máj 242016
 

Abától Székesfehérvárig ívelt a Lámpás Emberek társaságában töltött idő. Benedek fiam iskolájában, az abai Atilla Király Gimnáziumban Szülői napot tartottunk, másnap a székesfehérvári Vásártéren, hagyományos Botond Napi Magyarok Vásárára került sor. A két eseményt összekötötte Maurer Oszkár szerémségi (Délvidék) borász bemutatkozása.

Az Atilla Király Gimnázium életiskola. Bár a tananyag ismeretét ugyanúgy megköveteli, mint bármely másik tanintézet, mégis egészen más szemlélettel tekint az oktatás, nevelés feladataira, mint az iskolák túlnyomó többsége. Maga a hely is különleges, van tér, van levegő, van élet ebben az iskolában! A szemlélet és a hely varázsa kihozza a diákokból az alkotóerőt, legyen szó a tananyag elsajátításáról, vagy az életnek mindig értelmet adó alkotásról!

Fiam osztálya kályhát épített a tantermében! Hatalmas energiák szabadultak fel, rakták a samottot, hordták az agyagot, maguk készítették a beépített kályhacsempét, Mátyás címerével, visegrádi sablon alapján. A kályha lassan elkészül, már csak meszelni kell, nyáron szárad, az első hűvös őszi napon nemcsak a tantermet, hanem a diákok lelkét is átmelegíti majd. Ha egyszer fiam gyermeke is itt tanul, büszkén gondolhat arra, hogy ez a kályha édesapja életének egy darabját őrzi…

Miközben főtt a gulyás, leültünk a kollégium aulájában és beszélgettünk, szinte kötetlenül. A felröppent gondolatok vezérfonala az önellátás volt. Sok szülő próbálkozik saját maga előállítani étkeik alapanyagát, mi magunk is megtettük az első botladozó lépéseket: hitvesem sajtot készít, kenyeret süt; Csókakőn gyümölcsfákat ültettünk. Hallhattuk, sokan előttünk járnak, állatokat tartanak, tudják, az udvaron kapirgáló tyúk húsa, tojása értékes, nem szennyezett; mások saját tehenet tartva készítenek sajtokat, maguk füstölik. Sajttálból ízlelgettünk, varázslatos, régi ízek olvadtak nyelvünkön. Ezek az emberek semmi újat nem találtak ki, csak rájöttek arra, hogy fel kell adnunk egy darabot komfortzónánkból, nem sokat, mindössze két generációt visszalépve, elővarázsolhatjuk eleink tudását, akik nagyrészt önellátók voltak. Kényelmesebb a hipermarketben telerakni a kocsit, mint takarmányozni, fejni, trágyázni, vesződni a sajttal, vagy kenyeret dagasztani, de az alkotás öröme és az asztalra kerülő étkek ízei kárpótolnak!

A vacsora végére megérkezett a Gimnázium diákcsapatának egy része, éppen néptáncversenyről jöttek, előkerültek a hegedűk, az ifjak táncra perdültek, úgy ropták, mintha nem egy fárasztó nap végén járnánk. Közben fellobbant a tűz, ahogyan a Nap lement, felsejlett a telihold, a tavaszi meleget hűvösség váltotta fel. Fölöttünk, mint kupola ragyogott a csillagos égbolt, pattogott a tűz, a diákok hegedűk kíséretében dalra fakadtak. Leírhatatlanul jó érzés volt! Valahogy így:

