okt 112015
 

Napok óta eső mossa a várost, de tegnap este mégis megérte elevickélni az Apáczai Nevelési Központig. Csak a zene! – ígérte a plakát, és így is volt; illetve amennyiben nem, az ennél semmiképp nem jelent kevesebbet, sokkal inkább még többet: hangulatot, közösséget, átélést, érzést. Nagy szavak vagy sem, remekbe sikerült este volt ez Pécsett az Ismerős Arcokkal, sajnálhatja mindenki, aki otthon maradt! Bár tudom, mostanság sajnos így van ez számos remek zenekar koncertjén, mégis meglepett, hogy vajon miért nincsenek mondjuk kétszer ennyien a teremben. Hiszen az Ismerős Arcokról úgy véltem, hogy az utóbbi időben egyre népszerűbbek, rajongótáboruk gyarapszik, ehhez képest bizony sokkal több koncertlátogatót érdemeltek volna egy megyeszékhelyi lemezbemutató alkalmával. No de Pécs sajnos soha nem arról volt híres, hogy őrült tömegek mozdulnak meg egy-egy hasonló produkcióra…

Ami az új lemezt illeti: már korábban megjegyeztem, én szántszándékkal nem nézegettem meg a netre feltöltött koncertvideókat, meg a cd-ről feltett anyagokat. Sőt, igazából direkt nem olvastam a véleményeket sem. Szerettem volna magam meghallani, magam eldönteni. Egy-egy számot korábbi koncerteken már hallottam ugyan, de a többinek legfeljebb a címe csengett ismerősen innen-onnan. Mivel az albumot még azóta sem hallgattam meg egyben, jobbára csupán tegnap esti benyomásaimra támaszkodhatom, így semmiképpen ne vegyétek bejegyzésemet részletes értékelésnek! A magam részéről egyébként már-már ambivalensnek tűnik az új lemez: első hallásra egészen különböző számok szerepelnek rajta. Néha mintha azt érezném, szándékos stílusgyakorlatok. Mindamellett, hogy összességében „ismerős arcokos” az egész, ne vessetek rám követ, de számomra, aki minden dallamban meghall valami motívumot (vagy még annyit sem, csak egy felet, amit rajtam kívül más nem is, és néha talán valóban nincs is benne, csak nekem jelent valami kis deja vu-t), szóval számomra itt-ott kicsit LGT-s volt a hangzás, másutt egy csepp Ghymes-t éreztem, néha akár még szemernyi Eddát is, sőt, valahol még hihetetlen módon popzenét is (azt nem tudom megmondani, vajon melyik fiúcsapatra hajazott a Fuss! úgy első hallásra, de azt hiszem, ezt jobb, ha nem is akarom megfejteni)… És szeretném leszögezni, ezzel nem a zenekart támadom (táámadom), a fenti véleményemet nem rossz szájízzel írom, vagy pláne nem gonosz kritikai megjegyzésképpen, hanem egyszerű tényközlésként (még ha valaki ezek után úgy érzi is, hogy aki ilyeneket ír, arra inkább a tűnj innen vonatkozik…)! Lényeg, hogy bennem ilyeneket is előhívott némelyik új dal. Korábban is ilyen lökött voltam, mindenben mindig hallok valami mást is, ez valami defekt lehet, de én élvezem, és persze az is elképzelhető, hogy majd ha meghallgatom a lemezt, vagy még többször is, akkor már nem így leszek vele. Azt viszont szerintem kb. meg tudom saccolni, melyik számokat fogom szeretni, és melyek azok, amelyek nem hiszem, hogy nagyon belopják magukat a szívembe… Hogy az előbbiek közül emeljek ki, nagyon tetszett pl. az állítólag elsőre sokakra meglepetésként ható (A) bolond kútásó. Tény, hogy nem egy sablon nóta, nyilván ezért is díjaztam már azonnal.

No, de nem is az volt a célom, hogy a lemezről írjak, még ha ez egy lemezbemutató koncert volt is (ahogyan jeleztem, majd meghallgatom még sokszor, aztán leülepedik bennem), hanem inkább a tegnap esti hangulatot igyekeztem volna visszaidézni. A régi nóták egytől egyig mind ültek, és sokan már az újakat is együtt fújták a zenekarral, emberi volt az egész buli, mindennel együtt, néha apró megjegyzésekkel, Dezsővel a napfényben, kiskanállal a kávéscsészében. A búcsúzáshoz jól passzolt A játék vége az újak közül, és persze aztán az elmaradhatatlan Nélküled a végén, szokásosan közösen éneklős, meghatódós. Természetesen megint nem bántam meg, hogy elmentem Arcok koncertre, és megint fogadkozom, hogy jövőre nem maradhat ki a tábor sem. (Hacsak a fentiek miatt addig ki nem tagadnak Csepregről! ;))

Néhány fotó is készült (persze sajna csak mezei minőség):

  6 hozzászólás - “Napfény az esőben – Ismerős Arcok koncert Pécsett”

  1. “…és megint fogadkozom, hogy jövőre nem maradhat ki a tábor sem. (Hacsak a fentiek miatt addig ki nem tagadnak Csepregről! ;))” … számomra ez a lényeg, nem gondolom, hogy bárkit bármiért kitagadnának Csepregről, ez nem az a közösség!

    Ahogy megfogadtam, a Barba Negráig nem írok az albumról, sokat hallgatom, autóban, szaunában (utóbbi sokkal alkalmasabb helyszín), de annyi már körvonalazódik, hogy ez megosztóbb album lesz, mint a korábbiak.

    Nem tudom, hogy mennyien lehettetek, a NevKo emlékeim szerint nem túl nagy színháztermében, de szomorú, ha túl kevesen. Hektikus a dolog, például Kenesén nagyon sokan voltunk, igaz szabadtéren mindig nehezebb megítélni a tényleges létszámot.

    Azt gondolom, hogy az új dalokat, ha valaki koncerten hallja először nem igazán tudja mélységében befogadni, de az albumot is más füllel hallgatja majd.

    Még egyszer köszönöm beszámolódat, az oldal szempontjából is hasznos, hogy nemcsak én írok, nemcsak az én meglátásaimat tükrözi. Csepreg meg visszavár… akkor is, ha esetleg egy Főkritikus szeretne menni… 😀

  2. Azt írod,doki,hogy szerinted az új album megosztóbb lesz az eddigieknél.Ezzel megint sikerült felcsigáznod az érdeklődésem.Sajnos én csak későnn kapom meg a lemezt ( a Jézuskától),nem is szeretnék elébe menni a dolgoknak,ahogy Kriszta sem.Kivárok a végsőkig és nem hallgatom az új dalokat.

    Még a megosztásról annyit,hogy nem hiszem,hogy van a “Lélekvesztő”-nél megosztóbb albuma a zenekarnak.
    Na, az a lemez nehezen ” jött meg”.Elmaradt a szokásos ronggyá hallgatás,csak később,hónapok múlva jöttem rá az ízére és állítom,az egyik legkobb IA albummal állhattunk szembe anno.
    Abban aztán volt próbálkozás zenei téren,egyéni téren,koncepcióban,mindenben.Talán az előző lemez folytatását várva volt ez a hosszabban tartó megszeretés és elmaradt a “szerelem első látásra” jelenség.
    Valljuk be,az “Éberálom” nem mindennapos mű,ahogy a “Kerítést bontok” sem volt az.Az a bizonyos léc egyre feljebb került, bizonyára mindenkinek feltűnt-bár ízléseink különbözhetnek-az igényesség a lemezek megszólalásában is egyre jobban ad hangot a minőség a zenészek kvalitásának.
    A dalok értékelése és értelmezése szubjektív.Én épp ezt a kiruccanást akár egyénileg,mint zenésztől,akár műfajilag,mint zenekartól értékeltem és szerettem meg a “Lélekvesztőben”.
    Ennyit a múltról.

