a viszkis

 Szerző: - 18:05  Vélemény?
dec 022017
 

Nehéz műfaji besorolást találni ennek a filmnek, mert megtalálhatók benne dokumentarista elemek, éppen úgy mint akciójelenetek, s a klasszikus bűnügyi filmek eszköztára is. “a viszkis” közelmúlt rablássorozatának története. 

Nevezzük az elkövetőt AA-nak, elindulunk egy vélhetően székely faluból, ahol a nagymamája neveli a kis enyveskezű unokáját, előbbi halála után következik az alkoholista apa, az internátus, majd a javítóintézet Ceaușescu Romániájában. Döbbenetes jelenet, amikor a javítóintézeti zárkatársak bemutatkozásként sorban arcon köpik új társukat. Letelik ez is, AA a román hadseregben sorkatonáskodik, amikor őrségben szemtanúja, hogy a katonák lelőnek két fiatalt – igaz azt nem tudjuk, ez a határon történik, vagy a seregből szöktek. Ez az utolsó csepp a pohárban, AA megszökik a katonaságtól, s egy tehervonat aljára kapaszkodva érkezik Budapestre.

Új élete nem indul könnyen, mivel jégkorongozó múltja van, bekerül egy klubhoz, ahol nemcsak játékos, de szertáros is lesz némi fizetésért; az erőnléti edzője – szintén székelyföldi – felajánlja használaton kívüli lakását. AA dolgozik és sportol, majd állampolgárságért folyamodik, a második döbbenetes jelenet az, ahogy a hivatalnok bánik vele, ad egy olyan paksamétát, amelyet lehetetlen elfogadhatóan kitölteni. Közben megismerkedik egy egyetemista lánnyal, a családi vacsorán választottja apja pókerarccal kifejti: “Maga román.  A lányunk szép jövő előtt áll, mit tud számára ajánlani papírok, pénz és jövő nélkül?” AA csak annyit felel: “Nem vagyok román”. Időben már túl vagyunk a rendszerváltozáson, de még ma is eszembe jut, hányan menekültek Ceaușescu poklából így vagy úgy (pl. fiktív házassággal), s itthon gyalázatosan románozták ezeket a honfitársainkat.

AA helyzete kilátástalan. Bár százezer forint kenőpénzért kap magyar útlevelet, helyzete jottányit nem változik.  A film nagyon jól szemlélteti azt a vívódást, amely az első könnyű prédának látszó postahivatal kirablásához vezet, ám a pénz elfolyik a kezéből, nincs megállás 27 fegyveres rablásig, amelyből 26 sikeres volt. A média felkapja a rablássorozatot, az emberek pedig – állítólag – rokonszenveznek a Viszkissel, elvégre gyakran hülyét csinált a nagy népszerűségnek nem örvendő rendőrségből. Egyre nagyobb étvággyal rabol, sokszor másodperceken múlik, hogy nem kapják el, ilyenkor látványos üldözések, akciójelenetek mutatják a történteket. Addig jár a korsó… végül elkapják, bepillanthatunk a kihallgatásába, ahol egy emberi roncs rendőrtiszt próbálja AA-t a neki tetsző vallomásra bírni, hogy élete végéig egy cellában rohadjon. Pedig… “csak” 16 esetet lehetett bizonyítani, ő vállalta mind a 27-et. Tesz még egy kísérletet, hogy megszökjön a vizsgálati fogságból, bár az épületet sikerül elhagynia, esélye sincs arra, hogy felszívódjon.

Lezárul a büntetőeljárás, AA majd’ 20 évet börtönben tölt, szakmát tanul, ma becsületes, dolgos emberként él közöttünk. A filmben még taxisofőrként egy színészi epizódszerephez is jutott.

