jún 282016
 

Sokszor szembesül az ember azzal, hogy elszúrta. (Nem kicsit, nagyon!) Nem most kellett volna … elkezdeni. Hála Megyeridoki barátomnak fordult figyelmünk a Tour felé, hála Kohus Peti barátomnak, aki idestova két éve mesélt ezen honlapon saját “Tour de Őrség” nyaralásukról, kedvet kaptunk a kerékpározáshoz. Eleinte csak a Velencei-tó körül tekerve ébredtem rá arra, mennyivel többet mutat a világ magából két keréken, mint négy keréken, így tettünk egy elhatározást egy majdani (augusztusi) hosszabb túra teljesítéséhez. De van más is, mindjárt elmondom, hogy kapcsolódik ehhez a Kormorán zenekari logója.

Azt, hogy mit jelent számunkra a Kormorán varázslatos muzsikája és a Kormorán Baráti Kör, aligha kell elmondanom. Jött a hír, ezen a héten Kunszálláson lesz az évek óta megrendezett Kormorán-KOBAK tábor, amelyben ma már az ifjak művészeti képzése került előtérbe. Próbáltam ott szállást szerezni, nem ment, így adódott a lehetőség, hogy Bugacon Mártikámmal a Márta vendégházban múlassuk időnket. Ha már itt vagyunk, akkor legyen kerékpározás is. Néhány kép a szállásról, majd folytatom.

A kerékpárok adottak voltak, no de szállításuk? Senkit nem akarok azzal untatni, hogyan történt az ehhez szükséges kellékek beszerzése (csomagtartó és hozzá való kerékpárhordozó), az árukat pedig le sem merem írni, igaz utóbbiakat Megyeridoki barátom jóvoltából kölcsönkaptuk. Áron unokaöcsénk segítsége nélkül aligha kerültek volna fel az autó tetejére a bringák, bár zuhogott az eső amikor elindultunk, a soltvadkerti fagyizás idejére megszáradtak a járművek is.

A szállás elfoglalása és a napfényes Itália mérkőzésének végigszurkolása után, jól megérdemelt, mély álomba zuhantunk.

Reggel felébredve, “ide nekem az oroszlánt” alapon nyomás Kunszállásra. Hölgyek, urak, a digitalizált világban sem árt, ha az embernél van térkép. Mert ha nincs 4G térerő, akkor az bizony egy navigációs programra sem töltődik le… A kerékpáros applikáció pedig jelölt bringaútvonalon úgy ráhajtott az 54-es főútra, hogy még most is érzem a mellettünk elhúzó kamionok zajából a közelgő halál jeges leheletét…

Azért csak megérkeztünk Kunszállásra, ahol nagy öröm volt újra látni Beáékat, Bucsupetiéket, Angiet, kezet szorítani Álmossal, Pistivel és Imivel! Nemcsak látni őket, hanem élőszóban beszélni és hallgatni egymást! Elrohantak a percek, 16 órakor visszaindultunk, immár egy másik, sokkal kevésbé forgalmas útvonalon. Azért oda-vissza 51 km-t nyomtuk a pedált oda és vissza !

“Mit hoz a holnap, nem tudhatod…” énekli a P.Mobil, de abban biztosak lehettek, hogy el fogom mesélni! Vagyis: folyt.köv.!

3.Nap: Magyarkert, Pétermonostora, no és a pacal…

Magyarkert érdekes vállalkozás, a puszta közepén megalkották Csonka-Magyarország 1:1000 méretarányú terepasztalát. A gyúnyhatárokat fehér murva jelzi, tavaink, folyamjaink valódi vizek. Budapest helyén egy nemzeti trikolor lobog, látható a Margit- és Csepel-sziget is. A hegységek helyén cserjék találhatók, ezek alá talán nem ártott volna némi szintet emelni, jobban jeleznék elhelyezkedésüket. Tokaj helyét szőlőprés is mutatja.

Az épület pedig Lakitelek helyén áll. Egykor Kati nénié volt, akárcsak az egész terület. Testamentumában azt kérte, hogy őrizze az utókor házát és előtte álló több mint száz éves szederfáját. A ház gyönyörűen felújítva áll, de a fa leélte életét, szobrászmester kapta a törzsét, faragja ki belőle, amit gondol. Elindultak útjukon a szerszámok… először egy vésőt talált benne, majd ahogy formálódott a szobor, egy emberi szívre lelt…

Áll egy nagy halom a területen, hogy az alföldi gyerekek tudjanak egy kicsit szánkózni. Talán majd egyszer beköszönt a tél, az igazi, a sok havat hozó…

Sok fantázia van Magyarkertben, folyamatosan alakítják, egyszer majd bazaltkockák jelölik a településeket, lehet akár iskolai földrajzórák helyszíne is.

***

Akkor következzék a pacal. Gyógyszergyári orvoslátogató barátom, aki folyton úton volt mondta, hogy ebédelni ott kell, ahol sok kamion áll. Akkor jó a pacal és/vagy csinos a pincérlány 🙂 .

Jakabszálláson láttunk a feltételeknek megfelelő helyet, bementünk. Sorba kellett állnunk, a pultnál adtuk fel a rendelést és fizettünk, majd kaptuk meg hitvesem rántott velőjét és az én pacalomat. Tudom, megosztó étel, van aki rá sem bír nézni, mások rajonganak érte. Jól elkészíteni viszont (konyha)művészet! Én a rajongók közé tartozom, igaz évi egy-két alkalommal beérem fogyasztásának élvezetével. Ez a pöri… talán túlzás nélkül, a legfinomabb volt, amit valaha ettem.

