jan 312018
 

Elhangzott volna 2018. január 27-én Budapesten, a Belvárosi Plébániatemplomban

“Nehéz terhekkel járulok eléd, Uram! Engem arra kértek Szent Hajlékodban, hogy beszéljek a Horthy családról, a kormányzóról, hitveséről, fiairól és Ilona asszonyról.

Itt, a Belvárosi Plébániatemplomban Szent László királyunk, Szent Erzsébet és Szent Gellért vértanú püspökünk ereklyéje olyan szívünket dobogtató, lelkünket mozgósító erőt ad csendes imánkhoz, amely távol tart minden méltatlan gyanakvást. Te jól tudod, Uram, hogy nem a kedveskedő nosztalgia, még kevésbé a provokáló szándék vezet bennünket. Amikor a Horthy családra és Horthy Miklósra emlékezünk, nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a vesztes háború után, a kíméletlen és brutális kommunista terrort követően a kivéreztetett magyarságnak és a példátlanul megcsonkított hazánknak olyan vezetőt adtál Uram vitéz nagybányai Horthy Miklós személyében, aki képes volt rendbe tenni országunkat a két világháború között. Revíziós politikája történelmi szükségszerűség volt. Nem törődhetett bele az ország területe kétharmadának elcsatolásába. Az mindmáig a gyalázatos tria­noni döntéshozók szégyene!

Horthy Miklós az ország kiszolgáltatott helyzetében, a hitleri hadvezetéssel szemben is vette a bátorságot a lengyelországi lengyel és köztük zsidó menekültek befogadásához. A kormányzó vette a bátorságot, hogy Európában egyedül fegyveresen védje meg honfitársainkat, a budapesti zsidóságot, és hogy amíg csak lehetett, ellenálljon a zsaroló Hitler követeléseinek a zsidóság érdekében is. Nem botrány tehát – inkább természetes gesztus –, hogy az iszonyú és embertelen holokauszt, a vészkorszak emléknapján, szentmise keretében katolikus hívőként emlékezünk Magyarország kormányzójára, családjára is. Zsidó honfitársaink példát vehetnének azon zsidó honfitársainkról, akik méltányolták Horthy Miklós kormányzó bátor döntéseit, és ezt számos formában kifejezésre is juttatták. Részükről sem kellene több, mint méltányosság a megítélésben.

Jól tudom, Uram, hogy szinte lehetetlent kérek. Akik elszenvedték az üldöztetést, a megbélyegzést, a haláltáborok megsemmisítő borzalmait, azok és utódaik örökké sirató kegyelete szent és sebezhetetlen. Mégis azt kérem tőled, Uram, hogy segíts bennünket a megbékélésben!

Horthy Miklós történelmi, politikai karaktergyilkosság áldozata, akinek személyiségét, életútját tudatosan bemocskolták, eltorzították. Részleteiben elemezni, tényekkel szembesíteni az évtizedeken át tudatosan torzított, Horthy Miklósról alkotott képet, történészek feladata, felelőssége. Történészek feladata ezt elvégezni a tudományban, az oktatásban, az iskolai tankönyvekben. De politikusok, közéleti emberek dolga megbecsülni és bátran, mindenféle támadás ellenére vállalni a Horthy-korszakból és a kormányzó államférfiúi tulajdonságaiból mindazt, amit józan ésszel és méltányossággal ma is vállalhatunk, és vállalnunk is kell.

Idő kell ehhez, Uram, még több gyógyító idő, és rendkívüli türelem.

Horthy Miklós családi történetét most fölidézve, óhatatlanul eszembe jut magának a családnak, az örök családnak a jelentősége az ember életében és sorsában, valamint a családfő és a szülők szerepe az utódok élettörténetében.