Közben Maurer Oszkár elkezdte szerémségi borainak bemutatását. Szerémség történelmi borvidék, sőt, a Római Birodalom uralkodása idején is műveltek itt szőlőt, készítettek bort. Nagyon nagy a csábítás, hogy Oszkár borai kapcsán belemenjek a részletekbe, talán majd máskor. A borvidék klimatikus adottságai, talajviszonyai és kitettsége kiváló, ám ahogyan a trianoni diktátum annyi mindent tönkretett, csodálatos borvidékünket sem kímélte. Maurer Oszkár felvette a kesztyűt, az ősi dűlőkben, hatalmas erőfeszítések árán, újraindította a szőlőművelést. Igyekezett megőrizni a fajtaszerkezetet, ősi magyar szőlőfajtákat telepített, vagy ültetvényeket óv meg, készül bor 1925-ben telepített kövidnika szőlőből is! Ittunk néhány kiváló fehérbort, Mátyásra utaló Corvina nevű vörös házasítást, majd egy szamorodnit. Jól tudjuk, az “aszú” szó hallatán először Tokaj ugrik be mindenkinek, ám Aradhegyalján, szerencsés években Móron is ellepi a fürtöket a Botrytis nevű gomba, amely segítségével a bogyóban koncentrálódik annak cukra, egészen különleges édes borok készülhetnek így. Most ízlelőbimbóinkkal érezhettük, hogy Szerémségben is készül aszú! Sőt, Tokajnál annyival tágabb a horizont, hogy Szerémségben és Aradhegyalján a kadarka is képes aszúsodni, így jó évjáratokban akár aszú vörösborok is kerülhetnek asztalunkra!

A kóstolt borok azonban csak kísérték Maurer Oszkár szavait. Megértve gondolatait, számos dolog helyére került. Szó esett rég- és közelmúltról, anyanyelvünkről, hitről, akaratról, magyarságról. A tűz körül ülve ittuk szavait, határon túlról, kisebbségben élve, magyarnak megmaradva minden, az élet legapróbb dolgai is átértékelődnek, bárki leszűrhette magában, akármennyi gond, baj gyötör itt bennünket, szavunk sem lehet! Túl az iszonyatos délszláv vérengzésen, újjáalkotva egy történelmi magyar borvidéket, emberként, magyarként, hittel élve és gondolkodva nincs okunk félni! Mindössze itt és most nekünk is helyt kell állnunk, ismerjük fel, miért járjuk utunkat, mi a küldetésünk!

Az alábbi képsorozat bemutatja milyen az Életiskola, a készülő kályhát, az épületeket, az egyik jurtáját, kemencéjét, a diákok alkotásainak egy részét.

Másnap a Botond Napi Magyarok Vásárán folytatódott találkozásunk Lámpás Emberekkel. Sikerült hagyományt teremteni, ezúttal hetedik alkalommal került sor arra a mustrára, amelyen kézművesek kínálhatják portékájukat, táncosok, zenészek léphetnek színpadra, hagyományőrzők tarthatnak bemutatókat, előadások tágíthatják horizontunkat. Sajátos, remek hangulatú összejövetelek ezek, a jurtában ismét meghallgattam Maurer Oszkár bemutatkozását, borainak és szavainak itt is komoly sikerük volt a hallgatóság körében.

Az Atilla Király Gimnáziumban szokássá vált, hogy az öt évfolyam minden évben egy-egy elszakított országrészbe indul osztálykirándulásra. Idén a tizenegyedikesek voltak Délvidéken, útba ejtették Maurer Oszkár pincészetét is. Tervbe vettem, hogy mi is felkeressük, mindenkinek csak ajánlani tudom! Lámpás Emberek – választottam a címet, talán nem tévedtem. A Fény elkísér utunkon.

máj 082016
 

Annyiféle “nap” van, talán nem idegen egy képzeletbeli kávéháztól, ha a címben említettet mi is megünnepeljük!

A fenti kép forrása, ám ugyanott remek írást olvashattok a fagylaltról és a hasonló csemegékről: parfé, sörbet, granita. Gondoltátok volna, hogy a fagylalt már az ókori Egyiptomban, Kínában és Rómában is elterjedt édesség volt? Érdemes a hivatkozáson található írást elolvasni, nagyon élvezetes összeállítás!

