mind nyomtatott anyagok, mind a világháló bőséges tárháza lehet a város iránt mélyebben érdeklődőknek, inkább saját érzéseimet, benyomásaimat osztom meg veletek. Marosvásárhely a Székelyföld fővárosa, óriási kulturális és tudományos élettel, bátran leírom, hogy az összmagyarság egyik szellemi központja még ma is. Belvárosa csodálatos, virágos, tiszta, rendezett; az épületek túlnyomó többsége gyönyörűen felújított. Abból, hogy polgármestere román, sokan arra következtetnek, hogy a várost román többség lakja; ennek én a Belvárosban semmi jelét nem láttam, mindenhol magyar feliratok, legtöbb járókelőt magyarul hallottam beszélni. Mindez nem mond ellent annak, hogy lehetséges a román többség, de a magyar szellem múltja és jelene kitörölhetetlenül él a városban, elég csak a Kultúrpalota üvegablakaira gondolnunk.

Csodálatos élmény volt Marosvásárhelyt”megízlelni”, aki teheti, ne hagyja ki! Meséljenek tovább a fényképek! (Ha jobb minőségben szeretnétek azokat megtekinteni, azt javaslom kattintsatok ide és a bal felső sarokban található “Diavetítés” kiválasztásával, majd az F11 gomb megnyomásával élvezetesebb a képek megtekintése; de a diák fekete keretére kattintva – kis méretben – az oldal elhagyása nélkül is megtekinthetitek a közel 80 db fényképet.)


*

3. Székelyszentkirályon a TransylManiával

Pár mondat a székelyszentkiralyi TransylMania koncertről, amelyre a község három napos, nemzeti ünnepünk alkalmából tartott rendezvénysorozatának nyitónapján került sor. A falu Székelyudvarhely és Oroszhegy között fekszik.

A koncertre a település központjában található füves réten került sor. Több minden szokatlan volt, a közönség – vagyis a falu népe – távol tartotta magát a színpadtól, a nézők legalább 15-20 m-re, állva hallgatták a muzsikát, nekem úgy tűnt, a koncert másodlagos, inkább zenei aláfestése az emberek egymás közötti beszélgetésének.

A mi Pilvaxunk rendszeres olvasói jól tudjak, amikor csak tehettem, mindig ott voltam a TM koncerteken és beszámoltam azokról. Hosszú ideig nem voltak hangversenyek, meglepődve szembesültem három változással: a fúvós hangszereket ismét Ségercz Feri kezelte; cimbalom már nem szinesitette a muzsikát; Szélyes Margit mikronfonja mögött egy fiatal férfi énekelt.

A változások ellenére sem okozott a koncert csalódást. A zenekar alapemberei kitűnően muzsikáltak, Ségercz Feri játéka a népi fafúvós hangszereken virtuóz volt, szinte húzta magával a zenekart. A repertoár a megszokott volt, bő egy órán át tartott a koncert.

Az elmúlt év keserű tapasztalatai alapján nem akarom csócsálni a zenekari tagcseréket, annál inkább, mivel fogalmam sincs arról, hogy miért nem állt a színpadon Manyika. Mondják pótolhatatlan ember nincs. Bátran kijelentem: Manyi pótolhatatlan, nekünk rettenetesen hiányzott.

Mindent összevetve, azért egyáltalán nem bánom, hogy Szent István Királyunk ünnepének előestéjét a TransylManiával töltöttük Székelyszentkirályon!


*

4. Csaba Királyfi ősbemutatója Szárhegyen

Szent István ünnepén került sor Gyergyószárhegyen a Csaba Királyfi című rockopera ősbemutatójára, amelyen mi is jelen lehettünk, így módomban áll megosztani Veletek élményeinket, érzéseinket.

