Júl 012013
 

Április volt, Wigwam, amikor utoljára hallottam színpadon muzsikálni az Örökséget. Balatonkenese tőlünk karnyújtásnyira van, ideje volt újra elindulni Örökség koncertre. (Ismét a Tóth családdal tarthattam, ezúton is köszönöm a lehetőséget.)

Kenesén, a Parti sétányon felállított színpadon volt az ingyenes koncert. Hamisítatlan balatoni hangulatra találtunk, a víz gyönyörűen kéklett, a parton kézművesek árulták portékáikat, annyi vendéglátóhely volt, hogy torok nem maradt szárazon :-).

Már a koncert előtt sok ismerős arccal találkoztunk, Nyerviék ismét elzarándokoltak  Felvidékről, Padosék, Zsolt sem maradtak otthon. Láttam több Örökség pólós embert a színpad előtt. A zenekar ismét pontos koncertkezdéssel tisztelte meg közönségét, a repertoár a megszokott volt, Om Mani Padme Hum sem maradt ki. Nekem két dolog hiányzott: Erikától a Kiálts velem a szélbe, amely az Örökség dalok egyik gyöngyszeme, és a Karcsi basszusgitár szólója – igaz utóbbi lehet, hogy azért maradt el, mert a Záróvers alatt rövid időre zűr támadt a hangosítással. A Házi áldással és Himnusszal ért véget a két órás koncert.

Nekem úgy tűnt, hogy a járókelők leragadtak a színpad előtt, bizonyára azok is, akik soha nem hallottak az Örökségről, ugyanis magával ragadó, lendületes előadást hallhattunk. Talán ők is elviszik a zenekar jó hírét. Úton Kenese felé egybefüggő kocsioszlop haladt Budapest felé, talán ha szombaton van a koncert, még nagyobb nézősereg láthatta volna.

Összefoglalva: az Örökség nyári koncertturnéjának egyik állomásán hallottuk őket; jó hangulatú, sikeres koncerttel örvendeztette meg a zenekar közönségét. Nem szeretnék ünneprontó lenni, de sok-sok esztendeje ez június végi hétvége Somogyvárt jelentette sokunk számára. Végtelenül szomorú, hogy megszakadt, vagy talán örökre véget ért ez a szép hagyomány.

Végül, de nem utolsó sorban: a koncerten ünnepeltük Mr.Basary születésnapját, Isten éltesse sokáig, boldogságban, egészségben!

máj 282013
 

2013. május 26., Göd. Jelen sorok írója sötét pej kancáján (így becézem az autómat) a helyszínre érkezvén meglepve tapasztalja, hogy az Örökség koncert helyszíne nem a korábban nagy nehezen felderített Feneketlen tó melletti sportpálya, hanem a tornacsarnok…

Maga a koncert számomra leginkább a „tanulságos” jelzővel illethető. Egy koncert esetében ez meglehetősen különös, de legalább nem elcsépelt minősítés. Az első tanulság a szervezőké: Tessék hinni a rádiós időjárás előrejelzésnek (északon nem várható eső), és egy szabadtérinek tervezett koncertet szabadtéren tartani! Mert „biztos, ami biztos” alapon sajna a tornacsarnokba helyezték át a rendezvényeket. Ez pedig akusztikai szempontból katasztrófa volt. Már az egyik előző műsorszám, egy népmesét feldolgozó bábjáték is élvezhetetlen – mert a visszhang miatt érthetetlen – volt. El lehet képzelni, hogy egy rock zenekar a maga összetett hangzásával milyen élményt nyújtott, főleg azoknak, akik esetleg itt találkoztak velük először. De a szervezők jó szándékához kétség sem férhet, a koncert ingyenes volt, s a szerintem meglehetősen szerény nézőszám ellenére az Örökség teljes értékű koncertet adott. Maximális lelkesedéssel, odaadással játszottak! Ez persze náluk természetes. Részben, mert a szó jó értelmében vett profik, részben pedig (és főleg) azért, mert élvezik, amit csinálnak. Tanulság lehet minden előadó számára, mert ellenpélda is akad…