A mozit elhagyva, kérdések sokasága merült fel bennem. Tény, hogy AA-nak elképzelhetetlenül nehéz gyermekkora volt, ám sokan vannak ilyenek, akik mégsem lépnek a bűn útjára. Amit AA tett, arra ez nem ad felmentést, az sem szépségtapasz, hogy volt egyfajta stílusa. Hiába jött át magyarként Magyarországra, a sorsa megaláztatás és reménytelenség volt, de ebből kilépni nemcsak betörésekkel lehet! Az is tény, AA rengeteg pénzt vett el azoktól a bankoktól, amelyek viszont legálisan, legalább ennyire kifosztották ügyfeleiket, igaz, legalább fegyverhasználat nélkül. AA nem ölt. Valóban, nem egy gyilkos személyiség képe rajzolódott ki előttünk, de fegyveres rablásnál, szorongatott helyzetben, ez inkább a szerencsén múlhatott. Talán a legfontosabb tanulság, a bűnért kimért bűnhődés után is lehet becsületes életet kezdeni. Ez az egyetlen, amiért AA elismerést érdemel.

Ritka dolog, hogy egy bűnsorozatról még a tettes életében filmet forgassanak, izgalmas feladatra vállalkoztak az alkotók. Érdekes volt a film fogadtatása a sajtó részéről, volt olyan stúdióbeszélgetés, ahol a sajtóetika határait (van olyan?) messze túllépve próbálták megalázni AA-t. Rózsa Sándor, Robin Hood és számtalan bűnelkövető életét filmesítették meg, persze keveredik valóság és fikció, azonban AA rablássorozatára még sokan emlékszünk. Hogy ezt érdemes volt-e megfilmesíteni, döntse el minden néző maga, egy mozilátogatást biztosan megér ez az alkotás.

Izgatottan várom lesz-e folytatás, vajon Kulcsár Attila, vagy Tocsik Márta ügye eléri-e egy-egy alkotói stáb ingerküszöbét?

  10 hozzászólás - “a viszkis”

  1. Szombaton én is megnéztem a filmet.Nem tagadom,a fenti címlap miatt is.A beszámoló teljes mértékben fedi a sztorit,a magánvélemény pedig azt az ingerküszöböt feszegeti,amely határt húzhat a közöny és együttérzés között.

    Végig olyan helyzetben voltam,hogy döntési kényszer,hezitálás az ok és okozat miatt,állásfoglalás AA mellett,vagy ellene.
    Mindenkinek,aki valamikor is szimpatizált AA-val akkor,amikor a rablások zajlottak,meg kéne néznie a filmet.Szerintem kiszeretnek AA-ból.
    Én nem tudtam szimpatizálni vele,illetve elítélem a tettei maitt,ugyanakkor olyan emberi tulajdonságokra mutat rá a film,amelyeket a “jómódban élő emberek” nagyon nélkülöznek.

  2. Továbbgondolásra érdemes. Aligha van két ember, aki egyformán szocializálódik, persze hasonlóságok szép számmal akadnak. Aligha van olyan ember, aki elé az Élet ne állított volna nagyon is feszegető és nehezen megválaszolható kérdéseket. Ez lehet olyan súlyú is, hogy “miből veszek ma a gyerekeknek vacsorát?”, lehet olyan súlyú, “hogyan folytassam – egyáltalán folytassam-e – életemet egy sorscsapás után?”, hogyan reagáljak, ha egy alkalmatlan pedagógus, egy szemét főnök, egy rosszul megválasztott munkahely, vagy egy elviselhetetlen szomszéd miatt azt érzem, hogy folyamatosan tapos az élet?

