aug 102016
 

Idén, 2016 nyarán hazánkhoz igen közeli helyen, Lengyelországban, Krakkóban került megrendezésre az ifjúsági világtalálkozó július 25-től augusztus 1-éig. Számos országból, a Föld minden szegletéről érkeztek ide keresztény fiatalok, hogy találkozzanak egymással és együtt ünnepeljenek, dicsérjék az Urat.

Voltak, akik kerékpárral tették meg az utat; a legtöbben vonattal, repülővel, autóbusszal érkeztek egyházmegyei és egyéb szervezésben; és voltak olyanok is, akik gyalog zarándokolták végig a találkozóra vezető útjukat. A helyszín közelsége miatt nekem is lehetőségem nyílott elmenni és ez számomra, most érettségizett fiatal számára olyan alkalom volt, amit semmiképpen sem szerettem volna kihagyni.

Vagy félezer magyar fiatal kerekedett fel az IVT kezdete előtt már egy héttel, hogy részt vegyen az előtalálkozók valamelyikén, melyeket Lengyelország-szerte rendeztek a lengyel egyházmegyék, és a különböző lelkiségi mozgalmak. Ezeknek az előtalálkozóknak a célja, hogy a fiatalok egy egyhetes fesztivál keretében találkozzanak Jézus Krisztussal, és a világtalálkozóra is ráhangolódjanak.

Én Łódź városában, a „Paradise in the city”-n, a Chemin Neuf által szervezett előtalálkozón vettem részt. A Chemin Neuf egy francia karizmatikus közösség, mely a világ számos pontján többek között ifjúsági missziós tevékenységet folytat –Magyarországon is. Én személy szerint a közösség szervezésében jutottam el a fesztiválra, de a Pécsi, Váci, Székesfehérvári, és a Debrecen-nyíregyházi egyházmegye is indított ugyan ide autóbuszokat; nem kis örömömre meglepően sokan voltunk ott magyarok. Összesen 5000 fiatal vett részt ezen az előtalálkozón, a városban pedig ezzel párhuzamosan még két másik előtalálkozó zajlott (jezsuita, és helyi egyházmegyei szervezésben), így körülbelül 13-15 ezren voltunk a városban fiatalok, fesztiválozók, és azon a héten még számos másik lengyelországi város volt hasonlóképpen!

A Paradise in the city programfüzete roskadásig telt programokkal, szorosan egymást követték az események. Ha kétszer ennyi idő állt volna a rendelkezésünkre, azt is gond nélkül el tudtuk volna tölteni. Ennek ellenére mégsem bánom, hogy ilyen sűrű hetünk volt; hihetetlenül intenzív lelki életet éltünk vidámsággal, és szórakozással egybekötve. Amikor pedig eljöttünk onnan, magunkkal hoztuk mind azt amit tanultunk, megéltünk és tapasztaltunk, hogy továbbvigyük a mindennapi életünkbe, mások életébe. Azt hiszem az egész IVT-nek is ez az igazi lényege, s nem pusztán annyi, hogy akkor és ott jól érezzük magunkat.

A fesztivál minden napja kezdődött egy reggeli imával amiben rendszerint helyet kapott egy kis tánc, dicsőítés, és tanítás is. Utána előadások következtek, négy un. workshop volt egy időben, mindenki kiválaszthatta a számára legérdekesebb témájút, amire el szeretne menni. A meghívott előadók a világ minden tájáról származnak, foglalkozásukat tekintve igen sokfélék, voltak pszichológusok, püspökök, lelkészek, politikai vezetők, különböző keresztény alapítványok, mozgalmak és közösségek alapítói, elnökei. A fordítást egész héten mint rádióadás működött, a megfelelő frekvenciára állítva mindenki elérhette a neki megfelelő nyelvű fordítást. Délben mise, majd az ebédet követő rövid szünet után kezdődtek a délutáni programok: workshop-ok garmadával, sportlehetőségek, körséta a város nevezetes helyeihez idegenvezetéssel, és még egy csomó szabadidős tevékenység. Az esti programok címén pedig minden nap más esemény futott, szerintem innen származnak a fesztivál legemlékezetesebb pillanatai. Különböző esteket szerveztek: „welcome party”, táncest, dicsőítő est, kiengesztelődési est, vagy nemes egyszerűséggel este ünneplés. Ezeken az estéken megtalálható volt az ének, a tánc, fergeteges bulik és koncertek, zenés dicsőítés, de ugyan úgy a szentségimádás, gyónás, a kiengesztelődés, elcsendesedés, és a tanúságtételek is. És a személyes ima.

