Az alábbi írást kedves kóstolótársamtól, dr. Vári Kovács Józseftől kaptam, fogadjátok sok szeretettel!
Márton napra való
Kevés olyan történelmi személyiség van, akinek nevéhez Magyarországon, Franciaországban és de Európa más részén is annyi hagyomány kapcsolódik, mint Szent Márton.
Márton az ókori Sabariában, a mai Szombathelyen született 316-ban. 15 évesen lépett be a római hadseregbe és Galliában szolgált. Itt, az észak-franciaországi Amiens határában találkozott egy félmeztelen koldussal, ekkor kettévágta a köpenyét és felét neki ajándékozta. Másnap éjszaka álmában megjelent neki Krisztus, az általa adott köpenybe öltözve. A köpenyvágó jelenetet számos műalkotás megörökítette. Tizenkilenc évesen megkeresztelkedett. 361-ben ő alapította Galliában Ligugé kolostorát. 371-ben Tours püspökévé választották. 397-ben halt meg.
Márton később Franciaország egyik védőszentje, egyúttal Nyugatnak egyik legtiszteltebb patrónusa lett. Márton az irgalmasság, a cselekvő felebaráti szeretet, a késő középkorban pedig a nemes lovagiasság szimbólumává vált.
Szent István királyunk zászlaira hadverő Márton képét festette. Szent Márton Szűz Mária után az ország patrónusa lett. Az első magyarországi bencés apátság Szent Márton–hegyén épült, melyet a 19. századtól neveznek csak Pannonhalmának.
A történelmi Magyarországon rengeteg Szent Márton nevet viselő település van, pl. Dicsőszentmárton, Hegyhátszentmárton, Homoródszentmárton, Őriszentmárton, Szalkszentmárton, Szépkenyerű-szentmárton vagy éppen Tótszentmárton, de ide sorolhatjuk Kismartont, Mártonhelyt vagy éppen Peremartont is. Szent Márton a védőszentje számos templomnak is.
Somló hegyének dobai oldalán áll a Márton-kápolna és Márton kútja. A 18. században remeteség virágzott mellette. A remetét a hegyközség tartotta, hogy a vihar idején harangozzon, és imádkozzék a jó termésért, szüretért.
A régi időkben Márton a gazdasági évnek kiemelkedő zárónapja. A jószág Márton napja táján került végképpen az istállóba. Márton napja volt az óév utolsó jeles napja, amelyen ludat ettek és bort ittak. A középkorban utána kezdődött a karácsonyt megelőző negyvennapos böjti időszak.
Márton napján, főleg a Dunántúlon, a frissen tömött, szépen kihizlalt lúd volt az ünnepi eledel. Ehhez kapcsolódnak a következő szólások:
„aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik”
„aki Márton napján ludat nem eszik, ehetik az bármit, mégis éhezik”
A Somló-vidéken erre a napra várták az első havat. Úgy tartották, ha fehér lovon jön, akkor enyhe tél, ha pedig barna, azaz ha nem esik hó, akkor kemény tél várható.
Márton napra általában megforr az újbor.
„ A bornak Szent Márton a bírája”
„ Elkövetkezett hát az esztendő ama napja, midőn Szent Márton püspök az alacsony emberi sárhajlékból felköltözött a magas mennyekbe, és amikor itt a földön a jóízű must borrá változott” /Thuróczy György krónikájából, XV. század/
Márton napra általában elforrt a must, a friss szőlőlé újborrá változott. Az újbort meg kellett kóstolni, mely társasággá forrasztotta az addig a pincében magányosan dolgozó gazdákat.
Az újbor ünnepe jegyében kívánok mindenkinek szerencsés Márton napot!
Források:
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium Bp,1977
Csoma Zsigmond: Szent Vincétől Szent János poharáig Bp, 1999
Vaczkó László: Szabad-e pásztorolni? Somló környéki népszokások, hagyományok, falusi élet
Devecser, 2005
6 hozzászólás - “Szent Márton ünnepe”
Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
“Mostantól egy éven át ünnepeljük hazánkban azt a tényt, hogy Istenünk 1700 évvel ezelőtt adta Egyházunk számára az első szentként tisztelt nem vértanú hitvallót, a Pannoniában született Mártont.”
Részlet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körleveléből, amelyet teljes egészében ide kattintva olvashattok.
