nov 222011
 

“Ma már csak emlék” címmel, az Örökség pécsi fellépésének kapcsán, Kriszta felvillantotta a múlt néhány mozaikkockáját. Írása bennem is elindított pár gondolatot, ám más nézőpontból.

Különösen furcsa érzés lesz visszamenni a MOM-ba, hiszen valamikor – közel tíz éve – számunkra egy adventi Kormorán koncerten kezdődött minden. Kétszer nem lehet ugyanabba folyóba lépni, mégis sok a párhuzamosság. Régi-új a koncerthelyszín, régi-új a zenekar, régi-új arcok tűnnek majd fel a közönség soraiban. Mi az ami alapvetően megváltozott? A bennünket körülvevő világ.

2010. nyarának közepétől, az Örökség megalakulásáig szétfoszlott egy illúzió. “Lett egy nagy család…” énekeltük együtt a zenekarral a koncerteken, úgy éreztük valóban, ők kilencen fenn a színpadon, mi a színpad előtt egy családot alkotunk. Amikor megindult a bomlás, megjelentek az első törésvonalak, talán joggal éreztük sokan, hogy álomvilágban éltünk és a király meztelen…

Teltek múltak a hónapok, majd jött a jó hír, lett Örökség és vannak Örökösök. A folytatást ismeritek, nem ragozom tovább. “Lett egy nagy család…” énekeltük annyiszor. Egyre többször gondolok arra, hogy ami velünk történt, abban nincs semmi rendkívüli, az élet természetes rendje érvényesült. Hiszen a család sem állandó, a dédikék, nagyikák elmennek, a szülők lassan öregszenek, a gyerekek felnőnek, kirepülnek, családot alapítanak, a szülők nagyszülőkké válnak és kezdődik előröl az örökös körforgás. Persze van amikor elkergetik a családtagokat, van amikor  bírósági házassági bontóperben hal el a család…

Mi történt velünk? Lényegtelen immár. Fogjuk fel úgy, hogy kirepültek a gyerekek, a család szanaszét, de mégis egy család maradt. Tágult a kör, ma már ne kilenc muzsikusra gondoljunk, ha halljuk, hogy “lett egy nagy család…”

2004. december 4-ét írtunk, a Budai Várban gyűltünk össze. Ez volt életem első TransylMania koncertje. Leírhatatlan érzés volt ott lenni, telve reménnyel, hittel. Még 24 óra sem telt el, minden porba hullt, máig feldolgozhatatlan trauma ért bennünket. De a TransylMania ott, akkor, és azóta is tagja a családnak. Azután feltűnt a Szkítia , egyre érettebb, letisztult, gyönyörű muzsikával simogatja lelkünket. Egy hideg őszi estén, a Lónyay utcában, a “Hajrá Magyarország” klubba Wass Albert estet szervezett a Kormorán Baráti Kör. Akkor hallottam először Nyerges Attilát és Galambos Nándit muzsikálni, majd többször a TF-en bontogatta szárnyait az Ismerős Arcok – emlékezzetek csak, Családi Nap volt a neve, amikor egybegyűltünk… Jött a Kormorán Memory Band a Fonóba, ahol karnyújtásnyira állhattunk a színpadtól, mindig elhangzott a Zöld szemű rózsa, amit úgy egyedül Margit Józsi tud elénekelni… Végül, de nem utolsó sorban megszületett a család Öröksége, most már nem a napokat, hanem az órákat számoljuk, hogy újra együtt legyünk Advent kezdetén. Történhetett volna másképp is, de talán nem baj, hogy így lett.

Közben… a színpad előtt és a világhálón is szinte minden megváltozott. Eltűntek kedves arcok, szeretett ismerősök, “rajongók”. Jöttek helyettük mások, mindenki hozott magával valamit. Voltak nagyszerű kirándulások, táborok, együttlétek és voltak – ma már teljesen értelmetlennek tűnő – viszályok is. Születtek új honlapok, hogy ne mondjam… “rajongói blogok”, kialakult egy új egyensúly. Ahogy hallom, a korábbi oldott beszélgetések mára a közösségi oldalakra tevődtek át, bár húztam magam elé egy vasfüggönyt és elhatároztam, hogy abba a világba nem lépek be, ez felveti a kérdést, hogy szükség van-e a jövőben Pilvaxra, vagy ha úgy tetszik “rajongói blog”-ra? A kérdést a jövő megválaszolja majd.

