Katonasors egy másik ország hadseregében,anno 1985-1987 .
18 évesen vonultam be 1985 április 2-án a Csehszlovák Néphadsereg soraiba.Prága-Pohorelec laktanya,egy boldog békeidő-beli kaszárnyába ,ahol megállt az idő. A behívó kézbesítése nem lepett meg,mivel nem tanultam tovább,tudtam,hogy be fogok vonulni. Hamarabb túl leszel rajta-mondta mindenki körülöttem.Bár sok követ megmozgattunk,hogy közelebb kerüljek,a szocialista bürokrácia nem engedett a nős-gyerekes bakáknak sem…
A bakavonat Pozsonyban várt rám,mely már jócskán hangos volt a kelet felől bevonulókkal,a rendőri és egyéb karhatalmi erők jelenléte ellenére nem volt akadály a regruták előtt ,hogy ne igyák végig az utat Kassától Pozsonyig,az edzettebbek tovább,szinte Prágáig. Hát,nem ilyennek képzeltem el az első találkozást a száztornyú fővárossal,de hát a sors ezt akarta,úgyhogy reggel 5-től miénk volt Prága.Azért a többes szám,mert öt csallóközi srác ugyanoda rukkolt.Még az utazás előtt megbeszéltük,hogy együtt leszünk. Jól is jöttem nekik mint idegenvezető,meg a nyelvet is csak én bírtam közülük.Pohorelec a történelmi városrészben,a Hradcany szomszédságában van.Kellett némi útbaigazítás,hogy odataláljon öt Csallóközi… A laktanya kapujában az ügyeletes azt mondta,jöjjünk vissza később,tele van az udvar bakákkal,élvezzük még a civilt egy kicsit.Megfogadtuk a tanácsát és kerestünk egy hangulatos sörözőt a közelben. Nem voltunk szomjasak,amikor visszatértünk és tényleg bevonultunk.Azt hiszem,életem egyik legrosszabb élménye volt a következő 24 óra.Mindenki üvölt,sürget,meztelenül állsz egy vizsgálóbizottság előtt,lehajolsz, seggedbe néznek és úgy tűnik ,ők ezt élvezik és szeretik a s…lyukakat bámulni,mert vihognak közben és úgy is beszélnek veled,mintha szeretnének téged. A procedúra hasonló:zuhany,borbély,papírzsák,civil bele,melegítő,majd uzsonna.Mindez tempóban,állandó üvöltözés közepette.Aztán a mundér és a csajka,majd pihenés egy teremben,míg nem beesteledik,az utolsó regrúta is katona lesz.
Jócskán éjjel van,amikor felpakolnak minket teherautókra és elindulunk valahová az ismeretlenbe.Egy óra utazás után le a kocsiról,be egy barakba,egy nagy szobába,tele emeletes ágyakkal.Parancsra alvás. A reggel hatalmas üvöltéssel indul.Ez volt az ébresztő és egyben a kiképzés első napja.Csak később tudtuk meg,hogy a Beroun melletti Zdejcinán van az átmeneti otthonunk és három hétig leszünk a kaszárnya lakói.
Egyébként-ez csak később derült ki-festői környezetben voltunk elrejtve a sűrű erdő és dombok oltalmában.
Kiképzésünk simán ment,katonát neveltek belőlünk,de még mindig nem fogtam fel,miért vagyok ott és miért üvölt minden altiszt.Nem irigyeltem őket,kurvára fájhatott a torkuk egy idő után. Három hét múlva elérkezett az eskü-ekkor jött a család is-és az első kimenő.Én okos voltam,de a kollégák bátran ittak.Mit ne mondjak,egy-két kivételtől eltekintve az egész szoba széthányta magát.Második sokk!
A harmadik a talpas klozett volt.Később találkoztam ilyen retyóval a Szovjetúnióban.Itt tudtuk meg milyen jó a katonai deréköv.Beakasztva az ajtóba ennek segítségével tartottad a balanszt,főleg az egykezes résznél. A következő hétfőn ismét teherautóra pakoltak és elvittek a következő állomáshelyre,ezúttal gépkocsi-vezető tanfolyamra Sztará Huty u Dobzsise (fonetikusan írtam) faluba.
