feb 232017
 

Spirit of Hungary. “Magyarország lelke” – ez Fa Nándor hajójának neve. A Vendeé Globe versenyen, a 63 esztendős Fa Nándor,  93 nap alatt megkerülte a Földet. Teljesítménye nagyságát rajta kívül más aligha ismerheti. 93 napig, egyedül egy vitorlás fedélzetén, a végtelen óceánon, kitéve az elemek játékának. “Nem volt biztos, hogy túlélem” – nyilatkozta. Kitűzött egy célt, elérte. Csodálat és köszönet illeti ezért!

Fotó: Török Brigi, forrás: feol.hu

Talán közhely, de akkor is igaz: sportnemzet vagyunk. Ha olimpiai érmeink számát Kárpáthazában élők számával arányosítjuk, talán világelsők is.

Budapest vezetése és a politikai hatalom úgy döntött, hogy megpályázza az olimpia rendezésének jogát. Ezúttal hatalmi arroganciával sem vádolhatók, elvégre mind a Fővárosi Közgyűlésben, mind a Parlamentben szavaztak erről, úgy látszott a pártok között egyetértés van, még az ellenzék nagyobb része is támogatta a tervet. Elindult az előkészítés, majd előkerült a semmiből egy ismeretlen szervezet, összegyűjtött több mint kétszázezer aláírást, hogy helyi népszavazás döntsön a kérdésben. Mindazok az ellenzékiek, akik szavakban kiálltak a rendezés mellett, ellene fordultak. Budapest vezetése és a politikai hatalom meghozta az egyetlen elfogadható döntést: visszaléptünk. Dióhéjban ennyi a szomorújáték története.

A híreket figyelve, bennem is egyfajta szkepszis élt, hogy vajon képesek lennénk-e rá? Úgy gondolom, hogy a világot irányító globális hatalmi elit kezében a döntés. Budapest rebellis, kicsi, szegény. Ám Los Angeles is büntetést érdemel, elvégre a jó amerikaiak nem kértek Clintonnéból… Párizs… zavargások, terrortámadások, káosz… ki tudja, ha Le Pen kerül hatalomra, akkor mi lesz ott? Így nem gondoltam, hogy teljesen esélytelenek vagyunk, a kommunista Kína, vagy a szegény Brazília is megkaphatta a rendezés jogát. Moszkváról nem is beszélve…

Kétségeim voltak afelől, hogy 2024-ben Európa és benne Magyarország még a jelenlegi formájában fog-e létezni, vagy iszlám kalifátusban, idegenek terrorja alatt tengődünk már akkor? Kétségeim voltak, hogy az élhetetlen Budapest (elnézést a lokálpatriótáktól), egyáltalán alkalmas helyszín volna? Az a város, ahol közlekedési káosz van, ahol se haladni, se megállni nem lehet, ahol az infrastruktúra elborzasztó, ahol az aluljárókban hajléktalanok laknak (alkotmányos joguk), a járókelők pedig húgy- és okádéktócsák között sasszéznak (szintén alkotmányos joguk). Kétségeim vannak, képesek lettünk volna rá?

Barcelona hatalmasat nyert, Athén hatalmasat bukott az olimpia rendezésével. Lehet így is, lehet úgy is. Ha arra gondolok, hogy mindazokat a létesítményeket és kiszolgáló egységeket megalkotni hány embernek jelentett volna munkát, megélhetést, nagyon sajnálom, hogy így alakult. Különösen sajnálom, hogy elveszett az a kincs, amely a sikeres rendezés társadalomlélektani hatása lehetett volna. Emlékezzünk rá, botladozó focistáink a tavalyi EB-én továbbjutottak  csoportjukból, mekkora népünnepély volt országszerte, vulkánként tört elő az öröm és boldogság. Ott él a vágy az emberekben, hogy merjünk nagyok lenni, hogy legyenek sikereink!