  3. 16 éves zenekarról van szó, amely változik, fejlődik, átalakulóban van a bennünket körülvevő világ is, amelynek a művészet mindig egyfajta tükre. Sokan vagyunk, akiket az Ismerős Arcok zenéje valamiért nagyon mélyen megérintett, kit ezért, kit azért. Különböző az emberek zenei ízlése is, ezért gondolom, hogy lesznek akik elragadtatással, lesznek akik fanyalogva fogadják majd ezt az albumot. Erre céloztam azzal, hogy megosztó lesz.

    Mint minden fajsúlyos dolognak, ennek is érnie kell! “…nagyon tetszett pl. az állítólag elsőre sokakra meglepetésként ható (A) bolond kútásó. …”- írja Kriszta koncertbeszámolójában. Mikor a dedikálásról hazafelé először hallgattuk az albumot, engem is nagyon meglepett ez a dal, azóta az egyik kedvencemmé vált.

    Három dolog van. A Barba Negrában az egész album elhangzik, mind a 13 dal, ez is más megvilágításba fogja helyezni. Másrészt olvassátok el a Demokratában Atillával készült interjút, mert sok háttérinformációt találtok benne, hiszen az elkészítés körülményei, módszere is eltért a korábbiaktól. Harmadrészt valóban nem szabad a videómegosztókra feltöltött felvételekkel kezdeni az ismerkedést! Csepregen én is rögzítettem a telefonommal az egyik új dalt, de nem töltöttem fel, mert olyan csapnivaló minőségű lett (nem a dal, a felvétel), hogy azt hiszem, ezzel ártottam volna a zenekarnak.

    Október 30-a után visszatérünk a témára, ha megjelenik a világhálón az említett interjú, megosztom majd az elérhetőségét, mert sok mindenre előre választ kapunk, ha elolvassuk.

  4. …megvan a lap, csak még nem került a kezembe, sajnos.

    Visszatérve az első hozzászólásodra, természetesen én sem komolyan gondoltam, hogy kritikától sem mentes beszámolómért netán kitagadás fenyegetne Csepregről, egyrészt mert valóban nem az a közösség, másrészt az a kör is ismer talán már annyira, hogy értsék, nem a bántás (volt) a cél. Előbb kapok “fejmosást” szerintem azért, ha netán nem megyek a táborba! 🙂

    (Egyébként az új album dalairól Sztamasz folyamatosan jelenteti meg elemzéseit-gondolatait a valamikori Firkafal facebook csoportban, kicsit sajnálom, hogy az tulajdonképpen egy zárt kört jelent, így nem láthatja bárki a véleményeket, hozzászólásokat.)

  5. Az IA esetében a fejlődés abszolút érzékelhető.Kevés zenekarnál tapasztalható ez a tendencia.
    Ezért természetes,hogy az új albumok változást hozhatnak az előzőekhez képest.Természetes folyamat,el kell fogadni.Főleg,ha jó irányba megy a változás.Mert szerintem minden lemezbe egy csipetnyi “új” kerül.Mintha főznénk-kóstolás-na,még egy kis só és kész.
    Lehetne ellenpéldákkal jönni a stílushoz való ragaszkodással egyes zenekaroknál.Nem tudom,mennyire lenne jó,vagy mennyire jó az,ha egy csapat ortodox módon ugyanazt a zenét nyomja 30-35 évig.
    Lehet ezt is csinálni,főleg ha van igény rá,de a zenekar ezáltal behatárolódik a saját irányzatába és esetleg unalmassá válhat az évek során.
    Persze a rajongók,törzsközönség ezt elfogadja,de a zöm,esetleg a szakma már nem biztos,hogy ennyire toleráns lesz.
    A fentiekben nem az IA-ra utaltam!

  6. Szeretnék elnézést kérni, amiért ez a hozzászólásod egy hetes késéssel jelent meg, általam ismeretlen ok miatt a rendszer nem engedte be, most vettem észre a “spam”-ok között. Pedig nem az!!!

 Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Kötelező

Kötelező