A behangosítás meglehetősen gyorsra sikeredett – a hangmérnök a keverőpult mögött hamar rájött, hogy ezzel a hangtérrel egyszerűen nem lehet mit kezdeni. Így a koncert csak kis csúszással kezdődött. A terem visszhangosságának egyébként annyi haszna volt, hogy a taps hangerejét megsokszorozta. Ha valaki rádión hallgatta volna a koncertet, azt hihette volna, teltházas 🙂 Bár az is tény, hogy a közönség nagyon lelkes volt.

A többi tanulság…, hát bizony rám vonatkozik. Az első: akármilyen kis fényerejű lencsével megvert fényképezőgéped van, ne hagyd otthon, mert lehet, hogy nem is sötétben, mindenféle villogó fényeffektusokkal rendezik a koncertet, hanem natúr és teljes megvilágítással, ahol kiváló természetes képeket lehet (lehetett volna) készíteni a zenekarról. A következő: a CD-n az esetleg kevésbé tetsző számokat se ugord át mindig, mert koncerten egy rossz akusztikájú teremben esetleg nem fogod tudni beazonosítani őket. Így jártam a „Falakon túl” című számmal, melynek refrénjébe folyton a „Balaton” szót hallottam bele és teljesen új számnak véltem. A rossz akusztika amúgy – úgy vettem észre – leginkább Renit zavarta. Többször üzent a stáb valamelyik tagjával a hangmérnöknek, aki aztán – azt hiszem egy gitárszóló alatt – oda is ment a színpad széléhez Renivel konzultálni.

Az este folyamán az Ébredés CD minden száma elhangzott a „Kicsi gyermeken” kívül (vagy azt se ismertem fel) + néhány Kormorán örökzöld, mint a „Gyere ki Te gyöngyvirág”, a „Magyar rapszódia”, a „Kell még egy szó” az „Adjon az Isten”, az „Isten ujja megérintett” és a „Három határ”. A koncert a „Záróverssel” zárult, ráadásként pedig a „Házi áldással” bocsátottak utunkra, ezt már „csak” a Himnusz közös eléneklése követte. Az utolsó hangok lecsengésekor én úgy éreztem, hogy a zenekar tagjai is megilletődtek, s nemcsak a Himnusz magasztosságától, hanem valahogy mindenki – ők is – úgy érezte, a hangzás viszonylagos tökéletlensége ellenére ez egy jó koncert volt.

Amolyan impresszionista stílusban még néhány színfolt. Mr. Basary ezúttal igencsak szerény sikerrel próbálta megénekeltetni a közönséget. A „vékonyra” sikeredett kórus teljesítményt ő nem kis jóindulattal a rossz teremakusztikának tudta be. Valójában eléggé nyuszik voltunk, és hát, nem voltunk elegen. Amióta Karcsi bekerült a zenekarba róla nem lehet nem szólni. Őt nem lehet nem észrevenni. Egy energiabomba, egy “ördögfióka”! Virtuóz basszusgitáros és magával ragadó egyéniség. Frontembernek is elmenne bármelyik rock zenekarban. Marcitól viszont egyre jobban hiányolom a hegedűszólót. Úgy emlékszem, korábban művelt ilyesmit. Valamelyik dalba bele kellene már szerkeszteni egyet. A „Kiálts velem a szélbe” című dal új dimenzióban tűnt fel előttem, illetve a helyére került bennem. CD-n hallgatva bevallom, az volt az érzésem: ezt a dalt nem Erika hangjára szabták. Nem a hangterjedelmére gondolok, hanem a hangja „színezetére”. Tisztán művészeti szempontok alapján vizsgálva valahogy „kevésnek”, „amatőrnek” éreztem a hangját ehhez a dalhoz (a hangsúly az „ehhez” szón van!). Most a koncerten hallgatva azonban rájöttem, hogy ebben éppen ez a zseniális. Ez a dal nem egy ária, hanem egy hétköznapi, kedves, szerelmes tini lány éneke.

