Már 012011
 

Idén március 2-án, szerdán este 8 órai kezdettel rendezik meg a magyar zenei élet kiemelkedő eseményét, a Fonogram – Magyar Zenei Díj Gálaestet.

A Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége és az Előadóművészi Jogvédő Iroda eseményét élőben közvetíti a Magyar Televízió m1-es csatornája!

jan 302011
 

Ki szívét osztja szét – Kell még egy szó – Záróvers – Himnusztöredék – Véren vett ország

Ezek az ismerősen csengő Kormorán dalok is szerepelnek Kalapács József legújabb – zenekari és előadói életművének akusztikus köntösbe bújtatott – AKUSZTIKUM HUNGARIKUM című lemezén.

A 16 dalt tartalmazó korong február 18-án jelenik meg.

Ezt az alkotói csapat egy fergeteges bulival fogja ünnepelni, melyre mindenkit szeretettel várnak!

Tehát ne felejtsétek!

2011. február 18.

20:00 – 23:00

CLUB 202 (régi WIGWAM)

– Budapest, Fehérvári út 202. –

Minden belépőjegy mellé ajándék Akusztikum Hungarikum album jár!


jan 092011
 

A KMB klubkoncertjei 2011-ben is folytatódnak!

Első alkalommal 2011. január 20-án csütörtökön este 20.00 órakor áll színpadra a Fonó Budai Zeneházban a Kormorán Memory Band.

Vendég: Kalapács és az Akusztika
Közreműködik: Kalapács József, Závoti Zoltán, Csákvári László, Mogyoró Kornél, Margit József, Jenei Szilveszter, és Gál Péter.

A vendég zenekar programjában hallhatóak lesznek a februárban megjelenő CD-n lévő dalok egy része.
A Folk Rock zene szerelmesei, kedvelői igazi zenei csemegét hallhatnak.

dec 272010
 
“Full Tilt Tangó- azaz, tangó, teljes sebességgel. Fekete és piros, érzéki és szenvedélyes, véres és gyengéd, örült és mámorító. Férfi és Nő tánca, játéka, egymásba bújócskázása.”


…mindez nem más, mint Horgas Eszter fuvolaművésznő legújabb zenei albuma.
Megjelenéséig már nem kell sokat aludnunk.
Lemezbemutató koncert a szegedi színházban lesz december 29-én 19 órától.

A közreműködő művészek névsora és a korong:

…hogy mit hallhatunk tőlük?
Astor Piazzolla műveket, Cseke Gábor, Hárs Viktor zenésztársak alkotásait…:

Szegő András írta Horgas Eszterről:
„Hallgatom, amint játssza Piazzola csodálatos művének, a „Cafe 1930”-nak fuvolaszólamát. Egyszerre szenvedélyes és éteri, kihívó és szemérmes, vibráló és szende, provokáló és visszahúzódó. Olykor az érzéki szenvedély, a zabolátlan szabadság, a perzselő vágyak elbukó-diadalmas Carmen-je, olykor a harmónia, a tisztaság, az átszellemültség üdvözült Máriá-ja, és mindig Horgas Eszter.
Napjaink egyik legeredetibb, legizgalmasabb előadóművésze, fuvolavirtuóza, egy műfaj megteremtője, létrehozója, beteljesítője, egyszemélyes képviselője, valami varázslat, hol két lábon földön járó, hol föld fölött lebegő tündére, mágusa, boszorkája.
A zárt formákat tiszteletben tartva szabadon szárnyal, a szabadság mámorában alázatos és fegyelmezett, a rezignált, nosztalgikus hangulatban megtalálja az örök szépség, és szenvedély extázisát. Csupa lendület, csupa finomság, és csupa érzékiség. Minden taktusban meglepetés, biztonság, kacérság és tapintat.