Nyilvánvaló, Uram, hogy Horthy Miklós jelleme, emberi tartása nemcsak átöröklés, de férfiúi példája révén is elháríthatatlan hatással volt a fiúk magatartására, jellemére. István jellemében és sorsában jól látható ez a hatás. Tartás, férfiúi bátorság – sok más tulajdonság mellett – az apa nyomán, az ő életútja példája alapján sorsalakító tényező volt István életében és halálában. Ki tudja, milyen sors várt volna rá, és milyen sors várt volna hazánkra, ha 1942-ben Alekszejevkában nem akar bizonyítani, ha nem akarja megmutatni ottani környezetének és bajtársainak, hogy ő a kormányzó helyetteseként, Horthy Miklós elsőszülött fiaként nem kivételezett katona a háborúban. Ha nem akarja bizonyítani, hogy a haza védelmében nincs kivétel; mindnyájunknak ott és akkor kell teljesíteni, ahová éppen rendelték és éppen akkor, amikor kell.

Megfordulhatott Horthy István fejében az is, hogyha a frontszolgálatot vállalja és következetesen végigviszi, akkor hihető lesz mindenki előtt az is, hogy a kormányzó helyetteseként vagy akár kormányzóként is megállja a helyét, bízhatnak benne, hazája számíthat rá. István személye talán lehetett volna nemzetünk számára az utolsó sorsfordító esély. Nem lehetett, mert korai halálában éppúgy, mint életében meghatározó erővel nyert szerepet az öröklött és az édesapai példázat nyomán a becsület törvényét mindig szem előtt tartó jellem.

A család összetartásában, szervezésében és a kormányzónak nyújtott csendes, de annál biztosabb támogatásában – mint általában a közéletben, a politikában szerepet vállaló férfiak életében – a maga asszonyi és édesanyai mivoltában ugyancsak pótolhatatlan a feleség hivatása és feladatvállalása. Ez is családfenntartó szerep. És minél nagyobb felelősség hárul a férfira, a családfőre a nagyobb család, a nemzet sorsának alakításában, annál nagyobb, annál fontosabb az asszonyi, az anyai hivatás teljes értékű betöltése. Horthy Miklós hitvese, Purgly Magdolna asszonyi támaszt jelent férjnek, gyereknek, és ez a támasz, amely a szűkebb családnak biztosíték, nélkülözhetetlen a nagyobb család, a népközösség, nemzetünk számára is.

A Horthy család belső biztonságának, szeretetteljes közösséggé formálásának és fegyelmének aligha lebecsülhető szerepe volt a túlélésben. Hiszen István tragikus halála, ifjú Horthy Miklós elrablása, a német megszállás, nemzetünk háborús veszteségei, majd az emigráció, a mindennapi élet megszervezése Estorilban, idegen környezetben, távolról a haza aggasztó sorsát figyelve, csak a család megtartó erejével volt lehetséges.

A család háborús életének és emigrációs utóéletének rendíthetetlenül hűséges szolgálója volt Ilona asszony, Horthy István özvegye, Horthy Miklós menye, aki évtizedeken át tartotta a család emlékezetét nemzetünk tudatában.

Uram, öt esztendővel ezelőtt hívtad Égi Útjára Ilona asszonyt, akit a Család kérésére ebben a templomban búcsúztattam, és szólhattam a történelmi évtizedeket megidéző életéről. Ilona asszony Horthy Miklós kormányzó mellett a vészterhes fenyegetettségben részt vállalt a kiugrási kísérlet és a zsidómentés kockázatos részfeladataiból. Történelmi örökséget, sorsot viselt évtizedeken át hűséggel, becsülettel, tisztességgel. Aki egyszer is Ilona asszony szemébe nézett, aki fényképen, híradós felvételen vagy Koltay Gábor filmjében érzékelte tündöklő szemének ragyogását, a múltat idéző mondatainak selymes sodrását, az megköszöni Néked, Uram, amiért engedted, hogy Ilona asszony kilencvenöt esztendeig szolgálja hazáját, s legyen visszaemlékezésében, könyvében hiteles koronatanúja a kormányzó úr, Horthy Miklós életének.

