Hőségriadó!!!

 Szerző: - 16:13  Vélemény? »
aug 022017
 

Az biztos, hogy borzalmasan meleg van! Mi más lenne nyáron, emlékszem nehezen kibírható napokra a múltból is. Két dolog azonban lényegesen megváltozott. Egyrészt nem volt ennyire meleg, másrészt nem tartott ilyen hosszú ideig. Egy-egy akkoriban forrónak nevezett nyár után, voltak kifejezetten hűvösek is. Most pedig évről évre egyre keményebb a helyzet. Kárpáthazában nem vagyunk ehhez szokva, mi nem sziesztázunk mint a mediterrán népek, építészetünk is inkább a téli hideget, mint a nyárit hőséget próbálja kívül tartani otthonainkból, munkahelyeinkről. Most már egészen biztos, hogy a globális felmelegedés tézisei nem légből kapottak, valamit nagyon gyorsan lépni kellene, ahhoz, hogy a Föld ne váljék élhetetlenné!

Mi nem tehetünk mást, túlélésre játszunk, s várjuk a megváltó hidegfrontot. S ha valaki kávéházi asztaloknál keres enyhülést, egy képpel és egy ide illő dallal próbálunk ebben segíteni 🙂 !

 

ápr 192017
 

Mily’ gyakran, rohanunk el vakon a szép mellett! Észre sem vesszük, a bennünket övező világ mennyi ajándékkal halmoz el. Április felén túljutva, visszaköszön a tél, odakint havas eső zuhog, a hőmérséklet alig fagypont fölött.

Több mint két évtizede élünk jelenlegi otthonunkban, de kertünkre annyi gondot, mind ebben az évben, még soha nem fordítottunk. Ősszel hagymás virágokat ültettünk, amint elmúltak a fagyok, kíváncsian vártuk, vajon életre kelnek? Előbb csak egy kis zöld kúpocska, abból – pár nap múlva – színpompás tulipán lett jutalmunk. Közben elvirágoztak a gyümölcsfák, az aranyvessző, az első tavaszi hírhozó hóvirág, krókuszok… Ám én legjobban az árvácskát tisztelem. Ősszel még egy csöpp színt vitt a frissen megmunkált csupasz földre, majd jött a hosszú, nagyon-nagyon fagyos tél, eggyé vált környezetével, tetszhalott lett, de a tavasz hívó szavára most szebben pompázik, mint bármikor előtte.

Mondják, virágot fényképezni hálás feladat. Hozzáteszem: lehet hogy hálás, ám roppant nehéz. Egyáltalán nem vagyok megelégedve a képekkel, mégis azt gondolom, ha ennyire erőlködik a tél hogy visszatérjen, mutassuk meg neki, bár károkat még okozhat, de az igazság a virágok oldalán áll…

Már 302017
 

A ’90-es évek legelején egy orvoscsoporttal tanulmányúton voltunk Finnországban. Az egyik idősebb kolléganő (azóta már elment, Isten nyugosztalja), örvendezett – lévén Helsinki másik időzónában van -, hogy neki nem kell a karóráját tekergetnie, mert annyira utálja a nyári időszámítást, hogy ő juszt se állítja át az óráját, s így erre a hétre számára helyre állt a világ rendje. Harminc évesen nem nagyon értettem, nekem meg sem kottyant az évi kétszeri óratekergetés.

Még az sem borította fel a ritmusomat, hogy június lévén, ott északon, este 11-kor még sütött a Nap, hajnali 3-4 óra körül pedig felkelt, a köztes időben is világos, amolyan szürkület volt. Persze annyi benyomás ért bennünket, olyan jó volt az elhelyezésünk, hogy keveset, de azt nagyon mélyen aludtam.

