„Így a táncház – kifejezve egy nemcsak a magyarság, hanem az emberiség számára szükséges, természetes életérzést, modern életfilozófiát – világszerte példaként szolgál(hat) az eltűnőfélben lévő vagy „ki tudja mivé” átalakuló tradicionális kultúrák megfelelő, a jövőben is alkalmazható elemeinek továbbéltetésére. Ilyen felfogásban hozzájárulhat az örökölt nemzeti hagyományok és a formálódó egyetemes világkultúra között ma még fennálló feszültségek feloldásához és egy működőképes kapcsolatrendszer kiépítéséhez. Ez nem hipotézis, hiszen a táncházmozgalom eddigi gyakorlatából származó hazai és külföldi tapasztalatok, visszajelzések összessége.” – Halmos Béla
Ismét sor került fiam középiskolájában a hagyományos néptáncbemutatóra. Az általános iskolából érkező diákok számára az első évfolyamban kötelező a néptánc, ezt követően a gyermekeken múlik a folytatás, aki kedvet kapott a tánchoz, végig kísérheti az a gimnáziumi évek alatt. Az egy tanéven át tartó ízelítő sokukat folytatásra ösztönzi. Nemcsak a néptánc kerül így figyelmük fókuszába, hanem a hangszeres muzsika, a népi kéz- és iparművészet, ezeken a területeken is kiteljesedhetnek a diákok. A néptánc átnyúlik gúnyhatárok fölött, ezen a bemutatón felléptek a szamosújvári testvériskola diákjai is!
Talán joggal felmerülhet a kérdés, hogy a szinte befogadhatatlan mennyiségű tananyag elsajátítása mellett, van e létjogosultsága a felsoroltakkal is foglalkozni. A válasz egyértelműen igen! A tánclépesek megismerésével együtt, nő a közösséghez tartozás élménye, hiszen párjukhoz, majd valamennyi színpadon lévőhöz, a muzsikához alkalmazkodniuk kell. A gyönyörű viseletek megszépítenek mindenkit. Kellő gyakorlás után, a nézőtérről áramló elismerés és szeretet valamennyi ifjú önbizalmát növeli. A fiú-lány, férfi-nő kapcsolat is új dimenzióba emelkedik táncot ropva.
A tánc megtanulása sokszor gyötrelmes. De még a csetlő-botló diákok is képesek elsajátítani azt, ezzel áttörhetik korlátaikat. A viseletek felkelthetik a varrás, hímzés iránti érdeklődést; nemezelés, fafaragás, cserepezés, batikolás (stb.) mind javítják a kézügyességet, képzelőerőt, sikerélményt adnak.
Az iskolai szalagavató bálon pedig olyan felszabadultságot érezhettünk, amely röviddel az érettségi és felvételi vizsgák előtt kevés diáknak adatik meg. Az ifjú emberek arcán boldogságot láttunk, ez még a legmélyebb tantárgyi ismereteknél is jóval több útravalót ad a további élethez. Köszönet illeti az iskola pedagógusait, hogy mindezeket lehetővé teszik gyermekeink számára, így őrizve Atilla király szellemiségét is.
Egy hozzászólás - “A néptánc varázsa”
Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Találó cím! Bizony a néptánc,népzene nagy varázzsal bír.Elmondható ez kisvárosunkra is,ahol a néptáncnak sok éves hagyománya van,hála a Csalló,Csali ,Kis-Csali tánccsoportoknak és több táncot szerető,fanatikus embernek,akik továbbviszik és őrzik nemzetünk és régiónk hagyományait a tánc és dalok formájában.
Mi sem bizonyítja ezt jobban a Csali sikere,akik 2 évvel ezelőtt megnyerték kategóriájukban a Fölszállott a páva döntőjét és aranyérmsek lettek.
Ha csak a közelmúltat vesszük figyelembe,a Csalló-számos nemzetközi fesztivált maguk mögött tudva-többször szerepeltek Koltay Gábor,Gergő és a Kormorán zenekar produkcióiban .
Mi,szülők is átélhettük ezt a csodálatos érzést,hisz sok éven keresztül mi is részesei lehettünk a Csalló,Csali Kis-Csali projektnek,amikor leányunk csirke-korától tagja volt ennek a híresen hírhedt tánccsoprtnak.
Nem tudok visszaemlékazni arra,voltunk-valaha is büszkébbek annál,amikor a kislányunkat és társait láttuk a színpadon -kezdetben csak hagyományőrző gyerekjátékokat előadni,később már komoly koreográfiákkal bíró táncokat ropni.Csodálatos volt!
Azt hiszem,Zsóka szólótánc kategóriában két alkalommal volt országos megmérettetésen párjával,4.helyezést ,majd egy évvel később ezüst sávos minősítést elérve.
A Csalival szinte minden megmérettetésen eredményesek voltak.De a legnagyobb elismerés mindig a fergeteges taps volt a közönség részéről.
Nagy kár,hogy anno a Csaliban egy kis űr keletkezett,Zsókáék kinőtték a csoprtot és a Csalló pangása miatt nem volt hová feljebb lépniök a táncosoknak.Néhányan a pozsonyi Szőttesben folytatták,de legtöbbjük sajnos abbahagyta táncot más elfoglltságra hivatkozva.Érthető volt ez a döntés,hetente többször kellett volna Pozsonyban próbálni és ingázni késő estig.
Sajnálattal hallottam,a Szőttes megszűnt,viszont jó hír az,hogy a táncosaink visszatértek az időközben újra aktív Csallóba.Nagyon várom a legközelebbi fellépésüket.Azt hiszem,Zsókának is bogarat ültettem a fülébe,amikor azt találtam mondani ebéd közben,hogy akár el is mehetne közéjük táncikálni…
Köszönöm ezt a cikket,nagyon szép emlékeket ébresztett bennem .