Júl 302016
 

Az alábbi írást Kohus Peti barátomtól kaptam, érdemes elolvasni, hátha valaki kedvet kap egy kis túrázáshoz!

***

Mára egész napos tekerést terveztünk be párommal.Még az indulást megelőző órában Sem döntöttük el, merre lesz az arra. Legkedvesebb időjárásjelentőm,Gaál Noémi meleget,de ugyanakkor viharokat is jósolt a hétvégére,ezért két változat volt érvényben.

Győrig autóval,aztán onnét bringával Lipótra csobbanni,vagy bringatúra Ausztriába.Éjszaka intenzív esőt kaptunk,reggel 8-kor még erősen borús volt az égbolt,ezért a bringatúra mellett döntöttünk.Csak halkan írom le,nem szeretek sokat vízben poccadni céltalanul,főleg hosszú órákat a napon lenni,stb. Szóval maradt a “B”változat-tekerés.Ebben az esetben is kellett a kocsi, mivel a tervezett túra önmagában meghaladta a 60km-t, jónak láttam egy kis előnyt szerezni és nem hullára fárasztani magunkat az előre megjósolt fülled levegőben.Ezért azt a stratégiát választottam,hogy Pozsonyba autózunk és onnét kezdjük a túránkat.Így is volt.9 óra körül leparkoltam egy biztonságos helyen,lepakoltam a gépeket a kocsiról és a kissé borús időben útra keltünk.

A pozsonyi Duna korzón haladva – de facto a teljes belváros peremét érintve-jutottunk ki a városból Károlyfalut érintve, szinte kalandos körülmények között.Azért volt kalandos a buli, mert a korzón már javában megérkeztek a turisták és hovatartozásukat figyelmen kívül hagyva,simán elállták a bicikliutat, mint tehenek az utcákat ki- és visszavonuláskor a rétről. Megjegyzem,így is élveztük a dolgot,első sorban azért,mert Pozsony, mint általában a Duna-parti városok,szép látványt nyújt a dombokkal,várral,hidakkal,meg úgy általában a folyó közelségével.

Károlyfaluban a a Meciar-korszak egyik áldozata,illetve balesetének helyszíne mellet haladtunk el.Tudva levő dolog,az akkori köztársasági elnök,Michal Kovács fiát a titkos szolgálat Meciar parancsára elrabolta és Ausztriába hurcolta. Később “nyomozás” indult az ügy tisztázása végett és az egyik tanút,aki az akkori titkosszolgálat tagjaként jelen volt az akcióban (Jozef Remiás) autóstul felrobbantották. Hát,ennek a “balesetnek” a helyszíne emlékhely, minden úgy maradt, ahogy anno a kocsi a robbanás után irányíthatatlanul a vaskorlátot áttörte…

Doki a múltkor említette,hogy két keréken máshogy látjuk a világot.Ezerszer mentem el ezen a helyen,most mégis szinte éreztem valami rezgést itt.

Károlyfalut elhagyva a pozsonyi Duna-ágakat követve Dévény irányába haladtunk,szinte állandó esőpermetben.Sajnos itt nincs bringaút,a mellettünk elsuhanó autók rendesen felverték a vizet, de nem volt drámai a szituáció.Durván 6-8 km-t kellett ilyen helyzetben tekerni.A jó oldala a dolognak az volt,hogy a terep sík volt, vagyis az úttest nyomvonala,zéró emelkedő.Gyönyörű látvány volt a fejünk felett húzódó esőfelhő és a tőlünk jobboldalra látható dombok ködös-felhős látképe. Ennek teljes kontrasztja volt a bal oldal-a Duna-ág,mint választóvonal és a napsütötte Ausztria.Ránk meg potyogott a permet…

Amint beértünk Dévénybe,kisütött a napocska, elállt az eső is és bicikliútra leltünk,amely elvezetett a híres Dévényi vár alá. A két fotó,amit mellékeltem,a vár alatti sétányon található,nem kell magyaráznom mit akar szimbolizálni.

*

Annyit mindenképp kell mondanom,csoda,hogy még megvan az emlékmű és nincs meggyalázva.Tudva levő dolog,hogy Dévény a szláv nemzet,azon belül a Nagy Morva Birodalom történelmi oszlopa és a szlovák nemzet bölcsőjeként jellemezhető.A dévényi erődítmény volt a végvár,amely megvédte a nemzetet keletről az ellenségtől-akkor még a Nagy Morva Birodalom bástyájaként.Manapság a szlovákság bástyája.