Azt tudni kell,hogy regrutaként már megszereztem a jogsit teherjárműre,de a seregben a technika elsajátítása megkövetelte ezt a fajta kiképzést is.Ez a másfél hónap viszont oké volt.A hangsúly a járművekre,vezetésre,karbantartásra és elméleti oktatásra volt irányítva.Persze nem maradhatott el a katonásdival kapcsolatos tudásunk bővítése sem,hisz csak így válhattunk szocialista hazánk éber és megfelelő módon kiképzett,a szocialista elvek öntudatos és bátor őrzőivé. Itt még nem azonosultunk a sergben uralkodó hierarchikus hovatartozás mivoltával.Magyarul: az üreg katonák még nem szívattak minket,kopaszokat,mivel nem nagyon volt alkalom a közvetlen konfrontációra.De a konyhai szolgálatban azért elhangzott némi utalás kopasz mivoltunkra,némi fogvicsorgatás,csorgó nyál,egy-egy repülő palacsintasütő,cigiszerzés stb. formájában.
Egy-két cseresznye:nem ehettük a főzeléket kanállal.Első teljesen természetes módon a kanalat merítettük a tányérba,főzelék tartalma lévén.Bár ne tettük volna.Azt az ordítást,amit az öregek lerendeztek,nem lehet leírni.Kezdetben azt hittük,riadót fújtak.De nem,nem volt még jogunk kanalat használni táplálék bevitelkor a leves kivételével.Ez a privilégium csak egyéves katonát illet meg.
Egyébként a seregben a fiatal megnevezése nam kopasz volt,hanem sárkány és/vagy csőr.
Ebben a laktanyában a latrinák (csak azok voltak) használata is megosztott volt.Volt az udvaron 5 darab,szeparált (egyszemélyes) latrina.Na,ezeket csak az egyévesek meg a másfél évesek használhatták.De volt egy közöl latrina,a hátsó falnak építve félkörbe a közös ülőkék,őt lyukkal.Mellette ugyanilyen szaroda.A szemközti falon volt a klasszikus piszoár,amikor csak a falat pisálod le.Reggelente irtó romantikus látvány volt a foglalt latrina.10 embert ült,szembe legalább ennyien álltak a falnak szemben állva…Akik ültek,kivétel nélkül újságot tartogattak a kezükben.A laikus olvasó azt gondolhatná,milyen okos és művelt katonak szolgálnak a Csehszlovák Néphadsereg soraiban,még sz…s közben is olvasnak.Ki kell ábrándítanom a kedves olvasót.Az újságpapír más célt szolgált…
A kaszárnyáról annyit kell tudni,hogy szintén festői környezetben bújt el.Azelőtt,míg egy ország voltunk, kígyónevelde volt itt,állítólag orvosi vagy gyógyszerészeti célokra.Később védeni kellett a szocializmusst,a kígyókat menniük,erdő lévén huss a szabadba.Ennek a mai napig az a következménye,hogy lépten-nyomon mérges kígyók akadnak az emberek útjába.Pihenőink során számtalan alkalommal kellett felugrálni a fűből miattuk. Közeledett a kiképzés vége,ahogy kell,vizsgákkal elméletből (kresz),vezetésből és technikai ismeretekből.Mindenből 5-ösre vizsgáztam,ezért eltáv járt.Tessék jól megjegyezni,a két év alatt ezt az egyetlen eltávot sikerült kapnom.
A vizsgákat követő napok csomagolással és várakozással teltek,mert eljött az a pillanat,amikor az alakulatunkhoz kerülünk.Jött a teherautó,fel a platóra és irány az ismeretlen.
Slany (Szlaní) kisváros közeli laktanyába kerültem,gyakorlatilag a dombtetőn,félúton két település ,Studnevesz és Pselics között.Már leírhatom,Prága légvédelme volt a feladatunk 16 hasonló,a főváros körül elhelyezkedő falvakban lévő alakulatokkal egyetemben.
Nekem ezekhez a fegyverekhez későbbiekben nem sok közöm volt,sofőrként más beosztást kaptam,de az első félévet,az érkezéstől számítva,ami május végét jelentette egészen október elejéig,amíg haza nem mentek a másfélévesek,gyakorlatilag a konyhában,az őrségben és a körleten szolgálatban töltöttem.