Szétfoszlott egy álom, egy cél. Fa Nándor megcsinálta, a Spirit of Hungary megcsinálta. Magyarország is képes lett volna megcsinálni! Lelkük rajta, akik ezt nem hagyták. Ám ne rájuk figyeljünk. Figyeljük Fa Nándor példáját, legyenek céljaink!

Ugye megcsináljuk?!?

A 2024-es olimpiára és paralimpiára kandidáló Budapest pályázati emblémája Budapesten, a Batthyány téren.
MTI Fotó: Máthé Zoltán

  8 hozzászólás - “Olimpiai álmunk véget ért”

  1. Akkor kezdjük a végén :-).

    Nemzeti egység kialakulhat nemcsak egy elérendő cél mellett, hanem bármi más ellen! Legyen szó mondjuk kényszerbetelepítésről… A bekezdés többi részével tökéletesen egyetértek!

    Egészségügy “kontra” olimpia. Ismét annyit tudok mondani, ha az ország gazdasága kibírta volna az olimpia rendezése mellett az egészségügy gatyába rázását, a két “projekt” nyugodtan futhatott volna párhuzamosan. De ezt már nem fogjuk megtudni, hogy mi lett volna ha… ám a pályázat visszavonásával felszabaduló szellemi és egyéb erőforrásokat fel kellene használni az ország égető bajainak enyhítésére!

    A népszavazási kezdeményezések lehetősége az Alaptörvényben és más jogszabályokban rögzített. Nyilván ami jogellenes, azt az OVH nem engedi át – remélem. Apró dolog, de lehet fontos: az olimpia miatt helyi népszavazás lett volna, nem igazán tudom, hogy ennek mik a játékszabályai. Lehet, a rendezés az ország költségvetési forrásait igényelte, de a rendezésre nem az ország, hanem Budapest kandidált.

    Új fővárosról szóló népszavazás kapcsán alternatívaként arra gondoltam, hogy meg kellene jelölni azt a konkrét helyszínt, amely Budapestet váltaná. Persze ez az egész dolog utópisztikus, mert minden nyűgével bajával együtt, én mégis azt gondolom, hogy Budapest megérdemli, hogy hazánk fővárosa maradjon 🙂 !

  2. Kezdjük az elején 🙂
    Népszavazási kérdésemben megjelöltem alternatívát: miután (az eredményes népszavazás következményeként) a népfelség megfosztotta fővárosi rangjától Budapestet, az Országgyűlés kötelező jelleggel jelöljön ki új fővárost. Ebből a szempontból kérdésem sok hasonlóságot mutat a kettős állampolgárságról szóló népszavazási kérdéssel. Ott is az volt a kérdés (nem szó szerint idézem), hogy: egyetért-e azzal, hogy az Országgyűlés törvényt hozzon arról, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén a külhoni magyarok magyar állampolgárságot kapjanak. Tehát szerintem befogadható a kérdés. Amiért valószínűleg nem nyújtom be ezt a kérdést, azok a technikai megvalósítás nehézségei. Adatkezelőként kellene bejelentkeznem, 20-30 támogatói aláírást kellene a benyújtáshoz összeszedni, majd, ha befogadják a kérdést, a kiíráshoz szükséges több százezer aláírást összegyűjteni. Ehhez már öreg és lusta vagyok. De ha bárki előállna ezzel a kérdéssel, teljes mellszélességgel támogatnám, aláírnék, kampányolnék mellette.

    Paks2 és megint az Olimpia. Mindkettő a központi költségvetést érinti. Költségvetési kérdésekről – úgy tudom – nem lehet népszavazást rendezni. Mindkét beruházás állami költségvetési tétel. Nem is értem, hogy a hatályos népszavazási törvény értelmében miért lehetett az Olimpiáról elkezdeni az aláírásgyűjtést, és hogy hogyan gondolja az LMP, hogy Paks2-ről lehet? Egyébként itt a kormány, pontosabban az Országgyűlés “szuverenitásáról” van szó. Miben dönthet, ha ezekben a kérdésekben SEM? Nem azért választunk-e Országgyűlést, hogy az ország dolgait irányítsák, míg mi a saját szakmánkban tevékenykedünk?