Gyergyószárhegy Gyergyószentmiklós közelében található, a felújításra szoruló, málló, ám ebben az állapotában is impozáns Lázár-kastély volt az ősbemutató színhelye. Várfallal körülvett, lejtős belsőudvar természetes díszlete volt az előadásnak, önmagában is, szavakkal visszaadhatatlan légkört teremtett. Körülöttünk várfalak, csodálatos épületek – egyszóval a dicső magyar múlt emlékei. Amikor teljesen besötétedett, fölöttünk a Csillagösvény és hullócsillagok…


*

Öröm volt látni, ahogyan özönlöttek a nézők végeláthatatlan, hosszú sorokban az előadásra. Tiszta tekintetű, jó arcú székely emberek, idősek, középkorúak, fiatalok, karon ülő kisdedek és babakocsik. Sokuk kezében láttam kék-aranysárga székely zászlót, nemzeti trikolórunkat. A lejtős domboldalon ülőhelyek nem voltak, a nézőteret szalagokkal jelölték ki, ám a rendezőknek növelniük kellett a a közönség számára rendelkezésre álló területet, akkora volt a tömeg. Számunkra a színpad bal oldalán jutott hely, így oldalról láttuk az előadást; ez annyiban volt előnyös, hogy látóterünkben volt a színpaddal szemben lévő nézőtér, éreztük a közönség minden rezdülését.

Kezdetét vette az előadás, íme egy rövid részlet:


*

Képtelen vagyok, de nem is szeretnék a rockoperáról elemzést írni, hiszen mindössze egyszer láttuk, a színpad oldaláról, Rudán Joe-n kívül számunkra teljesen ismeretlen szereplőkkel, a darab dramaturgiája sem teljesen érthető még számomra. Attila menyegzőjétől, majd halálától indul a történet és Álmos vezér bevonulásáig tart – intrika, ármány, harc és katarzis – vagyis minden együtt van a jó cselekményhez. Zeneileg is nagyon tetszett első hallásra, népzenei motívumok, klasszikus opera elemei és rockzene szintézisének tűnt, nagyon jól megválasztva ezek arányát; jó énekesi és kiváló színészi teljesítményeket láttunk, hallottunk. A rendezés látványos tánc- és csatajelenetekkel emelte ki a mondanivalót.

Mindezek azonban másodlagosak voltak számunkra azon az estén. Az előadás napja – Szent István ünnepe -, a helyszín, a közönség és maga az opera, olyan lelkiséget nyújtott, amelyet A Napba Öltözött Leány ősbemutatójának megtekintése óta nem éreztem. Több mint kilenc évtizede, idegen hatalom által bitorolt magyar földön, érezhetően él nemzet e hazán! Ennek két tanulsága van számomra: egyrészt soha nem szabad reményvesztetté, csüggedté válni, mert élünk, lélegzünk, vagyunk és dolgozunk; másrészt a legnehezebb pillanatainkban erőt meríthetünk székely testvéreink állhatatosságából, akik kilenc évtizednyi rabiga után is megmaradtak magyarnak! Ez az a pont, ahol Csaba Királyfi legendája a mához kapcsolódott, Szent István napján, a székelyföldi Szárhegyen.

5. Felcsíki tájakon

Vasárnap volt, meseszép, napos reggel ébresztett minket. Máréfalva, Szentegyháza, majd Felcsík, egészen Csíkszentdomonkosig volt útitervünk, hogy a napot csíksomlyói szentmisével fejezzük majd be.

Első állomásunk Máréfalva volt, a községben nagyon sok, különböző korokban épült, részben műemléki védelem alatt álló székelykapu látható. Mivel Marci keresztfiunk maga is foglalkozik fafaragással, kényelmes, laza sétán jártuk be a falut és gyönyörködtünk a székelykapukban. A diavetítésen ezek valóságos tárházát láthatjátok Ti is.

Úton Csíkszereda felé, Szentegyházán betértünk a temetőbe, hogy megnézzük a jellegzetes fejfákat. Ahogyan átkeltünk a hegyeken, ismét lélegzetelállító panoráma fogadott minket: a Csíki-medence látképe, Csíksomlyóval, Csíkszeredával. Keresztülhajtottunk a városon és Csíkdánfalván megebédeltünk, majd tovább haladtunk egészen Csíkszentdomonkosig, Márton Áron püspök szülőfalujáig. Itt megnéztük emlékművét, valamint a skanzent, a korabeli székely építészet jellegzetes házait.

Visszafordultunk Szereda irányába, megálltunk Csíkkarcfalván, hogy megnézzük az erődtemplomot. Néhány esztendeje már jártunk itt, most is lenyűgözött az épületegyüttes látványa, a vastag várfalból égre törő templomtorony. Sajnos nem jártunk szerencsével, nem tudtuk a kulcsot megszerezni, így be kellett érnünk annyival, hogy kívülről jártuk körül. (Ha valakit érdekel, itt olvashat részleteket a helyről.)