Minden kedden és csütörtökön beröffentettem a ZIL 131-est gyerünk a világba,ami esetenként Prágát,gyakran Kladnót és a környező városok különböző raktárait foglalta magába.Ez volt számomra a szabadság.Mindig volt a kocsinak parancsnoka,de a sofőr az úr…Nem okozott a prágai forgalomban lavírozni a böhöm Zillel,élveztem a dolgot.Elég sokat voltam kívül,hála annak,hogy nem voltam beszarós,bármi feladattal megbirkóztam.Főleg azután vezettem sokat,miután egyszer a civil munkások egyikét kellet ide-oda fuvarozni a környék falaiban.Tetszett neki,ahogy vezetek,onnantól kezdve én voltam a parádés kocsisa.Sokkal később,leszereléskor enek az úrnak nagy szerepe volt abban,hogy nem kellett rászolgálnunk a dutyiban töltött heteket…
Az első félév komolyabb gondok nélkül telt el.Annyi volt benne a rossz,hogy ekkor még csak ketten voltunk kopaszok az egész körletben,gyakorlatilag mi csináltunk mindent,a konyhai takarítással kezdve,krumplipucolással folytatva az öregeink kiszolgálásáig mindent.
Többször küldtek minket sörért a kocsmába.Olyan hátra akasztható 25 literes teás termoszban vittük a csapolt sört az öreg kutyáknak.Az előnye a dolognak az volt,hogy ihattunk az ő pénzükön.Az egyik ilyen alkalommal a kollégám bele akart pisálni a termoszba,mert valamelyik öreg megszívatta.Nekem mindegy,momtam neki,de mi van akkor,ha megkínálnak minket?
Letett a tervéről-az első korsót velünk itatták meg.Félév elteltével az öregeink „felavattak” miket félévesekké-Ez azzal járt,hogy innentől kezdve-ha időnk engedi-nézhetünk tv-t,a bakancsot ennek megfelelően köthetjük meg,bizonyos helyeken cigizhetünk és a legfontosabb,ha megérkeznek az újoncok,esik a takarítás.
Már nem emlékszem,hányszor csaptak a seggünkre derékszíjjal – ez az avatási rituálé – de fájt,az biztos.Na és innét kezdve tegezhettük az öregeinket.Volt egy is baki is,az alkohol,amit mi,fiatalok erre az alkalomra becsempésztünk,látható nyomokat hagyott viselkedésünkön.Ezt vette rajtam észre egy tiszt,jelentette,az eredmény 3 nap börtön,egy hónapra felfüggesztve. Erre sajnos hála fékezhetetlen természetemnek rátettem egy lapáttal,amikor (akkor objektív okok miatt) néhányszor orrba vertem a számvivő őrmester.Pechemre ebből a nézeteltérésből egy nüanszot elcsípett az ügyeletes tiszt.Jelentés,+4 nap a feltételesre.A következő héten már a prágai Námjestyí Republiky-n lévő,szintén boldog békeidők -beli kaszárnya dutyijában rendeztem be szállásomat.
Nagyot nőtt a tekintélyem az öregek szemében,egyrészt mert ültem,másrészt a kihallgatásom során nem járt el a szám.Ezzel párhuzamosan elvágtam magam alatt az ágat, a tiszti kar előtt és a rangsorolásnál is hátra kerültem. Esélyem nem volt a továbbiakban megfelelni a szocialista hadsereg moráljának,mint példás katona.Ennek az volt a legnagyobb hátránya,hogy nem kaptam eltávot a hátrelévő másfél évben.a többi nem érdekelt,pedig a betöltött funkcióm félévenként rang emeléssel járt,őrmesterig vihettem volna,ez a zsoldban is plusz lóvét jelentett,de hát elk.rtam.
Gyakorlatilag sablonos volt a további szolgálat,a Karácsonyt otthon tölthettem,az új évben meg vártuk a tavaszt,hogy mi is öreg kutyák legyünk. Volt egy-két érdekes esetünk az öregekkel,az egyik legviccesebb buli az volt,hogy pisilni kellet az egyik srácnak,összekiabált minket,fiatalokat,hogy ágyastul cipeljük el a retyóra.Elcipeltük.Szegénykém fekve nek talált bele a piszoárba,ezért kénytelen volt leszállni az ágyról és állva elvégezni a dolgát.