Sok-sok évig nem zavart az átállás, de ahogy öregszem, egyre jobban idegesít, mi több, irritál! Most különösen balszerencsém volt, hiszen vasárnap reggel hétkor kellett leváltanom az ügyeleten az éjszakás kollégát, bár szombaton íjászversenyen voltam (mozgás, jó levegő), fél éjszaka bennem volt, mi lesz, ha nem ébredek fel időben? Sikerült beérnem, de azt láttam, hogy minden ott dolgozó laposakat pislog, kóvályog és tömi magába a kávékat… Hogy miket mondtunk, inkább nem idézem, elvégre ez egy kávéház és nem matrózkocsma :-)…

Ma már csütörtök van, mégsem bírok sínre kerülni, s a körülöttem élőktől is csak ezt hallom. A digitális kütyük világában sok minden mérhetővé vált, így az alvásminőség is. Egészen jópofa és meglepően pontos applikációkkal monitorozhatjuk alvásunkat, én is ezt teszem, érdekes dolgok jönnek ki! Közel 60 óra/hét az ágyban töltött idő. Az nagyon nem mindegy, hogy milyen az ágy fekvőfelülete, az ágynemű, a szoba hőmérséklete, páratartalma, szellőzése, elsötítéthetősége, mennyire zavarók a bekúszó külvilág hangjai, fényei. Milyen lelkiállapotban fekszünk le, sikerül kívül rekeszteni a nap során felgyűlt stresszt, képesek vagyunk-e ellazulni, gyorsan álomra szenderülni, átalusszuk-e az éjszakát, pihenten ébredünk-e? A felsoroltak meghatározzák elkövetkező napunkat. Ha halmozódó alvásproblémáink vannak, előbb-utóbb eljutunk a teljes kimerültséghez, mentális és testi betegségekhez! Rengeteg ember szenved ettől, közben fogynak az altatók, amelyek pótmegoldások, inkább rontanak, mint javítanak a helyzeten.

Magamon is azt látom, bár sokkal többet mozgok, mint bármikor korábban, nagyon keveset vacsorázom, igyekszünk a jó alvás feltételeit megteremteni, mégis iszonyúan megvisel ennek az egy órának a hiánya. A mért alvásminőségem 70-80 százalékról 50-60 százalékra zuhant, fáradtabban ébredek, mint térek nyugovóra. Évek óta mérem ezzel a programmal szellemi teljesítőképességemet, a hét elején 10 százalékkal zuhant! Ugyanakkor ezen a héten érezhetően megnőtt a betegforgalmunk, igaz azt nem állíthatom, hogy az óraállítás ennek a közvetlen oka. Azt azonban érdemes lenne megnézni, hogy emelkednek-e az akut történések (infarktus, stroke, stb.); a krónikus betegeknél beáll-e állapotrosszabbodás? Mindennapi életben: mi van a három műszakban, a nem kötött munkaidőben dolgozók teljesítőképességével, hogyan teljesítenek a diákok?

Végül tegyük fel a legfontosabb kérdést: megéri-e az óraállítás? Azt halljuk, egy kisváros áramfogyasztását takarítjuk meg így. Rendben van. De azt méri valaki, hogy mennyi kárt okoz?!? Ha már megtakarítás. Egy háztartás áramfogyasztása nagyon jelentős mértékben csökkenthető, ha a lámpákat LED-esre cseréljük, csakhogy… az áruk még mindig az égben van. Miért nem támogatja a cserét az állam? Nem beszélve arról, ha háztartási gépet kell leváltani, nem nagy és bőven megtérülő befektetés, ha A+, A++-os készüléket vásárolunk. A megújuló energiaforrások kérdését pedig ne feszegessük, mert az már túl messzire vezetne. (Az energetikai lobbi érdekébe gázol, amely véres háborúktól sem riad vissza például a kőolajért.)

Minden nappal fogy az időnk. Ha megvonjuk a szaldót a nyári idő(sz)ámítás előnye és kára között, szerintem utóbbi a nagyobb. Hagyjuk békén az órát, ne borítsuk fel milliók bioritmusát! Félreértés ne essék: ez nem politika, mérlegeljen a józan ész!

Már 212017
 

Lassú léptekkel, meg-megtorpanva, ideért a tavasz. Senki sem mondhatja, hogy Kikelet hava forradalmi hevülettel tört ránk, sem nagy meleget, sem szibériai időt nem hozott, mint pár esztendeje, a természet zsendül, a hóvirág lassan elnyílik, a krókuszok még tartják magukat, egyre több ágon bomlanak a rügyek. A hosszú sötét, és ezúttal hideg tél után, nagy kedvvel megyünk ki a természetbe, kertekbe, erdőkbe.