    Felülemelkedve a filmben bemutatott történeten, AA bűnözői életszakasza teljesen világosan megmutatja, hogy tilos a bűn útjára lépni! Ami viszont még inkább elgondolkoztató, hogy AA-ra, aki bolondot csinált olykor a rendőrségből, a nyomozás hatalmas erőbedobással folyt, az ítélet a törvény vasszigorával csapott le. Kihallgatója világosan megmondta:”azt akarom, hogy életed végéig egy cellában rohadj!”. Csak halkan kérdezném: miért csak AA és a hozzá hasonló esetekben ilyen kemény az “igazságszolgáltatás”, a tolvaj politikusok, a 2006-ban földön fekvő, magatehetetlen embert hatan rugdosó rendőrök, az ócska banki sikkasztók, a kisembereket kifosztó csalók, az emberi életeket autójával kioltó részeg, bedrogozott színész esetében miért nem ennyire kemények? Ez a probléma… meg a ma még élő ’56-os akasztató ügyészek és bírók háborítatlan élete, kiemelt nyugdíja. Igen justis mord, elévült, de azért néhány kérdést jó lenne feltenni nekik, így utólag is, következmények nélkül. Hogy ne érezzék annyira sérthetetlennek a komfortzónájukat! Persze a legkomolyabb kérdéseket úgysem idelenn szegezik nekik…

  3. A második bekezdésben felhozott “miértek”-re a válasz odaát van (X Akták?).Azért ,mert a korrupció befészkelte magát a jogorvoslás minden szférájába.
    Pénzzel mindent meg lehet oldani,még a milliárdos csalások is lefogynak,amikor a bíróság ítéletet hoz,mondjuk százezres csalásra,máris kisebb büntetés jár érte.
    A gyilkosságoknak nincs elkövetőjük,ha valakire ráhúzzák a vizes lepedőt,a mefrendelő már kinyomozhatatlan.A (sosem létező) alvilág sok esetben felső megrendelésre tisztogatott,a titkos szolgálatok a (nem létező) maffiával tüntették el a kényelmetlenkedő igazságbajnokokat…
    Mindennek a teteje az az eset,amikor egy többszörösen visszeaső színész végre bíróság elé kerül,elítélik,leültetik.Ő maga belátja a hobáját,még a börtönbüntetést is reálisnak tartja-más kérdés,mennyire volt kíméletes vele a bíróság.
    De ami kiverte a biztosítékot nálam,az az ,hogy a színész kollégák szolidarotása-és véleménye a büntésről-mennyire nem volt valósághű.Felháborodtak azon,hogy börtönbe vonul egy színész.Tisztelet a kivételnek,kedves művész társadalom,de akik szerint a meg nem nevezett kollégájuk súlyos büntetést kapott,nos,gondolkozzanak el komolyan.
    Kell felhozni még több példát?Minek.Mindenki szeretné menteni a menthetőt,ha vaj van a fején,de mi van azokkal az emberekkel,családokkal,akik önhibájukon kívül kerülnek a törvénnyel szembe?
    Azokat aztán lehúzzák,mint sz@rt a klozettban.Lehet,hogy AA-t is le akarták húzni jobban,mint megérdemelné,tekintettel a rablások számára na és arra a tényre,hogy a rendőrségre mekkora teher nehezedett általa-mondjuk ki,segget csinált a szervből.

  4. Jogos.

    Azzal még kiegészíteném, hogy pl. Mensáros Lászlót – Istenem, milyen nagy színész volt – leültették ’56 után, vagy Latinovits Zoltánt öngyilkosságba kergették… persze ezért senki sem felelős, kivéve a mocskos, büdös Kádár-rendszert. Csakhogy! Azt is emberek – már ha annak nevezhetők azok a fehérjehalmazok – csinálták.

    Igaz, már régóta elkanyarodtunk a filmművészettől, de érdemes elolvasni az 1991-ben eltűnt Farkas Helga utáni nyomozásról szóló újságcikket, nem elvitatva, hogy a rendőrség legalább annyira szerette volna felderíteni az ügyet, mint a Viszkisét, ám kudarcot vallott. A cikk alapján nekem nem is teljesen világos, hogy mi történhetett, mi alapján gyanúsítottak és ültettek le bűnözőket. Sok hasonló ügy van, csak nem mindegyik érte el a közvélemény és a sajtó ingerküszöbét.