Közben a géppark és az üzemanyag-ellátás vezetője/felelőse lettem.Némi előnyt hozott a konyhára az a tény,hogy nem kellett a reggeli tornán részt vennem,na meg mindig el tudtam tűnni szem elől a nap folyamán.Gyakorlatilag 3 dologra tanított meg a sereg:
1.rend
2.mindig légy képes válaszolni a feltett kérdésre (improvizálj)
3.sört inni
A többi dolog ide értendő a hadsereg,mint olyan,a politikai agymosás és a kommunista propaganda,hát,ezek a dolgok hidegen hagytak és minden porcikámmal tiltakoztam ellene. Csak azon csodálkozom a mai napig,miért nem vittek el az elhárítók,hisz azok mindenütt jelen voltak.Elég szókimondó voltam és gyakran mondtam el a véleményem a tiszteknek is a seregről és arról,mennyire felesleges dolgok folynak benne.
A részletek már összefolytak a fejemben,talán nem történt semmi fontos dolog a maradék szolgálat alatt,mígnem elérkezett a várva várt leszerelés.Eltekintve attól a kis kellemetlenségtől, hogy rá kell szolgálnunk azt az időt,amíg le voltunk csukva,nem volt okunk a bánatra,
Az első részben már említettem a civil munkásokat a kaszárnyában-apa és fia-amolyan karbantartók voltak a laktanyában.Nagyon jó viszony alakult ki köztem és közöttük-nem részletezem,miért-el tudták intézni a felsőbb katonai szerveknél,hogy a hivatalos irat a rászolgáló katonák névsorával a benyújtási határidőn túl érkezzen meg a felsőbb katonai szervekhez. Mint mindenhol,a bürokrácia a seregben is állhatatos és szigorú szabályok szerint működött. De még így is 4 nappal tovább voltunk a seregben a kelleténél,ugyanis egy Nato hadgyakorlat miatt a nyugati divízió állománya (én is ide tartoztam) a március 26-a helyett csak április 1-én szerelhetett le. Hogy miért kellett benn maradnunk 4 napot,számunkra titok,ugyanis minden felszerelés leadva,csak a melegítő maradt meg a papucs rajtunk.Lehet,hogy ha harcra került volna sor,az imperialista ellenséget ezzel is le tudtuk volna győzni.
1987 április 1,hétfő reggel az utolsó eligazítás a parancsnoktól,már civilben.Azután -most már boldogan-a teherautó platója,utoljára,kidöcögtünk Slanyba,és ki-ki ment a maga útjára.Volt,aki csak 30 kilométer,volt,aki 400-at és olyan is,aki 800-at utazott haza.Biztos vagyok benne,mindannyiunk számára ezek voltak a legédesebb kilométerek addigi életünk folyamán. Örülök,hogy vége lett és eltelt a két év.Szerintem feleslegesen hosszú volt,A tisztek soraiban megismertem néhány értelmes embert is,de többnyire a torz beidegződésű,kommunista bérenc,zöld agy jellemezte néphadseregünk tanult és képzett irányítóit.
Amit élményként könyvelek el,az a pár hetes Cseské Bugyejovicei tartózkodásomhoz köthető.A már említett funkcióim ellátásához kiképző kurzusokat kellet abszolválnom és ezek az említett város katonai repterén valósultak meg. Már a megérkezésünk a híres városba szépre sikerült.A pályaudvarról az első kocsmába mentünk,némi habos elfogyasztása után,ahogy kiléptünk az egységből,belefutottunk egy őrjáratba.Közel volt az őrség,perceken belül rács mögött voltunk. De nem volt időnk megmelegedni a cellában,perceken belül engem szólított az őrség vezetője és kivitt onnan a folyosóra,picit távolabb megszólít magyarul:
-hova valósi vagy?
-somorjai
-ismered x,y-t?
-persze,osztálytársam volt
-itt van,nem tud lejönni.Elengedünk titeket,bazmeg,de ne úgy sétáljatok,mint az ökrök,hanem álljatok sorba és úgy menjetek tovább,mert újra visszahoznak ide,annyi itt az őrjárat.
Ennyit a csallóközi összetartásról.
Maga a reptér hatalmas kaszárnya részét képezte,nem túlzok,egy lakótelepen terül el,emeletes,4 szintes körletekkel.Még az öregek is menetelve és énekelve mentek ebédre vagy sorakozóra,a reggeli tornáról nem is beszélve.