Aligha akad olyan ember, aki ne evett volna fagylaltot, mindenkinek lehet saját története is erről. Gyermekkoromban 1 Ft volt egy gombóc, hat alaptípusra emlékszem: csoki, vanília, puncs, málna, eper, citrom. Élvezetéért el kellett menni cukrászdába, környékünkön kiemelkedett a Böszörményi úton a Rigó Jancsi, tölcsérbe, pohárba mérték, finom volt, élvezettel nyaltuk. Egy-egy gombóc tejszínhab kicsit melegítette, fokozta az élvezetet. Azért ne felejtsük el, a némi torokfájástól aggódó szülőket … Az átlag fagyinál sokkal jobb volt a Rigó Jancsiban, máshol túlnyomórészt leginkább jeges, vízízű, inkább ízanyagot, mint valódi gyümölcsöt tartalmazó fagyit mértek.

Külföldön találkoztam először fagylaltkelyhekkel, lenyűgöző látványt nyújtottak a felcicomázott, sokszínű poharak. Később itthon is teret nyertek. Idővel egyre több helyen lehetett nagyon jó minőségű fagyit vásárolni, kialakultak az egyes városok ikonikus fagylaltozói. Székesfehérváron a Viniczai előtt álltak hosszú sorok, különösen nyári vasárnap délutánonként. Pécsett a Nádor cukrászdája volt a legjobb forrás, ám amikor a Citrom utcában megnyílt a Capri, nagyon ízletes és bőséges kínálattal, egy időre a legnépszerűbb hellyé vált. Szegeden a Virág cukrászdát nem kerülhette ki a torkos vándor, szomorú visszagondolni a gyilkosság áldozatává vált család cukrászdájának ízeire. Soltvadkerten van talán az ország egyik legjobb fagyizója, itt már a bőség zavarával küzd a betérő. Balatonfüreden a Bergmann cukrászda is megérdemli, hogy szóljunk róla. Székesfehérváron és körzetében kiemelkedik manapság a Damniczki és – legújabb kedvencünk – a seregélyesi Melódia cukrászda. 2013-ban Damniczki vörösboros málnája lett az Év fagylaltja!

A fagylalt ugyanolyan megosztó lehet, mint a borok. Ezernyi fajta, ezernyi ízvilág. Van aki a gyümölcsösökért rajong, van aki jobban szereti a sűrűbb, tejszínes ízeket. Magam részéről nehezen barátkozom meg a különféle csokimárkákat megnevező és ízében azokat utánozni akaró fagylaltokkal, és ha somlói galuskára, vagy zserbóra vágyom, az legyen süti, nem a fagyiban keresem. Konzervatívabb az ízlésem, csoki, pisztácia, mogyoró a legkedvesebbek számomra. A jó fagyi közelebb hozza a “dolce vita” életérzést, szegényebbek lennénk élvezete nélkül 🙂 .

feb 212016
 

Lehet lyukas, kerek vagy szögletes, illatos vagy rúzsos, hagymás vagy natúr csak SAJT ! legyen.

IMG_0451

Mivel családunk igen szereti a sajtot, így egyre többet vásároltunk/vásárolunk belőle kedvenc házi sajtkészítőnktől. Ha néha kifogytunk, és a boltban árult sajtnak nevezett termékre fanyalodtunk, egyre szembeötlőbb lett a különbség a házi előállítású és a bolti között.

Szeretnénk ha ételeink valódi alapanyagból készülnének, minél kevesebb E betűvel, így már gyakran otthon sütöm a kenyeret házi őrlésű bio gabonából, és most beiratkoztam sógornőmmel egy három napos alapfokú sajtkészítő tanfolyamra. Nekik van tehenük, így a jó alapanyag a friss, jó minőségű tej már adott.

A tanfolyamon szert tettünk a sajtkészítés alapvető fortélyaira, és a legfontosabb tudnivalókra. Felelevenítettük a tej felhasználásának teljes skáláját. Falusi gazdálkodó nagyszüleim még a saját teheneik tejéből készítették a tejfölt, túrót, vajat, édesapám a kis textildarabon átszűrt tőgymeleg tejen nevelkedett. Nagymamám hátán cipelve vitte a portékát hetente kétszer a közeli faluba a piacra, ahol a kialakult vevőköre volt. Akkoriban a sajtkészítésnek még nem volt divatja, de így is maradék nélkül hasznosították a tejet.