Fantasztikus volt látnom ahogyan 5000 ember ott van, mind egy lélekkel. Nincs a megszokott népek közti ellenségeskedés, az emberek barátokként, testvérekként közelednek egymás felé. Ami még nagyon megérintett, hogy manapság a fiatalok között nem szokás Jézus nevét megemlíteni, beszélni róla meg végképp nem. De itt ez abszolút természetes volt. És egyszerűen leírhatatlan az az érzés, amikor a koncerten magától hangzik fel, terjed és erősödik egyre, míg végül ezer és ezer torok kiáltja Jézus nevét.

A fesztivál mottója a következő volt: „restored by love”, ami magyarul körülbelül annyit tesz: helyreállítva a szeretet által. Ennek a lényegét talán a jelenlegi világpolitikai helyzettel kapcsolatosan lehet a legjobban megfogni. Manapság egyre nagyobb azoknak a fiataloknak a száma akiket arra készítenek fel, arra tanítanak, hogy életüket adják más emberek haláláért. A „restored by love” szintén fiatalokhoz szól, helyreállításra hív, építésre; és nem holmi keresztény erkölcsösség, vallási szabályok által, hanem az Élő Isten szeretete által. Elsősorban a legegyszerűbb hétköznapokban, a mindennapi cselekedetekben. Helyreállítani a szeretet által. Van itt még egy hasonlat, ami nekem nagyon tetszik: Mindenkinek van a birtokában egy tégla, amit ha akar eldobhat, és kitörhet vele egy kirakatot. De oda is illesztheti a többi mellé, hogy sok ezer másik téglával együtt híd épüljön belőle.

A másik nagy téma mely szintén központi helyen állt, az ökumenizmus volt. A résztvevők, és az előadók közöl is voltak sokan a nem római katolikus felekezethez tartozók. Minden nap imádkoztunk a keresztények egységéért, és sok program, előadás szólt erről. A kulcsszavak közül néhányat azért itt is megemlítenék. A keresztények között egységre van szükség ahhoz, hogy hatásosan fel tudjanak lépni ebben a világban, ahol az ateizmus teljesen általánossá, evidenssé vált. Az egység viszont nem jelent azonosságot. A felekezetek között igen nagy különbségek vannak, és nem szolgál megoldással az egyetértés mímelése. A jó egyet nem értésre kell törekedni.

Mindezeken kívül számos más téma került asztalra, az élet minden területétől útkereséssel, emberi kapcsolatokkal, küzdelmekkel, önismerettel, hivatással kapcsolatban.

Nagyon sok mindent lehetne még mesélni az előtalálkozóról, felemelő és megható, szép élményeket. De ez a hét csak előkészítő, étvágygerjesztő volt… Krakkóba menet a buszon zötykölődve kicsit sajnáltuk, hogy menni kell már; szívünkhöz nőtt Łódź. De utunkat vettük egy még nagyobb „kaland”, az IVT felé.

Krakkó gyönyörű város, tele élettel, most pedig az IVT-re egészen átalakult. A krakkóiak közül voltak akik úgy készültek erre a hétre, hogy kivették a szabadságukat és elmenekültek a tömeg elől, ám voltak olyanok is akik nagytakarításba kezdtek, feltöltötték a hűtőszekrényt, egyszóval előkészültek arra, hogy befogadják a világtalálkozóra érkezett lelkes zarándokokat.