A felügyelő tisztek Babettákkal közlekedtek.Számomra ez volt maga a pokol.Fiatal katonaként a „saját” laktanyámban több szabadságom volt,mint itt az öreg kutyáknak. Ami pedig a legnagyobb élmény a mai napig a számomra,az a repülőgépek tankolása volt.Igaz,szigorúan egy MIG 21-est tankoltam meg (áramkiesés miatt leálltak az adagolók),de végik a fel-és leszállópálya mellett voltam,amíg tartott a repülés.Jó volt testközelből látni,érezni a kerozint,hallani a motorok zaját és dübörgését,estére kék fényt okádtak a sugárturbínák a felszálláskor. MIG 23,MIG 27,na meg L-27 Delfin és L-29 Albatros gyakorló madarkat sasolni.
Hazaérkezésemet követően már másnap jelentkezni kellett a járási katona-parancsnokságon,hitelesíteni,hogy élek,ki vagyok,és utamra engedtek.Azóta se zargattak… Munkába csak a következő hét első napján álltam be,nem voltam hajlandó két év után azonnal fejest ugrani az életbe.Azt hiszem,ez a négy nap,amellyel később kezdtem dolgozni,meghosszabbítja a nyugdíjba való menetelem-Már ha megérem a nyugdíjat.
Na,ennyit a seregről.A dögcédulám viszont még megvan.
8 hozzászólás - “Nehéz a dolga a katonának… a Csehszlovák Néphadseregben”
Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
A kötelező sorkatonai szolgálat újbóli bevezetését belátható időn belül egyetlen politikai hatalom sem fogja felvállalni, akkora népszerűségvesztéssel járna, nem beszélve a gazdasági vonzatairól: a sorkatonai szolgálat hatalmas költséggel jár, a bevonult emberek űrt hagynának a munkaerőpiacon.
Élő erőre szükség van, például a határvédelemben. De az objektumok védelme a mai műszaki-technikai szinten őrkatonák nélkül is biztosítható. A logisztika (hadtáp, műszaki karbantartás, stb.) is megoldható civil szolgáltatók bevonásával.
Itt joggal felmerülhet a kérdés, hogy a következő háborúhoz mennyi emberre van szükség? Ha az termonukleáris lesz, akkor az egész emberiség lehúzhatja a redőnyt. Ha pedig „klasszikus” regionális, annak kimenetelét a technikai fejlettség dönti majd el. Harckocsikat ma már ember nélkül is lehet irányítani, a tüzérség is beállítható idegsebészeti pontosságúra.
Lassan megelevenednek a húsz évvel ezelőtti tudományos-fantasztikus filmek…
Jaj nekünk!!!
Csizinek:a hadseregben természetesen a szakemberek-pilóták,stb.-más elbírálásban részesültek az általános megítélés szempontjából.
Ők, akikről szó van,csakis a szakmai szempontokból tekintve kerültek kapcsolatba a sorkatonával.A feltétlen bizalom a földi egységgel,a hozzáértés,az előírások betartása egy repülőtéri szolgálatban nem harcászati szempontokat illető kérdés.
Anno a pilóták többet repültek,mint manapság.Ennek megfelelően több karbantartást és szervizelést igényeltek a gépek.A sorkatona közvetlen kapcsolatban állt a földi ellátó egységgel,a hangárrral.Itt nem volt szarakodás.Nem csak a szabotázs gyanúja miatt,hanem általában ezen a szinten teljesíteni kellett.Meg kell is.Mérnökök lepik el a gépparkot,de a sorkatona bele tartozik a gépezetbe.Ahol ez megszűnt,kérem szépen,profi hadsereg kell!
Most itt tartunk.
Felvetődött napjainkban a kötelező katonai szolgálat újra bevezetése.Van ennek értelme?Ha a hadsereg minősítése és felkészültsége,harcászati képessége a tét,szerintem semmi.Csakis serpának vagyunk jók,civilek,a mai modern harcászatban.
Utánanéztem néhány adatnak: L-39 Superalbatros
modernizált változat,amelyből további módosításokat követően a mai napig gyártott véltozat az L-159 Alcafelhasználását tekintve kiképző-gyakorló könnyú vadászgép,
Igen,a mindenkori 007-es ügynök simán lőhetett ki rakétákat a gépről,mivel hogy a konstrukció alkalmas némi fegyver felszerelésére a gép szárnyaira.
