nov 252016
 

…Sokáig álldogáltam ott, közben sötét lett egészen. Fázni is kezdtem, hűvös szél támadt a fák közül, éreztem, hogy haza kell már menni. De ugyanakkor valami fájdalmasan a torkomba markolt. A tudat, hogy karácsonyeste van, s én ott ülök majd egyedül, és nem lesz senki, akivel beszéljek, és nem lesz semmi ünnep. Az öregek olvasnak a lámpa alatt, olvasnak zord szótlan arccal, mintha olyan nap lenne ez is, mint a többi. Úgy szorította a torkomat, hogy könnyeket préselt ki a szememen. (…)”

Wass Albert: Az én titok-karácsonyom (részlet)

Két évezreddel és tizenhat évvel ezelőtt, Betlehemben, egy istálló mélyén született Megváltónk, Jézus. Puritán egyszerűségben, hidegben, sötétben. Hozzá igyekvő Gáspárt, Menyhért, Boldizsárt csillag vezette.  Pásztorok örvendtek a jászol körül, talán közülük is kevesen tudták, a hideg, sötét istállóban a Fény szállt közénk.

Jézus felnőtt, tanított, kereszthalált szenvedett, harmadnapon feltámadott. Megváltott bennünket.

Karácsony különös ünnep. Édesapám, tíz éves korától Zalaegerszegen volt kosztos diák, hideg, sötét albérletben fagyoskodott, hogy egyszer majd leérettségizhessen. Tanévkezdet után, Karácsonyra utazhatott először haza. Az otthon melegét, a családhoz tartozás érzését, az ünnep illatát és ízeit amíg élt, szívében hordozta. Számára Karácsony volt minden év legnagyobb öröme.

Wass Albert idézett novellájában arról a Karácsonyról ír, amikor hazájuk, otthonuk, egész életük idegen bitorlók kezére jutott. Nem ünnepeltek, ám ő lopva, titokban emlékezett. Szívszorító.

Advent a Karácsonyt megelőző négy hét. Koszorún négy gyertya, minden hét elteltével, újabbat gyújtunk, egyre több fénnyel várjuk a csendes éjt. A templomokban a roráté hajnali miséi készítenek minket az Úr születésére, bűnbánatot tartunk, elcsendesedünk, próbálunk lelkileg ráhangolódni Szentestére, az éjféli misére, az új kezdetre.

Közben a bennünket övező rettenetes világ, harsány marketingfesztivállá változtatja az ünnepet. Menj, tolongj, taposs, költekezz, szerezz, költs, vásárolj, folyamodj hitelért!!! A városokban már novemberben karácsonyi díszítés csillog, polgármester gyújtja meg az ünnepi fényeket, lehet indulni a bódékhoz, forralt borért, puncsért… Black Friday ízlelgetem az újonnan megtanult kifejezést, jól illeszkedik a Valentine’s day és Halloween jelezte szennyes áradat sorába! Reklámok, szórólapok, rikkancsok és szendvicsemberek röhögnek pofánkba… A betlehemi istálló puritánságának és a fekete péntekkel kezdődő őrületnek mi közük egymáshoz? Meddig és hová korcsosul a világ?

Egyet tehetünk: nem engedjük, hogy megfosszanak bennünket Advent és Karácsony valódi értelmétől. Gyújtsunk gyertyát, készüljünk, s akármilyen mocskos időket élünk, nekünk is legyen olyan titok-Karácsonyunk, mint amilyenről Wass Albert beszél…

  3 hozzászólás - “A betlehemi istállótól fekete péntekig”

  1. At előre hozott advent négy hónapig tart.Már szeptemberben látni lehetett a multikban karácsonyi árút,októberben már díszítést is,november elején a Télapó már mindenhol felbukkant.
    Agyoncsapták az Ünnepet.

  2. Ezt nem szabad hagynunk!

    Van ünnepi készülődés, legyen szó például születésnapról. De… van egy ideje, hová vezetne, ha hetekkel előbbre tolnánk?

    Azt is értem, Karácsonykor megajándékozzuk szeretteinket, s az ajándékokat beszerezzük. Ehhez jól jönnek ötletek, reklámok, ajánlatok. Azt viszont nem engedném, hogy ezek elfedjék az ünnep lényegét, mélyebb tartalmát. Hogy ne így legyen, rajtunk múlik!

    Legyen az ünnepi készülődésnek hangulata. De advent pont nem a villódzó fényekről, hanem a sötétből születő Fényről szól. Ennek megértéséhez vallásosnak sem kell lenni, advent idején fordul meg a nappalok rövidülése.

    Bennem mély keserűséget okoz az egész marketingfesztivál, de nem szeretném másokra erőltetni…

  3. Talán ide is vonatkozhat egy reklámfilm:
    anyuka hazajön,hellózik a kanapén önfeledten kütyüző családnak,papának,két gyereknek.Le se sz@rják,anyut,mert a kütyü nagyon leköti őket,
    De anya nem adja fel,bemegy a konyhába,előveszi az okoskütyüt,lefotózza a Toffee fee-t és a konyhából átküldi a családnak a képet.
    Telitalálat!Erre mindenki beindul és máris szeretik anyát és helyre áll a családi fészek meleg hangulata.

    Azt nem tudom,hogy melyik a zseniálisabb találmány-a telefon,vagy a Toffi-fee.De talán mindkettő,mert összejött újra a kis család.
    Csak gondoljunk bele,hogy ment volna ez végbe úgy 30 évvel ezelőtt.Anya hazajön,lesz@rják,erre előveszi a fényképezőgépet,kattint,lefut előhívatni a fotót,borítékolja apának,kisfiúnak,nagylánynak,három nap múlva a postaládában ott a boríték és mehetnek együtt örülni egymásnak(?),vagy a csokinak.
    Ugye hogy mennyivel egyszerűbb ez manapság.Pillanatok kellenek a meghitt hangulathoz,na meg okoskütyü…

 Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Kötelező

Kötelező