Jól látszott a szervezők két éves kemény munkája. A dekoráció az események helyszínei, az, hogy külön vonat, autóbusz és villamosjáratok közlekedtek a fesztiválozók igényeinek megfelelően, az étkeztetés megszervezése 2 millió embernek helyi éttermek közreműködésével, ételosztó pontok létrehozásával, a szállás megszervezése. A város határain belül, és még azon túl is 100 kilométeres körzetében csarnokokban, tantermekben, kollégiumokban és családoknál, kaptak szállást az emberek. A város is kitett magáért, rengeteg mindent a rendelkezésünkre bocsátott, és külön megtisztelte a világtalálkozót. Rengeteg helyen ki volt téve a vatikáni zászló, nem csak középületeken, ott volt a házak ablakaiban, villamosok tetején, és a krakkói (a Wawel) csúcsán is csupán ez ékeskedett.

Sokan vigyáztak ránk, rendőrök ügyelték a közlekedést, minden útvonalon, helyszínen akadt belőlük. Fegyveres terrorelhárítók strázsáltak, katonák masíroztak, mentők, helikopterek álltak állandó készenlétben, de a katonai helikopterek látványa sem ment ritkaságszámba. Visszanézvén mindez nem volt hiába, hála Istennek se sikeres merénylet, se támadás nem történt.

Hasonlóképpen vidám volt a légkör, lobogókkal felszerelt nótázó csoportok masíroztak a városban mindenhol. Itt már jóval nehezebben lehetett összeakadni egy régi ismerőssel, vagy egy frissen szerzett külföldi baráttal; hirtelen nagyon családiasnak tűnt előttem az előtalálkozó ötezres létszáma. A közlekedési hálózat többszörösen túl volt terhelve, s bár sokszor bosszantóan lassan haladtunk, egy villamosra felszállni mindig hatalmas élmény volt, főleg esténként uralkodott igazi partyhangulat. Hihetetlen élmény az is, amikor egy olyan emberrel barátkozunk össze, akinek azelőtt az országáról sem hallottunk, soha. Én a burkikkal jártam így.

A sok program mellett jutott időnk Krakkónak a nevezetességeit megtekinteni. Végigkopogtunk a posztócsarnok kövén, sétáltunk a Wawel alatt, a Visztula partján, elmentünk a vár aljában lévő nagy tűzokádó sárkány mellett mely Krakkó egyik jelképe, meglátogattunk ezernyi ősi, és még több újonnan épített templomot, nekem személyes kedvencem az Assisi Szent Ferenc templom. Templomból annyi van Krakkó-szerte, hogy méltán hívhatnánk a templomok városának. Voltunk a híres sóbányákban is, ahol újra és újra előbukkan a legendás magyar királylány, Szent Kinga legendája. A lengyelek mindenhol nagy barátsággal fogadtak minket. Csak megtudták, hogy magyarok vagyunk, és rögtön felcsillant a szemük. Mi meg nagy büszkén mutattuk meg nekik lengyeltudásunkat ami körülbelül egy mondatra korlátozódott: Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.

Az IVT napjain általában nem voltak megszabva hová, milyen programra kell menni, rengeteg lehetőség közül lehetett választani. A püspöki katekézis volt általában a délelőttök legáltalánosabb programja, ez minden népnek a saját nyelvén volt, a legkülönfélébb témákban. A hatalmas létszám miatt nem csak Krakkóban zajlottak az események, hanem a környező városokban is, így például három helyen volt püspöki katekézis, de ebből csak egy volt Krakkó területén, a másik kettő környező városokban, ahol nagy létszámban szállásoltak el magyarokat. E csoportok számára a programok jó része is itt volt, ezeken a helyeken. (Én Krakkóban voltam elszállásolva családnál, így arról nem sokat tudok mesélni milyen volt a városon kívül.) A katekézis után, délben gitáros mise, majd délután a különböző közösségek, szerzetesrendek, keresztény iskolák, egyetemek, lelkiségi mozgalmak által szervezett programok. Este pedig koncertek, fesztiválozás.