Olyannyira,hogy némely légierők a célnak megfelelően hadsorba is fogták ezeket a könnyű vadászokat harcászati célból is.
Egyiptom mindenképp ide sorolható,de ne menjünk messzire,kis hazánk volt az első megrendelője és flottába helyezője ennek a típusnak.
Vkrisz bizonyára jártasabb nálam ebben a témakörben.Ha már belementünk,ne hagyjuk abba és feleleveníthetnénk egypár gépmadarat a közelmúltból,amelyek végülis minket szolgáltak -és ahogy teszik ezt manapság a Grippenek.
Krisztián, ami Taszárt illeti, azt gondolom, hogy – akár polgári célokra – igen nehéz volna gazdaságosan üzemeltetni, de legalább az állagát kellene konzerválni. Nagyon sok egykori objektum jutott erre a sorsa. Az én hazám, Magyarország kormányzója, Horthy Miklós idején Hajmáskéren építettek egy akkora laktanyát, hogy valóságos katonaváros volt. Építészetileg is nagyon rendben volt. Később ruszkik tanyáztak benne, azt olvastam, hogy ezt az objektumot hagyták itt a legjobb állapotban. A sorsa mint Taszáré.
Peti, nyilván más katonának lenni éles helyzetben, mint békeidőben. Attól tartok, az a kiképzés, amelyben részünk volt, semmire sem lett volna elég éles helyzetben. Azóta is tisztelem a pilótákat, mérnökök voltak, a SZU-ban kapták a kiképzést, valamennyien nagyon értelmes és értékes emberek. Nyilvánvaló, hogy más fegyvernemeknél is szolgálták a hazát tanult, művelt, jól felkészült tisztek, de a többség… Volt a szocialista hadseregekben törekvés arra, hogy megzabolázzák a fiatal férfiakat, betörjék és engedelmességre szoktassák őket.
Nem lett volna szabad engedni, hogy sorkatona sorkatonát szívasson, hogy funkcionális analfabéta suksükölő eftárs legyen élet halál ura, mondjuk a baka eltávozásra engedésekor. Ha kaptunk volna megfelelő alapkiképzést, hogy a fegyverhasználat nem 3 db töltény kilövéséből álljon, ha nem olyan politikai oktatást kaptunk volna, amiben már az ortodox kommunista politikai tiszt sem igazán hitt; ha kőkemény fizikai kiképzésben részesítettek volna, és a szolgálaton kívüli időben nemcsak csocsózni, meg esetleg piálni lehetett volna, akkor nem lett volna szükség annyi fegyelmezési kísérletre sem. A haza védelmét nem megutáltatni, hanem megszerettetni kellett volna.
Nagyon reménykedem abban, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, azaz az egykori Ludovika, önti és önteni fogja magából a jól felkészült tiszteket. Ehhez minden eszköz adott, fantasztikus infrastruktúra épült, de ennél is lényegesebb, hogy rengetegen felvételiznek oda, pedig igen magas követelmények vannak: nyelvvizsga, komoly fizikai és pszichikai alkalmassági megfelelés, nem beszélve a tárgyi tudásról! Még így is jelentős a lemorzsolódás.
Érdekes amit írtál Peti a szétválásról; innen nézve nehéz ezt elképzelni. Az pedig nyilvánvaló, hogy a fegyverzet túlnyomó többsége alkalmatlan volt mindenre, a Varsó Szerződés rozsdatemetőt hagyott örökül.
Köszönöm a pontosítást.Termézsetesen a típusmegnevezés úgy helyes,ahogy Vkrisz bejegyzésében olvashattuk.
Azóta már-ha helyesek az információim-már az L-59 módifikáció van üzembe helyezbe.Azt sajnos nem tudom,milyen „állat” van a típushoz sorolva .
Kis érdekesség az Albatroshoz-több Bond akcióban szerepeltek a madarak,komoly tűzerőt képviselve.Talán ez volt eltúlozva a dilmben,mert a gép teherbírása korlátozott,ahogy a csúcssebessége is.
A Bond filmekben forszázs is látható (kilővellő kék lánsugár) a fúvókákból-az eleve nem lehetséges,nem képes utánégetésre a halytómű kis teljesítménye okán.
Nagyon jó írás, ez is a milstory.blog.hu – ra kívánkozik nálam. Egy pici pontosítás: a Delfín típusjelzése L-29, az Albatrosé pedig L-39.