***

Pétermonostora szállásunktól 8 km-re, nem messze Bugac határán található. Kerékpárra pattantunk, bár a bekötőúton eltévedtünk, végül megtaláltuk. Igazából a katedrális-kolostor épületegyüttesének alapkövei láthatók, a magyarázó táblák szövege részletesen bemutatja a kort, amikor ez virágzó település volt, majd a tatárok dúlása után lassan az enyészeté lett. Történészek, régészek számára kincsesbánya, különösen a Kecskeméti Múzeumban őrzött Szent Péter ereklyetartó értékes ásatási lelet.

Lassan visszatekertünk, nem volt más hátra, mint egy kis lazulás a dézsa sós vízében…

4. Nap: A lovak álma nem eladó !

Élénken él sokunkban a “tsikosch-romantika”, amely egy grandiózus pénzlehúzás volt a német turistákról. Ezek az idők elmúltak, tegnap azt kaptuk, amiért belépőjegyet váltottunk. Szállásunktól alig 3 km-re lévő Karikás csárdához kerékpárral mentünk, megvásároltuk a karszalagot, lovaskocsi vitt az istállókhoz. Megnéztük a ménest, mangalicákat, szürke marhákat, majd egy fél órás műsort. Híres ügyességi szám az ötösfogat, ahol a csikós a két hátsó lovon állva hajtja a paripákat. Aki próbált karikás ostorral pattintani, tudhatja, nem könnyű. A csikósok kezében nem tűnt nehéznek. Mutattak néhány korabeli játékot, majd behajtották a ménest. Ennyi volt, láttuk a gyönyörű lovakat, a lovasok ügyességét, ahogyan nyereg nélkül lovagoltak. Visszafelé betértünk a Pásztor-múzeumba, majd lovaskocsival visszatértünk a csárdához, kényelmesen szállásunkra karikáztunk.

5. nap: Naplemente

Úgy terveztük, hogy bringával megyünk Kiskunmajsára strandolni, de a hőségriadó, az extrém UV sugárzás és az oda-vissza 50 km miatt négy kerék mellett döntöttünk. Ez a strand valami díjat kapott, nem tudom milyenek lehettek a versenytársai? Minden esetre, egy kánikulai napon azért nyújtott némi enyhülést, árak kifejezetten barátiak voltak, de attól még nem kellene, hogy a mellékhelyiségben a húgyszag csípje a betérő szemét…

Ennél sokkal nagyobb élmény volt a naplemente! Kimentünk a rónához, végignéztük, amint a napkorong eltűnik a horizonton. Sokat fotóztunk, de egyetlen kép sem tükrözi a látványt, ahogyan az eltűnő Nap aranysárgából narancssárgára vált, mikor eltűnik, egy ragyogó kupola emlékeztet a mögöttünk hagyott időre…

6. nap: Jászszentlászló és egy varázslatos Kormorán koncert Kunszálláson

Szerintem ezt már sokan nem fogjátok elolvasni, de befejezem. Szombaton iszonyú meleg volt, de elkarikáztunk Jászszentlászlóra és vissza Bugacra, kb. 36 km volt. Végig kerékpárúton haladtunk, amely Bugactól – Kiskunmajsáig egészen biztosan, de lehet folytatódik még – szépen ki van építve. Igen ám, de senki sem viseli gondját! Az akác gyökere felnyomja a betont, helyenként csoda, ha nincs durrdefekt! Érthetetlen, hogy felépítenek sok-sok milliós költséggel egy nagyszerű dolgot, akkor miért nem gondozzák?

Szieszta után ismét Kunszállásra vettük az irányt, ám a Kormorán koncertről külön írásban számolok be.

Másnap már irány haza! Az idő kellemesen lehűlt, megismételtük Soltvadkerten a csodálatos fagyizást, Kiskőrösön megnéztük a házat, melyben Petőfi Sándor született, majd ebédre már otthon voltunk.

Tanulságok? Érdemes néha elmenni ritkábban látott helyekre is. Kerékpár pedig különösen alkalmas arra, hogy alaposabban felfedezzük hazánk, otthonunk egy-egy kisebb részét. Belekóstoltunk a tanyasi élet szebbik oldalába: a csendbe, nyugalomba, a fölénk boruló csillagos égbolt varázsába. Menni kell!

  3 hozzászólás - “Két keréken az Alföldön”

  1. Kongratuláció a megtett távolságért és az elhatározástokért is.A lényegretörő megállapítás tükrözi a kerékpásozás célját:
    “…mennyivel többet mutat a világ magából két keréken,mint négy keréken…”
    Sokszor vigyorogva fogtok tekerni és nem is tudatosítjátok ezt,csak ha bekaptok egy legyet.
    Ezért két hasznos tanácsot merészelek adni:
    1.mindig csukott szájjal tekerj
    2.ne indulj útnak pótbelső,vagy defektjavító szet nélkül

    Üdv a klubban,Márt és doki (?)

  2. Hajrá bicajozás! Jó pihenést és kikapcsolódást, Kalandozzatok a kisutakon! Ebben a melegben figyeljetek a folyadékpótlásra!

  3. A folyadékpótlás régi szokásom. Gyakran tekerni sem kell hozzá… 😉 !

 Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Kötelező

Kötelező