És mi készülhet a sajtból? Nos ezt a három nap alatt láthattuk, megcsinálhattuk és meg is ehettük :). Minden nap kb. 100 l tejet használtunk fel.

Készült krémes joghurt, sajtkrém, aludttejből túró, tejföl, a tejszín elválasztásával vaj. A natúr joghurtot ízesítettük házi gyümölcslekvárral, így kanalazva igazán mennyei volt.

Oltóenzim segítségével készítettünk friss sajtokat, mindenki ízlése szerint fűszerezte, ízesítette, így készült lilahagymás, fokhagymás, bazsalikomos, kapros. A savóból még ordát készítettünk. A harmadik napon megtanultuk a trappista sajt, parenyica, mozzarella sajt készítését is.

Az ebédek fantasztikusak voltak a friss alapanyagokból, ettünk szalonnás túrós csuszát, és ordából készült spenótos gnocchit tetejére reszelt érlelt trappista sajttal. Desszertnek ordás gyümölcsös lepény volt, melegen még rezgett benne az orda. Külön élmény volt a frissen feldogozott alapanyagból készült ebéd elfogyasztása.

Elmondhatom, hogy a tanfolyam komplex élmény volt, minden érzékszervünkre hatott. Jó érzés volt a sajtot formálni, a parenyicát, mozzarellát gyurmázni, savóban „tapicskolni”.

Akinek kedve van beiratkozhat haladó tanfolyamra is, ahol már a bonyolultabb sajtok készítését lehet tanulni.

Mindenkinek ajánlom, jó kikapcsolódás:).

Eszembe jutott egy kedves gyerekkori mese: Minden egér szereti a sajtot

nov 112015
 

Az alábbi írást kedves kóstolótársamtól, dr. Vári Kovács Józseftől kaptam, fogadjátok sok szeretettel!

40M_Tours-i_Szent_Marton

Márton napra való

 

Kevés olyan történelmi személyiség van, akinek nevéhez Magyarországon, Franciaországban és de Európa más részén is annyi hagyomány kapcsolódik, mint Szent Márton.

Márton az ókori Sabariában, a mai Szombathelyen született 316-ban. 15 évesen lépett be a római hadseregbe és Galliában szolgált. Itt, az észak-franciaországi Amiens határában találkozott egy félmeztelen koldussal, ekkor kettévágta a köpenyét és felét neki ajándékozta. Másnap éjszaka álmában megjelent neki Krisztus, az általa adott köpenybe öltözve. A köpenyvágó jelenetet számos műalkotás megörökítette. Tizenkilenc évesen megkeresztelkedett. 361-ben ő alapította Galliában Ligugé kolostorát. 371-ben Tours püspökévé választották. 397-ben halt meg.

Márton később Franciaország egyik védőszentje, egyúttal Nyugatnak egyik legtiszteltebb patrónusa lett. Márton az irgalmasság, a cselekvő  felebaráti szeretet, a  késő középkorban pedig a nemes lovagiasság szimbólumává vált.

Szent István királyunk zászlaira hadverő Márton képét festette. Szent Márton Szűz Mária után az ország patrónusa lett. Az első magyarországi bencés apátság Szent Márton–hegyén épült, melyet a 19. századtól  neveznek csak Pannonhalmának.

A történelmi Magyarországon rengeteg Szent Márton nevet viselő település van, pl. Dicsőszentmárton, Hegyhátszentmárton, Homoródszentmárton, Őriszentmárton, Szalkszentmárton, Szépkenyerű-szentmárton vagy éppen Tótszentmárton, de ide sorolhatjuk Kismartont, Mártonhelyt vagy éppen Peremartont is. Szent Márton a védőszentje számos templomnak is.