A tangó a lényeget sugallja, ami az örök játék férfi és nő között, ahol látszólag a macsó férfi dominál, ő vezet, ő irányít, ő akarata szerint történik minden, ám ez valójában csalóka illúzió, az áldozat kétségbeesett vergődése a csapdában, hiszen, ha láthatatlanul, hallhatatlanul is, de érzékelhetően ebben a kozmikus partiban – ezer szerencsénkre! – a nők mély, bölcs, bolondos elképzelései szerint folyik minden. Ez a fájón, szomorkásan felcsendülő fuvolahang élettel, erővel, szenvedéllyel telik meg a kackiásan pattogó, snájdig gitárhang mellett, mögött, alatt, fölött, azt behálózva, körülfonva, kiemelve, irányítva, amint tétje lesz az egésznek, amit kialakul a játék. Ez az, amivel ő mindig több lesz, mint akármely virtuóz partnere. Egy férfi legfeljebb képviselni tudja a nemét, a nő teljességgel vállalja is. A mennyei-démoni hangok mögött érzékelhetően ott az anya, ott a feleség, ott a tündér, ott a hárpia, ott a nő, aki egyébként zoknit párosít, virágot öntöz, csekket fizet be, flörtöl, odabújik, csacsog, mosolyog, dühöng, veszekszik.

Az a teljesség, ami átsugárzik Horgas Eszter játékának minden egyes hangján, és egészén, már nem is játék, hanem megnyilvánulása a létezésnek. Hallgatom, amint játssza a Fugata-t. Ezt a bitangul nehéz, rafinált Piazzola művet, ahol együtt van jelen a zeneirodalom talán legkötöttebb, legszabályosabb zenei formája, a fuga, és a szabadság, rögtönzés, a pillanatnyi invenció hatása. Ezt csak azok tudják így, ilyen buja fegyelmezettséggel eljátszani, akik lényükben hordozzák az örök-kettőség élményét és harmóniáját, akik egyszerre tudnak frivol dívák és odaadó társak, lobogó lázadók és alázatos kísérők lenni, akik teljességgel tudják élvezni az ünnepek szertelen ragyogását, és megtalálni méltóságukat a napi teendők tömkelegében.

Ahogy egész pályája során lenyűgözött, hogy a hangszer irodalmát merőben megújító szólista miként tud olyan megbízható zenekari muzsikus is lenni, hogy ez a minden ízében diadalmas primadonna miként tud Nathalie Cole, vagy Kocsis Zoltán méltó kísérője, partnerévé válni, hogy Vivaldi tenger-muzsikájának vulkanikus életre hívója miként tudja Joseph Kozma világszép sanzonját, a Hulló falevelek-et olyan édes-bús, szívmelengető nosztalgiával megidézni, miként tud teljességgel odaadva magát a zenének józannak maradni. Tangót játszani.
Hallgatom, amint játssza a műfaj talán legtitokzatosabb, legsodróbb, legmisztikusabb, ugyanakkor leginkább érzéki művét, a Libertango-t.
Eszembe jut, hogy pár éve, egy Nők lapja napon, miközben mi Müller Péterrel beszélgettünk, a szünetekben Eszter eljátszott néhány számot.
Ő néhány méterrel előttünk állt a mikrofonnál, és akkora nagy szél volt, hogy egy hangot sem hallottam játékából. Csak láttam hátulról, amint fuvolázik, és így is elbűvölt. Ahogyan nem is igazán játszott, hanem együtt létezett a zenével, mozgott, ringott, táncolt, és ezekből a gesztusokból a muzsika lényege áradt. Most hallgatom, és megbabonáz. Meddig tud, akar, mer elmenni ezzel az egyszerűnek, törékenynek tűnő kis keringő-dallammal! Olykor szinte haláltáncnak tűnik, máskor meg az élet teljessége, a szerelem beteljesülhetetlensége, és varázsa ragyog az egyre forrósodó, mind mámorosabb, majd mélybe zuhanó tangó-fantáziában…”

dec 152010
 

Megjelent, kapható a Kormorán új, Magyar kettős címet viselő albuma.

A kiadó honlapján már olvashatunk néhány “kulisszatitkot” az albumról:

A „ Magyar kettős” a Kormorán egyik legkülönlegesebb zenealbuma. Ugyanis a felvételen nemcsak az együttes muzsikusai zenélnek, hanem van valamilyen furcsa szimbolikus jelentése annak, hogy meghívást kaptak énekesek a Felvidékről (Vadkerti Imre), a Vajdaságból (Fehér Nóra), Kárpátaljáról (Pál Eszter), és Székelyföldről (Ferencz József, Simon Adorján) is.

A határokon átívelő magyarság tudat áthatja az albumot, hiszen „Új idők” új dalokat kívánnak. A Kormorán a „ Lélek kapujában” kopogtat és „Jó reggelt kíván” az illúzióknak, olyan vendégművészekkel is, mint Deák Bill Gyula, Pintér Tibor, és az ex Kormorános Margit József.

