Élményeket ígértem, bár voltak (lesznek?) nekünk, inkább csak ismételgetni tudom magam, hiszen nyolcadszor nyaralunk Cserépváralján. Ráadásul képekkel nem szolgálhatok, mert itt csak mobilinternetet tudok használni, és a havi 2 GB adatmennyiségnek több mint a háromnegyede már elment.
Cserépváralja és íjásztábor, mint nyolcadik éve, minden augusztusban… túl az első héten, kezdjük talán ezzel. 2015-ben eddig 16 versenyen voltam, még az ideutazásunk előtti vasárnap is végiglőttem egy terepíjász viadalt Szentgálon. Hétfőn Benedek párjával, Enikővel és természetesen Nutella kutyusunkkal kiegészülve indultunk el. Délután 60 lövéses szintfelmérés várt rám, családilag úgy egyeztünk meg, hogy az első héten csak akkor lövök a táborozókkal, ha nincs közös családi program. Éreztem is, hogy a rengeteg verseny és közben a heti két kettlebell edzés lassan túledzettséghez vezet, így nem is ártott kicsit erőtakarékos üzemmódba kapcsolnom. Ezért kedden elballagtunk négyesben Egerbe, igen alapos, a belépő árában foglalt rendkívül magas színvonalú idegenvezetéssel bebarangoltuk a felújítás alatt álló várat. Többet ért, mint a történelemkönyvek száraz szövege, megtudtuk, hogy Gárdonyi regényében az ostromról szóló résznek mindössze harmada olyan, amelynek lehetett történelmi alapja. Természetesen mindez mit sem kisebbíti Gárdonyi művének értékét, hiszen nem történelemkönyv, hanem regény született. Az akkor készült fotókat még feltöltöttem, íme:
A szerdai napot a demjéni Barlangfürdőben töltöttük, remek kikapcsolódás volt. Csütörtökön délelőtt egy jót lőttem, aznap már más nem történt, pénteken elvittük Enikőt Füzesabonyba, ahol vonatra szállt, hiszen nyári diákmunkán van és letelt a szabadsága. Szívünk szakadt meg, hogy el kellett búcsúznunk tőle. Tegnap – azaz szombaton – Mártival elmentünk az ide mindössze 12 km-re lévő Mezőkövesdre – Matyóföld fővárosa -, fantasztikus piaca van, ahol alföldi gazdák jobbnál jobb zöldségeket és gyümölcsöket árulnak, de „igazi” vajat, pék- és hentesárut is tudtunk vásárolni. Visszafelé én kiszálltam az íjásztábornál és a szombati nap többi része számomra nyílvesszők röptetésével telt.
Bogács (fürdőhely) rendkívül közel van ide, lengyelek nagyon kedvelik, mivel többségük vallását gyakorló hívő katolikus, vasárnaponként az átforrósodott templom túlzsúfolt, ezért megpróbáltam a környéken valamilyen alternatívát találni, hogy elmenjünk misére. Így esett a választásom a tőlünk északra, 8 km-re lévő Bükkzsércre, ahol 8:30-kor kezdődött a szentmise. Volt időm tájékozódni a hely látnivalóiról, tudtam, hogy varázslatos kilátást találunk, nagyon érdekes, a községet ölelő egyik hegyen látható „Patkó”, egy olyan terület, ahol semmiféle növény nem található. Ennek a hegynek a túloldalán barlangászok által jelenleg feltárás alatt álló cseppkőbarlang van, amely jelenleg még nem látogatható. Mégis, leginkább a Pelyhe Pince lelkesített, hiszen ritkán látható élményt ígért. Valóban, szerencsénk volt, hiszen a gazda ráért, megnéztük ezt a maga nemében egészen egyedülálló hungaricumot. Valamikor a katolikus egyházé volt, jelenlegi tulajdonosa romos állapotban vásárolta meg, gyönyörűen felújította, inkább tájházban éreztem magam, a Matyóföld nép- és iparművészetének megannyi remekét csodálhattuk meg. A pince egyenesen lenyűgöző volt, tufa falába a szőlészet-borászat pillanatait megelevenítő domborműveket véstek évezredünk elején. Bár a gazda saját részre, vagyis nem piaci értékesítésre készít borokat, szép tételeket kóstolhattam: Olaszrizlinget, Egri leánykát, Merlot és Cabernet Sauvignont. Jó ivású borok voltak. Ráadásul a pince 100 m-re van az Egri borvidék határától, de még ahhoz tartozik. Nagyon kellemes másfél órát töltöttünk vendéglátónk társaságában. Remélem a fényképeim jól sikerültek, sajnos a korlátozott adatforgalom miatt már nem tudom feltölteni és megmutatni nektek, de nem reménytelen, ha lesz időm, akkor szállásadónk wifijéről megpróbálom nyilvánossá tenni azokat. Azért addig is egy kép, a világhálóról:
Fogy az adatmennyiség, jövő hét az íjászaté lesz, de ha tudom, folytatom beszámolómat. Annyi még kikívánkozik belőlem, hogy elmondjam, követve a híradásokat, ennyire tartós forróság már-már elviselhetetlen, és még nem látni a végét. Cserépváralja a Bükk lábánál, de már hegyek és erdők ölelő karjai között fekszik, 195 m-rel vagyunk a tengerszint fölött. A 6 km-re lévő Tard és a dupla ekkora távolságra fekvő Mezőkövesd már az Alföld részei. Ott 2-5 °C-kal melegebb van, az itteni mikroklímának köszönhetően éjjel mindig 20 °C alá süllyed a hőmérséklet, a reggelek kifejezetten frissítőek. Nagyon sajnálom azokat, akiknek a városok kőrengetegében, ráadásul munkájukat végezve kell ezt a tűrhetetlen hőséget elviselniük! Itt sem könnyű, de nem kibírhatatlan. Mindenkinek kitartást a forróság elviseléséhez!
Akár itt is lehetne beszámolóm vége, elvégre már itthonról sikerült a képeket feltöltenem, a bükkzsérci vasárnappal cserépváraljai nyaralásunkban az íjászat vált meghatározóvá, akit érdekelnek ennek a részletei Íjásznaplómban hamarosan olvashat róluk. A hőséggel küzdve szinte minden időnket az íjásztáborban töltöttük, ami ezen kívül nekem nagy élvezetet jelentett, az a mindennapi betevő falat megszerzése volt, nagyszerű helyeket fedeztünk fel, a mezőkövesdi piacot már említettem, de nem esett szó a noszvaji tejesről, akitől remek sajtokat is tudtunk vásárolni; finom kenyereket ettünk, ízletes zöldségekhez, gyümölcsökhöz jutottunk.
Mindent összevetve: remek nyaralás kerekedett ebből, amely a hőség miatt volt nagyon nehéz, ám némi vigaszt jelent, hogy a Bükk lábánál, a hegyek és az erdők sokkal elviselhetőbbé tették, mintha a betonrengetegben kellett volna átvészelnünk a forró napokat!