Somló hegyének dobai oldalán áll a Márton-kápolna és Márton kútja. A 18. században remeteség virágzott mellette. A remetét a hegyközség tartotta, hogy a vihar idején harangozzon, és imádkozzék a jó termésért, szüretért. 

A régi időkben Márton a gazdasági évnek kiemelkedő zárónapja. A jószág Márton napja táján került végképpen az istállóba.  Márton napja volt az óév utolsó jeles napja, amelyen ludat ettek és bort ittak. A középkorban utána kezdődött a karácsonyt megelőző negyvennapos böjti időszak.

Márton napján, főleg a Dunántúlon, a frissen tömött, szépen kihizlalt lúd volt az ünnepi eledel.  Ehhez kapcsolódnak a következő szólások:

„aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik”

„aki Márton napján ludat nem eszik, ehetik az bármit, mégis éhezik” 

A Somló-vidéken erre a napra várták az első havat. Úgy tartották, ha fehér lovon jön, akkor enyhe tél, ha pedig barna, azaz ha nem esik hó, akkor kemény tél várható. 

Márton napra általában megforr az újbor.

„ A bornak Szent Márton a bírája” 

„ Elkövetkezett hát az esztendő ama napja, midőn Szent Márton püspök az alacsony emberi sárhajlékból felköltözött a magas mennyekbe, és amikor itt a földön a jóízű must borrá változott” /Thuróczy György krónikájából, XV. század/ 

Márton napra általában elforrt a must, a friss szőlőlé újborrá változott. Az újbort meg kellett kóstolni, mely társasággá forrasztotta az addig a pincében magányosan dolgozó gazdákat.

Az újbor ünnepe jegyében kívánok mindenkinek szerencsés Márton napot!

VKJ

 

Források:

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium Bp,1977

Csoma Zsigmond: Szent Vincétől Szent János poharáig  Bp, 1999

Vaczkó László: Szabad-e pásztorolni? Somló környéki népszokások, hagyományok, falusi élet

Devecser, 2005

 

feb 152015
 

Két napja Bikavér vaktesztet tartottunk nálunk, az erről szóló beszámolómat akár tekinthetitek a borról írt korábbi cikkem folytatásának – ezúttal a gyakorlat oldaláról. A történetnek az ad némi aktualitást, hogy február 20-án kerül sor Budapesten az Eger-Szekszárd Bikavér Párbajra, ha megnézitek a 13-13 pincészet neveit, várhatóan a legjobb Bikavérek seregszemléje áll előttünk.

Nos, régóta gyűjtögettem a Bikavéreket, péntekre hat-hat tétel jött össze, mind Eger, mind Szekszárd képviseletében. Öt kóstolótárssal bíráltuk a borokat, egyikünknek sem szőlészet-borászat a hivatása, nem vagyunk profik, csak gyakorlott borfogyasztók, elsősorban nem a mámort keressük, hanem igyekszünk a hétköznapok estéit, vagy ünnepeinket egy-egy palack jó borral bearanyozni, emellett járunk a városban tartott különböző borkóstolásokra és – bemutatókra, néha egy-egy olyan kiemelkedő eseményre, mint például a Budavári Borfesztivál, amelyről szintén olvashattatok ezen a honlapon.

A bírálat úgy történik, hogy sorba kóstoljuk a borokat, a palackok be vannak csomagolva, a papíron és a beírólapon sorszámozva vannak; a megjelenést, az illatot, a zamatot és az összbenyomást pontozzuk, az első háromnál vannak alkategóriák, pl. a megjelenésnél a tisztaságot és a színt külön-külön ítéljük meg. Így száz pont a legtöbb, mi adható. Mivel a Bikavér kizárólag Szekszárd vagy Eger bora, külön játékként tippeltünk, hogy a kóstolt tétel vajon melyik borvidéké lehet? (Természetesen ebből kimaradtam.)

