Keresési eredmények transylmania : » A mi Pilvaxunk

máj 072017
 

Régi olvasóink talán emlékeznek, hogy A mi Pilvaxunk fennállása óta, amikor csak tehettük, beszámoltunk a TransyMania székelyföldi folk-rock zenekar koncertjeiről. Sajnos a csütörtöki budapesti fellépésükön nem lehettem ott, de Székely György barátom jóvoltából, néhány fénykép erejéig részesei lehetünk mi is a koncertnek.

jan 142015
 

“… Nehéz válaszolni a felvidéki telefonokra, nehéz bármit mondani a Karkó Heniknek, súlyos felelősség akár csak két szót mondani a TramsyMániásoknak, akik igaz könnyekkel indultak haza december 5-én, de ugyanígy lehetetlen válaszolni a kárpátaljai sikolyokra, vagy a vajdasági értetlenségre. Nehéz választ találni az őszinte szavakkal megírt e-mail-ekre. A totális átverésre egyetlen ellenszer lehet. Kezünket egymásba kulcsolva, az eddiginél is szorosabban fogva alkossunk hosszú láncot. Ez a lánc felér az Égig.(…)”

“Az utolsó nemzedék”,részlet Koltay Gergely 2004.december 8-án kelt, a Kormorán Baráti Körnek írt soraiból.

Előző este a Budai Várban hallottam először élőben zenélni a TransylManiát. Ez az élmény hatványozottan fájdalmassá tette a 2004 december 5-i “népszavazás” eredményét, ugyanakkor mégis elindult valami nagyon fontos, meghatározó változás az életünkben. El kellett menni Csíksomlyóba a Nyeregbe, szakadó esőben végigállni a Napba Öltözött Leány ősbemutatóját, azóta is el kell menni Pünkösdkor, hittel és reménnyel töltekezni.

Át kellett élni 2007-ben, a MOM-ban egy TransylMania koncert bombariadó miatti megszakadását, számtalan koncertet, amelyekről 2010-óta A mi Pilvaxunkban is beszámoltam, utoljára tavaly májusban, a zirciről. Már akkor megtudtuk, hogy készül az új album, a munka lassan befejeződött, kezünkbe vehetjük a XII. címet viselő művet.

A korong megvásárlásával egy gyönyörű tipográfiájú könyvecske is birtokunkba kerül, amelyben olvashatjuk a dalszövegeket. A külcsín méltó a belbecshez, tökéletesen illik az album rendkívül érett zenei világához. Tizenkét dalt hallgathatunk meg, hét népdal – illetve más közismert népi eredetű próza – zenei megszólaltatása, a többi dal szövegét Cseresznyés Szilamér írta, a zenék nagy részét is Csönye szerezte, egy-egy dalt jegyez Melkuhn Róbert és Gáspár Csaba.

Nem szeretnék mind a tizenkét dalon egyenként végigmenni, inkább az összképre helyezem a hangsúlyt. Adottak a rockzenei alapok – dob, basszus- és szólógitár -, mellettük Gáspár Csaba hegedűje és Melkuhn Róbert fúvóshangszerei, valamint az énekesek: Cseresznyés Emília és Máthé Melinda, valamint az albumon éneklő, de azóta a zenekarból kivált Pakot István. Két dalban (Kis kece lányom, Régi magyar áldás) a zenészek gyermekei is énekelnek.

A hangszerek sokszínűségét a zenekar gyönyörűen kihasználja, kemény rockos megszólalás és népzenei motívumok  csodálatosan, harmonikusan és egymást kiegészítve ötvöződnek. Óriási élmény végighallgatni az albumot, hiszen mind formailag, mind tartalmilag kiváló. Szívszorító, hogy több mint 700 kilométerre tőlünk, a gúnyhatár túloldalán, Baróton, milyen erősen él a magyar szó, a magyar muzsika, a magyar dal – a magyar életösztön. Némi gyógyír december ötödike égő fájdalmára…

Bár csak harmadik napja hallgatom az albumot, két dal máris kedvencemmé vált, a Régi magyar áldás és a Hiszünk Erdélyben. A TransylMania már eddig is nagyívű zenei pályafutását négy remek zenealbum őrzi. Közös bennük a zenei stílus, az egy irányba mutató, muzsikába öntött gondolatok sora. Mi, ennek a varázslatnak a befogadói is többé válunk általa,  nincsenek határok melyek elválasztanak, hidak épülnek, lassan megvalósulhatnak Koltay Gergely idézett gondolatai: “Kezünket egymásba kulcsolva, az eddiginél is szorosabban fogva alkossunk hosszú láncot. Ez a lánc felér az Égig.” Hogy végül felérjen, ahhoz kellenek az ilyen láncszemek, mint a TransylMania legújabb albuma. Köszönet érte!