A szabadban étkeket készíteni varázslatos dolog. Olyan ízeket tudunk alkotni, amelyeket bent a konyhában képtelenség. A rövid történet szálai nem nyúlnak messzire: Karácsonyra kaptam hitvesemtől egy sütődiszkoszt. Az ajándék némiképpen zsákbamacska volt, elvégre korábban soha nem ettünk ilyen eszközben készült ételt, állítólag a mátrai favágók használták előszeretettel. Ahogy az időjárás megengedte, nekiláttunk, hogy kipróbáljuk. A világhálón bőséges irodalma van használatának és recepteket is szép számmal lehet találni. A képen láthatjátok, kovácsmester által készített, diszkosz alakú edényt, amely tökéletesen zárható. Első használat előtt beavatást kell végezni, azaz zsírral megkenve, kinyitva, parázsra tesszük, amíg el nem éri kékesfekete színét.

Az elkészíthető étkeknek csak a fantáziánk szabhat határt, első alkalommal csirkecombokat sütöttünk, majd rakott krumpli készült, vasárnap, vendégeket várva, bátran nekiláttunk komolyabb étek elkészítésének. Tarját pácoltunk, a diszkoszt alufóliával kibélelve szalonnával, karikára vágott krumplival és vöröshagymával ágyaztunk a húsnak, majd így rétegeztük, amíg az edény meg nem telt, a tetejére krumpli és szalonna került. Ilyen adagnál a 50-60 perc a parázson töltött idő.

Talán utóbbi a siker titka, hiszen olyan vastag parazsat kell biztosítani, amely a sütési idő végéig forró, nem hamvad el hamarább. Erre csak keményfa alkalmas, bőségesen kell rakni kellően vastag parázshoz. Miután a diszkoszt elhelyezzük, nem kell hozzányúlni, akár egy kis kerti munka, akár egy íjászedzés belefér az időnkbe. Ha valakinek van cserépkályhája, kemencéje, vagy lemezkandallója, akár abban is süthet!

Tálalni a terített asztalnál kell, a diszkoszt ott nyitjuk fel, a felcsapó illatok előkészítik a kulináris élvezetet. Az ízek átjárják az összetevőket, az étek omlik a szánkban, minden egyes falat valóságos ízorgia. Lehetne ezt még ragozni, de minek? Ki kell próbálni, meg kell kóstolni! Mi a diszkoszt fiam egyik iskolatársának édesapjától vásároltuk megfizethető áron, ha valakit érdekel szívesen megírom elérhetőségét.

Kikívánkozik belőlem, hogy milyen borokat kínáltam hozzá. Illenek a testes fehérborok (olasz- vagy rajnai idősebb évjáratok, vagy könnyedebb vörösek – kadarka, kékfrankos, Pinot noire, Zweigelt.)

Egészségetekre!

feb 232017
 

Spirit of Hungary. “Magyarország lelke” – ez Fa Nándor hajójának neve. A Vendeé Globe versenyen, a 63 esztendős Fa Nándor,  93 nap alatt megkerülte a Földet. Teljesítménye nagyságát rajta kívül más aligha ismerheti. 93 napig, egyedül egy vitorlás fedélzetén, a végtelen óceánon, kitéve az elemek játékának. “Nem volt biztos, hogy túlélem” – nyilatkozta. Kitűzött egy célt, elérte. Csodálat és köszönet illeti ezért!

Fotó: Török Brigi, forrás: feol.hu

Talán közhely, de akkor is igaz: sportnemzet vagyunk. Ha olimpiai érmeink számát Kárpáthazában élők számával arányosítjuk, talán világelsők is.