Az én felelősségem volt, hogy milyen sort állítok össze, de a borok sorrendjéről, csomagolásáról és a pontok összesítéséről is nekem kellett gondoskodnom. A palackokat órákkal korábban kinyitottam, hogy jól átszellőzzenek. A kóstoláshoz csak bagettet fogyasztottunk. A 12 bort nagyjából két órán át elemezgettük, pontoztuk.

Először is a termőhelyekre adott tippekről: egyik társunk a 12-ből 10-re helyesen tippelt. Pontosabban – mivel a “tippelés” némi szerencsét is feltételez -, 10-nek állapította meg helyesen a termőhelyét; ketten 8-nak, egy társunk 7-nek, illetve 6-nak, még ez is ötvenszázalékos pontosság!

A borok sorrendjéről annyit, hogy az első négy helyre szekszárdi bor került, nagyjából hasonló pontszámokkal, ez alatt azt értem, hogy a kóstolótársak egyénenként is kb. hasonló sorrendet állítottak fel. Semmiképpen sem jelenti azt, hogy itt, vagy ott vannak a jobb Bikavérek, egyszerűen az ide hozott tételek között ez a sorrend alakult ki. Miután felfedtük a borok inkognitóját, hitvesem készítette marhapörkölthöz kóstoltuk vissza azokat. Bebizonyosodott, hogy ezek nem “beszélgetős” borok, vörös húsokkal remekül kiegészítik egymást, étekkel kísérve magasabb élvezeti értékkel bírnak, mint önmagukban kóstolva. (Szándékosan nem nevesítem a borokat, mert nem szeretném, ha a reklámozás legkisebb gyanúja is felmerülne bárkiben, másrészt nem is ez beszámolóm célja.)

Elmondom mi ebben a legnehezebb. Furmintról él bennünk egy kép, milyennek kell lennie; ha jó érett, egészséges szőlő kerül a pincébe – sok borásztól hallottam – már csak elrontani lehet. Persze sok múlik a technológián, a hordó is sokat adhat, vagy elvehet a borból, az összbenyomásnál akár a palack megjelenése is hathat ránk; mégis leginkább a termőhely és az évjárat szerepe a döntő, amikor vakon kóstoljuk pl. a furmintokat. A Bikavérnél nem így van! Amikor a szekszárdi és az egri borász nekilát a Bikavér elkészítésének – betartva a borvidék azon szabályozását, hogy mely kritériumok esetén illethető a nedű “Bikavér” elnevezéssel – valóságos művészi alkotómunka kezdődik, elvégre minden Bikavér fajták házasítása. No, és itt eltalálni az arányokat… egy átlagos Kékfrankoshoz adni egy kiemelkedő Merlot-t, nem biztos, hogy sokat javít rajta, de akár megtáltosodhat tőle az a Kékfrankos. Ez benne a művészet, megtalálni a harmóniát, a hordóban érlelés és a palackos tárolás optimális idejét (stb.). Ezért a Bikavérek nem hasonlíthatók úgy össze mint mondjuk a Rajnai rizlingek, önmagukban kell néznünk előbbieket.

Mindkét borvidékünkön a pincészetek egymásba kapaszkodva, közös munkával próbálják meg a Bikavér reputációját helyreállítani, hiszen a tömegtermelés és a KGST piac emléke még sokunkban élénken él; amit “Bikavér” néven a palackba tuszkoltak, ócska lőre volt. Nagyon szurkolok, hogy sikerüljön a Bikavért az őt megillető helyre tenni, máris elkezdem gyűjteni az újabb tételeket, hátha Eger visszavág :-).

dec 232013
 

Minden kedves barátomnak, vendégünknek, olvasónknak, látogatónknak a fenti képpel kívánok áldott, újjászületést és fényt hozó Karácsonyt! (Köszönöm Tóth Istvánnak az elmaradhatatlan régi üdvözlőlapot!)