Haladunk az életünk ösvényén és sokszor már csak visszatekintve csodálkozunk rá, hogy elhagytunk útkereszteződéseket, tudattalanul indultunk erre, vagy arra. Néha nemcsak útkereszteződések állítanak választás elé, hanem leküzdhetetlennek látszó akadályokba ütközünk, ilyenkor hidak épülnek, tiszta szavakból, egymás felé…

Nem akarok újra a politika mocsarába lépni, de tény, hogy az én és talán sokunk életében 2002., vagyis az önként vállalt kommunista restauráció, soha nem múló sebet ejtett. A politika azt kérte tőlünk alakítsunk polgári köröket. Lelkesen nekifogtunk, pár hónapig tartott a lendület, azután – mint annyiszor – a politika cserben hagyott bennünket, pedig akkor megindulhatott volna a társadalom alulról történő újjászerveződése… de hagyjuk, mert ez messze vezetne.

Ellenben aki akarta, megtalálta helyét. A családi, baráti, emberi kapcsolatokba, munkába menekülve, vagy a világhálós fórumokba írogatva, hangversenyekre járva. Mi akkor a MOM Kupolatermében megtaláltuk a Kormoránt és a Kormorán Baráti Kört. A megtorpant életünk, összeroppant lelkünk gyógyírra lelt. Elkezdtek hidak épülni, vannak olyanok amelyek elkészültek, szilárdan állnak és vannak olyanok, amelyekről kiderült, vagy olyan gyenge anyagból készültek, hogy összeroskadnának, ha rájuk lépnénk, vagy a semmibe vezetnek.

Mindenek előtt barátokra találtunk. Olyan barátságok születtek, amelyek kiállták az idő próbáját. Összejövünk, hetente felhívjuk egymást, beszélgetünk… Talán ez a legfontosabb. Elindultunk Erdélybe, mert meghívott minket A Napba Öltözött Leány, a szerelem a Tündérkert iránt azóta is tart, számtalanszor elmentünk újra és újra Erdélyországba, és ha nem vagyunk ott, fáj, mint a távoli kedves hiánya.

Azon a bizonyos “fekete” honlapon olvasgattam először íjászatról; itt a környéken élők – Geigi, Varga Jani, Dávid, Bence – szinte egyszerre vettünk íjat és kezdtünk el versenyekre járni, majd Norkáék, Macitappancsék is csatlakoztak. Ez a híd átvitt minket az íjászat világába és ma már számomra ez jelenti az életet, a családom, a hitem és a hivatásom mellett. A híd túloldalán rengeteg új barát várt, mégis sajnálom, hogy egyedül mi mentünk végig rajta…

Isten, család, hivatás, barátok, zenék, íjászat… “Egy élet kell, amit érdemes élni…” – énekelte az Európa Kiadó. Nem sajnálom, sőt még ma is boldogsággal tölt el, hogy ott voltunk azon az Adventen a MOM Kupolatermében. Lehet, hogy 2011. december 3-án semmi különös nem történik majd, de az is lehet, hogy hidat avatunk, amelynek túloldalán egy újabb csodálatos úton mehetünk tovább.

Ahogy az imént a televízióban Géczi Erika, Tóth Reni és Szabó Miklós beszélt, több mint valószínű, hogy így fog történni!

aug 052011
 

…több szempontból is. “Burn out” állapotban vagyok… “A jövő előttünk romokban hever és ha nem akarjuk, nem jön el” – énekelte Menyhárt Jenő és az Európa Kiadó.

Súlyos helyzet – gondolhatnátok, de egyelőre még talán nem annyira. Hihetetlenül nehéz, többnyire örömtelen hétköznapok, iszapbirkózás a mindennapok dagonyájában, semmi sem működik úgy, ahogy kellene. Felütsz egy újságot, megnézel egy hírportált, vagy pusztán nyitott szemmel jársz-kelsz a világban… nem látsz mosolyt, nem látsz örömöt szinte senki arcán. Így hát keressük a jó pillanatokat, megyünk koncertekre, meccsekre, egyre kevesebbszer íjászversenyekre, leveleket írunk néhány barátunknak és olykor választ is kapunk rájuk… próbálunk valami értéket teremteni, a világhálón naplót írunk, kevés, még meglévő örömünkre fókuszálva. Nyomja vállunkat az elrohant évek terhe…

Keressük a menekülést, erre való a nyári szabadság, az utazás kalandja, a pihenés és kikapcsolódás reménye. Hamarosan útra kelünk, először Cserépváraljára, negyedik alkalommal leszünk együtt íjászbarátainkkal és talán újra megtanulunk mosolyogni…


🙂

Onnan egyenesen hazamegyünk imádott Székelyföldünkre, a Madarasi Hargita lábához. Egyik helyen sem leszek világháló közelében, de ha úgy adódik, benézek azért A mi Pilvaxunkba. Nézzétek el nekem, hogy elmarad a programajánló, hogy nem emlékezünk meg Nagyboldogasszony és Szent István ünnepéről a márványasztalaink mellett… gondolatban, lélekben igen.