    Egészségügy kontra Olimpia. Az egészségügyre a központi költségvetés minden évben szán valamennyit. Honvédelemre, oktatásra, autópályaépítésre, stb. stb szintén. Én feltételezem, hogy – amint Te is írtad – az Olimpiára szánt összeget nem az egészségügyre megszavazott összeg rovására ítéli/ítélte volna meg a Tisztelt Ház. Máshogy fogalmazva: erősen kétlem, hogy az Olimpia megrendezésének elmaradása miatt, az összes oda szánt pénzt az egészségügybe és oktatásba forgatja bele a központi költségvetés. Nyers leszek: ezt teljesen kizártnak tartom. Tehát a népszavazás kiírásának indoklása a Momentum részéről ezért is demagógia volt.
    Most, hogy neves sportolóink közleményt adtak ki, melyben sajnálkoznak az Olimpia elmaradása miatt, szerintem be is bizonyosodik, hogy a Momentum és az ellenzék rúgott öngólt, nem a kormány. A Momentum vidékjárásra készül. Az emberekben feléledő csalódás (mert mi mindig utólag ébredünk rá, hogy hülyeséget csináltunk), szerintem abban fog megnyilvánulni, amit írtam: kaszával, kapával fogják őket elkergetni a kistelepülésekről. Következő témájuk az ügynöklisták kérdése lesz – mondják. Na ehhez országos népszavazást kellene kiíratniuk, ez pedig nem fog összejönni, részben azért, mert ez ügyben aztán mára tényleg apátia uralkodott el, részben pedig a Momentum ellen feléledő ellenszenv miatt.

    Nemzeti egység. Amikor a Békemeneteket, vagy 2002 április 13-át említetted, ezekre egy kis megszorítással – amit egyébként támogatok!!! – igazak. A kis megszorítás az, hogy akik “ellenében” létrejött ez az egység, azok nem a nemzet tagjai. És én egyébként azt vallom, hogy a balliberális oldal pártostul, szavazóstul NEM a magyar nemzet része. Nem zsigerből jelentem ezt ki, hanem egyrészt kozmopolita, internacionalista elveiket, másrészt a tetteiket ismerve, vizsgálva, elemezve! Csak ugyebár ezt hivatalosan nem illik kijelenteni, pláne egy kormány nem mondhatja ki. 🙂

  3. Kezdjük a végén: szerintem nem fogadná be kérdésedet az OVH, a kérdés akkor nyerne értelmet, ha megjelölnéd az alternatív megoldást! Pontosan ez a probléma Paks 2-vel is! Csak akkor lenne szabad elutasítani és nem zsigerből, ha kínálnának más megoldást! Nézzük meg, mennyi Magyarország villamosenergia szükséglete, csökkenthető-e pl. azzal, ha kicserélnénk valamennyi korszerűtlen fényforrást LED égőkre, stb. Ha ésszerűen csökkentettük, akkor mit tehetünk? Napkollektor, szélkerék, áramimport? Ha kijön, hogy Paks 2-nek van alternatívája, akkor ne egy veszélyes üzem legyen az ország közepén annak pacemakere! Csakhogy! Elutasítani bármit lehet, NEMET könnyű mondani (v.ö. Bayer Zsolt többször idézett írásával), de alternatívát mutatni, ahhoz már milliószor többre van szükség. Amúgy – azt gondolom – ha kiírják az erről szóló népszavazást, érdektelenségbe fog fulladni. Nem mintha egyetértenék az LMP lépésével, de – tetszik, nem tetszik – így működik a demokrácia.