A végső tanulság? Sok-sok Örökség koncertre kell elmenni. Minden koncertnek megvan a saját egyéni hangulata, természetesen a hagyományos Örökség-életérzésen belül. Sok jó ember vesz körül, szép dallamokat, és gondolatokat hallhatsz kiváló muzsikusok előadásában. Ha Örökség koncerten vagy, biztos lehetsz abban, hogy jókor vagy jó helyen!

– rudipapa –

ápr 232013
 

Mindenek előtt egy kis kedvcsináló, köszönet az összeállításért Székelyudvarhelynek, vagyis Sándornak!

Utoljára Dombóváron láttam a zenekart színpadon, az akusztikus koncerttől hótorlaszok választottak el :-(. Most is érzem a várakozás örömét! Nemcsak az Örökség fellépését várom, hanem a találkozást régen látott barátaimmal is! A CLUB202 (régebbi nevén WIGWAM) alkalmas helyszín, mint arról novemberben már volt alkalmam meggyőződni.

Kalandra fel, találkozzunk pénteken este, Örökség koncerten, a színpad előtt!

 

feb 232013
 

Talán közhely, mégis úgy gondolom, egy zenekar életében mérföldkő, amikor megjelenik első albuma. Az Örökség esetében, azért mégsem ennyire egyszerű ez a dolog… Mert bár új a zenekar, még akkor is, ha nyolc tagja közül öt, Géczi Erika, Tóth Reni, Mr.Basary, Nagy László és Szabó Miklós korábban tíz éven át együtt muzsikált. Az Örökség már névválasztásával is jelezte, hogy tagjainak is részük van abban, hogy a Kormorán Magyar Örökség Díjas lett, így joggal tartottak igényt örökségükre, nem titkolták, hogy az Örökség nemcsak egy új időszámítás kezdete, hanem egyúttal a korábbi munka folytatása is! Ezt kellett a zene nyelvére fordítaniuk, így léptek színpadra, majd a stúdióban, ebben a tudatban készítették el első zenealbumukat. A kormorános múltat úgy továbbvinni, hogy kilépjenek annak árnyékából, megteremtsék saját, immár csak az Örökségre jellemző zenei és szövegvilágot – kívülálló számára, szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnt!

Tudjuk, hogy az öt, korábbi felállású Kormorán egykori zenekari tagjaiban sok alkotóerő rekedt, olyan dallamok, dalok, amelyek akkor nem törhettek felszínre. Ha mégis, abból olyan csoda született, mint a Kapuk című albumon az Áldott kenyér, amely Géczi Erika szerzeménye! Mindezek mellett meghatározó változás volt, előbb Gulyás Ferenc belépése, aki magával hozta gazdag népzenei múltját és virtuozitását, a Nox-ban töltött évei tapasztalatát, majd tovább frissült a zenekar, két ifjú, rendkívül tehetséges zenésszel, Kovács Marcival és Horváth Károllyal.

A dalok születésének műhelytitkairól A dalba szőtt Örökség… című riportban olvashatjuk:

Szabó Miki: “A szövegeket Erika írja nagyobbrészt, bár Feri is írt egyet, a Házi áldás népi eredetű gondolatait kerekítette ki még két versszakkal. A zenét közösen alkotjuk, valaki hoz egy dallamot, Mr. Basary, Feri, Erika és én vagyunk többnyire a dalszerzők ilyen szempontból, aztán együtt kitaláljuk a többit, hogy hogyan épüljön föl a dal, hogyan legyen meghangszerelve. Természetesen mindenki a saját hangszerén kitalálja, hogy mi szóljon éppen az adott dalban, de bárki mondhat ötleteket, tehát igazi közös alkotások ezek a dalok. Alapvetően klasszikus rock zenekar vagyunk, dob, elektromos gitár, basszusgitár, némelyik dalban Mr. Basary billentyűn, kiegészülve a fent már említett népi hangszerekkel, illetve Erika játszik még akusztikus gitáron.”

