feb 272015
 

Néhány napja már elmeséltem, hogy Benedek fiam új iskolába jár, Abára, az Atilla Király Gimnáziumba. Más élet kezdődött, korábbi keléssel, napi kétszer félóra buszon utazással, új társakkal, előzőhöz képest ingergazdag környezettel. A mögöttünk hagyott héten voltak Budapesten néptáncbemutatón, tegnap az iskola diákjai Abán vitték színre Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című alkotását, hétfőn pedig ötnapos tanulmányi kirándulásra mennek Erdélyországba, irány Torockó, Torda, Kalotaszentkirály és környékük. közben kemény munka folyik az iskolában, de mégsem érezzük úgy, hogy fiunk vállára mázsás terhek nehezednének.

“A színpadra róva: Életfa Iskola”

 

 

Az amatőr színjátszás nagyon fontos művészeti ág. A résztvevőknek komoly erőpróba, tanulás, sikerélmény ígérete. Ugyanez iskolai keretek között: a felsoroltakon kívül, az irodalom mély megélését segíti. Benedek iskolatársai fantasztikusat alkottak, hittel, lelkesedéssel, önbizalommal, látható élvezettel adták elő Vörösmarty művét. A színfalak mögött fiatal népzenészek remek zenei aláfestéssel szolgáltak, gyönyörű volt az életfa díszlet, jók voltak a jelmezek, rengeteg munkára, próbára, hosszú szövegek megjegyzésére volt szükség a művészi alkotáshoz, úgy adták elő, hogy közben ügyeltek arra, amit a színészi játék megkíván. Varázslatos volt! Történtek mindezek az iskolai élet és a pedagógia munka részeként, a magyartanárnő vezetésével! Köszönjük!

Koltay Gergőnél aligha fogalmazta találóbban bárki:

“Az égig érő fának, ha nem nő újra ága,
Úgy élj, hogy te legyél, virágnak virága.”

Úgy tűnik, vannak még iskolák, ahol tudják, hogy az Életfát nem dönteni, hanem táplálni kell! Tegnap este azt is láthattuk, milyen amikor virágba borul.

(A fekete keretre kattintva, az oldal elhagyása nélkül indul a fényképek lejátszása.)