    Többször leírtam fentebb, hogy mondjuk egészségügy v.s. olimpia ügyben lehet úgy is kérdezni, hogy vagy, úgy is, hogy és. Az előbbi rosszindulatú, demagóg, mert eleve feltételezi, hogy olimpia pl. az egészségügyi fejlesztések kárára rendezhető, pedig ez nem igaz! Gazdaságossági számítások kellenek: mennyibe kerül a rendezés, mennyi profitot hoz, mennyit a NOB, a befektetők, szponzorok hozzájrulásulása; mennyi az ország teherbíró képessége, jut-e mellette másra? Nem mondom, hogy könnyű számítás, de nem is kivihetetlen. Ez nagyjából olyan, mikor hónap elején elromlik egy család hűtőszekrénye. Megnézzük, hogy mennyiért pótolható, ha az árát nem takarja be a családi kasszából mobilizálható pénz, akkor azon az áron, hogy abban a hónapban már nem tudunk ételt vásárolni, nem fogjuk a hűtőt beszerezni. Vagy beérjük olcsóbbal, vagy megvásároljuk részletre.

    Azt hiszem, hogy nem érdemes ezen sokat agyalni, hiszen a pályázatot visszavonjuk, s soha nem fogjuk megtudni mi lett volna akkor ha megkapjuk a rendezés jogát. (Ezzel nem akarom lezárni az itt folyó eszmecserét!)

    Ami viszont felszínre jött, nagyon foglalkoztat, az a nemzeti egység kérdése. Ezt is érdemes lenne továbbgondolnunk! Az az ideális állapot, hogy tizenötmillió magyar egy irányba húzzon, soha nem következik be. Jól tudjuk, hogy mindazok a kérdések, amelyeket az élet feltesz számunkra, többféle módon megválaszolhatók, ki-ki érdekei, vérmérséklete, világnézete alapján próbál meg felelni. Sajnos az egyetemes emberi értékek, amelyek mentén közös nevezőre lehetne jutni, egyre inkább háttérbe szorulnak.

    De vannak a nemzeti egységnek más dimenziói. Piros Pünkösd szombatján, amikor százezrek gyűlnek össze Csíksomlyón a Nyeregben, híd épül Pilisszántóig, olyan spirituális egység kel életre, amit csak azok ismernek, aki életükben legalább egyszer átélték ezt a csodát!

    Nyugodtan mondhatjuk, nemzeti egység rajzolódott ki Nagy Imre és társainak újratemetésén, vagy a Kossuth téren 2002-ben, a Békemeneteken, még akkor is, ha létszámát tekintve csak a nemzet kisebb része volt jelen.

    Azt gondolom, legalább ennyit meg kellene őriznünk ebből!

  4. Igaz, Csizi! A legfontosabb tételek egy ország életében az egészségügy, az oktatás és a honvédelem. Ezek lehető legjobb működését mindenek előtt biztosítani kell. Csakhogy ezekre minden pénzt el lehet költeni, valamilyen határt szabni kell a költségvetésben. Ezért kérdeztem, hogy mennyi pénz egészségügyre és oktatásra költése után lehetne Olimpiára költenünk?

    A Momentum Mozgalomnak ez az akciója gyakorlatilag ugyanaz, mint az 1990 októberi taxis blokád.

    Másrészt meg egész jó jós voltam. Szél Bernadett ma bejelentette, hogy Paks2 ügyében népszavazási kezdeményezést ad be az LMP. Talán arra számítanak, hogyha összejön a megfelelő számú aláírás, akkor ettől is visszalép a kormány népszavazás nélkül. Csakhogy ebben óriásit tévednek.

    Énekem is jár egy népszavazási kérdés a fejemben. Én szívesen beadnám azt a kérdést, hogy “Egyetért-e Ön azzal, hogy a magyar nép visszavonja Budapesttől a fővárosi státuszt, és megbízza (kötelezze) az Országgyűlést, hogy egy éven belül jelöljön ki új fővárost Magyarországnak?” Szerinted befogadná a Nemzeti Választási Hivatal?