Megjegyzem,nagyon szép,impozáns látvány a sziklákon tornyosuló várrom.Érdemes meglátogatni.
Egyébként a vár alatt torkol a Dunába a Morva (Morava) folyó.Ezt a medret követve tekertünk tovább Dévényújfalu felé. Nem voltam boldog attól,hogy az esőt követően elázott,sárral felhordott bringaúton kell tekernünk, de az ártéri erdő látványa kárpótolt a várható plusz munkáért,ami a gépek tisztításával jár.Ekkor már nyilvánvaló volt,hogy odahaza teljes mosást igényelnek a bicajok.

Saccperkábé 45 km után elértük a következő települést,ahol is a Morvát átszeli egy gyalogos-bringás híd Ausztria felé.A Szabadság Biciklis Hídja a hivatalos neve az amúgy nagyon szép,kb. 800méter hosszú hídnak,amely valóban kizár minden egyéb forgalmat és csak a turizmust,sportolást segíti a két ország közötti szimbolikus, de persze gyakorlatias hídszerep betöltésével.

Szintén javaslom,főleg bringásoknak,nem utolsó sorban azért a látványért,amely a túloldalon fogadott minket.A hidat elhagyva aszfaltszőnyegen haladtunk úgy másfél km-t és már a a távolból láthattunk egy csodálatos,hatalmas,szobrokkal szegélyezett kaput, mögötte egy gyönyörű kastéllyal. Persze előre készültem és tudtam,hogy Schlosshoff-ba jutunk,de ilyen látványra nem számítottam. A Morva kapunál-a hátsó bejáratnál -voltunk,csak benéztünk a parkba idő hiányában, de a látvány lenyűgözött minket. Mintha a Schönbrunn kisebb változatát látnánk magunk előtt.Pillanatnyilag nem tudom,pontosan kié és milyen célból használhatta a kastélyt, de hogy pénzben és ízlésben nem volt hiánya a tulajnak,az biztos.Melegen,nagyon melegen ajánlom felkeresni!!!

Tulajdonképpen itt kezdődtek az egész osztrák szakaszra jellemző bonyodalmak-a bolyongás.Nekem nincs okos kütyüm,csak a térképre és az ösztöneimre számíthattam,bvolt egy kis hezitálás a továbbiakban. Nem akarok külön kitérni a részletekre, minden bonyodalom elhárult minimális idő-és energia veszteséggel. A margóra írom,a Balaton körüli 2. körút során is bolyogtunk…egyrészt a helyismeret hiánya,másrészt az utak jelölése, harmadszor a hibatényező,mint született emberi gyarlóság miatt.

Végülis elindultunk Hainburg irányába,durván 20-25 km volt a térkép és a navigációs tervező szerint, gyakorlatilag picit több volt a táv,mivel a bringaút nem követi a helyi utak nyomvonalát,igyekszik elkerülni a forgalmas szakaszokat és a főutakat.Gyakran mentünk olyan -egyébként kiváló burkolatú-mezőgazdasági célokra használt utakon,melyek elkerülték a falvakat,de szerintem nem rövidítettek a megtett távon,sőt.Volt ám olyan érzés bennem,hogy b…meg,hol vagyunk?Ilyenkor elő az autóstérkép,kibogozás,majd folytatás – és mit ad Isten -,bejőtt minden.

Megálltunk egy faluban kávéra. Na jó,az asszonynak pisilni kellett.Nem megy ám be a kukoricába a lelkem, neki az angol-WC kell,csak azt szereti.Peti meg örült,mert sör volt a láthatáron.A drágámat azért figyelmeztettem,hogy itt a sör+kávé nem 2.50-be lesz…De ebből is jól jöttünk ki. Igaz,hogy a kávé és a pohár ízletes osztrák sör 6 Eu volt,de a pincérnő-a szinte tökéletes osztrák dialektusom ellenére-megkérdezte, “magyarul is lehet”, minden korlátot azonnal lerombolt.Mint kiderült,Nyitra mellől származott,földik voltunk és azonnal spontán beszélgetés vittünk véghez.A propó,Dévényben is az első ember,aki szembe jött velünk,magyarul beszélt..komolyan mondom,nem poénból.