Mennyei Atyánk, köszönöm, hogy erőt adtál, és mindent leírhattam. Tanításoddal élünk: nem lehet üdvözítő a kényelmes kereszténység. Csak az egyenes beszéd köthet, erősíthet olyan megbékélést, amely a kölcsönös tisztelet, megértés és méltányosság jegyében képes tartós nemzeti összefogást formálni. Erre pedig, Uram, mint mindenkor, most is erős szükségünk van.

Kérünk, Urunk, hallgass meg minket!”

Forrás: Magyar Hírlap

  3 hozzászólás - “Lezsák Sándor : Csendes ima a Belvárosi Plébániatemplomban”

  1. Az emlékmise és megemlékezés elmaradt, ezért.

    Úgy tűnik kevés idő telt még el ahhoz, hogy történelmi távlatból, tényekre alapozva ítéljék meg vitéz nagybányai Horthy Miklós életét, így saját szempontjukból igazuk van a tiltakozóknak is és a megemlékezni szándékozóknak is. Végtelenül szomorú, hogy egy templom falai között, zárt térben, nem tömegdemonstráció részeként sem emlékezhetnek meg mindazok, akik úgy gondolják, Magyarország Kormányzójáért lehet szentmisét imádkozni. Hol van itt a lelkiismereti- és vallásszabadság, lehetséges, hogy a gondolatrendőrség karjai ennyire hosszúak?

    A lelkünkig azonban nem érhetnek el. Magunkban, csendesen imádkozhatunk Magyarországért, ahol 2018-ban megtilthatják szentmiseáldozat bemutatását bárki emlékére… Mi Atyánk…

  2. Horthy Miklósról az utóbbi időben szinte semmi olyan dolog nem hallható,ami felemelné vagy méltetná érdemeiit a magyarságért.
    Nehéz az én generációmnak eldöntemi,valósak-e azok a megnyilvánulások-nem kizárólag zsidó közösségtől-melyek egyöntetűen felelősnek állítják be személyét a történelemben.
    Azok után,amit olvastam róla-életrajza,felesége naplójá és menye emlékezései-nehéz állást foglalni az mellett,hogy ő a felelős a háború előtt és alatt történt események miatt.
    Ezért nem értem,akkor valójában miért nem szabad megemlékezni róla,miért veri ki a biztosítékot,ha a neve felmerül ilyen események alkalmával.
    Legutóbb a felvidéki nemeshodosban a heyli Református közösség akart emlékszobrot állítani Horthy Miklós tiszteletére,de a tömeghisztéria meghiúsította ezt a tervet.A helyiek mellett a zsidó közösség volt az ,akik lehangosabbab tiltakoztak a szoborállítás ellen,mivel az ő kormányzása alatt került sor a zsidók elhurcolására ebben a régióban.
    Senkit nem akarok bántani,de meg kell kérdeznem,azok a dolgok,amik megíródtak a különböző emlékiratokban,mind hazugság volt?
    Mármint az a tény,hogy Horthy gyakorlatilag zsidő életeket mentett me azzal,hogy befogadta őket és később ellene volt az elhurcolásuknak:
    Ha jól tudom,Horthy Miklós kényszerítve volt ( Niki elrablása) a nácik részéről Szálasi kinevezésére miniszterelnöknek,ezzel szabad kezet adva a németeknek a döntéshozatalban.
    Szóval nagyok az ellentmondó nézetek és vélemények ezzel kapcsolatban.A ” Horthy rendszer”,mint olyan,nem biztos,hogy egy ember műve.Lehet,hogy tévedek,de az én véleményemet befolyásolják azok a művek,amiket erről a témáról elolvastam.Sajnos nagyszüleim már nem élnek,hogy vázolják,hogy is volt akkor.Tény,hogy Somorjáról is több zsidó család volt elhurcolva,előbb Nagymagyarra a gettóba,majd Diószegre és a férfiak Komáromba.Onnét aztán tovább a haláltáborokba.
    Valóban Horthy tehet arról,hogy ilyen sors jutott nekik?
    a parlament döntött mindenről,nem egyeduralom volt