  5. Olyan mint “nemzeti egység” valóban elméleti fogalom, elérendő cél, színtiszta idealizmus, de vitatom, hogy demagógia lenne! A trianoni megfosztás után, aligha volt nagyobb egyetértés, mint a teljesen jogos revíziós igény. Nemzeti egység volt akkor, amikor abban az “átkos” Horthy korszakban, a kommunista kommün gyilkos pusztítása, a trianoni megcsonkítás és az elvesztett világháború után is felállt az ország! Nemzeti egység van a migránsok kényszerbetelepítésének ellenzésében is, hiszen a népszavazás világosan és számszerűen bizonyította ezt! Éppen az idézett Bayer Zsolt publicisztikában olvasható, hogy mindig, minden körülmények között voltak NEM pártiak, lesznek is, az hogy tízmillió országlakos egy irányba húzzon, soha nem következhet be. Ám én szentül hiszem, ha jó célokat tűzünk ki, akkor megvalósítható a közös akarat s ezzel a cél!

    Mint fentebb írtam, lehet olimpia és jó egészségügy; lehet olimpia, vagy jó egészségügy. Bizonyára léteznek olyan hatástanulmányok, gazdaságossági számítások, hogy mennyi kiadással és mennyi haszonnal járt volna az olimpia rendezése. Kellenének olyanok is, hogy mennyiből lehetne talpra állítani a magyar egészségügyi ellátórendszert. Na ezt a forrást kellene mindenáron biztosítani, s ha marad, akkor invesztálni másba. Ez egy színtiszta racionális döntés lehetett volna, mert a nemzet jövője szempontjából én az oktatás- és egészségügyet, valamint a honvédelmet tartom a legfontosabbnak, bár az is lehet, hogy rosszul látom.

    A népszavazásról már írtam, nem akarom ismételni. Alaptörvényben rögzített jogról beszélünk, korlátozott, hogy egyáltalán milyen kérdések tehetők fel, bírnak-e azok bármiféle joghatással. Én is azt gondolom, nem lett volna értelme előzetes népszavazást kiírni.

    “Kaszára, kapára” – írod Rudipapa. Hozzátenném: tartsuk szárazon a puskaport, nagyon figyeljünk. A történelem ismétli önmagát, ne lépjünk kétszer ugyanabba a folyóba!

    Messzire jutottunk az olimpiai pályázattól, de nem baj. Gondoljunk Fa Nándorra, mert a remény hal meg utoljára!

  6. Nemzeti egység soha sehol nem volt, nincs, és nem is lesz. Ezt elöljáróban le kell szögezni. Egyszerűen azért, mert ez az igazság. Minden történelmi korban minden nemzetben voltak, akik másként oldották volna meg a nemzet gondjait, akár jó szándékkal, akár egy másik hatalom által lefizetve.

    Nemzeti egységről beszélni tehát szerintem a legnagyobb demagógia, ami létezhet egyáltalán! Aki nemzeti egységről beszél, az gyanús, annak nem lehetnek tisztességes szándékai. Nemzeti egység csak diktatúrák idején van. Magyarországon is megszűnt 1990 -től kezdve. Hiszen már akkor sem 100%-os eredménnyel nyert az MDF az első “szabad” választáson. Sőt, 1956-ban sem volt teljes nemzeti egység, hiszen nem az oroszok ellen kezdtünk el harcolni, hanem a nagyon is saját nemzetünkhöz tartozó (az egyszerűség kedvéért mondjuk ezt) elnyomóink ellen. Tehát a “túloldalon” az MDP állt, az ÁVH állt. Magyar állampolgárok.

    Nemzeti egységről beszélni napjainkban már csak azért is röhej, mert a balliberális oldal kezdettől fogva (kezdet = “rendszerváltás”) halálos ellenségként tekintett a jobboldalra. Esze ágában sem volt semmiben egyetérteni, közös célokat létrehozni és megvalósítani vele. Minél nemzetibb volt egy cél, annál kevésbé. A felülről és kívülről ránk erőltetett “rendszerváltás” sem a nemzeti egységről, hanem a kozmopolitizmus eluralkodásáról szólt. A nemzetközi szürke massza létrehozásáról, amit ma a migrációval igyekeznek tető alá hozni.