***

Elszaladnak a hetek, szeptemberben újra kezdődnek az örömtelen, gennyes hétköznapok. Jó lenne addig feltöltődni, kipihentnek, mosolygósnak lenni… talán A mi Pilvaxunk folytatásához is kedvet érzek majd… így, ha gondoljátok, nézzetek majd be! Ég Veletek!

jún 052011
 

A Kormorán Memory Band Fonóban tartott klubkoncertjei kapcsán is kitör a „nyári szünet”, de előtte még egy különleges, nagyszabású péntek estével ünnepel a csapat.

Ez az este nem csak abban tér el, hogy vasárnap helyett pénteken zenélnek a srácok, hanem vár még néhány meglepetés a koncertlátogatókra! A Kormorán idén ünnepli 35 éves fennállását – ebben a zenekarban számtalan zenész, énekes megfordult az elmúlt 35 év során, köztük a KMB „elfekvője”: Gál Péter, Jenei Szilveszter, Margit József.

Ahogy a srácokat ismerjük, biztosan hallható lesz néhány különleges –évtizedekre visszanyúló- történet, hiszen a vendégek ezen az estén régi Kormorán- és KMB tagok mint például Neumayer László, Németh Gábor, Hetényi Zoltán, Csurgai Attila, Csanaki György, a hajdani énekesek közül Huszti Zoltán, Makrai Pál, a gitárosok közül Borhi Miklós. Ha minden igaz, az idén 6 éves KMB népzenészeit – Salamon Beáta és Csávás Attila – is hallhatjuk játszani.

(A változás jogát fenntartjuk, a meghívott „vendégek”/volt zenekaritag-társak névsora ennél bővebb. )

Az est folyamán élő koncert videó felvétel készül!

A cím pedig változatlan: Fonó Budai Zeneház Bp. XI. Sztregova u. 3.

máj 242011
 

…Kellemes vasárnap délután volt… a nyári meleg levegőt időnként egy-egy zápor hűtötte néhány kerületben.
A Fonó és a KMB csapata, vendégzenészeikkel együtt várta a muzikális élményekre vágyókat.

A színpadot ellepték a hangszerek, és már csak a közönség hiányzott – akik szépen lassan meg is érkeztek. Volt köztük rendszeres koncertre járó, akadtak olyanok, akiket csak nagyon ritkán lehet látni – így most is voltak kellemes beszélgetések a fellépő csapatok zenélései előtt és után.  Születésnapot is ünnepeltünk kívánságdallal…

A színpadot egy esztergomi csapat, Tóth Tamás és a Nyomkeresők vette elsőként birtokba, zenéjükben fölelevenítve a 60-as évek Beat-érzését.

Majd a fókusz Dinnyés Józsefre irányult, aki ugyan egyedül állt ott, mégis énekével, gitárja és szájharmonikája segítségével betöltötte a teret. Az általa előadott dalokkal pedig a családi életébe is bekalauzolt egy kicsit minket.

Végül a KMBs fiúkat hallgathattuk az est további részében. Az idő gyorsan repült, amiből nekik nem sok maradt, ezért az előre eltervezett és általuk kiválogatott dalok száma és sorrendje felborult.
Az első három „ráhangoló” dal után kezdetét vette a „kívánságműsor” mind a zenekari tagoktól, mind a közönségtől érkezvén. Kellemes, kötetlen este volt.

 

máj 202011
 

A “hagyományoktól” eltérően – a hónap harmadik vasárnapja helyett a negyediken – tartjuk tavaszi, utólsó előtti klubunkat a Fonóban (Bp. XI. Sztregova u. 3. – 18 h.) Mostani vendégzenekarunk egy új albummal debütáló társulat, a Tóth Tamás és a Nyomkeresők formáció. A frontember a hajdani Tűzkerék xT basszusgitáros-énekese tavaly készült el szólóalbumával, melyen saját dalain kívül Hobó, Cseh Tamás és Radics Béla szerzemények vannak – ez kerül most bemutatásra a tavaly összeverbúvált társasággal (Garam Dániel gitár, Filiep “Mormota” László dod, Pöltl “Oxi” Zoltán basszus)

Illusztris vendége a társulatnak Dinnyés József (www.dinnyes.com) daltulajdonos, aki saját zenés költeményeivel bűvöl el majd mindenkit.
(Egyszer már megtette velünk!)
Dinnyés József

A cím változatlan: Fonó Budai Zeneház Bp. XI. Sztregova u. 3.