(Sztamassz lemezkritikáját itt olvashatjátok, az album pedig megvásárolható, megrendelhető.)

 

máj 252014
 

2009-ben Szent Istvánkor már voltunk Zircen TransylMania koncerten. Az együttes életében Zirc fontos állomás, hiszen a 12 esztendeje alapított zenekar, fennállásának második hangversenyét is ebben a Bakony hegyei közt megbúvó kisvárosban adta. Közel ennyi ideje követem magam is a zenekar útját, 2011-ben, Székelyszentkirályon, szintén Szent Istvánkor láttam őket utoljára színpadon. Milyen jó, hogy létezik “A mi Pilvaxunk”, hiszen itt egy egész csokorra való írást, beszámolót és rengeteg fényképet találhattok a baróti zenekarról!

Milyen volt a tegnapi koncert? Jó volt! Mert  igaz,  az első zenealbum alkotói közül már csak Cseresznyés Szilamér és Tókos Imre álltak a színpadon, sok szerzemény másképpen hangzott mint korábban, de a legfontosabb, hogy SZÓLNAK a dalok! Gondolhatnánk azt, hogy “Legyen úgy, mint régen volt!”, de tudjuk, úgy már soha nem lesz, fogadjuk ezt el. “Addig maradunk magyarok, amíg magyarul énekelünk és táncolunk” – idéztem korábban Kallós Zoltán erdélyi néprajzkutató gondolatát. A messzi Baróton, a végeken, a TransylMania teljesíti küldetését!

Zircen megújult a színpad és a környező park, mintegy félszázan voltunk, régi arcokat nem láttam a közönség soraiban. Elkövettünk egy nagy hibát: szinte félkört alkotva, vagy 15-20 m-re sorakoztunk a színpadtól, csak az utolsó két dalnál merészkedtünk előre, azonnal megváltozott az egész koncert hangulata! A repertoár nagyon jó volt, ennek kapcsán megosztok egy örömteli hírt veletek: már az utómunkái folynak a negyedik TransylMania albumnak, a koncerten bemutatott új dalok sokat ígérőek, úgy tűnik, van folytatás, az új korong is a TransylMania saját maga által kijelölt útját járja, meghallgatva, ezt majd nem vethetjük össze a régebbi idők dalainak megszólalásával.

Amikor az utolsó dallamfoszlányt is elnyelték a Bakony völgyei, zenekar és közönsége együtt énekelte a Székely Himnuszt. Varázslatot éltünk át!

Még a fényképek megtekintése előtt olvassátok el azt a Régi magyar áldást, amelyet megzenésítve hallhattunk a koncerten, és hallhatjátok majd a negyedik TransylMania albumon is!

Régi magyar áldás

Áldott legyen a szív, mely hordozott,
És áldott legyen a kéz, mely felnevelt,
Legyen áldott eddigi utad,
És áldott legyen egész életed.

Legyen áldott Benned a Fény,
Hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
És melegítse fel szívedet.

Hogy lehess enyhet adó forrás
A szeretetedre szomjazóknak,
És legyen áldott támasz karod
A segítségre szorulóknak.

Legyen áldott gyógyír szavad
Minden hozzád fordulónak,
Legyen áldást hozó kezed
Azoknak, kik érte nyúlnak.

Áldott legyen a mosolyod,
Légy vigasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás
Minden téged keresőnek.

Legyen áldott immár
Minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen, ki megbocsátja,
Végtelenül szeret téged!

Őrizzen hát ez az áldás,
Fájdalomban, szenvedésben,
Örömödben, bánatodban,
Bűnök közti kísértésben.

