dec 202015
 

„A mi Pilvaxunk” szeretne valamennyi olvasójának karácsonyfája alá helyezni egy apró ajándékot, amely – úgy gondolom – sokatok számára komoly értékkel bírhat. Ritkán adatik meg egy ember életében, hogy negyvennyolc órán belül, három kedvenc zenekarának koncertjét hallgathatja meg. Rögzítsük a tényt: december 18-án Újpesten Kormorán, 19-én az Erzsébetligeti Színházban Örökség, majd azt követően a Club 202-ben Ismerős Arcok hangversenyeken voltam.

Ezúttal nem hagyományos koncertbeszámolókkal készültem, hanem mint megajándékozott, szeretnék felvillantani néhány kikívánkozó gondolatot. Természetesen az előadások mellett sem megyünk el szótlanul…

Koltay Gergő említette, hogy harminckilenc éve, Kormorán néven, 1976. december 16-án lépett először színpadra zenekarával. Nem gondolta volna akkor, hogy majd’ negyven év múlva, ugyanazzal a töröksíppal fújja az Ilju Haramiát… Soha nem tudhatjuk, hogy életünk melyik pillanata sorsfordító…

2002 Adventjén vezérelt hitvesemmel a MOM Kupolatermébe az Úr, én sem tudtam, hogy ha nem is sorsfordító, de az elkövetkező másfél évtizedemet meghatározó Kormorán koncerten lehetünk jelen. Jól emlékszem, ahogyan Beától megkaptuk a kormorános kitűzőt, bennem él a koncert minden egyes pillanata. Iszonyatosan nehéz időszakban, a teljes reményvesztettség állapotában kaptuk vissza a hitet. „Csak a zene?” tehetnétek fel a kérdést. Igen a zene, amely egészen ősi, génjeinkbe égett érzéseket hívott elő, a dalok üzenetei önmagukban elégek lettek volna; de soha nem éreztük át addig, hogy mennyire sokan vagyunk, akik magyarul érzünk és magyarul gondolkozunk! Ebből a legsötétebb pillanatokban is érőt meríthettünk!

Az ajándékok sorának ez csak kezdete volt: beszélgetések egy honlapon, koncertek, kirándulások, táborozások, együttlétek. Olyan barátságok születtek, amelyek kiállták az idő próbáját, gúnyhatáron innen és túl; a mai napig rengeteg barátunkkal ápoljuk kapcsolatunkat, kivel havi, kikkel, évi rendszerességgel. A Kormorán Baráti Kör sok egyébbel is megajándékozott minket: az íjászattal, melyről azon az első „fekete” honlapon annyit olvastam, hogy magam is kedvet kaptam hozzá; Erdéllyel, hiszen A Napba Öltözött Leány ősbemutatója a somlyói Nyeregben adta meg az első lökést, hogy nekivágjunk az azóta tucatnyiszor megismételt utazásnak; az Ismerős Arcokkal és a Transylmaniával, amely zenekarokat a nemrég porig égett TF csarnokban hallhattuk először. Végül, számomra gyönyörű ajándék ez a honlap, melynek gyökerei a Kobaknetig nyúlnak.

„Csak a zene”, igen, a zene, amely elhozott rengeteg barátságot, kizárólag azért nem sorolom fel mindet, mert félek, kihagynék valakit… Kihagynám azt a barátomat, aki a Metrótól elkalauzolt a koncert helyszínére, a másik barátomat, akivel tudtuk, hogy találkozunk Újpesten; a harmadik barátomat – remélem bátran nevezhetem annak –, akivel bár évek óta nem beszéltünk, pénteken viszontláttuk egymást, emberhez illően, egymás szemébe nézve szorítottunk kezet; a Lányt, akitől most is jótékonysági célból sütött süteményeket kaptunk; Erzsébetligeten az Örökösök, a Club 202-ben pedig a sok (Csepregről is) ismerős arc. Ezek a kapcsolatok kellenek a túléléshez és a hithez. Erőt adnak ahhoz a munkához, amely ránk vár, hogy elődeinkhez méltóan, biztosítsuk az utánunk jövőknek, hogy Kárpáthaza mindörökké a magyar nemzeté maradjon! Ahhoz, hogy így legyen, szükségünk van egymásra, nyelvünkre, nemzeti kultúránkra, amelynek éppúgy része a muzsika, mint a tánc, színház, irodalom, képző- és filmművészet, építészet!