  5. Na,hogy kerek legyen a történet,kikölcsönöztem a könyvtárból a Haramia c. könyvet.A szerző AA és fikció-regény,mely valós alapokra épül.Gyakorlatilag ugyanúgy,ahogy a film is,csak itt már a szabadulást követő perióduson lesz a hangsúly.
    Pár oldal után visszaköszön a filmben látott történet kezdete,a gyerekkor,az intézet-csak konkrétabb formában.
    Ha elolvastam a könyvet -összevetésként a filmmel-rövid jellemzést írok tapasztalataimról.

    Kár,hogy csak “nagyon kevesen” járunk be kávézni.Ha másért nem-a lélek ápolása mindenképp jó dolog és a könyvek ezt a célt remekül tudnák szolgálni-egy két könyvismertető jól jönne a csésze mellé.

  6. Nem is tudtam, hogy a Viszkis könyvet írt, minden ilyen ilyen információ hasznos, kíváncsi vagyok a filmmel történő összevetésre.

    Amiatt meg nem kesergek, hogy kevesen kávézunk, az ilyen honlapok fölött eljárt az idő, a közösségi média mindent elnyelt, mint ahogyan a klasszikus vendéglőktől is vendégek tömege pártolt át a gyorséttermekhez. El kell fogadni ezt a helyzetet, ha valaki megtalálja utóbbiakban azt az érzést (és ízorgiát), amely egykor egy óbudai kisvendéglő kockás abroszos asztalai mellett természetes és megszokott volt, akinek jobb a gyorséttermi koszt, az egye azt…

    Sokszor elgondolkozom, hogy érdemes-e csinálni a Pilvaxot, különösen így, hogy augusztus óta szinte sehol nem jártam, ennél fogva nem nagyon érnek olyan ingerek, amelyek írásra ösztönöznek; mégis hiszem, hogy ha csak páran elolvassák és elgondolkoznak mondjuk Wass Albert karácsonyi gondolatain, akkor az egész mégsem hiábavaló.

    A versenyzés híján haldokló Íjásznaplómat is sokan olvasták, néha idegenek mondták, hogy egy-egy beszámolóm alapján figyeltek fel versenyekre, remélem a tavasszal azt is folytathatom, már voltam két edzésen, leporoltam az íjamat, piszok jó érzés volt a teremben hallani, ahogyan a nyílvesszők becsapódnak a vesszőfogóba! Az pedig, hogy ezekről naplót vezetek, elsősorban a saját örömöm, hogy mások is olvashatják, mi több, akár hozzátehetnek, az a világháló nyújtotta lehetőség.

    Úgyhogy a kerék forog tovább… 🙂

  7. Hát, csak forogjon!

  8. Keresztlámyoméktól kaptam egy dedikált példányt Julian Rubenstein: A Viszkis c.könyvből.Tehát van egy újabb könyv…
    Nagyon megtévesztő lehet az esetleges érdeklődőknek,vásárlóknak a két könyv hasonló borítója.Mindkettőről AA tekint az olvasóra,holott két különböző műről,két író könyvéről van szó.