A finom sör után nyeregbe pattantunk,és irány Hainburg. Egy,mesterséges folyómeder töltésén haladtunk.Aki már járt Bécsben,az láthatta az árvízvédelmi kanálisokat,melyek egyébként szárazak és keresztbe szabják a császárvárost. Volt esze a labancnak,nem az árvíz után, de előtte épít gátakat és elvezető árkokat,hogy megvédje a várost,falvat,termést. Hainburg előtt feltértünk a Duna-hídra, mit ne mondjak, míg a folyó fölé értünk,legalább másfél kilométert tekertünk az ártéri vizek és láp felett. A túloldalra érve megint szembesültünk a már jól ismert,vajon merre tovább problémával,de hála improvizációs készségemnek és persze -itt már mondhatom -helyismeretemnek,szinte gyerekjáték volt áttekerni Hainburgon. Szerényen jegyzem meg,durván 2 évig naponta oda-vissza ingáztam útba ejtve ezt a szép kisvárost.

Hainburgtól csak 8-10 km a volt határátkelő.55 km-rel a lábunkban,egyre fokozódó forróságban bizony gyorsabba fárad az ember.A határra érve szinte bezuhantunk a Kofolát kínáló egységbe és az árnyékban legalább 20 percet ejtőztünk, míg nekivágtunk az utolsó szakasznak. Innét még kereken 10 km várt ránk a kocsiig, végig követtük a töltésen kialakított, Ligetfalu oldalán vezető bringautat. Pozsony legújabb hídján -annyira új,hogy még nincs neve – keltünk át az Óvárosi oldalra, majd jutottunk el a célig, jelen esetben a parkolóig, ahol a jó öreg Fordunk várt ránk.Seperc alatt felpakoltuk a tetőre a mocskos bringákat,aztán átszaladtunk egy kofolára szemközti egységbe és irány haza.Ekkor már délután 3 is elmúlt. Odahaza azonnal a kertbe vittem a lovakat egy alapos mosásra,közben megittam egy-három sört és vigyorogtam a jól eltelt napunkon.

Visszatérve a hídra,melynek még nincs neve.Szinte tipikus szlovák,vagy pozsonyi habitus.Doktor úr bizonyára emlékezni fog a pozsonyi látogatásukra,azon belül a Ferenc-József-hídra, az én koromban már Őreg-hídnak nevezett építményre. Serdülőkoromban még üzemelt a híd, vonat,autóforgalom, minden.Később a vasutat kizárták, marad a gépkocsiforgalom, majd kizárólag a tömegközlekedés és persze a gyalogosforgalom. Elavult a konstrukció, veszélyes lett a híd, érthető,hogy lezárták,úgy 25 éve.Azt tudni kell,megnyitásakor lóvasút haladt át rajta,amely egészen Bécs városáig szállította az utasokat. A híd külalakra olyan lett,mint volt.Ezzel nincs semmi baj.A baj az,hogy – mivel uniós pénzekből finanszírozták a megépítését – az átadási határidő szorította a várost, mint megrendelőt,ezért ők is nyomást gyakoroltak a kivitelező cégre. Sziszifuszi megoldásra jutottak.kib..sztak az unióval.A híd elkészült,az átadás előtti éjszaka még dolgoztak rajta,d e a határidőre a kollaudáció megtörtént és elkészültnek nyilvánította a komisszió az építkezést.Ez volt úgy decemberben.Viszont gyakorlatilag csak egy hónapja nyitották meg a hidat a nyilvánosság és a forgalom előtt,a villamossínek kollaudációjára hivatkozva.Egyébként a villamoson kívül kerékpárosok és gyalogosok használhatják, más jármű kizárva. A villamos is átmegy Ligetfaluba,egy megállója van azon az oldalon és fordul vissza az Óvárosba…Tovább nem mehet,mert a panelrengeteg elállja az útját. Jobbra és balra sem mehet,mert ezt a városrészt anno a tervezők nagyon elb…őőő …eltervezték.Felmerül a kérdés,mekkora szükség volt ilyen formában erre a hídra.Egyébként Ligetfalu szinte kiállt a megoldásért,csúcsforgalomban akár oda,vagy vissza este, hosszú kocsisorok araszolnak munkába,vagy hazafelé.Ne feledjük,Ligetfalu Európa legnagyobb lakótelepe a maga kb.300 ezer lakósával.

Picit elszaladtam az eredeti témától fogjátok fel egy ismertető bejegyzésnek.

 Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Kötelező

Kötelező

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..