Őrizze meg tisztaságod,
Őrizze meg kedvességed.
Őrizzen meg önmagadnak,
És a Téged szeretőknek.

nov 272012
 

„Ez a világ olyan világ, hogy nem árt néha felkeresni egy helyet távol mindentől, s felszabadítani magunkból lelkünket, szellemünket, hogy felfrissüljön egyet, lerázza magáról az út szürke porát, megtisztuljon, erőre kapjon, s örökké színekben pompázzon. Erdélyben a Vargyas-szorosnál, Hatod-tetőn, Uzonkafürdő környékén ilyen helyekre leltünk, s bánatunk, akármennyire is volt nehéz, mint egy szellő, tovatűnt…”

(Szombathelyi Tamás, „Ez a világ” klip forgatása kapcsán, 2012 őszén )

Szereplők:

Cseresznyés Emília (Ceci) ének

Tókos Imre ének

Gáspár Csaba hegedű

Melkuhn Róbert furulya

zene: Cseresznyés Szilamér

A felvételeket készítette a filmet rendezte és vágta:

Fábián Gábor (Ösvény Film)

Technikai stáb:

Összekötő, werk: Szombathelyi Tamás (Csillagösvény zenekar)

Asszisztens: Borhy Éva

Segítők még:

TransylMania zenekar tagjai

 

(További részletek: www.transylmania.hu)

 

jún 262012
 

 

Nagyítás

2004-et írtunk, amikor találkoztam a zenekar nevével és kézbe vehettem “Legyen úgy, mint régen volt” címmel megjelent első albumukat. 2004. december 4-én a Budai Várban hallhattam őket először színpadon, a találkozás után még sokkolóbb volt december 5-én este látni, a kettős állampolgárságról szóló népszavazás végeredményét, hiszen huszonnégy órával korábban, a gúnyhatáron túli Erdővidékről, Barótról, több mint 800 km távolságban élő zenészek szájából, hangszereiből a világ legtisztább magyar szavait, mondatait, dallamait hallhattuk! Felejthetetlen találkozás volt, még ma is beleborzongok, ha eszembe jut annak az estének minden keserédes gyönyörűsége…

Teltek-múltak az évek, a szinte áthidalhatatlannak tűnő messzeség, a közénk húzott gúnyhatár ellenére sokszor koncertezett a zenekar elérhető közelségeben. Felvillan bennem a TF-en tartott Családi nap, amikor a Kormorán előzenekaraként muzsikáltak, tomboló sikert aratva; többször is felléptek a MOM-ban, láttam őket önálló koncertet adni, Érden, Dinnyésen, Zircen; talán éppen két éve lassan, hogy meghívták a zenekart Csepregre, az Ismerős Arcok táborába, majd utoljára, tavaly Szent István ünnepén, Székelyszenkirályon hallhattam a zenekart színpadon muzsikálni. Az első albumot további kettő követte, 2006-ban “El ne add az ősi házat”, 2008-ban “Mert tudnom kell” címmel jelent meg, a mindeddig utolsó albumuk. Ugyancsak 2008-ban készült el “Őrtüzek” című filmjük.

Tavaly augusztusa óta csend volt a zenekar körül, nem jöttek hírek koncertekről, fellépésekről, majd néhány napja elektronikus levél érkezett, plakáttal, zenefilmmel, hogy bölcsőjében, az erdővidéki Vargyason, a Daniel-kastélyban egész napos rendezvénnyel köszöntik a tíz éves TransylMania zenekart! A mögöttünk hagyott esztendők felejthetetlenek voltak, a koncertek, albumok, film és zenefilmek őrzik a kiváló emberek, muzsikusok, székely testvéreink alkotómunkájának emlékeit. Nem tudom mit hoz, mit hozhat a jövő, de örömmel tölt el, hogy június 30-án a Székely Sziget rendezvénysorozaton is színpadra lépnek! Várjuk a folytatást, új koncerteket, albumokat, filmeket!

Isten éltesse a tíz éves TransylMania zenekart, és minden egykori és jelenlegi zenekari tagját, köszönjük ezt a tíz évet, elmondhatatlanul gyönyörű ajándék számunkra, hogy voltatok, vagytok nekünk!