  9. Túl vagyok a Haramián.Két részre tudom osztani a történetet.Ahogy az a borítón előre meg van jegyezve,a valóság és fikció ötvözetével találkozik az olvasó.Hogy hol a határ,csak következtetni lehet abból,hogy a főhősünk manapság szabadon élhet.
    Első részben elmondható,.hogy a filmben látható történet köszön vissza az olvasónak-aki látta a filmet,a képsorokból ismert sztori,a kezdetektől az elfogásig.
    Közbe szúrva ovashatunk részletesebb dolgokról is,mint pl.a nevelőintézeti megaláztatások,a szökés Romániából,a sereg,stb.
    A másik rész a szabadulás utáni hónapokat,éveket hivatott elénk tárni,ahol már a fikcióval találkozunk.Ugyanis hősünk rablógyilkos lesz,az adrenalintól fűtve és a pénz rabjává válva bonyolódik komoly problémákba és válik antihőssé.
    Röviden a sztori arról szól,hogy AA szabadul,hiába a kitanult szakma,érettségi és főiskolai végzettség,nem tud érvényesülni a társadalomban-legalábbis elvárásai szerint nem.
    Saját bevallása szerint többre hivatott,de ehhez több pénzre van szüksége és nem halt meg benne a “vadászösztön”,legyen szó rablásról,vagy a szebbik nem iránti függőségről.Ez utóbbi szorosan összefügg hősünknél a pénz birtoklásával.Egyébként végig szókimondó a megfogalmazás módja,nem teketóriázik,amikor nevén nevezi a gyereket,ha egy szerelmi légyottot oszt meg az olvasóval…
    Az -szabadulás követő-első bankrablás után simán visszazökken a régi haramia bőrébe,de a rablást még fegyveres támadással súlyosbító esemény miatt elhagyni kényszerül Magyarországot.Alvilági cimborák segírségével malmőben köt ki,ahol “új életet” akar kezdeni,de a viszkin,csajokon túl csakis fekete üzletekbe tud érvényesülni egy Tom nevű bajtárssal.Később csatlakozik hozzájuk egy Sven nevű srác,akivel egy kettős gyilkosságot követően,jól megpakolt pénzes táskákkal és hamis ótlevelekkel Thaiföldre,Bangkogba menekülnek.
    Mivel a táskák tartalma erősen fogy,hála megszokott életvitelüknek,munka után kell nézniök.Hol máshol,mint a drogszakmában helyekedhetek el.
    Egy ideig csendben siklanak a dolgok,mígnem egy díler elmarad a fizetéssel,ezért a főnökük megharagszik rájuk-a haszonkiesés a drogcsempészeknél is haszonkiesés.Hogy visszaszerezzék a pénzt,magánakcióba kezdenek Svennel,de a dolgok elfajulnak és az adósukat megölik.
    Persze innét is menekülni kell,de már csak AA érkezik vissza Magyarországra,Sven ugyanis Thaiföldön marad-mindörökre.
    Idehaza AA megtervezi minden idők legnagyobb rablását,két milliárd Forintot rabolnak el,két rendőr sólyosan megsérül,ismét az egész ország a nyomában…vajon megmenekül?
    Tessék elolvasni,akit érdekel a sztori.

  10. Amikor AA börtönben volt, vagy kilépett annak kapuján, bizonyára ezerszer végiggondolta jövőjét. Valóban – mint azt nagyon sok visszaesőként elítéltnél látjuk – a szabadulók ott folytatják, ahol a börtön előtt abbahagyták, vagy a rabtársaktól “kioktatva”, a zsebtolvaj fegyveres rablással folytatja. AA rablássorozata alighanem azt eredményezte, hogy szabadulása után is megfigyelték, ha becsúszik a legkisebb gikszer, leülhette volna a kedvezményt amennyivel előbb szabadul, hozzátéve amit még rámérnek visszaesőként.

    Természetesen nem állítom, hogy ő ezért állt meg, s nem bűnözőként folytatta, de általánosságban az újabb büntetés lehetősége jelenthet némi visszatartó erőt.

    Az pedig dicséretes, hogy leírja, azt a fikciót, amely akár reális forgatókönyv is lehetett volna, ha visszatér bűnözői karrierjéhez. Itt már megjelenik amire imént utaltam: a súlyosabb bűncselekmény, azaz a rablógyilkosság. Nagyon örvendetes, hogy ez csak képzeletben, papírra vetve történt meg!

