Ennél jobb házasítást számomra aligha találhattak volna ki a versenysorozat szervezői 🙂 ! Akik ismernek (vagy néha bekukkantanak ebbe a kávéházba), jól tudják, hogy számomra a szép borok, az íjászat és a fergeteges koncertek jelentik a szabadidő eltöltésének legkedvesebb formáját. Bár utóbbiban ezúttal nem volt részem, – ne legyünk telhetetlenek – családommal együtt eljutni egy ilyen eseményre, maga a tökéletes beteljesülés! Sokat gondolkoztam azon, hogy mi lehet a felsorolt három dologban a közös nevező? A válasz egyszerű: jó emberi kapcsolatok, új barátságok, a „magyarnak lenni büszke gyönyörűség” érzés átélése. Őseink nyilaitól rettegett egykor a fél világ; boraink a földkerekség élvonalában vannak, nem csupán szőlőlevek, hanem Kárpáthazánk földjének, Napjának, az itt élők szorgalmának és tudásának esszenciája minden cseppjük; a koncerteken amelyekre járunk, felizzik a hazaszeretet tüze!
Ha pusztán egy íjász versenysorozat lezárásáról lenne szó, talán Íjásznaplómba írtam volna, de ne menjünk el emellett se! Az ország íjászrégiókra van osztva, természetesen vannak átfedések, hisz a Dél-Dunántúl keleti részére szívesen ellátogatnak az Alföldről is íjászok, mi is, akik „címzetes” alsóörsiek vagyunk, mivel Székesfehérváron élve, az Alsóörs SE színeiben versenyzünk, ugyanúgy sajátunknak érezzük csapatunkat, mintha ott élnénk! Az említett Íjászrégió, öt fordulóból álló versenysorozatot hirdetett, amelyben minden egyes versenyen született végeredmény, ám aki legalább három fordulóra eljutott, azt összetettben is értékelték (három legjobb pontszámát összesítették), ennek az ünnepélyes díjátadására került sor pénteken. Szekszárd, Rácalmás, Foktő, Hosszúhetény, Sasrét (Almamellék) voltak a versenyek helyszínei, mindegyik helyi íjászegyesület rendezésében. Hitvesemmel egyedül Hosszúhetényt hagytuk ki, nyári szabadságunk idejére esett. Gyönyörű vidékeken, nagyszerű tájakon lőttünk, remek hangulatú versenyeken. Köszönet a lehetőségért valamennyi rendezőnek, versenyzőnek, barátainknak és sporttársainknak!
A Bodri borokat jól ismerjük, Bodri Orsolya nem is olyan régen mutatta be azokat kedvenc székesfehérvári vinotékánkban. Régi vesszőparipám: a bort igazán termőhelyén lehet megismerni! Ez a pincészet tényleg fantasztikus! Bár az időjárás gyászos volt, szakadt az eső, ezzel együtt lenyűgözött a környezet, a rengeteg kisméretű téglából felépített épületegyüttes. Mi ott aludtunk, a szállás tiszta és kényelmes volt. Mivel az események nem a borkóstolásról szóltak, nem volt alkalmunk a pincét megnézni, vagy szisztematikusan kóstolni, de a vacsorához elfogyasztott Faluhely fantázianevű Cabernet Franc remek kísérője volt a kiváló ízeket felvonultató, ám könnyűnek nem mondható éteknek. Néhány tételt vásároltam, izgatottan várom az első találkozást a 2015-ös Rozéval, hoztam Sillert is.
A díjkiosztó ünnepélyessége méltó volt a versenysorozathoz, majd a vacsorát követően baráti beszélgetésekkel múlattuk az időt.
A fényképekkel csaltam egy keveset, mivel sötétedés után érkeztünk, a helyszínt másnap reggel fotóztam, de előre tettem az akkor készülteket, hogy kívülről befelé táruljon fel az íjászat és a borászat szívemnek oly kedves házasítása 🙂 !