Én is készítettem egy válogatást, 2005-2011. között a TransylMania hangversenyein készült fényképeimből:

máj 312010
 

TransylMania… székelyföldi, baróti zenekar… nevük hallatán oly’ sok minden ötlik eszembe… Talán az első TF koncerten hallottam először muzsikálni őket, majd jött december 4-e a Várban, a kettős állampolgárságról tartott népszavazás előestéjén adott soha el nem felejthető hangversenyük… jártak itt nálunk, Székesfehérváron is, volt egy bombariadó miatt félbeszakadt előadásuk a MOM-ban… majd tavaly Érden és Zircen találkozhattam velük. Erdővidék, Barót, Székelyföld… Kormoránra emlékeztető zenei világ, de mégsem ugyanaz, még a “Húzd a harangot” is egészen más tőlük hallani. Hét éve találkozhatunk velük újra és újra, néhány tagcsere sem törte meg útjukat. Három csodálatos hanglemez rögzíti muzsikájukat. Nagyszerű zenészek, ugyanolyan szerények, mint útjuk elején voltak. Manyika hangja pedig… a Világörökség része !

Éppen ezért nagyon örültem, hogy tőlünk tíz percre lévő Dinnyésen adtak hangversenyt. Csak annyi előzetes információm volt, hogy a dinnyési Bodzafesztivál fellépőinek egyike a zenekar. Amolyan falunapra számítottam, a helyszínen tudtam meg, hogy a rendezvényre az újonnan átadott létesítmény – Hagyományőrző Központ -, átadásának alkalmából került sor. Érkezésünkkor a színpadon a Honvéd Táncszínház varázslatos, látványos előadása zajlott. Az új létesítmény nagyon szép lett, a szabadtéri színpad előtt amfiteátrumszerűen félköríveben áll a nézőtér. Sok-sok Hagyományőrző Központ kellene még ebbe a honba, nagyszerű választás volt a TransylManiát meghívni erre az alkalomra!

Bizonyára elfogult vagyok a zenekarral szemben, de számomra ez volt minden idők eddigi legjobban sikerült Transylmania hangversenye! Jó volt a hangosítás, a színpad, a két órás előadásba rengeteg nagyon szeretett dal belefért. Varázslatos este volt, köszönet érte a zenekar minden tagjának!

Azonban egy előadás összképe nem csak a fellépőktől függ! A nagyszerű zenei élmény ellenére, némiképp keserű szájízzel tértünk haza. Először is: tavaly márciusban Érden több tucat kobakos volt még jelen a zenekar fellépésekor. Hol vannak a vitézek? Nincs megfelelő hírverés? Budapesttől negyven percre, ingyenes hangversenyen lehetett volna találkozni a Kormorán “kistestvérével”, vajon miért maradtak el a kobakosok ??? – Csabát kivéve, aki családjával Tapolcáról is el tudott jönni Dinnyésre!

A többi sallang pedig a szervezők bénasága volt, tudjuk ezt be tapasztalatlanságuknak… a kezdés több mint egy órát csúszott, fél tízkor kezdődött, negyed kilenc helyett! Láthatóan a hangosítás nem működött olajozottan, a zenekar technikusa vért izzadt, mire összeállt a megfelelő hangzás. A kezdés csúszása azért volt nagy baj, mert biztos vagyok benne, hogy sokan elmentek és így lemaradtak a nagyszerű zenei élményről, kevesebben vihették magukkal a zenekar jó hírét. A másik rossz élményem pedig az volt, hogy a közönség egy része táncra perdült. Ez persze sokkal inkább örömteli, mint szomorú lehetne, de amikor három önjelölt táncos felment a színpadra és ott kezdte el ropni, bennem kiment a biztosíték, elvégre nem Lakodalom Lajos falunapi össztáncán, hanem egy rendkívül magas színvonalú folk-rock zenekar előadásán voltunk! Hosszú idő telt el addig, amíg előkerült végre egy rendező és letessékelte a nem odavaló nőket a színpadról… A koncert vége felé pedig a színpad díszéül szolgált, nemzeti színű szalaggal ékesített, gyönyörű virágkölteményt szedték ízekre és dobálták be a zenészek közé… Rendezőt ekkor sem láttunk… A koncert szervezőinek kötelességük lett volna arról gondoskodni, hogy a balkáni viselkedéskultúra minimumát sem elérő nézők ne zavarhassák meg a zenekart és a többi nézőt!!!

A felsorolt negatívumokról a zenekar nem tehet, csodáltam Csönyéék türelmét az említett affér alatt… Több TransylMania koncert áll előttünk, bárkinek nyugodt szívvel merem ajánlani, hogy menjen el és hallgassa meg a zenekart!