    Van egy igen érdekes mellékszála az egész témának. December közepén a világhálón hallgattuk Pál Feri atya katolikus pap és mentálhigiénés szakember egyik előadását. Egyáltalán nem a Viszkisről beszélt, de mondanivalójában, mint példát hozta fel, amit egy Viszkissel készített interjúban hallott. Nagyon érdekes nézőpontból értelmezi az eseményeket, írásban is megtaláltam az elhangzottakat, egyszerűbb szövegként bemásolni, mint a hanganyagból kibogarászni (ám ha valaki akarja itt meghallgathatja kb. a 49. perctől). Pál Feri atya ezt mondta:

    “A Viszkis

    A Viszkisről csináltak egy filmet. Biztos láttátok, ahogy bólogattok, én látom, ti nagyon rajta vagytok a csíkon. Trendi módon megnéztétek, én nem láttam, valószínű nem is fogom. De egy riportot hallottam vele, ami nagyon érdekes volt. A következőt mondta. Kérdezte a riporter, hogy ő hogyan élte ezt meg. „Hát tudod, én tulajdonképpen magamat nem tartottam egy gazembernek, mert én tudtam, hogy van ugyan fegyverem, de én sosem fogom használni. Tudtam, hogy én azt biztos, hogy nem fogom megtenni, én emberi életben nem teszek kárt. Na jó, de hát ha vízipisztollyal megyek, nyilván nem adják oda a lóvét, tehát azért kellett a nyomaték.” (49:20)

    De hát tulajdonképpen – és most, háttértudás – ő fönn tudta tartani magáról a pozitív énképet, ezért tudta kirabolni egymás után a bankokat. Mert ő azt mondta „Én olyan vagyok, mint egy Robin Hood. Én ezektől a gazfickóktól veszem el. Nem is volt itt rendszerváltás.” Na most ezt a részét nem akarom… De tényleg, na, hát de pont akkor… „Én egy becsületes betyár vagyok. Értitek, az egész ország értem szurkol, na. És én nem fogok senkit bántani. Én a gazfickóktól veszem el.” De ez az önmagáról alkotott kép, amivel a szándékos vakságot fönntartotta, és a szubjektív jóllétéért dolgozott. Azt mondja „Később az derült ki számomra, hogy kezdtek nekem levelet írni olyanok, akikre ráfogtam a fegyvert. Volt olyan nő, aki azt mondta, hogy ő már nem t’om mennyi idő, és kapott segítséget, és hogy őneki egyetlen egy dolog segítene, ha találkozhatna velem, és megint szemtől szemben látna, és tudná, hogy nem, hogy vége, hogy valahogy fölülírná azt az élményt, hogy ott állok egy fegyverrel.” (50:40)

    Azt mondta. „A börtönben rájöttem, hogy én hiába mondtam magamnak, hogy én tudtam, hogy úgyse használom, én egy Robin Hood vagyok, egy magyar betyár. Igen ám, de azok, akikre ráfogtam a fegyvert, azok még lehet, hogy traumatizálódtak is. Szörnyű következménye lett annak, amit én nem így éltem át.” Ez az a pillanat, amikor az önmagáról alkotott képet, amivel ki tud egyezni, el kell engednie. Ez szorongást keltő. Most képzeljük el, hogy bent ülök a börtönben, és arra jutok, hogy „Tulajdonképpen amit csináltam, hogy nem is az volt a nagy baj, hogy elvettem a lóvét, hanem hogy van egy édesanya, akinek van három gyereke, és nem bír aludni évek óta. Tulajdonképpen azt én csináltam. Nem is tudom kijavítani. Hát de most hogy hozom ezt jóvá?” Minden tiszteletem valakié, aki innen, mikor azt mondja „Jaaa, biztonságérzet, szubjektív realitás, ezért dolgozok.”, és ez fönntart egy irreálisan pozitív énképet, viszont megkíméli őt a szorongástól. És itt átéli, bezárva a börtönbe azt, hogy „A nemjóját neki!” (52:05)” Forrás: palferi.hu

    Persze a Viszkis belső útját egyedül ő ismerheti, de alighanem Pál Ferinek is igaza van azokban a következtetésekben, amelyeket levont.

 Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Kötelező

Kötelező