Az “ünnepi” jelző ezúttal közelgő Március 15-re utal, a zenekar addig minden este fellép valahol. Balatonkenesén Szent István napján is koncerteztek, örömteli, hogy vannak olyan települések, amelyek nívós, nemzethez tartozásunk örömét, a zene nyelvén is kifejezni képes művészek meghívásával emelik ünnepnapjaink fényét!

A település gyönyörű, ám viszonylag szerény befogadóképességű kultúrházának előadóterme zsúfolásig megtelt, a színpadon karnyújtásnyi távolságra álltak egymástól a zenészek. A hangulat kiváló volt, úgy érezhettük, valamennyien a pódiumon vagyunk, talán ennek is köszönhető, a remek összhang a zenekar és csodálatos közönsége között!
A koncert nem volt túl hosszú, a “Csak a zene” című albumról mindössze 3-4 dal szólalt meg; a “Fenyők” ezúttal nem a zárórészbe került, a repertoár kihagyhatatlan dalai pedig kitöltötték a műsoridőt. Azt gondolom, hogy közönség feltöltődve, ezernyi kisebb-nagyobb bajunkat egy időre elfeledve távozott, lélekben közelebb kerülve Március 15-e szelleméhez.
Szégyen!Szégyen,hogy Magyarországon azért támadnak bárkit,mert kokárdát visel.Hová tart ez a világ?iHa itt,Felvidéken történik ez meg,nagyon nem is csodálkoznék rajta,na de Odahaza?
Sajnos helyénvaló az utolsó kérdőmondat az előző cikk végén.
Sajtónyilvános hír: Tatabányán, a koncert előtt kokárdája miatt inzultálták, majd megütötték Tánczos Istvánt, a zenekar látássérült szaxofonosát.
Többször beszélgettünk egymás között arról, vajon Steve akkor is ennyire gyönyörűen, mély átéléssel tudna muzsikálni, ha látná, hogy miféle világ ez körülöttünk?
Milyen lelkületű az, aki egy védekezésre képtelen embert megüt? Elképesztő!
A közösségi hálón teljesen jogos, felháborodott hozzászólásokat olvashattunk. Közben kiderült: a három elkövető közül kettőt elfogtak, részegek voltak. Ez sem menti őket! Várhatóan semmi bajuk nem lesz, garázdaság, könnyű testi sértés, pénzbüntetés, ezzel az “igazságszolgáltatás” letudja a dolgot.
Sok indulat mellett egy dologról nem esett szó, az pedig a rendezők felelőssége! Kötelességük lett volna megvédeni mind a zenekart, mind a közönséget, mind a helyszínen dolgozókat! Hol voltak a cerberusok?
Magától adódik a kenesei példa. Féltucat polgárőr segített, hogy a parkolás szervezetten történjék, rendőrök is jelen voltak. Odabenn, a zsebkendőnyi színpadot semmi sem választotta el tőlünk a zenészeket, mégsem jutott eszébe senkinek megzavarni az előadást!
Felháborító dolog történt, amelyet semmi sem ment! Ám a biztonságról a mindenkori szervezőknek kell gondoskodniuk!!! Ami tegnap pofon volt, holnap késszúrás lesz!
Miféle világ ez körülöttem?!?