Az engedélyt megadom!Cselekedjen,orvos elvtárs-mondták volna a seregben.
Akkor szépen sorjában haladjunk:
-nem volt az annyira komoly,mint ahogy az annak tűnhet a cikkemben.Ha nem családos emberként vonulok be,nem lett volna olyan keserves az a két év.Volt egy mondás -ha komolyan veszed,megb….dsz.Gyakorlatilag a lépést és a szád kellett tartani,akkor nem volt gond.Épp eszű,komoly fiatalemberek abszurdnak látták a katonaságot,de ennek első sorban mi,emberek voltunk az okozói.A baka arra volt jó,hogy cselkedjen.
Áldom a sorsom,hogy nem sokkal korábban,konfliktusokkal tűzdelt időkben kellett szolgálnom.Nem tudom elképzelni,hogy hogyan viselkedtem volna élesben.Vagy pl. harcolni kellet volna.Bizonyára telecsináltam volna a gatyám.De ha a dermesztő hidegben kell hónapokat sátorban vagy lövőszárokban tölteni,ahogy nagyapáink nyomorogtak a Donnál,vagy még előbb az első Világháborúban,mihez kezdtem volna?
Innét,a meleg,biztonságot nyújtó szobából is tisztelettel gondolok azokra a katonákra,akik ezt végigcsinálták.
Nem tudom,hogy a Cs.Szl.N.-ben rosszabb sorsuk lehetett-e a katonáknak,mint Nektek,Doki.Azt tudom,hogy egyes alakulatoknál,mint pl. a tankistáknál,ejtőernyősöknél,utászoknál sokkal nehezeb sorsuk volt a kopaszoknak,mint az én alakulatomnál.
A seregben hovatalosan mindig az egyenlőséget hirdették és üldözték hivatalból a szivatást és a kopaszok kihasználását első sorban az öregek részéről,de bizony bevett gyakorlat volt az,amikor a tisztek az öregek kezébe adták a gyeplőt,hogy rendet rakjanak és ennek stratégiának az volt a vége,hogy egy korrupt rendszer uralkodott a kaszárnyákban.Sokszor menekültek a kopaszok,de a hadbíróság ritkán tudott a dolgok végére járni,mert „senki nem látott,hallott semmit”.Sajnos öngyilkoságig fajultak a dolgok,persze a hivatalos jelentésben ez sose (vagy csak nagy ritkán)derült ki.
Ami a gravitációs wc-t illeti,azok a kaszárnyák,amelyekben ilyen komfort volt,még a megfelelő kor sztedertje volt.A tisztek persze nam ott pottyantottak,ahol a legénység,nekik a legelhagyatottabb laktanyában is angol klozett dukált.
Egyébként az alakulatnál,ahol végleg szolgáltam,modern,összkomfortos,központi fűtéses épület volt.
A múltkor megkerestem a szatelit képen a laktanyát.Manapság pint-ball pálya működik a területen.
Szétválás után természetesen két hadsereg védte ki-ki országát.Hogy mi alapján lett a technika elosztva,arról fogalmam sincs.Mivel Szlovákia volt a mindenkori kistestvér,ahogy a gazdasági elosztás,vagy lásd a sportot-pl. a hokiban az utódok a csehek lettek,ők maradtak a toppon,a szlovákok a „C” csoprtból küzdötték vissza magukat a legjobbak közé-a seregbeli osztozkodás is így alakulhatott.
De mit kellet elosztani?Amennyire tudom,a haditechnika gépparki része első sorban a szovjet gyátmányok egyeduralmára szorytkozott.Valljuk be,a ZIL 80-100 liter benzint nyalt be,az URAL ezt megfejelte vagy 40-nel.Ezek autók.A tankok és más csúszó-mászó hadigépek,szállítóberendezések,dyzelben sem voltak gazdaságosak,hosszú távon kizsigerlik az ország bukszáját.Nyilván váltani kellett és ki-ki ágy vásárolt,ahogy azt a takaró engedi,a napjainkig.
A Migek még repkednek,de már a puszta fenntartásuk és szervizelésük túl szökött az atmoszféra határán…Ismerős helyzet?Grippen vagy F16?Bérlünk,vagy vásárolunk?
