Sze 272017
 

Egészségünk megtartásához, javításához és/vagy visszaszerzéséhez a napi rendszerességű testmozgás kulcsfontosságú. Közhely de igaz, mozgásszegény életmódot folytatunk, ezen soha sem késő változtatni! Nem holnapután, hanem már ma, itt és most!

 

Határozzuk el, hogy belevágunk! Nehéz lesz, mert az időhiánytól kezdve a fáradtságon át számtalan ellenvetés ötlik fel gondolatainkban, ám ha ezeket leküzdjük, pár heti néhány napos mozgás beiktatása után, érezni fogjuk a leírhatatlanul pozitív változásokat!

Arra nem térek ki, hogy milyen edzést keressünk, olyat válasszunk, amelyet szívesen csinálunk,  folyamatos, intenzív munkát igényel. Célokat azonban mindenképpen tűzzünk magunk elé, mind a heti edzések száma, mind az elérendő eredmények tekintetében. Utóbbi lehet fogyás, súlygyarapodás, erősödés, állóképesség javítása, mentális stressztűrőképességünk emelése stb. Tanácsért bátran forduljunk szakemberhez, kérdezzük meg háziorvosunkat, beszéljünk edzővel, dietetikussal.

Bármilyen mozgásformát választunk, alapvetően fontos, hogy az edzés hatékony legyen, ezt pulzusméréssel tudjuk nyomon követni. Hogyan mérjük pulzusunkat sportolás közben? Ma már ennek minden technikai feltétele elérhető, megfizethető áron hozzáférhető. Vannak olyan karórák, amelyek a csuklónkon mérik pulzusunkat (és figyelik egész napi aktivitásunkat, pl. mérik lépésszámunkat), vannak mellkasi jeladó pántok, amelyek folyamatosan EKG pontosságú jeleket küldenek telefonunkra, és/vagy karóránkra. Számtalan olyan telefonos applikáció létezik, amelyik kiszámolja az edzés alatti átlagpulzusunkat, maximális pulzusszámunkat, felhasznált kalóriát, grafikonon kirajzolja pulzusgörbénket, honlapon tárolja, így nyomon követhetjük edzésmunkánkat, fejlődésünket. Futók, kerékpározók a telefonjuk GPS-ének segítségével mérhetik a megtett távolságot, sebességet, akár térképen rögzíthetik útvonalukat. A felsoroltak azonban mellékesek a pulzusméréshez képest!

Milyen szívfrekvenciát célozzunk meg, ha már elkezdtük a mérést? Bár a legtöbb eszköz életkorunkat, nemünket, súlyunkat, magasságunkat figyelembe véve tesz erre javaslatot, magunk is könnyen kiszámíthatjuk! Egyszerű a képlet: 220 – életkorunk években a maximális pulzusszám, ebből kiindulva számoljuk a célként kitűzött zónát.

Egy 40 éves embernek 220-40=180/min a maximális pulzusa, de nem ez a frekvencia a cél! Felsorolt példáinkban, 40 éves emberről beszélünk, ám bárki könnyen behelyettesítheti saját életkorát és kiszámolhatja célpulzusát.

Könnyű intenzitással akkor mozog, ha a 180/min 50—60 százalékával ver a szíve (90-108/min). Kezdőknek ideális, hosszú edzésidő alatt is fenntartható.

Könnyű-közepes intenzitás: 180/min 60-70 százaléka (108-126/min) mérsékelt tempójú mozgás, a szervezet elsősorban a zsírraktárait használja energiaforrásként.

Közepes intenzitás: 180/min 70-80 százaléka (126-144/min) jó kondícióban lévő, edzett, napi rendszerességgel sportolók tartománya.

Van egy mindeddig nem említett előnye a pulzusmérésnek: rendkívül jó motivációs eszköz! Leggyakrabban önmagunkat kell legyőznünk, hogy edzeni induljunk, ha küzdünk magunkkal, előttünk a múltkori eredmény, érjük el, szárnyaljuk túl! Frissebbek, kipihentebbek, energikusabbak leszünk, nem kell megállnunk a lépcsőházban a második emeleten levegőért kapkodva, rövid idő múlva érezni fogjuk, hogy az erő velünk van.

 

  3 hozzászólás - “Miért fontos a pulzusmérés sportoláskor?”

  1. Úgy hiszem a versenyző, rendszeresen sportolók orvosi ellenőrzése összetett feladat, s még így is történnek tragédiák, elég mondjuk Fehér Miklósra gondolnunk – sajnos hosszú a sor 🙁 .