Néhány szó essék a koncertekről is. Újpesten a Művelődési ház zsúfolásig megtelt; az aulában a legifjabb kobakos zenészek adtak egy rövid karácsonyi műsort, majd a színházteremben megszólaltak a dalok. Érkeztek vendégművészek, köztük Papadimitriu Athina, aki idén a Kormorán Örökös Tagjává vált. Jöttek pásztorok, karácsonyi énekek, Om Mani Padme Hum, néptáncosokkal. Búcsúzóul mindenki egy karácsonyi dalokat tartalmazó korongot kapott ajándékba. Csodálatos este volt!

Másnap, az Erzsébetligeti színházban, folytatódott a varázslat. Sok év óta, most éreztem először, hogy az Örökség zenekar, amelynek négy tagja: Géczi Erika, Mr.Basary, Nagy László, Szabó Miklós, még a Kormoránban lettek Magyar Örökség díjasok, az ott eltöltött tíz év minden értékét átmentve, hosszú útkeresés után, végre sínen vannak, megtalálták saját hangjukat, arculatukat és olyan dalok születtek, amelyek nélkül sokkal szegényebbek lennénk. A zenekarra hatalmas sikerek várnak, Jelinek Zsu, az új énekesnő, gyönyörű hangjával, színpadi megjelenésével, mozgásával, friss fuvallatot hozott. Három órás koncert volt, fellépett néhány ifjú zenész is a zenekarral, Balatonfelvidékről, Pécselyről, a Báró Wesselényi Miklós Alapítványi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola diákjainak énekkara. (A tanintézet ugyanolyan felfogású életiskola, mint Abán az Atilla Király Gimnázium, ahová Benedek fiam jár.)

A Kormorán és az Örökség koncerteken megszólalt néhány dal, mindkét zenekar előadásában. A legfontosabb azonban, hogy befejezésül mindegyik helyen elénekeltük a Himnuszt és a Székely Himnuszt!

Nézzétek el nekem, ha az Ismerős Arcok koncertjéről ezúttal kevesebbet írok. Egész évben folyamatosan követtük útjukat, sok koncertbeszámolót olvashattatok. Tegnap este bő másfél óra hosszat hallgattam őket, nem tudok a korábban leírtakhoz most bármit hozzátenni. Nyerges Attiláék egyenes derékkal, fáradhatatlanul járják a maguk számára kijelölt utat, amely valódi magyar út.

A fényképek megtekintése után hallgassátok sok szeretettel a koncertrészleteket, amelyekkel ezúton kívánok A mi Pilvaxunk valamennyi olvasójának boldog, békés, szeretetet hozó, Istentől áldott Karácsonyt!

Örökség, Isten ujja megérintett

Örökség, Táltos rege

Örökség, Házi áldás

Örökség, Záróvers

Örökség, Karácsonyi rege

Ismerős Arcok, Csak a zene (részlet)

Ismerős Arcok, Zuhanó madár

  Egy hozzászólás - “„Három Királyok” – Kormorán, Örökség, Ismerős Arcok és Csak a Zene…”

  1. Fantasztikus “körút”volt .Nagyon sajnálom,hogy a Kormorán manapság ritkán lép fel.Ahogy leírtad,doki,felejthetetlen emlékek kötnek sokunkat a zenekarhoz.Vagyis mindegyikhez,melyeket felsoroltad.
    A kobak a múlt vasárnap ismét hallatott magáról,a “lámpás emberek” folytatódott sok éves szünet után,most a Kormorán is zenélt Újpesten,felidézve a régi szép időket.
    Nagyon sajnálom,hogy nem lehettem ott egyik rendezvényen sem,pedig a kisbíró nálunk is kidobolta az eseményeket.
    Majd legközelebb.

    Mindenkinek áldott Karácsonyt kjvánok.

 Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Kötelező

Kötelező