Ezeken kívül voltak még a közös programok: nyitó mise, Ferenc pápa fogadása, keresztút, virrasztás, pápai mise. Ezek hatalmas, szektorokra felosztott nyílt téren vannak, az emelvényen történteket hatalmas kivetítőkön tudják figyelemmel kísérni a távolabb ülők.

Ferenc pápa szerdán érkezett meg, hatalmas lelkesedés és ováció fogadta. Mindig a közös programokon volt jelen, így részt vett a keresztúton is. Minden stációnál rövid jeleneteket láthattunk különféle művészek és átlagos fiatalok előadásában. A keresztúti szöveget meg lehet találni a Magyar Kurír Katolikus Hírportál oldalán, érdemes elolvasni.

A virrasztás és a pápai mise helyszíne meglehetősen távol esett a belvárostól, ezért a szombati nap egészében arról szólt, hogy kivonultunk oda. De kellett is rá az idő hatalmas volt a forróság, a helyiek közül sokan álltak ki a kapujuk elé frissítővel, megvendégelni a vonulókat; mások slaggal locsolták a tömeget. Menet közben előkerültek a hangszerek, igen hangulatosra sikeredett az odaút. A virrasztáson, mikor a nap már lement, gyertyát kapott mindenki, és a síkság fényárba borult. Együtt imádkozott a pápa és a sok-sok fiatal. A virrasztás békében eltelt, másnap reggellel pedig eljött az IVT utolsó napja. A pápai mise volt az utolsó program, ez a mise a mai napig nagyon szép emlékként él bennem.

A prédikáció és Ferenc pápa többi beszéde fenn van a már említett Magyar Kurír Katolikus Hírportál oldalán, magyarul.

Az Ifjúsági Világtalálkozón nagyon sok minden történt, mindenkinek mást-mást adott. Szerettem volna egy kis képet festeni arról, hogy milyen volt az előtalálkozó és az IVT, közben igyekeztem kicsit azt írni, amit megéltem, fontosnak tartok.

Befejezésül az IVT egyik nagyon fontos üzenetét írnám: merjünk kereszténynek lenni, mert érdemes keresztényként élni. És ez nem csak fiataloknak szól.

  2 hozzászólás - “Ifjúsági világtalálkozó (IVT) – Krakkó, és előtalálkozó Łódź városában 2016”

  1. Csak egy egészen apró adalék Marci írásához: vasárnap Tardon voltunk szentmisén, az atya miseruháján vékony nemzeti színű hímzés futott keresztbe. Elmondta: ő is ott lehetett Krakkóban, ez volt a miseruhája, majd megerősítette, hogy életre szóló élmény volt számára is az IVT.

  2. Nagyon szépen köszönöm Keresztfiunknak ezt a kitűnő beszámolót, alighanem életre szóló adománnyal gazdagodott vele együtt minden résztvevő.

    Szent István ünnepéhez közeledve érdemes elgondolkoznunk, hogy mit köszönhetünk a kereszténységnek, a mai borzalmas fenyegetettség állapotában, ki-ki milyen fogódzót találhat, egy imában, egy fohászban…

    Mindszenty bíboros mondta: „Ha lesz egymillió imádkozó magyar, nem félek a jövőtől”. Krakkóban kétmillió keresztény volt jelen, lélekben pedig ennek többszöröse. Bár félünk a jövőtől, de – számomra szent – bíborosunk kinyilatkoztatása és például Krakkó hitet és reményt kínál.

    Csak legyen egymillió…

 Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Kötelező

Kötelező

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..