Utunk következő állomása Csíkrákos volt, jellegében kissé más erődtemplom megtekintése volt a célunk. Itt sem jártunk több szerencsével, csak kívülről tudtuk megnézni a gyönyörűen felújított templomot, amelyről további részleteket itt olvashattok.

„E templom egyike a legnagyobb csíki templomoknak, mely a falun kívüli magaslaton lőréses és bástyás kőfalával a szemlélőben maradandó benyomást kelt. Arányainál és díszítésénél fogva egyik legjellegzetesebb késő gót templom.”
– Dr. Endes Miklós: Csík-, Gyergyó-, Kászon-székek (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig

Ezt követően fejet hajtottunk a mádéfalvi népirtás áldozatainak emlékművénél. 1764 január 7-én 1300 osztrák császári katona vette körül a falut, ahol a kényszerbesorozás ellen tiltakozó csíki és háromszéki székelyek gyűltek össze. Hajnali 3 órakor Bukow császári generális elkezdte ágyúzni az alvó falut. A falu kigyulladt, s megkezdődött a mészárlás, az osztrák katonák kegyetlen vérfürdőt rendeztek. Ezt követően sok ezer székely menekült át Moldvába. Az ő leszármazottaik alkotják a moldvai csángók egy részét. Így kapcsolódik a kegyetlen múlt a mához.

Innen Csíksomlyóra vezetett utunk, részt vettünk a az esti szentmisén, majd a nyugvó nap sugarai visszavezettek bennünket Ivóba. Felejthetetlen kirándulás és nap volt ez is számunkra.


*

6. Szászföld: Segesvár, Berethalom, Nagyszeben és Kerc

Hosszú, nehéz napnak ígérkezett, otthonról 39°C-os melegről jöttek a hírek, de Erdélyországban sem volt hideg. Székelykeresztúr érintésével első állomásunk Segesvár volt. 2009-ben már bejártuk a Várat, akkor felújítási munkálatok folytak, a kövezetet renoválták, földkupacokon, pallókon bukdácsolva néztünk körül. A Vár csodálatosan megszépült, az épületeket tatarozták, a girbegörbe kis utcáknak varázslatos hangulatuk van. A Kaputoronyra ugyan ráférne még a felújítás, szerintem előbb-utóbb erre is sor kerül. Megnéztük a Fegyvermúzeumot, felsétáltunk a Kaputoronyba is, ahonnan gyönyörködtünk Segesvár látképében.

Következő célunk Berethalom volt, Medgyes előtt kellett rövid szakaszon letérnünk a főútról. A korábban szászok lakta település erődtemploma lenyűgöző: helyenként hármas várfallal körülvett, bástyás, nehezen bevehetőnek tűnő erőd közepén a gótikus építészet remekeként áll az evangélikus templom.

Következő állomásunk Nagyszeben volt, a városba vezető út a legcsúfabb magyarországi iparvárosokat juttatta eszünkbe, de amikor felsétáltunk az Óvárosba… szinte hanyatt estünk a csodálatos városrész látványától, hangulatától. Bebarangoltuk a tereket, megnéztük belülről a katolikus és evangélikus templomokat, átmentünk a Vashídon, ültünk kávéházi teraszon. Sajnos a Brukenthal Múzeumba idő hiányában nem jutottunk be. Nagyszeben varázslatos, boldog vagyok, hogy láthattuk!

Még mindig Dél-Erdélyben maradva Fogaras irányába indultunk, hogy felkeressük a kerci ciszterci apátság romjait, annál inkább, mivel mögöttünk ült két ciszteres diák :-).

Kerc első fennmaradt okleveles említése 1223-ból származik, és hajdani egyházi nevezetességre utal: “monasterium de Kerch” (“a kerci monostor”). Ez az egyházi építészeti műemlék-együttes még mai, romos állapotában is fenséges látványt nyújt a szemlélőnek.

A kerci cisztercita apátságot az Árpád-házi Imre király alapította 1202-ben. Eleinte francia és német, majd a következő évszázadokban magyar, osztrák és román szerzetesek is tevékenykedtek itt. A XIII. század elején az itteni szerzetesek legfőbb hivatása a kereszténység terjesztése volt, de földművelésre és szőlőtermesztésre is megtanították a környékbeli lakosságot. Az Árpád-házi királyok falvakat és birtokokat adományoztak az apátságnak, így egy időben a Nagyszeben melletti Felektől egészen Fogarasig terjedt a birtokuk.

