feb 052017
 

2016 december 16-án ünnepeltük az Uránia Nemzeti Filmszínházban, a Kormán zenekar megalakulásának negyvenedik évfordulóját. Régi szokás szerint, a nagy eseményeket, évfordulókat ünnepélyesen, terített asztal mellett ülve, méltó étkekkel koronázzuk meg. S nem volt ez másként 2017 január 29-én sem, Pilisszentivánon, a Csali csárdában sem.

Összegyűltünk, a Kormorán zenekar jelenlegi tagjai, szeretteik, sokan a Kormorán Baráti Körből, hogy ünnepeljünk. Volt mit… negyven évet, amelynek gazdag termése immár örökre beégett a magyar kultúra történetébe. Függöny választja el színpadot a nézőtértől, muzsikust közönségtől, de amikor véget ér a hangverseny, ideje lehet a szónak. Ennyi történt ezen a vasárnap estén. Terített asztalhoz ültünk, jókat beszélgettünk, jól éreztük magunkat.

Köszönet Koltay Gergőnek és valamennyi zenésztársának ezért a negyven esztendőért, azokért a dallamokért és gondolatokért, amelyek nélkül valamennyien sokkal szegényebbek lennénk. Köszönet mindazoknak a lelkes kobakos társainknak, akik megszervezték az ünnepi együttlétet!

(Fotó: Székely György)

  Egy hozzászólás - ““Összegyűlnek álmaink. Összegyűlt az idő.””

  1. A fentiekhez szeretnék hozzáfűzni még egy dolgot. Igazából váratlanul ért, hogy pont engem kértek fel köszöntő mondására, rögtönöznöm kellett. Hiszen annyi mindent fel lehetett volna idézni abból a másfél évtizedből, amióta Kormorán koncertekre járunk, s részei vagyunk a Kormorán Baráti Körnek. Nem tudtam mást kinyögni, csak egy köszönetet mindenért; zavarban voltam, de eszembe jutott egy régen bemagolt köszöntő, amelyet még a pécsi évek alatt hallottam egy koncerten, úgy érzem, elég bénán mondtam el, így most leírom…

    “Amint a kocsikerék nyikorgása által
    felriasztott falusi kuvaszkutya bőrébe
    csimpaszkodó kullancsbogár
    szemeiből kicsorduló könnycseppekben
    megcsillanó régi rablólovagvár felvonóhídjából
    kiálló rozsdás vasszögek
    összetartják annak alkotórészeit
    hát aképpen tartson össze bennünket is máma
    a BARÁTSÁG és a SZERETET!

    És amint a kegyetlenül hamis zene
    utolsó akkordjainál elájuló lányka
    hangos sóhajtásától megrezdülő gyertyaláng
    mellett silabizáló diákok
    mandzsettájáért lamentáló háziasszony
    ölében csipogó kiscsirkék által
    szertekapart vakondtúrásra hull
    a mindent megtermékenyítő eső,
    hát aképpen hulljon
    édes mindannyiunk fejére is az ÁLDÁS!”

 Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Kötelező

Kötelező