Budapest vezetése és a politikai hatalom úgy döntött, hogy megpályázza az olimpia rendezésének jogát. Ezúttal hatalmi arroganciával sem vádolhatók, elvégre mind a Fővárosi Közgyűlésben, mind a Parlamentben szavaztak erről, úgy látszott a pártok között egyetértés van, még az ellenzék nagyobb része is támogatta a tervet. Elindult az előkészítés, majd előkerült a semmiből egy ismeretlen szervezet, összegyűjtött több mint kétszázezer aláírást, hogy helyi népszavazás döntsön a kérdésben. Mindazok az ellenzékiek, akik szavakban kiálltak a rendezés mellett, ellene fordultak. Budapest vezetése és a politikai hatalom meghozta az egyetlen elfogadható döntést: visszaléptünk. Dióhéjban ennyi a szomorújáték története.

A híreket figyelve, bennem is egyfajta szkepszis élt, hogy vajon képesek lennénk-e rá? Úgy gondolom, hogy a világot irányító globális hatalmi elit kezében a döntés. Budapest rebellis, kicsi, szegény. Ám Los Angeles is büntetést érdemel, elvégre a jó amerikaiak nem kértek Clintonnéból… Párizs… zavargások, terrortámadások, káosz… ki tudja, ha Le Pen kerül hatalomra, akkor mi lesz ott? Így nem gondoltam, hogy teljesen esélytelenek vagyunk, a kommunista Kína, vagy a szegény Brazília is megkaphatta a rendezés jogát. Moszkváról nem is beszélve…

Kétségeim voltak afelől, hogy 2024-ben Európa és benne Magyarország még a jelenlegi formájában fog-e létezni, vagy iszlám kalifátusban, idegenek terrorja alatt tengődünk már akkor? Kétségeim voltak, hogy az élhetetlen Budapest (elnézést a lokálpatriótáktól), egyáltalán alkalmas helyszín volna? Az a város, ahol közlekedési káosz van, ahol se haladni, se megállni nem lehet, ahol az infrastruktúra elborzasztó, ahol az aluljárókban hajléktalanok laknak (alkotmányos joguk), a járókelők pedig húgy- és okádéktócsák között sasszéznak (szintén alkotmányos joguk). Kétségeim vannak, képesek lettünk volna rá?

Barcelona hatalmasat nyert, Athén hatalmasat bukott az olimpia rendezésével. Lehet így is, lehet úgy is. Ha arra gondolok, hogy mindazokat a létesítményeket és kiszolgáló egységeket megalkotni hány embernek jelentett volna munkát, megélhetést, nagyon sajnálom, hogy így alakult. Különösen sajnálom, hogy elveszett az a kincs, amely a sikeres rendezés társadalomlélektani hatása lehetett volna. Emlékezzünk rá, botladozó focistáink a tavalyi EB-én továbbjutottak  csoportjukból, mekkora népünnepély volt országszerte, vulkánként tört elő az öröm és boldogság. Ott él a vágy az emberekben, hogy merjünk nagyok lenni, hogy legyenek sikereink!

Szétfoszlott egy álom, egy cél. Fa Nándor megcsinálta, a Spirit of Hungary megcsinálta. Magyarország is képes lett volna megcsinálni! Lelkük rajta, akik ezt nem hagyták. Ám ne rájuk figyeljünk. Figyeljük Fa Nándor példáját, legyenek céljaink!

Ugye megcsináljuk?!?

A 2024-es olimpiára és paralimpiára kandidáló Budapest pályázati emblémája Budapesten, a Batthyány téren.
MTI Fotó: Máthé Zoltán

feb 212017
 

Ijedtségre semmi ok, a kávéház kávéház marad, nem alakulunk át orvosi rendelővé 🙂 . Azonban írtam praxishonlapomra egy kiemelten fontos témában, annyira nagy ennek a kérdésnek a jelentősége, hogy érdemesnek tartom A mi Pilvaxunk Törzsasztalánál is megosztani.

*

 

2012-ben elvégzett tudományos felmérés megállapította, hogy áprilisra a magyar népesség mindössze hat százalékának megfelelő a D-vitamin ellátottsága, azaz kilencvennégy százaléknál kisebb-nagyobb hiányállapot áll fenn! Ennek oka, hogy táplálékainkban nincs elegendő D-vitamin, ősztől tavaszig nem éri annyi fény bőrünket, hogy az ott termelődő mennyiség kielégítse a szervezet szükségletét.

