Júl 032016
 

Miért pont ezt a kisfiút választottam címadó képnek? Mert Benedek fiam talán éppen ennyi idős lehetett, amikor megtörtént a varázslat velünk! Ő is ilyen lelkesen lengette hazánk zászlóját…

Lengette, mert amit a Kormorán negyven év alatt alkotott, bár nagyon sokrétű, mégis, egyben biztosak lehetünk: muzsikája sokféle érzést, érzelmet csalogat elő lelkünkből, olykor elmosolyodunk, olykor könnyünk csordul, de az a zászló… annak mindig ott a helye! Mert akikre a muzsika rátalál, arról megbizonyosodhatnak, hogy a világok világa Magyarország! Hitet adni kevesek kiváltsága, Lámpás Embereké, akikhez elvezetett bennünket az Úr… Hála néki ezért!

Nosztalgiáztunk a hajdani KOBAK táborokon, ahogyan minden változik, ez sem olyan, mint azok voltak egykor. Szűts Pisti vezetésével, és néhány “őskobakos” részvételével, az ifjak számára művészeti alkotótáborrá változott, ahol az egész heti munkát, gyakorlást, együttlétet zárta le ez a közös koncert.

Az első órában ifjú zenészek és táncosok adták elő programjukat, amelyben Bach muzsikájának ugyanúgy helye volt, mint magyar népzenének, néptáncnak. Mikor a Kormorán is színpadra lépett, jó néhány dalt a táborozókkal közösen adtak elő.

A koncert is nagyon jó volt, két órán keresztül szóltak a jól ismert, megunhatatlan dalok. A végén, a Honfoglalásra visszajöttek a gyermekek, a zenekarral együtt adták elő a dalt.

Kunszállás település a tábornak igazi otthont adott, a koncert végén a polgármester úr megajándékozta a zenekart egy molinóval, amelyet a negyven éves fennállását ünneplő Kormorán, tegnap megkezdett koncertkörútjára magával visz majd.

Mint annyiszor, most is varászlatos estével ajándékoztak meg minket, köszönet érte!

 Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Kötelező

Kötelező