jún 142017
 

28 éve immár, s mi fekszünk, tehetetlenül, dermedten, a hullamerevség állapotában, fogalmunk sincs arról, hogy mit hoz az a jövő, amely megszületésének pillanatában is romokban hevert, halott volt. Azon a napon azt gondoltuk, talán minden jóra fordul. Tévedtünk. A játék véget ért…

 

„Ha nem tévesztjük szem elől ’56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről.”

 

***

  Egy hozzászólás - “1989. június 16. – “…a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkező húsz, vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik…””

  1. Íme egy visszatekintő elemzés, lehet igaz, lehet tán nem az, de mindenképpen elgondolkoztató.

    Ültünk a televízió előtt, s nem értettük mi történik velünk. A kommunista Nagy Imre életét elvtársai oltották ki, kátránypapírba tekerve, arccal lefelé, összekötözött kézzel kaparták el 1959-ben, majd exhumálták a tiltott 301-es parcellában. Újratemették. Százezrek voltak ott, mi mégsem értettük, hogy mi történik velünk. Egyszerre élt a remény, hogy megvalósulnak ’56 céljai, egyszerre rándult görcsbe gyomrunk, hogy bekövetkezik a tragikus hátraarc.

    És ha 2006-ra, Forradalmunk 50. évfordulóján történtekre gondolok, azt hiszem nincs hátraarc, mert semmi sem változott. Egy mocskos színjáték statiszta szerepét osztották ránk, a színpadon álló színészek pedig tökéletesen csereszabatosak. A bábokat ugyanazok a kezek mozgatják. Itt és ott, akkor és most.

    Ezt is elszúrtuk. Nem kicsit. Nagyon.

 Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Kötelező

Kötelező

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..