A Kormorán hangzáshoz hűen, szokásos módon megszólal a tekerőlant, a töröksíp, a hegedű, a duda és komoly szerepet kapnak a gitárok. Az album igazi folk-rock, vad hangzásokkal és lírai betétekkel. „Rólad szól ez a dal” énekli az együttes az album végén és, ha végighallgatjuk mind a tizenöt dalt, hatalmába kerít az az érzés, hogy bármelyik nóta valóban rólunk, saját magunkról szól.

(forrás: www.hungaroton.hu )

nov 162010
 

Vitéz Gáspár Álmos, a Kormorán zenekar hegedűse, a Világörökség része – akinek ma van a születésnapja.

Nem kerek évszám, mégis különleges alkalom, mert ezen a napon jelenik meg legújabb – második – lemeze, a Szent Anna tó legendája.

2008-ban már találkozhattunk „szólólemezével”, amely a Bálványosvár Legendája címet viselte. A lemezről ezt olvashattuk:

“A progresszív elemekkel gazdagon szőtt 16 tételes instrumentális kompozíció – melyet a Bálványosvár legendája ihletett – a Kormorán együttes korai albumainak világát idézi. A legenda két ifjú, Apor István és Mike Ilona szerelmi történetét beszéli el, amely a CD füzetben Koltay Gergely átdolgozásában olvasható versbe szedve.

Kézdivásárhelyen születtem 1958-ban, Édesapám aki autodidakta zenész volt irányított a muzsika felé. Szerencsére abban az időszakban nőttem fel, amikor nem volt adás a TV-ben, jobb híján a próbateremben ücsörögtünk éjjel-nappal. A táncház mozgalommal elég későn találkoztam, de a népzene rabul ejtett és hivatásom lett. Vakációmat a Bálványos hegyének lábainál töltöttem, érdekelt, hogy milyen titkokat rejthet a vár. A forradalom után költöztem Magyarországra, ahol nemsokára a Kormorán együttesben találtam magam. Az együttes ötvözte bennem a rockot és a népzenét. Remélem ez a zenealbum is segít abban, hogy megértsük őseink üzenetét.”

De nem csak a vár titkait ismerte meg Álmos, hanem a környék más legendái is behálózták gondolatait. Ebből született meg a testvérharcról-, a Szent Anna tó keletkezéséről szóló történet, melynek versbe foglalásánál ismét számíthatott zenekarvezetőjére, Koltay Gergelyre.

A stúdióban Gáspár Álmos, Szabó Miklós, Fábián Zoltán, Gera Attila, Hána László, Páll Zsolt Ákos dolgoztak szakmai hozzáértésük legjavával. Az eredmény pedig most már kézzel foghatóvá válik egy olyan lemezzel, ahol a legenda szövege magyarul, és angol nyelven hallható, annak zenei aláfestése egyfajta tartalomjegyzéket ad a 9 tételes zeneműhöz…

Ebből az alkalomból –ha nem haragszotok- ebben a virtuális kávéházban, virtuálisan ez a –talán írhatom azt, hogy- elegáns megjelenésű lemez forog ma egész nap…

A kávéházban pedig kívánunk Álmosnak boldog születésnapot – koccintunk az egészségére…
Az új lemezhez sok sikert, és eladott példányszámot kívánunk!


*

Kiegészítésül néhány fényképem a Szent Anna-tóról és környékéről. (CsP)

jún 292010
 

A hat éves Szkítia zenekar immár harmadik zenealbumával örvendeztette meg közönségét. “Hajnaltűztánc” elnevezést kapta a legújabb korong, de nem árulom el a cím eredetét, legyen meglepetés mindazoknak, akik kézbe veszik és meghallgatják az albumot.

A második lemez bőrborítóját aligha lehetett felülmúlni, az új korong műanyag tokba került, ám ennek anyaga erősebb, formája is eltér a megszokottakétól. Belül szép tipográfiájú füzetben találjuk Somogyi György képeit a zenekar tagjairól, valamint laponként egy-egy dal szövegét. Öröm látni, hogy Szkítia mindig gondot fordít a zenekar tagjainak megjelenésére, szép, a muzsikához illő formaruha viselésével.