Tiszteletben tartva a cikk szerzőjének a véleményét Szent Márton születési helyével kapcsolatban,nézzük meg a másik lehetőség, úgymond jelentéktelen Ravazd-Pannonia-Sabaria helyszín történetét. Gyerekkoromban,úgy 50 évvel ezelőtt,a barátaimmal mi is kerestük a kincset, fakarddal az oldalunkon a falu környékén. Most egy kicsit körülnéztem a világhálón,és nem is gondoltam volna,hogy ha valaki jobban megnyomja kertásás közben a szerszámot,akkor lehet,hogy egy római kori,vagy netán egy avar kori leletbe ütközik. Megér egy negyedórát,hogy a közismert Pannonhalma árnyékában meghúzódó Ravazd településről, megismerjünk pár régészeti adatot. A tanulmányt a következő linken olvashatjuk.
http://hudocz.com/doc/206375/kultur%C3%A1lis-%C3%B6r%C3%B6ks%C3%A9gv%C3%A9delmi-hat%C3%A1stanulm%C3%A1ny-r%C3%A9g%C3%A9szeti
Íme Szent Márton és ludak összefüggése:
“Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké akarták szentelni. A monda szerint mikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől nagy alázatosságában a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így elárulva Márton rejtekhelyét.” (Az idézet forrása)
Akit érdekel, ezen a hivatkozáson elmélyedhet a Szent élettörténetében.
Mégy egyszer köszönöm Jozsónak az írást, Bélának a hozzászólást!
(Zárójelben: a cikkek címére kattintva, az írások alján megjelenő szövegdobozba bárki saját maga is megírhatja gondolatait, véleményét, bátran éljetek a lehetőséggel!)
Nem tudtam, hogy Szent Márton születésének helye vita tárgya! Kaptam honlapunk egyik rendszeres olvasójától, Pánczél Bélától egy idézetet Sipos Sándor “Caput Pannoniae” (Ravazd Helytörténete) című könyvéből, az írást elküldtem dr. Vári kovács Józsefnek, a cikk írójának, akinek válaszát is leírom. Bár nem volt sok időm elmélyedni a vita irodalmában, a végén lesz egy hivatkozás, amely szintén erről a témáról értekezik. Természetesen nem fogjuk megtalálni a bölcsek kövét és a vitát megnyugtatóan lezárni, de örülök, hogy egy ilyen aspektusa is felvetődött Szent Márton élettörténetének! Amit fontosabbnak tartok ennél, az a szakralitása, életpéldája; mindazok a népszokások, amelyek ünnepnapjához kötődnek. Felfedeztem, hogyan kapcsolódik Szent Márton és a lúd egymáshoz, ám erről kicsit később. Lássuk az idézeteket!
“Az egyik jó állapotban lévő sírkőre e dombon lévő Willebald templom falában beépítve találtak rá, ma a pannonhalmi bencés Apátságban tekinthető meg. Az ezen a területen lévő római települést,amelyet nyugodtan nevezhetünk a mai falunk elődjének,talán sokak meglepetésére: Sabarianak hívták. Maga a név nem római-latin eredetű,hanem inkább kelta-illír,ami önmagában is komoly ősi eredetre utal.
Magyarország 1528-ból származó első részletes térképén egyedüliként van feltüntetve a Sabaria nevű helység a mai Ravazd területén. (Ezen a térképen egyébként a Győrtől Veszprémig tartó vonalon,helységként csak Győr, Szent Márton hegye és mellette Sabaria települések vannak feltüntetve. Maga ez a tény is bizonyítja,hogy a Sabaria település messze meghaladta a hétköznapi jelentőségét.(A feltételezhető magyarázat,hogy a mai falunk területén lévő településnek akkoriban,vagy korábbi időből származóan,valamilyen kultikus,vallási szerepe,poziciója volt).
Még később, az apátsági könyvtárban fellelt,török kori 1750-es térképen is látható,hogy Szt,Márton-hegy melletti község neve,a mai Ravazd területén, Sabaria. A hivatalos történelmi forrás úgy rögzíti,hogy Szent Márton 316-ban Pannónia Sabariában született. Itt a Pannónia nem kizárólag a provincia nevére utal,ugyanis Pannónia hegyének lábánál egy,körülbelül a mai Pannonhalma temetője irányában elhelyezkedő települést akkor Pannóniának hívták,ez a település azonban későbbről származik,mint Sabaria. (Innen ered,hogy Szent Márton születési helyét Pannonhalma is sajátjának tekinti,mint,hogy erre utal a mai címerében szereplő híres Szent Márton ábrázolása is. A korabeli település elhelyezése egy vonalba sorolja Pannónia-Illak-Sabaria helységeket,amelyből a későbbi századok során az akkor nagyobb településnek számító Illak teljesen elpusztult. Neve azonban az Illak-i erdővel fennmaradt.
