júl 122016
 

Azok a csepregi napok az életünk részévé váltak. Nem készítettem számvetést arról, hogy a kilenc alkalomból hányszor adatott meg, hogy ott lehettünk, de ismét számoltuk a napokat. A sors azonban idén úgy hozta, hogy lényegében csak az Ismerős Arcok koncertjét hallhattuk, a tábori életből csak nagyon csekély ízelítő jutott. 

Azonban számunkra ez is nagyon fontos volt! Egy kézszorításnyinál jóval többet kaptunk sok-sok ismerős arcból, örömmel láttuk viszont Hexit, Charlesékat, Ulrich Évit, Gombócot, Krisztát és Sanyit, Neubandit, Seregi Lacit, Nagy Lacát… mennyire jó volt kicsit nosztalgiázni, elbeszélgetni, megtudni, hogy kivel mi van. Nagyon jó érzés, hogy a muzsika, immár több mint egy évtizednyi távolságból is összeköt bennünket. Mindezek mellé még kedves, számunkra új ismerősökkel is elbeszélgethettünk.

„Tükörcserepek” – választottam ezt a szót az írás címéhez, valóban, számunkra most mindössze ennyi adatott. Az Ottó kemping olyan mint volt, a Lord számait műsorra tűző Vida zenekar színvonalas koncertjét, majd a helyi Fúvószenekar előadását hallgattuk beszélgetés közben.

Fél tíz után lépett színpadra az Ismerős Arcok zenekar. A koncert hangulata leírhatatlan, annyira helyén volt minden: a sokszor érzett energiaáramlás zenekar és közönsége között, ki nem mondott, mégis megértett szavak, együtt éneklés,  „tiétek a refrén…” hiba nélküli megszólalása, hangulatok, érzések, ahogyan a Bolond Kútásó „…megragadta a csákányt, senki sem állt elé, mászni kezdett lassan az ég felé…”, a dalok sorrendjét követő érzések hullámcsapásai… egyszóval mindaz, amiért sokan annyira szeretjük az Ismerős Arcok zenészeit és művészetét!

Amikor már úgy éreztük, nem fokozható a fokozhatatlan, színpadra hívott Tánczos Steve egy lányt, akit tavaly hallott szaxofonozni a táborban, megajándékozta saját tenorszaxofonjával… azzal a gondolattal, hogyha ennyi idős korában neki lett volna egy ilyen, akkor mennyivel jobb szaxofonossá válhatott volna! Csodálatos dolog történt a színpadon, köszönjük Steve, nemcsak a lányt, valamennyiünket megajándékoztál, sokkal nagyobb értékkel, mint amivel az a hangszer bír! Köszönjük!

Nélküled…, majd véget ért a koncert. Ismét gazdagabbá váltunk, ismét elkezdhetjük számolni, hogy hány nap van még hátra, a jubileumi, a tizedik táborig!

 Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Kötelező

Kötelező

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .