Szent Márton ünnepe

 Szerző: - 17:58  Vélemény?
nov 122016
 

Véget ért az 1700 esztendeje született Szent Márton Emlékéve. Életét idézzük fel szülővárosában nevét viselő templom homlokzatára vetített fényjátékkal!

Lássuk a Márton napi hiedelmeket, népszokásokat!

„Elterjedt népszokás Szent Márton napján, november 11-én libát sütni. De miért pont Szent Mártonhoz kapcsolják a lúdat?

Szent Márton és a libaól

„A kissé prózainak tűnő ok, hogy a régi paraszti gazdaságokban ekkorra nőtt meg és hízott süthető állapotúvá az „idei”, a fiatal liba. A közmondás úgy tartja, „aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik.” Hogy Márton napra igencsak meghíznak a lúdak jól jelzi az elhízott emberekre használt hasonlat: „olyan kövér, mint Szent Márton lúdja”.

Ennél emelkedettebb magyarázat Szent Márton tisztelete. A legenda szerint, amikor Szent Mártont Tours püspökévé akarták szentelni, a szerény természetű férfiú elrejtőzött rajongói elől egy libaólba, ám hollétét a gágogó libák elárulták. (Köztudott, hogy a lúd nemcsak konyhai felhasználásra és paplanfeltöltésre, de házőrzésre is alkalmas.)

A népszokás Franciaország egyes régióiban is ismert, Párizsban például a Saint-Martin-des-Champs apátság közelében egy egész utcát elfoglaltak a libasütők, akiknél készen vehették meg a csemegét a lusta vagy sütőkemencével nem rendelkező háziasszonyok. Az utca most is megvan, de egy nyelvi félreértés következtében ma már Medve utcának nevezik, de medvét nem sütnek benne.

A lúdsütést az angolok ismerik, ám ők mindent másként csinálnak, mint a kontinens lakói: ők Szent Mihály napján sütik a libát, állítólag azért, mert amikor nagy győzelmet arattak a spanyol hadiflotta, a “rettenthetetlen ármádia” fölött, éppen Mihály napja volt, és Erzsébet királynő éppen sült libát evett, amikor jelentették az örömhírt.

Szent Márton, az időjós

A Márton-napi lúdsütés Magyarországon is elterjedt. A hagyomány szerint a fiatal libát megtisztítják, kibelezik, besózzák és meghintik friss majoránnával, kívül-belül. Befűtik a kemencét, és lehetőleg nagy cserép- vagy öntöttvas tepsiben betolják a libát. Szép pirosra, ropogósra sütik. Amikor elkészült, kiszedik, fatáblára fektetik és feldarabolják.

A melle csontjáról óvatosan lefejtik a húst (úgy át kell sülnie az állatnak, hogy ez könnyen elvégezhető legyen), és szemügyre veszik a mellcsontot, hogy megjósolják belőle, milyen lesz a tél. Ha a mellcsont fehér; kemény, havas tél várható. Ha szürkés, akkor latyakos, enyhe télre kell számítani.

Ha Márton napján havazik, gyakran elhangzott: „Eljött Márton szürke lovon.” „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.” Sokfelé azt tartják a Márton napi idő a márciusi időt mutatja.

Szent Márton, a borász

Márton az új bor bírája is, ilyenkor ugyanis már iható az új bor. A Márton-napi lúdpecsenyés vacsora végén már kiforrott újborral szokás koccintani, ezt hívják Márton poharának.

Márton napján rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. Dologtiltó nap volt. Tilos volt mosni, teregetni, mert a jószág pusztulását okozta volna. A néphit szerint Márton napján kell lezárni a gazdasági évet. A munkaszerződések eddig a napig szólnak, ekkor hajtják be a jószágot, és ekkor számolnak el a pásztorok. Az utolsó piaci nap is ekkor van az évben.

A püspökfalat és a Márton-napi álmok

A liba húsából szokás volt küldeni a papnak is, mégpedig az állat hátsó részéből. Innen ered „püspökfalat” szavunk is.

Magyar hiedelem, hogy aki Márton éjszakáján álmodik, boldog lesz. Aki spicces lesz a bortól Márton-napján, az a következő évben megmenekül a gyomorfájástól és a fejfájástól. Aki Márton napján csak répát eszik, ágyba vizelő lesz.”