    Teljesen értelmetlen ötlet volt a népszavazás egy Olimpiáról! Maga az indok is demagóg volt! “Költsük egészségügyre, oktatásra azt a pénzt”. És az USÁ-ban mindenki egyaránt hozzájut a magas színvonalú egészségügyi ellátáshoz? Hányszor tízmillió amerikainak nincs még alapszintű egészségbiztosítása sem? És Franciaországban is minden rendeben van már egészségügy és oktatás területén? Nincs ott is szegény réteg, akinek nem jut egészségügyi ellátás, vagy nincs esélye sem egyetemre bejutni? Magyarországot kivéve mindenütt Kánaán van már? EZ VICC! És az Olimpiára szánt pénz elég lesz (mindenki szerint) az egészségügy és az oktatás megjavítására? S ha nem, akkor mennyi pénz kéne még bele? Ki határozza meg? S azt honnan vegyük el? És mikor jön el az az idő, amikor már minden annyira jó lesz az országban, hogy végre rendezhetünk Olimpiát?

    Milyen ország az, ahol a Parlamentnek nincs joga dönteni egy Olimpiai pályázat benyújtásáról? Miről kell ezután népszavazást tartani? Arról is, ah vízelvezető árkot akar ásni valamelyik falu? Vagy arról, hogy Paks2 megépüljön-e? Vagy arról, hogy melyik országgal tartsunk fenn diplomáciai kapcsolatot?
    Lehet, hogy jövőre Momentumék népszavazást íratnak arról, hogy le kelljen bontani a kerítést? És akkor le is bontjuk? Vagy népszavazást íratnak ki arról hogy olvadjunk be 50 valahányadik államként az USÁ-ba? Hogy változtassuk meg a nyelvünket? Térjünk át a héber írásra?

    Én azt mondom: kaszára, kapára emberek, mielőtt a Momentum és egy-két százezer támogatója eladja fejünk fölül az országot!

  7. Nem hullatok krokodilkönnyeket, amiért így alakult, hiszen lehetett volna akár Athén, akár Barcelona belőle. Ami pedig az említett előzetes népszavazást illeti, néhány dolgot érdemes végiggondolni. Svájcban működik ez igazán, ott megmozdulnak a polgárok, ha megválaszolandó kérdést tesznek fel nekik, de az u.n. “brexit” népszavazás is tömegeket vitt az urnák elé.

    A magyarországi népszavazások történetét áttekintve, a választói passzivitás miatt alig találunk olyat, amely érvényes és eredményes lett volna. Azt hiszem, az olimpia rendezésének kérdése nem éri el a választásra jogosultak jelentős részének ingerküszöbét, így alighanem érvénytelen lett volna. Nem kell időben távolra tekintenünk: a migránsok kényszerbetelepítését néhány száz belvárosi kozmopolita liberális véleményformálón, hangadón kívül mindenki ellenezte, de elmenni a szavazófülkébe és húzni két vonalat a megfelelő rubrikába, több mint a jogosultak fele rest volt!

    A népszavazás azonban egy fontos demokratikus intézmény. Éppen ezért eltörölném az érvényességi küszöböt, hiszen mindenkinek joga van igennel, vagy nemmel szavazni, a távolmaradás pedig egyenlő a tartózkodással. Talán – előbb utóbb – a nem szavazók is rájönnének, hogy minden kérdésben érdemes véleményt nyilvánítani, egy szavazat is számít. Ámbár lehet ez is utópia.

    Lehetett volna “nemzeti konzultáció” is az ügyben. Ezzel az a baj, hogy az égvilágon semmilyen joghatása nincs, a nem kormánypárti szavazók nem küldik vissza, dobják a kukába, így az ellenvélemények meg sem formálódnak.

