Medjugorje

 Szerző: - 16:15  Vélemény?
aug 092018
 

“Ha szólít az Úr,
légy készen,
indulnod kell…”

Voltak, vannak és lesznek életünkben olyan időszakok, amikor a legsötétebb árnyak vetülnek ránk, amikor tehetetlenül kapálódzunk, mert kevesek vagyunk ahhoz, hogy bármin változtassunk. Sokszor csak ilyenkor jut eszünkbe, hogy van Égi Édesanyánk, hozzá fordulhatunk, mint tette azt Szent István királyunk;  Mária oltalmába ajánlott nemzete még ma is él. Boldogasszony anyánk…

Miért ne vihetnénk lábához magunk is gondunkat, bajunkat? Csak hallani kell a hívó szót, elindultunk Medjugorjébe, szinte azonnal, mert lehet, egy hónap múlva már túl későn lett volna… Az sem érdekel, hogy az Egyház tamáskodik, vizsgálatokat folytat, vajon valósak-e a látomások? Az sem érdekel, ha nem valósak, talán nem is ez a lényeg. Miért mondom ezt? Mert Medjugorje valamit nagyon átkódolt bennem. Közel egy év után valamennyire megnyugodtam, jól aludtam, kipihenten ébredtem, szeretteim tekintetében is látom a változást.

Pedig semmi különös nem történt. Miután megérkeztünk, elmentünk szentmisére. Az akkor véget ért Ifjúsági Világtalálkozó zárómiséjét celebrálták horvát nyelven, a szentbeszédet olasz püspök mondta, semmit sem értettünk belőle. Nagyon sok nemzet zászlója lobogott, magyar és székely zászlókat is láttunk. A templom körül rengeteg helyen és nyelven lehetett gyónni, a hívek sorban álltak feloldozásért. Leírhatatlan érzések jártak át, csodálatos találkozás volt ez.

Másnap korán reggel felkerestük azt a helyet, ahol Mária megszólította a későbbi látnokokat; kőtenger a hegy oldalában, kereszt jelöli; sokan imádkozták a rózsafüzért. Este ismét elmentünk szentmisére (hétfő volt), horvátul celebrálták, a szavakból semmit nem értettünk , ám mindent éreztünk. A mise után még nagyon sok imát mondtak, egészen addig, amíg leszállt a sötétség.

Hiszem, bármit hoz a jövő, amit Medjugorjéban kaptunk, az örökre a miénk marad, nem jártunk hiába.

***

Medjugorje 800 km-re van Székesfehérvártól. Szinte egy levegővel hajtottunk végig, a Krka folyó torkolatánál időztünk kissé hosszabban. Hajnali ötkor indultunk, délután három óra előtt érkeztünk meg. Közben átléptük Horvátország és Bosznia-Hercegovina határát. A Horvátországot átszelő autópálya tökéletes, mintha perzsaszőnyegen jártunk volna, sehol sem láttunk útjavításokat.

A második napon felkerestük Mostart. Érdekes volt a keresztény és muzulmán világ találkozási pontját látni. Mostar varázslatos város, gyönyörű a fekvése, hídja a legfőbb nevezetessége, amelyet a délszláv testvérháborúban felrobbantottak, magyarok építették újjá. Nekem visszaköszöntek kisgyermekkori emlékeim és érzéseim, édesapám nagyon beleszeretett a városkába… Nem tudom milyen a keleti bazár, de talán kaptunk belőle egy kis ízelítőt, a törökösen főzött kávé is éppen olyan finom és zaccos volt, mint majd’ ötven éve… Láttunk a negyven fokos hőségben, fejük tetejétől a lábukig feketébe öltözött asszonyokat, szemüket napszemüveg fedte, a négy nő után kullogott tulajdonosuk. Vajon ezt a sorsot szánják az európai nőknek a harcos jogvédők, feministák, liberálisok? (Jól láthatók a fényképeken, az említett emberek.)

A harmadik napon hazaindultunk. Primostenben szakítottuk meg utunkat, ahol korábban többször nyaraltunk. Pukkasztó hőség volt, jól esett megmártózni a tengerben. Este fél tízkor itthon voltunk.

  Egy hozzászólás - “Medjugorje”

  1. Egy zarándok tanúságtétele található itt, érdemes elolvasni!

 Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Kötelező

Kötelező

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..