    Nekem a legutóbbi úszásnál – szerdán – 122/min volt az átlagpulzusom, ez megközelíti a pulzusmaximumom nyolcvan százalékát, de ennek a viszonylagos edzetlenségem az oka. Az íjászat és a Kettlebell kevésbé emeli a pulzusszámot, ezért is kezdtem el újra úszni. Teljesen igaz, ha az ember azt érzi, hogy le kell szállni a bringáról, akkor le kell szállni, mert a test jelzései a legfontosabbak.

  2. Talán a Pulse komplett koncertet kellet volna felrakni…az árnyékos oldal mindig kísért.

    Visszatérve a pulzusmérés fontosságára-utoljára ifi- sportoló koromban mérték rendszeresen a pulzusomat.Feltehetőleg szakemberek foglalkoznak ezzel egy bizonyos szinten.
    Az én esetemben ez indokolt volt-az Inter Bratislava sportklubb atlétája voltam,országos bajnokokkal edzettem,megfelelő képesítésű trénerek felügyelete alatt.Olyan dolgok,hogy rehbilitáció,regeneráció és orvosi felügyelet az edzés-és versenynaptár része volt.
    Már-már feleslegesnek tartottuk ezt a fajta törődést,főleg úgy,hogy a fiatal szervezetet rendesen leterheltük.Jómagam aktívan fociztam,a téli szezonban igazolt kosaras voltam és atletizáltam,szinte egy időben.
    Azóta sem mértem pulzust,de nem is terhelem le a szervezetemet a kerékpározással annyira,hogy szükségét érezzem.A határt a mosoly jelenti-ha eltűnik az arcomról,akkor le kell szállni a bringáról,amilyen gyorsan csak lehet.
    Szeretném egyszer még körbetekerni a Velencei-tavat székesfehérvári barátaimmal.Még az sem lenne ellenemre,ha Sukorón borozgatnánk közben-persze módjával.Meg pulzust mérni is hagynám magam.

  3. Tól -ig … megszabott keretek között élünk.

    Bár ez a virtuális kávéház, már régen nem az aminek indult, szeretném, ha lenne, amíg én vagyok… Akkor, amikor – ha valaki olvasta előző írásomat – sokkal jobban foglalkoztat, hogy utána mi lesz velünk; szeptember 16-án kezdtem meg orvosi pályafutásom harmincegyedik évét. A halál, – ahogy napjaink tudományos szakirodalma emlegeti – egy olyan kemény végpont, amely sokkal jobban foglalkoztat, mint akár a politika, akár a művészeti élet, akár azok a koncertek, íjászversenyek amelyekről lemorzsolódtam, vagy akár ez a honlap; valahol bennem él, hogy 1981-ben, amikor összeállt az az évfolyam, amelynek most esedékes 30. végzési évfordulójára még meghívást sem kaptam (nem mintha elmennék rá…), szóval amikor három évtizede összejöttünk azon a vénasszonyok nyarán, az motivált bennünket, hogy egyszer majd segítsük a hozzánk fordulókat legyőzni az őket gyötrő kórságokat. Jól tudtuk, nem leszünk istenek, a Halál nagyobb úr, de olykor egy-két év, vagy évtized, vagy a végzet szájából visszarántott ember érdekében érdemes tanulnunk, s vizsgáznunk, akár még a magyar munkásmozgalom köpedelmes történetéből is. (Tényleg kollokváltunk belőle, Komló város MSZMP Pártbizottságának főtitkáránál.)

    Aztán az ember 30 év alatt látja, hogy elkúrtuk. Nem kicsit. Nagyon. Mert a kórságokkal és a halállal való küzdelem nem az orvosnál kezdődik, hanem igazából már a fogantatás előtt, a várandósság alatt. Lélek… kulcsszó… ám kell a tiszta levegő és ivóvíz, a normális étek, a mentális egészség és a testmozgás. Ha ez minimumként megvan, akkor sokkal később kell odaállnunk a fehérköpenyes ember elé.

    Ezért írtam a pulzusmérés fontosságáról. Pulzust akkor mérünk, ha mozgunk. Mozogjunk hát!

    Az elmúlt hetekben sok-sok órát töltöttem onkológiai szakrendelések várójában. Sokkoló élmény volt. Bár sok daganat gyógyítható, vagy meghosszabbítható vele az élni, valahogy olyan érzés, mint Twin Peaks… sejtelmes, érdekes átmenet a csodálatos táj, vagyis az ÉLET és a piros halszálkás mintájú brokátfüggönyös világ, vagyis a HALÁL között. Nem kívánom senkinek ezt az élményt.

    Sokatoknak még nem késő elkezdeni mozogni. Akár pulzusmérő nélkül is.

 Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Kötelező

Kötelező

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.