Az élet úgy hozta, hogy december 21-én mind Budapesten, mind Székesfehérváron sikerült néhány fényképet készítenem. Ezeket helyezem fenyőfáitok alá, áldott Karácsonyt kívánva 🙂 !

nov 172013
 

Tegnapi napom annyira jól sikerült – egy remek íjászversennyel és borvásárlással Somló hegyén, hogy úgy gondolom, megosztom Veletek.

***

Bár nagy köddel riogattak a meteorológusok, Várpalota után verőfényes napsütés kísért Döbröntéig. Az egyik helyi vendéglőben volt a versenyiroda, mellette a belövőpálya. Durva becslésem szerint kb. 40-50 nevező volt, 24 db 3D célt kellett leküzdenünk, 1+1 lövéssel, hagyományos pontozással. Így csapatonként 4-5 versenyző volt, és minden második céltól indultunk, nem volt torlódás. (A 3D azt jelenti az íjászatban, hogy vadászimitációs a verseny, életnagyságú polifoam állatok a céltárgyak.)

Általában a 3D versenyeket erdőben rendezik, Döbröntén mások az adottságok. A kis települést, a fölötte álló dombon koronaként ékesíti a várrom, amelynek története a XIV. századik nyúlik. A rom körül dimbes-dombos réteken haladt a pálya nyomvonala, ritka az olyan 3D, ahol nem fák között, hanem tisztáson lövünk.

Lenyűgöző volt a táj, nyugati irányban a Somló-hegy teteje, keletre a Kőris-hegy – a Bakony legmagasabb pontja – látszott. Mi csapatunk is mindössze négy versenyzőből állt, a célok viszonylag közel voltak egymáshoz, így a 3,6 km-t (amelyben benne van a versenyirodától az első célig megtett gyaloglás is), két és háromnegyed óra alatt lőttük végig, így 13 óra körül szinte valamennyi csapat befejezte a versenyt.

Visszatérve a pályához: nagyon jó, technikás volt, sok lefelé lövéssel. A tradis karók távolságai néhány helyen talán túlzottan is barátságosak voltak, a kisebb állatoknál szinte minivé visszafiatalodva éreztem magam… Egyébként ezek sem “ajándékcélok”, hiszen nagyon nagy összpontosítást igényel a látszólag könnyű lövés is! Amúgy a pályabiztonság, a céltárgyak minősége, a beírólapok tökéletesek voltak, az eredményhirdetésre sem kellett sokat várni.

Eredményem? Több mint 60%-kal hatodik lettem a felnőtt férfi mezőnyben. De ez egyáltalán nem érdekes, sokkal fontosabb, hogy önmagamhoz képest is jól ment a lövés, élvezhettem a verőfényes őszi időt, a varázslatos tájat, jó társaságot, és az ebédre felszolgált gulyásleves is ízletes volt!

***

Fél három felé már úton voltam Somló-hegy felé, ahol némi telefonos szervezés után, bejutottam egy vinotékaként működő pincébe – a Somlói Borok Boltjába, ahol legkiválóbb somlói termelők borait lehet megvásárolni. Somló Magyarország legkisebb borvidéke, ám száraz fehérborok tekintetében talán a legjobb. A vulkanikus talajnak és az ültetvények kitettségének köszönhetően – gyakorlatilag napfelkeltétől napnyugtáig körbesüti a nap – egészen különleges adottságokkal bír. A fajtaszerkezet is kiváló, bár a legtöbb embernek a Juhfark jut Somlóról eszébe, én Furmintokat vásároltam, több ismert és kevésbé ismert pincészet kínálatából.

Egészen varázslatos volt a naplemente Somlóról letekintve, az izzó vörös korong felülről bevilágította a nyugati irányból keletre húzódó ködzónát. Rendkívül jó érzésekkel töltött el a látvány, pontot tett egy csodálatos nap végére…

Ezúttal (is) érdemes megnézni a diákat, a fekete keretre kattintva, az oldal elhagyása nélkül is pereg a vetítés!