A közelmúltban derült fény arra,hogy több katonai raktárból hiányzik muníció.Kilóra adták el a gépkocsikat,tankokat,stb.Árverezés volt,mert a seregben ezrével voltak alig futott,bár öreg gépek.Ki ne hallott volna a Praga V3S terepjáróról?fillérekért kapták meg azok,akik tudták,hol kell kopogtatni.
Ha körbetekerjük a Balatont,Zánkán a gyereküdülő bejáratánál van egy haditechnika műzeum.Azelőtt Zamárdinál volt ilyen.
Szlovákia gépipara a komcsik alatt gyakorlatilag a hadi technika gyártásából élt meg.A rendszerváltás és szétválás után százezrek kerültek az utcára,mert nem kellett senkinek a tank…Amennyit meg el tudtak volna a „fejlődő országoknak”,nem volt érdemes a gyártás az államnak finanszíroznia.A tranzakciót csendben oldották meg az ügyes politikusok,ugyanis a gyárakat még sikerült privatizálni.Nem hivatalosan a szőnyeggyár fegyvergyár volt…Ismeritek,Szergej apránként hazavitt egy-egy játékalkatrészt,de csak tankot tudott összerakni belőle.
A srácokkal,akikkel együtt utaztam,nem találkoztam.Az egyik ekecsi srác a nejem volt osztálytársa,ismerjük egymást,egyszer láttam őt autóban elsuhanni,de ennyi.A két év alatt sem találkoztunk ,mind más alakulatnál szolgáltunk.De ez érthető,hisz a bevonulás előtt is csak felületesen ismertük egymást.
Azok a srácok,akik csak magyarul beszéltek,eléggé megszívták.Úgy általában rossz soruk volt.Egyrészt nem tudták őket kiképezni nyelvtudás hiányában,ezért alantas munkákat bíztak rájuk.Egy haverom még cicilből-ezt tőle tudtam meg,mikor találkoztunk-a disznók etetésével és felügyeletével foglalkozott.
Mások-ha volt kiskert-kertészkedtek,másokat kiképeztek fűtővé.Akik képesek voltak valamelyest megtanulni vagy legalább megérteni a nyelvet,őrségbe jártak.Szóval olyan helyen voltak eldugva,ahol nem voltak szem előtt.
Egyébként sokszor én sem voltam a helyzet magaslatán nyeltudás szempontjából.Tudni kell ,a cseh nyelv eléggé különbözik a szlováktól,egy magyarnak,aki valahogy boldogul a szlovákkal,a csehet lényegében megérti alapjaiban,de összefüggő mondatokak megérteni vagy lényeges dolgokat felfogni,hát,nem egyszerű dolog.
Na és itt vannak a szavak,melyek sok esetben teljesen különböznek egymástól.Én is többször lefordítattam a dolgokat,met nem értettem,mit akar tőlem az illető.Egy hónap kellett a cseh konyhanyelv-ebben az esetbena katonanyelv-elsajátításához.
Ma már nem szokok csehül beszélni cseh kollégákkal sem,mert a ragozás elment,nem akarom nevetségessé tenni magam.Egyébként kommunikációs szintem teljes mértékben értem és felfogom a cseh nyelvet.
Talán ahhoz hasonlítanám ezt a dolgot,hogy pl. egy pesti srác gyakorlat és tapasztalat híján beszéljen székely tájszólással.A székely be fog sz..ni a röhögéstől.
Peti, utólagos engedelmeddel címlapra helyeztem hozzászólásként írt soraidat! (A honlap megjelenését némileg megváltoztattam, hogy a három dolgozat elérhetőbb legyen…)
Bizony, kemény lehetett… Én 1987-ben vonultam be, akkor már csak egy év volt a bakaidő, de ha jól sejtem, 1985-ben sem lehetett hosszabb.
Érdekes, amiket tapasztaltál. Ezek alapján azt gondolom, a mi katonáinknak egy szavuk nem lehet! Nem volt gravitációs WC – legalábbis ott, ahol én megfordultam. Persze ahány kaszárnya, annyiféle lehetett…
Na mindegy. Túl vagyunk rajta…
Arra azért kíváncsi lennék, hogy a szétváláskor hogyan osztozott a két állam a közös seregen? Nyilván a kaszárnyák maradtak, de a légierő, tüzérség, harckocsik (stb.) vajon mi alapján lettek szétosztva?
Mi lett azokkal a csallóközi srácokkal, akik csak magyarul beszéltek?