Az előző album megjelenése óta volt néhány tagcsere – a Felvidéki Rockszínpadból jól ismert – Bedőcs Imréé a kulcsfontosságú énekesi szerep, az ő zenekari taggá fogadása telitalálat volt! Molnár Tibor hegedűjátéka is méltó a zenekarhoz és hangsúlyos szerepet kapott a lemezen. Fúvóshangszereken az ex Transylmania tag Ségercz Ferenc vendégként működött közre. (Az album megjelenése óta Pataki Mónika sem szerepel már a zenekar tagjai között.)

A közel 62 percnyi zenei anyagot 12 dal alkotja. Egy dal kivételével a dalszövegeket Szőke István Attila szerezte. Mind a 12 dal külön-külön is zenei csemege. Az albumot az “Isten citerája” nyitja, természetesen citerajátékkal. Azonnal felismerhető a jellegzetes szkítiás hangzás, rockos, sodró lendületű dal. “Azt éreztem nagy szél támad” talán még az előzőnél is pörgősebb, fülbemászó dallammal. “Hajnaltűztánc”-ot járunk ezután a zenekarral, a billentyűs hangszerek és a hegedű szárnyán. A dal alatt megelevenedik lehunyt pilláink előtt milyen lehetett a Hajnaltűztánc. Három lendületes nyitódal után líraibb vizekre evezünk az “Áldás” című dalban, amelyben a hegedű kap hangsúlyos szerepet. “Áldom hazámat, ezer ősi jel” – énekli a Szkítia, tökéletesen megfogalmazva, hogy miért jó magyarnak lenni. “Áldás” régi köszöntésünk, a dal meghallgatása után még jobban érezhetjük, miért. Következik a “Kéthelyi menyecskék” című népdal, amelyet már a TransylMania is feldolgozott. A népi dallamvilágot, a pajzán szöveget a Szkítia ugyanolyan értően tolmácsolja, mint tették azt a baróti székely zenészek. Derűt sugárzó dal, nagy szükségünk van rá! “Lágy csöndű szavakkal” folytatódik az album, ismét egy gyönyörű szerelmes óda, nagyszerű előadásban, remek hangszereléssel. “Az én szívem mikor dobban…” alatt megdobbanhat szívünk, egy újabb dallamos, lendületes, időnként már szinte himnikus dal a hazaszeretetről:

“De még egyszer összerakjuk,
Isten hittel összevarrjuk,
Úgy lesz ahogyan volt régen,
Úgy ahogyan fönn az égben.”

Úgy legyen!

“Válaszféle” következik, felel a Szkítia önmagának is, de József Attilának is, az előző albumon feldolgozott Tiszta szívvel című versére. Gyönyörű, lírai dallamvilág, “halált hozó fű” helyett “erőt adó dal terem, örök éltő szívemen”. Derűlátó, örömöt hozó ének, mely ugyanolyan tiszta szívvel íródott, mint a Költő verse, de ebből az énekből fény és öröm árad! “Magyar iskolát, sokat!” újabb lendületes dal, fontos és roppant időszerű mondanivalóval. “Örökké lobogjon” című dal a magyar trikolór színeinek szentel egy-egy versszakot, visszanyúlva gyökereinkhez. “Fohász” gyönyörű magyar ima, líraibb bevezetés után, kemény rockos hangzással, majd az ötödik és hatodik versszak alatt ismét líraibbá válik a dallam. Ez a mű az album egyik csúcspontja, nem lehet betelni vele! Az lemez befejező dala “Trianon 90” címet viseli, összesűrűsödik benne ennek a gyűlölt szónak minden fájdalma, amíg hallgatjuk, még akkor is ha

“Határ minket el nem választ,
hisz egy nyelven szólunk az Istenért”, de

“Hargita felől egy dallamot,
sodor felénk a szél.
Ki lelkének hangját megtalálja,
hidd el sohase fél!”

Bár lélekharang kong az album utolsó hangjaiként, mégis felemelő, nagyszerű élmény végighallgatni a Hajnaltűztáncot! A dallam- és szövegvilág az eddig járt út folytatása, a zenekar megerősödve, kiérlelt, nagyszerű muzsikával ajándékozza meg mindazokat, akik eddig is szerették és ezután még inkább szeretni fogják őket. Elkeserítő, hogy a Szkítia, amely ekkora érték alkotására képes, nincs jelen a médiákban és keveset koncertezik. Vajon lesz változás ebben?