A hajdani írásos emlékek arról is beszámolnak, hogy a kolostorban szigorú – mondhatni “spártai” – fegyelem uralkodott. Ez a fegyelem a XV. század második felében egyre lazább lett. Az 1470-es évek elején Rajmond (Raymund) apát kirívó kicsapongásairól számolnak be a korabeli írásos feljegyzések. A kerci szerzetesek erkölcstelen életmódjának rossz híre eljutott a budai királyi udvarba is. Mátyás király több alkalommal is figyelmeztette őket, de a jó szó nem talált meghallgatásra, ezért a király 1474-ben megszüntette az apátságot, és annak birtokait és jószágait a nagyszebeni prépostságra ruházta. A XV. század végén a kolostor javítási költségeit már Szeben fedezte, az utolsó javításokat pedig 1506-ban végezték el rajta. A XVI. században a templom és a kolostor jelentős része rommá változott. 1648-ban a hajó boltozata még állt, de az északi (oldal-) hajó és a kápolna boltozata már beomlott. Romhalmazzá vált a kolostorépület jelentős része is, amelynek ma már csak a keleti fala van meg, két emeletnyi magasságban.

E fenséges romok láttán, akarva-akaratlanul azokra a szerzetesekre gondolunk, akik évszázadokkal ezelőtt benépesítették a hajdani kolostort, tanították a lakosságot, közben állandóan építkeztek. Egyik-másik szerzetesnek mindennapi elfoglaltságot jelentett az írás, a másolás, mivel a kerci cisztercita kolostorban kódexmásoló műhely is működött. Pezsgő, sokrétű munka folyt a kolostor falain belül és kívül egyaránt.” Forrás

A németül kiválóan beszélő evangélikus lelkész fogadott minket, részletesen elmagyarázta a hely történetét. Néhány szót magyarul is tudott, elvégre magyar felesége van! Mikor elmondtuk neki, hogy a fiúk ciszterci diákok, azonnal behívott a parókiára és küldött egy albumot velünk a zirci Főapát úrnak! Romjaiban is lenyűgözött bennünket a hely varázsa, nagyon jó érzésekkel, lélekben feltöltődve köszöntünk el a lelkész úrtól és Kerctől.

Innen Fogarason át vezetett utunk, a várat csak kívülről láttuk egy rövid időre, a Fogarasi-hegység lábánál elhaladva Sárkánynál fordultunk északnyugatra, hogy majd’ 200 km-t autózva visszatérjünk Ivóba. Nagyon fárasztó, hosszú út állt mögöttünk, de higgyétek el, megérte!


*

7. Befejezésül…

Három hetet voltunk távol székesfehérvári otthonunktól, egy hetet Cserépváralján töltöttünk íjászbarátainkkal, csodálatos környezetben, remek társaságban, majd következett 13 nap Székelyföldön. Ha valakinek volt türelme elolvasni beszámolómat, megnézni a több száz fényképünket, hallhatta, láthatta, nem túlzás, ha azt mondom Tündérkertben jártunk. 3230 km-t autóztunk, 40 órát töltöttünk a kocsiban, 239 l benzint égettünk el…

Remélem sikerült annyi erőt merítenünk, pihennünk és feltöltődnünk, hogy képesek leszünk elviselni az egyre elviselhetetlenebb honi mindennapokat. Ha ez nem valósul meg, akkor idő előtt beledöglünk. Sajnálom, hogy ennyire keserű lett a beszámolóm befejezése, de sajnos most így érzek, csak reménykedem abban, hogy talán belátható időn belül jobb lesz…

2011. augusztus 30.

máj 052011
 


*

Végre megtekinthető a TransylMania együttes Őrtüzek című DVD filmje egyben youtubeon, a teljes 50 perc !

Eredetileg úgy volt, hogy a Mert tudnom kell cd-vel jelenik meg együtt mellékletként 2008-ban e filmanyag, de ez akkor nem valósulhatott meg, ezért a youtube-ra kerültek fel belőle részletek csak.