Mivel a D-vitamin hiányállapot népegészségügyi jelentősége nem túlbecsülhető, tizennégy magyar orvosi Társaság – a legkülönfélébb szakterületek vezető tudósai – Állásfoglalást tettek közzé. A D-vitaminhiány nem egyedüli, de fontos oka a magas szív- és érrendszeri, daganatos halálozásnak, csontritkulásnak, cukorbetegségnek, gyulladásos bélbetegségeknek, stroke-nak, magas vérnyomásnak, szorongásnak, Alzheimer-kórnak!

A kép forrása

A fenti Állásfoglalás és más tudományos kutatási eredmények alapján szeretném felhívni pácienseim szüleinek figyelmét a D-vitamin adagolás jelentőségére, amennyiben érdeklik ennek részletei, az alábbi hivatkozásra kattintva olvashatja el azokat. További részletek

jan 082017
 

Elszoktunk a téltől. Évek óta, amolyan már nem ősz, még nem tavasz időszak a december, január, február. Egy esztendeje Sasréten, a Zselic és a Mecsek között, távol a világ zajától találtuk meg Tél urat, nagyot köszöntünk neki, s ő kalapját elegánsan megemelve, angolosan távozott. 2017 farkasordító hideggel érkezett, ám mifelénk havat nem hozott. Ne legyünk elégedetlenek, megtörténhet, hogy szükség lesz a hólapátra, csak a tél derekán járunk még!

A verőfényes napsütés – repkedjenek akármilyen mínuszok -, kicsalogatott a fűtött szobából. A Balaton felé vettük az irányt, meg sem álltunk Alsóörsig, amely számomra az íjászat fővárosa, lévén az Alsóörsi SE színeiben versenyzünk. Régóta nézegettem a távolból, vágyakozva,  a község fölötti Somlyó-hegyen épített új kilátót, felgyalogoltunk, hogy szemügyre vegyük a lenti világot. Tekintetemet legelőször az amfiteátrum irányába fordítottam, megannyi íjászverseny helyszíne felé. Szinte fájt a legfelső lépcsősor tetején a nyolcvanas lőlap hiánya, amelyet jól eltalálni, próbára tesz minden íjászt… Körben a Balaton keleti medencéje, a Füredi-öböl, a Tihanyi félsziget, Csopak, majd Felsőörs látképével végződött a nézelődés.

Innen Paloznakra mentünk, végigsétáltunk a Kálvárián. Paloznak… Balaton parti kisközség, mégis inkább a Káli- medencében éreztem magam. Csend honolt, talán nyáron is elkerüli a lüktető balatoni élet. Egy ilyen helyre lenne jó visszavonulni, ha már nem kell nap mint nap munkába sietni.

Haladtunk tovább, mintha nyári verőfény várt volna a csopaki strandon. Testközelből csodálkoztunk rá a dermedt vízre, a nyárihoz képest egészen más fényviszonyokra. Partra húzott lépcsők vacogva várják az első fürdővendégeket, szinte éreztem kedvenc büfém olaszrizlingjének szépségét, egy laza fröccsöt, láttam Petit és Zsuzsit a padon ülni, koccintásra készültünk, míg a bringák türelmesen pihentek… Rudival is elnyaltunk egy-egy jégkrémet, elvégre mindketten vezettünk, láss csodát, az édes csemege egyáltalán nem olvadozott. A borozó lehúzott redőnye eszembe juttatta, hogy mindez már a múlt, vagy lehet akár az eljövendő is… De annak a nyári rizlingnek az íze csak ott maradt a számban…

Tihany, templom, visszhang, s legújabban levendula. Olyan volt mint régen, a halászok egykori házaiban ma semmit sem árultak, viszont a Belső-tó szinte feketéllett a korizóktól. A templomhoz érve láttuk a Balaton legszebb látképét, szinte kedvem lett volna a jégmezőn átsétálni Siófokra, egy jó halászlére…

Csupán rövid délelőtti kirándulást terveztünk, így nem maradt más, mint egy fantasztikusan finom kávé Balatonfüreden. Lassan hazagurultunk, jól esett a terített asztal és a vasárnapi ebéd.