  3. Az egész történetnek két olvasata van számomra. Azok hördültek fel, akik itt cenzúráról, gondolatrendőrségről, a szólás- és lelkiismereti szabadság elvesztéséről jajgatnak, miközben nem létező erejükkel megakadályoztak egy megemlékezést, amely az égvilágon semmin nem változtatott volna! Pusztán azért, mert mások egy vitatott megítélésű, régen halott történelmi személyiségért szentmisét szerettek volna imádkozni! Ha igaz amit a balliberális médiákban olvashatunk, a Magyar Katolikus Egyház feje utasította templom plébánosát, hogy ne legyen szentmise. Ez azért több, mint elgondolkoztató…

    Lezsák Sándor tervezett beszédében olvashatjuk, hogy Horthy politikai karaktergyilkosság áldozata. Számomra egyértelmű, ha bármilyen bűn tapadt volna a kezéhez, akkor ott ült volna Nürnbergben a vádlottak padján, és a nácivadászok célpontjába került volna, ahogyan pl. Adolf Eichmann, akit 1960-ban raboltak el Argentínában és akasztottak fel 1962-ben Izraelben! Ha Horthy az a véreskezű diktátor lett volna, akinek a karaktergyilkosok szeretnék beállítani, megkapta volna büntetését.

    Azt gondolom, azért gyűlölik ezek ennyire, hogy még az emlékét sem engedik ápolni, mert sikeresen vetett véget annak mocskos 1919-es véráztatta kommünnek, amelynek szellemi örököse volt Rákosi, Kádár, mi több, még mindig köztünk élnek a késői utódok, örökösök. Az is fáj nekik, hogy szinte egyedül Horthyn múlt, hogy Magyarország Trianon után fennmaradt, hiszen ennek a csonkításnak nem lehetett más célja, mint a magyar nemzetnek a végső elpusztítása. Példátlan volt, hogy a nyersanyagaitól, vasúthálózatától, honvédségétől, népességének jelentős hányadától megfosztott Csonkaország történelmi léptékkel rendkívül rövid idő alatt talpra állt.

    Nem lehetett abban a helyzetben kikerülni a revíziót, hiszen égbekiáltó az amit a magasságos Nyugat tett velünk! A szerencsétlen geopolitikai helyzetünkből eredt, hogy revízióra egyedül a nemzetiszocialista Németország segítségével kerülhetett sor. Persze nagy árat fizettünk ezért, hiszen a doni tragédia – Horthy István halálával egyetemben -, majd a szerencsétlen kiugrási kísérlet, a németek bábja Szálasi hatalomra kerülése, a ruszki megszállás és annak minden, évtizedekre – napjainkra – kiható negatív következményei ide vezethetők vissza! Ahogyan a nácik annektálták Ausztriát (ne felejtkezzünk el a bécsi nép lelkesültségéről sem), határossá váltunk velük, akkor tiportak volna el, amikor csak akarnak, ha ellenállunk.

    Horthy Miklós életét tragédiák foglalták keretbe. Ebben a politikai helyzetben egyszerűen nem lehetett jó döntést hozni, csak rosszat, vagy még rosszabbat. Mivel emberi tisztességéhez nem férhet kétség, megpróbálta nemzetével elkerülni a csapdákat. Nem az ő hibája, hogy végül nem járt sikerrel.

    Azt senki nem vizsgálja, hogy mekkora kárt tett a ’19-es kommün, például egy Linder nevű hadügyminiszter, aki nem akart katonát látni. A frontról rendezetten, harcképesen tértek vissza csapataink, elég erővel rendelkezhettünk volna, hogy megakadályozzuk a trianoni diktátum végrehajtását, ehhez elég volt Sopronban és környékén a Rongyos Gárda! Miért adta a Nyugat a vesztes Ausztriának Őrvidéket? Hogyan kerülhetett Budapest román megszállás alá? Egyáltalán, milyen ördögi erők és célok vezettek Trianonhoz? Horthy kárt mentett. Megtette mindazt, amit megtehetett.

    Isten áldja meg ezért, vagyunk még sokan, akik szeretettel gondolunk rá és őrizzük emlékét!

 Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Kötelező

Kötelező