Az idézett írás forrása

  4 hozzászólás - “Szent Márton ünnepe”

  1. A bozsolé (beaujolais) részleteiről itt olvashattok. A helyén kell kezelni, nagy dolgot nem kell tőke várni, fiatal menyecske, nem érett szépasszony, de el lehet játszani vele 😉

  2. Bogyólé az akar lenni,ami a franciáknál a bozsolé (fonetikusan)?Úgy tudom,hogy a friss vörösbor megkóstolása nagy hagyománynak örvend Franciaországban.
    Azt,hogy ez a bor más módszerrel készül,mint a hagyományos vörösek,nem tudtam.Nem is nagyon foglalkoztam a bozsoléval,mert nem bíztam sose a gyors érlelésben,de meg fogom kóstolni,mert az új borokat (fehér) szeretem.
    Még a héten megérdeklődöm,hogy mutat az Irsai itt,a Kis-Kárpátok dűlőin.

    Feteasca Regala-Királyleányka.Csodálatos borocska,az utóbbi hónapokban nagyon rákaptam,mivel a közelünkben elérhető.A Kis-Kárpátokpan azt hiszem megfelelő körülményekre talált a szőlő,kiegyensúlyozott savakkal és nem túl gazdak arómákkal,nem túlfűszerezett ízvilággal rendelkezik.Remek asztali borocska (2015-ös évjárat).
    A minap is vettem egy flakonnal és egészen meglepő módon több savat,savanykás ízt tapasztaltam benne,mint máskor.Megkérdeztem az eladót,nem keverte-e össze véletlenül a csapokat.Mint kiderült,nem történt tévedés,viszont egy egészen más borvidékről,a nyitraioból hozták ezúttal a borokat.
    Nyitra környékén,tapasztalatom szerint savasabb és savanykásabb borok készülnek,más a talaj és kevesebb talán a napfény,mint a Kis-Kárpátok keleti dűlőin és közvetlen közelükbenAzóta megkóstoltam több tételt,Zöldveltelinit,Olaszrizlinget,de a rizling kivételével mind kevésbé ízlett a nyitrai vidék pincéiből.
    Jön a Karácsony,kell találnom megfelelő borocskát a beszélgetésekhez.

  3. Idő hiányában nem szóltam az újborokról, pedig egy kóstolóra eljutottam. Három Irsait ízlaltünk, öt rozét (különböző borvidékekről), két vörösbort. Az Irsai és a rozék készen vannak, a nyáron ugyanolyanok lesznek, mint voltak két hete. A vörösborokból a libához való testes, komoly tételek még sokáig hordókban, majd palackokban érlelődnek.

    A villányi Vylyan pincészet minden évben megjelenteti az adott évjárat egyik első vörösborát, Bogyólé néven. Két érdekessége van, egyrészt a technológia: a szüret után a bogyókat a kocsányon hagyják, éppen csak megroppantják, nem is préselik, s így forr reduktív körülmények között. A másik a címke: minden évben diákokat pályáztatnak megtervezésére, idén így sikerült:

    Friss, jóivású vörösbor, de ne várjunk tőle annyit, mint a testes, komoly tételektől. Amúgy kapható bevásárlóközpontokban, nem időtálló, a tavaszra kifut, nem érdemes az otthoni pincében dajkálni.

    Valóban, libát keveset fogyasztunk, egyetértek, a melle száraz, a comb ízletes, de zsíros; Márton legalább évente egyszer kivezet a sertés- és csirkehús tandemből…

    Peti említette a libamájat, amely aranyárban kapható. Ha rászánjuk magunkat, érdemes édes (!) tokajival párosítani, felejthetetlen élmény!

  4. Két dolgot szeretek ebből a fenti bejegyzésből: a libapedált és az újbort.Libát manapság ritkán eszünk,akkor is csak combokat-szigorúan piros párolt káposztával és knédlivel (anyósom,nyugodjék békében,Isteni paradicsomszószt és tarhonyát tálalt a lúdpecsenyéhez).
    A második kedves része a Márton-napi hagyománynak -ha már kiforrott-az újbor.Az Irsai már kóstolható lehet nemsokára,a többi,később érő fajták karácsonyra lehetnek gyöngyöző-pezsgő állapotban a pohárban…
    Visszatérve a lúdra,a melle húsát annyira száraznak tartom,hogy önmagában még pecsenye formában is szálkás nekem.De a tepertő a zsírjában az isteni lakoma,hogy a májat ne elítsem…

 Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Kötelező

Kötelező

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..