Lássuk tehát, az Ébredés című albumot! A címlapon az Örökség logója, nevének megszokott grafikus megjelenése alatt, halvány rovásírásos szöveget olvashatunk, a hátlapon a korongon hallható tizenkét dal címe sorakozik. Az összehajtogatott borító belső oldalán a zenekar fényképe található, kinyitva megjelenik két dal szövege és az alkotók felsorolása, majd tovább hajtogatva, fotógrafikailag is tökéletes portrékat látunk a zenekari tagokról. A korong fedlapja a címlaphoz illeszkedik: mustársárga alapon Örökség logó, felirat és a dalok címei.

A lemezen tizenkét szerzeményt hallgathatunk meg. Nem szeretném egyenként elemezni azokat, inkább megpróbálom az összbenyomásaimat leírni. Az egész album varázslatos: zenészeink rendkívül jól megtalálták az egyensúlyt, az arányokat és az átfedéseket a népzenei és rockos hangzásvilág között, nagyon jól ismert, fülbemászó népzenei motívumok színezik, foglalják keretbe a rockzenét; egészen különleges a hangszerelés is, a népi hangszerek, tekerőlant, fúvósok, hegedű kölcsönösen kiegészítve egymást a rockzene hangszereivel, fantasztikus egyedi hangzásvilágot produkálnak! A muzsikát ezredszer hallgatva is tartogatnak a dalok meglepő fordulatokat, váltásokat a különféle hangzások között, az átfedések, az arányok, a harmóniák tökéletesek. Az pedig senkit se lepjen meg, hogy énekeseink tudnak énekelni (nem is akárhogyan!), Nagy Laci sem felejtett el dobolni, Szabó Miki gitározni! A feszes ritmusokat kiválóan hozza basszusgitáron Horváth Karcsi, háttérben maradva, mégis jól érezhetően. Kovács Marci hegedűje, Gulyás Feri hangszereivel megkoronázzák a műfajilag leginkább folk-rockhoz sorolható album zenei anyagát. A dalszövegek is remekek, olyan pozitív életérzést sugárzóak, amelyre legalább annyi szükségünk van, mint egy falat kenyérre!

Nem állom meg, hogy ne írjak arról a dalról, amely kedvencemmé vált! Járjuk a táncot a címe, az album leglendületesebb szerzeménye. Dallama fülbemászó, sodró lendületű, remek a szövege! Az énekesek hol önállóan, hol közösen, érezhető jókedvvel adják elő, a nyitó népzenei intro után, a hangzás rockosra vált, ének következik, furulya felel rá, majd Mr.Basary után, hangsúlyosan szólal meg a gitár. “Lásd meg a szépet, dal nyíljon a szívben, gyújtsd fel a lángot, őrizd és ápold, a hajnal ébred már!” Az egész dal ritmusa, sodró lendülete olyan, hogy hallatán, az ember legszívesebben táncra perdülne! Ez a dal szinte a lemezen hallható összes szintézise, egyfajta keresztmetszete, ezért is szeretem.

Ég óvjon attól, hogy a Főkritikus babérjaira pályázzak :-), de két negatívumot is muszáj megemlítenem. Az egyik, hogy a tizenharmadik dalt, az Itt az idő remixét nem szeretem, mert a kiválóan hangszerelt eredeti dalhoz semmi pluszt nem ad, sőt inkább elvesz belőle, a gépzenei alap, fényévnyire van a valódi hangszerektől. Játéknak amúgy nem rossz, hogy összehasonlíthassuk mit nyújt a gép- és az élőzene! A másik dolog, pedig az album menedzselése, bár ez aligha a zenekar feladata! Az adventi koncerten vehettük először kézbe, persze élvezettel hallgatjuk azóta is, de – ilyen lett a világ – megfelelő marketing nélkül, aligha juthat el azokhoz, akiknek amúgy tetszene, akik szívesen hallgatnák! Egészen elképesztő, hogy egy ilyen kiemelkedő alkotás mindössze három helyen kapható, a mi városunkban például sehol! Hiába szeretnék sokakat megajándékozni vele, egyetlen lehetőség a boltok webáruháza, vagy egy budapesti utazás. Miért nem terjesztik könyvesboltok, vagy pl. a Szkítia bolthálózat? (Nota bene, Hobo nemrégen megjelent Farkashajsza című lemezét is képtelen vagyok városomban megvásárolni!)