Mivel későbbi kiadás a jövőben már nem lesz belőle, így a zenekar engedélyével teljes egészében felkerülhetett a film a youtube-ra, így ennek a videómegosztó-rendszernek köszönhetően a film megtekinthető!


*

(Külön köszönet Sztamassznak a figyelemfelhívó levélért!)

Számunkra a Transylmánia muzsikája, dalainak üzenete, hangversenyeik rendkívül sokat jelentenek! Nagyon remélem, hogy rövidesen Csonkaországban is találkozhatunk velük a színpadon!

aug 082010
 

Az egész hét kiemelten fontos eseménye lesz a gyergyószentmiklósi EMI tábor, ahol – többek között – fellép a nemEZ, az Ismerős Arcok és a TransylMania! A rendezvény honlapját innen is elérhetitek.

Augusztus 11-én (szerdán)

nemEZ koncert lesz Gyergyószentmiklóson. (Ugyanaznap fellép még a Beatrice és a Hungarica.)

******

Augusztus 12-én (csütörtökön)

23:00-kor lesz Ismerős Arcok hangverseny az EMI táborban.

******

Augusztus 13-án (pénteken)

Bösztörpusztán veszi kezdetét a Magyarok Országos Gyűlése, a rendezvény honlapja innen is elérhető.

Ennek keretében pénteken 19:00 -kor a Szkítia, 21:30-kor a Kormorán ad hangversenyt, a két fellépés között pedig a Felvidéki Rockszínház mutatja be a Jöjjön el a Te országod című rockoperát 20:30-kor!

Aznap 20:00-kor Fehérgyarmaton A Gyarmati Vígasságok rendezvény keretében lesz Ismerős Arcok hangverseny.

******

Augusztus 14-én (szombaton)

Agárdon a Popstrandon 20:00-kor Kormorán, majd Ismerős Arcok koncert lesz. 🙂 !!!

Ugyanaznap 19:00-kor a TransylMania Szegeden lép színpadra.

******

Augusztus 15-én (vasárnap)

A Kormorán Csanádapácán, az Ismerős Arcok 21:30-kor a felvidéki Gútán, a TransylMania 20:30-kor pedig Gyergyószentmiklóson lép fel.
******

Egész héten tart és vasárnap ér véget a XXX. Úszó, Szinkronúszó és Nyíltvízi Európa-bajnokság Budapesten és Balatonfüreden. (Az eseményt a Magyar Televízió is közvetíti.) A rendezvény honlapját részletes információkkal itt találjátok.

Augusztus harmadik hetében négy Kormorán és hat Ismerős Arcok koncert lesz! Nagyon szívesen összefésülném a hét programjait Nektek, de augusztus 29-ig nem leszek a világháló közelében, így érjétek be A mi Pilvaxunk Eseménynaptárával és tájékozódjatok a zenekarok és/vagy a rendezvények honlapjairól!

Illőnek tartanám, ha A mi Pilvaxunkban megemlékeznénk Nagyboldogasszony és Szent István ünnepéről is, távollétem ebben is gátol :-(.
Minden Vendégünknek és Barátainknak kellemes élményeket, jó feltöltődést kívánok a nyár hátralévő részére – magam is ezen leszek! Legyetek jók, az önkiszolgálás és a becsületkassza rendelkezésetekre áll 🙂 !

jún 212010
 

Ahogyan jobboldalt már kicsiripeltem, eseménydús hétvége áll előttünk :-), ráadásul, péntektől – az időjósok szerint – talán a nyár is visszatér.

Pénteken Ópályiban Kormorán koncert lesz XVI. Nemzetközi Aratófesztivál keretében. A község Mátészalka közelében található, egy kis segítség:

További részleteket pedig itt olvashattok.

Szombaton Vésztő-Magoron egymás után lép színpadra a TransylMania, az Ismerős Arcok és a Kormorán!

Részleteket itt találtok, a helyszín engem némiképp Somogyvárra emlékeztet. Ha már Somogyvár, akkor vasárnap Kormorán, este fél kilenckor!

Ugyan nem zenei program, de most lesz Ópusztaszeren az Íjászat Napja is a szokásos lélegzetelállító nyílzáporral!


További részletek itt találhatók.

Hölgyeim és Uraim, kalandra fel 🙂 🙂 🙂 !!!