    A másik kérdés amit feszegetsz a nemzeti egység kérdése. Teljesen egyetértek a leírt gondolatokkal. Egy dologgal vitatkoznék: nemzeti egység magától soha nem teremtődik meg, kizárólag jó és vállalható célok mentén alakulhat ki. Érdemes elolvasni Bayer Zsolt kétrészes publicisztikáját, amelyben tényszerűen felsorolja, hogy mekkora ellenállás kísérte a jelenlegi Országház épületének, az Operaháznak, a Földalattinak, az Andrássy útnak és a Hősök terének megalkotását. Mégis elkészültek, a világ ma is csodálja azokat. Annak idején a Népstadion is az ország teljesítőképességét meghaladóan épült, mégis készen lett és hosszú évtizedekig szolgálta a magyar sportot!

    Az olimpia rendezése óriási erőfeszítést igényelt volna az országtól, ráadásul választási ciklusokon átívelő ideig tartó előkészületekre lett volna szükség. Ez az erőfeszítés óriási alkotóenergiákat szabadíthatott volna fel. Ahogyan Fa Nándor kitűzött egy célt és hétköznapi ember számára felfoghatatlan módon teljesítette azt, így lehetne ötről hatra jutnunk!

    Végül sokan mondják, hogy a rendezésre szánt pénzt az egészségügyre, oktatásra kellene fordítanunk. Sok igazság van ebben is, de a kérdés feltehető úgy is, hogy egészségügy (oktatás) és olimpia, egészségügy (oktatás) vagy olimpia?

    Sajnos belülről látom, ahogyan az egészségügyi ellátórendszer szétrohadt. Hiába küldi a Magyar Orvosi Kamara hetente vészjelzéseit, segélykiáltásait, nem történik semmi, illetve ha valami mégis, akkor nem az és nem úgy, mint amire égető szükség lenne.

    A mindenkori politikai hatalom célul tűzhetné ki, hogy létrehoz egy jó egészségügyi ellátórendszert, amelyben a gyógyulásra vágyók és a gyógyítók is jól érezhetnék magukat. Ehhez legalább akkora erőfeszítésre lenne szükség, mint egy budapesti olimpia rendezéséhez!

  8. Középiskolás voltam, 2000 környékén volt aláírásgyűjtés az olimpia támogatásáért, alá is írtam, mint több osztálytársam is. Egyedül egy osztálytárs volt közülünk, aki azt mondta, majd ha az egészségügy, oktatás, életszínvonal, egyebek fejlettebb szinten lesznek, akkor térjünk vissza a kérdésre. Már akkor meddő vita alakult ki, az aláírásgyűjtő, idősebb ember mantrázta, hogy mennyit profitálna az egész ország ebből, Csabi meg szintén kötötte az ebet a karóhoz.

    Akkor nem lett olimpia a dologból, nekem mégis ez jut eszembe mindig a hazai rendezésről. Bevallom, nem követem, követtem a politikát az egészségesnél jobban (véleményem azért így is van), de én ugyanúgy a népszavazással kezdtem volna, anélkül minek (mire fel?) belevágni. Nagyon sokat adhatott volna az országnak, de sajnos a mai idők már rég nem arról szólnak, hogy mindenki büszkén, magyarként, közösen ünnepel.

    Meghasadva a nemzet, az egyik fél kiabálja ezt, a másik fél meg azt, de eszükbe nem jutna, hogy talán együtt tegyenek valamit, a hazáért, a nemzetért – tökéletes példát mutatnak erre a politikusok. Erős mondjuk a gyanúm, hogy ez csak színjáték, mert a háttérben úgyis le vannak osztva a lapok, jut is, marad is. Hiszen van az az összeg, vagy netán dicső kommunista múlt, ami miatt beáll az ember a sorba. Csak éppen a lényeg veszik el ezzel, de az ugye nem is olyan fontos.

    Nem kategorizálom magam sehova, így ha egyet is értek Csabival, mégsem hozom fel az érveit. Csak ennyit jegyeznék meg halkan: majd ha egy nemzeti ünnepet nemzeti ünnepként, közösen meg tudunk tartani, akkor lehetne továbblépni. Talán pár évtized után még az olimpia is szóba jöhetne.

 Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Kötelező

Kötelező

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..