Éppen ezért nagyon örülök, hogy megvalósul az ígért akusztikus hangverseny, az új album dedikálásával egybekötve! Az Örökség első zenealbuma kiváló alkotás, kitűnő kezdet, ismerve zenészeink Isten adta tehetségét, joggal remélhetjük, hogy a folytatás sem marad el! Rajtunk, Örökösökön nem múlhat, amit tehetünk azt megtesszük, “Vigyétek el jó hírünket!” – nem nehéz feladat… 🙂

jan 262013
 

Származási hely: 2013.01.26. Örökség Dombóváron

Újabb remek koncerttel örvendeztetett meg minket az Örökség zenekar. Az elmúlt időben megszokott repertoárral álltak színpadra, oldott, jó hangulatú muzsikálást láttunk. Az akusztikus blokkból kikerült a Három határ, amely ezúttal az előadás záródala volt. A zenekar és a közönség köszöntötte a Magyar Kultúra Lovagját, Gulyás Ferit, aki a népzene világából érkezve, művészetével, fantasztikus hangszeres tudásával és jórészt saját készítésű hangszereivel, az Örökség meghatározó zenésze! Innen is gratulálunk az elismeréshez!

Visszakanyarodva a koncerthez: Dombóváron az Apáczai Csere János Szakközépiskola dísztermében volt az előadás, amely méretét tekintve meglepően tágas, sok néző befogadására alkalmas. Teltház fogadta a zenekart, bár a színpad meglehetősen szűkös volt, ez egyáltalán nem tűnt zavarónak. A hang- és fénytechnikával is minden rendben volt.

Néhány fénykép és két koncertrészlet mindazoknak, akik nem lehettek jelen:
 

 

jan 142013
 

Először: Ahogyan tavaly, úgy idén is biztosíthatunk fellépési lehetőséget szavazatainkkal az Örökség zenekarnak, a 2013-as Pannónia Fesztiválon! A mi feladatunk rém egyszerű: ide kattintva érvényes e-mail címmel 100 pontot oszthatunk szét öt nekünk tetsző zenekar között! (Tekintettel arra, hogy egy zenekarra nem lehet 100 pontot adni, nincs más, mint 60 az Örökségé, a többi meg ízlés szerint!) A HATÁRIDŐ JANUÁR 20., tétovázásra semmi ok!!!

***

Másodszor:

“Drága Barátaink!

A nemrég megjelent “Ébredés” CD és a már régebben kapható “Ébredés” DVD a koncertjeink mellett a következő helyeken kapható és rendelhető:

Stereo Kft. – http://www.perifericrecords.com/
Rockdiskont – http://www.rockdiszkont.hu/
MindZene Áruház – http://www.mindzene.hu/

Hallgassátok, énekeljétek, szeressétek… :-)”

Harmadszor (még mindig aktuális…)

A Fehérvári Zenei Napok (FEZEN) ugyan látszólag még odébb vannak, ám idén a Deep Purple mellé, lehetőség van a közönség kívánságának megfelelő zenekarok meghívására is!

Kedves Örökösök és Barátaink! Itt az alkalom, hogy tegyünk valamit kedvenc zenekarunkért, mindössze egy kattintásra van szükség! Rajtatok is múlik!

 

ITT SZAVAZHATSZ,

TALÁLKOZZUNK JÚLIUS 31. ÉS AUGUSZTUS 3. KÖZÖTT

SZÉKESFEHÉRVÁRON

AZ ÖRÖKSÉGGEL!!