 

forrás: http://kormoranmemory.hu/aktualis.php

ápr 272011
 

Ma Magyaroszágon közel 600 ezer fogyatékos ember él, a közvetlen családtagokat is számítva, majdnem 2 millió embert érintenek a fogyatékossággal együtt járó nehézségek. Ebből kölülbelül 60 ezer az értelmi és halmozottan fogyatékos, autista emberek száma.

A tudatlanság, a nemtörődömség, az előítéletek és a félelem olyan társadalmi tényezők, amelyek elszigetelik őket és hátráltatják fejlődésüket. A Kézenfogva Alapítvány az értelmi fogyatékos és az egészséges emberek párbeszédét szeretné ismét elősegíteni a májustól szeptemberig tartó országos közvélemény formáló Fogadd el, Fogadj el! című rendezvénysorozatával…

2011. május 1-én a Felvonulási téren 10-től 18 óráig tartó rendezvényen a fellépők között találjuk az alábbi előadókat:

Animal Cannibals, Tordasi Szivárvány Együttes, Salsa Picante, KMB, Hevesi Imi-gyerekműsor, Él Bennem csoport, Energy Dance, Judy

ápr 182011
 

A program a Leecher zenekar bemutatkozásával vette kezdetét. Különleges zenei élményben volt részünk, négy dal erejéig. A koncert akusztikus jellegének megfelelően, az ütőshangszereket ezúttal cselló – mint ütős – helyettesítette, a billentyűs, Kornélia gyönyörű énekével, a két cselló mellett roppant izgalmas összhatású volt. Rockzenét hallottunk, különleges hangszerelésben. Egy gondolat végig motoszkált a fejemben: vajon magyar zenekar, magyar közönség előtt – saját szerzeményeit – miért nem magyarul adja elő?

Az est a KMB amerikai koncertkörútjának diavetítéssel egybekötött bemutatásával folytatódott. A zenészek igen jó humorral kommentálták a fényképeket, nagy utat jártak be a nyugatii parttól New York-ig, közben kiruccantak Mexikóba, jártak Kanadában is. A hosszú út alatt sok kalandban volt részük, kezdve a moteljukban zajló kommandós-akciótól (nem ellenük irányult 😉 ), egészen a fantasztikus, töltött káposzta dominanciájú kulináris élményekig…

Ezután kezdődött a koncert, mivel a Fonóban új a hangosítás, remek volt a hangminőség is. Mindig vannak különleges zenei csemegék, legutóbb a márciusi forradalommal kapcsolatos dalokat hallhattuk, most a Live in Holland című lemezről idézték fel a Budapest-Amszterdam című remek instrumentális darabot. Ezen kívül is sok, nagyon régen hallott dal került be a tegnap esti repertoárba. Ódor Cintia pedig a Csillagvándort és a Honfoglalást adta elő a zenekarral.

Csak magamat tudom ismételni: a KMB klub hónapról hónapra mindig különleges élményt nyújt, feltölt, elvarázsol, előhív rég homályba veszett zenei emlékeket. Figyeljétek a zenekar honlapját, hiszen érdemes élőben hallgatni őket. A mi Pilvaxunkban továbbra is igyekszünk tájékoztatni Benneteket a közelgő eseményekről.

Végül elmondom, hogy nagyon jó volt sok baráttal, ismerőssel találkozni. Margit Józsi beszélt egy készülő nagy-nagy meglepetésről, de hogy mi lesz, azt nem árulom el, aki ott volt úgyis tudja, aki nem… az vessen magára :-)!

Pár fénykép az estéről és a az elhangzott dalok:

 

 

Macedón expressz
Szarvasűzés
Magyar rapszódia
Add nekem a szíved
Budapest-Amszterdam
Csillagvándor
Honfoglalás
Zöld szemű rózsa
Elmenni messze
Hol volt hol nem volt
Istenem magyar volt szóljon aki látta
Ne sírj kedves
Bardo
Volt egyszer egy rózsa
Védelmezz meg engem
Kedvesem
Három határ