Szent Márton ravazdi születési származását a fentieken túlmenően számos írott bizonyíték is alátámasztja. Az előbb említett térképek mellett páldául 2.Paschalis ( Paszkál ) pápa 1102-ben kelt oklevele,amelyben megerősíti Szent Márton monostorának jogait,és ebben említi Szent WWillebald templomát.valamint Szent Márton templomát Sabariában,amely minden kétséget kizáróan a mai Ravazdon volt. A már akkor is híres és nagy pannonhalmi monostor tőszomszédságában az akkori Ravazd-Sabaria-nak egyszerre két temploma is volt. Az egyik, az ősi Szent Márton templom a falu központjában a mai Paphegy u.16 sz. telken,a Paphegy aljában,a Baracskai horog mellett állt.Nagyon komoly okának kellett lenni annak,hogy település-gazdaságilag egyébként ilyen csekélyebb jelentőségű helynek,mint Ravazd,két temploma is legyen. Gondoljunk bele! Szent istvánnak 1001-ben rendeletet kellett ahhoz alkotni,hogy legalább 10 falunak legyen egy temploma. Ez az ok bízvást lehetett csak az,hogy a katolikus egyház,szülőhelyén állítson emléket egyik kimagasló szentjének,Szt Mártonnak.
Az ősi Szent Márton templomának Ravazd-Sabaria-i meglétéről,további számos forrás áll rendelkezésre a pannonhalmi bencés rend Főapátságának levéltárában (pl. a középkor nagy pannonhalmi apátja, Oros apát végrendelete – 1226 -,Miklós országbíró 1359-ben említi Szigfrid apátnak ítélt földterülettel kapcsolatban, de a magyar pálos szerzet okmányai között is fellelhetőek ilyen utalások). IV. Béla poroszlója (bírósági végrehajtó,ügyvivő),Albeus mester a 13.sz. elején feljegyzéseiben ezt rögzíti : Sabaria a szent forrásnál, amelyet “Caput Pannoniae”-nek neveznek,Tarján és Szent Willebald egyháza közt,a völgy közepe táján feküdt.”
Íme cikkünk szerzőjének válasza:
“Régi vita elevenedik fel. Más források és szakértők egyértelműen azt állítják, hogy a mai Szombathely elődjében született, miután apja katonatiszt volt, s Savariában mint jelentős településen biztosan állomásoztak katonák, én a saját szülővárosomat tekintem Márton világrajötte helyének.”
Végül a témához kapcsolódó írást “Hol fog megszületni Szent Márton?” hivatkozáson találjátok, érdemes elolvasni!
A borászati-gasztronómiai, néprajzi vonatkozások mellett, ne felejtkezzünk el arról sem, hogy tegnap indult a Szent Márton Év, amelynek honlapját mindjárt kiteszem a “Lélek itala” rovatba!
Engem a tegnap esti borkóstolón egy kis libamájas zsíroskenyérrel érintett csak meg az ünnep gasztronómiája; ám egybehangzóan dicsérik a 2015-ös évjáratot, egy ismert villányi pincészet “Szent Márton Bora 2015” tételt kóstoltunk az újborból, ízlett.
Érdekes,hagyományokat felelevenítő írás,köszönöm.A Felvidéken,főleg a Kis Kárpátok alatt nagy hagyománynak örvend a Márton-napi lúdpecsenye.
Bazin környéke jellemzően lúdtenyészetéről,no meg a borocskáról híres.Az itteni kisvendéglők ilyenkor lúdlakomákat szerveznek,előre kell bejelentkezni természetesen és fel kell készülni a nem éppen olcsó számlára a lakoma végén.
Ezen a tájon a libapecsenye palacsinta tésztából készült lepénnyel,savanyú uborkával,esetleg piros párolt káposztával kerül feltálalásra.Ki-ki ízlése szerint.
Jómagam a káposztás kíséretet preferálom,de ha pl.liba aprólékkal kevert rizzsel tálalják,nem vetem meg azt sem.Általában 10 évenként eszem ludat…
Ha már a borról is esett szó,a bozsolé is ilyenkor kerül mustra alá,ha nem tévedek,A fehér borocska már kiforrt,a héten csodálatos Piros veltelinit kóstoltam.Remek borok várnak ránk az idén…