Miskolctapolca, Bükkszentkereszt

Íjászversenyt hirdettek Bükkszentkereszten, a település neve kellemes emlékeket hívott elő belőlem, de mivel egy nap alatt oda-vissza megtenni az utat túlságosan sok lett volna, hitvesemmel úgy döntöttünk, hogy a pénteki nappal megtoldva a hétvégét, felkeressük Miskolctapolcát, ahol még soha nem nem jártunk. Jó döntés volt!

A világhálón foglaltam szállást, nem voltak luxuskörülmények, de egy éjszaka kibírható volt, a Barlangfürdő közvetlen közelében helyezkedett el. Miskolctapolcán ez a strand igazi kuriózum, barlangrendszerben, a föld gyomrában, különböző hőmérsékletű vizekben lazítani különleges élményt ad. De aki nem akar kizárólag a föld mélyében fürdőzni, hanem napfényre vágyik, kint is talál nagy vízfelületet. A járatok meglehetősen sekélyek, különleges élményt nyújt az a kupola, amelyet a vízből látni, az egyik oldalbarlang sötétjéből, mint egy planetáriumban, a csillagos égboltban gyönyörködhetünk. De tetszett a „Római terem” is; néhány helyen erős vízzuhatagok alá lehet állni, nyakunkat, hátunkat masszírozza, igen jóleső érzés. A fürdő a természet csodálatos alkotása, de ügyesen, a mai kor „wellness” igényeit is igyekeznek benne kielégíteni, szaunavilággal, különféle masszázs és egyéb kezelésekkel. Ennek ellenére a Fürdőnek békebeli hangulata van, nekem nagyon tetszett az előcsarnoka, nyitható üvegkupolával, az öltözők és az egész hely tisztaságát semmiféle negatív kritika nem érheti.

Ami nem tetszett, az a nyilvánvaló pénzlenyúlás. Közel 6000 Ft volt kettőnk belépőjegyének ára, de a szaunáért külön kellett volna fizetni, egy napozóágy bérleti díja is 500 Ft. Az önkiszolgáló étteremben elköltött ebéd sem ár-érték arányban, sem ízletességben nem volt méltó a helyhez.

Strandolás után elsétáltunk egy közeli nagyon kellemes étterembe, ahol elköltöttünk egy finom vacsorát, egyedül az zavart, hogy Eger és Tokaj közelségében a borkínálat elképesztően szegényes volt, ráadásul az általam választott Bikavér gyanánt felszolgált tétel pocsék, hibás volt… 🙁

A vacsora után még elsétáltunk a Sziklakápolnához, mivel a székelykapu nem volt bezárva, kívülről megnézhettük. Este könnyedén elaludtunk…

Másnap reggel szállásunkon reggeliztünk és Lillafüreden át, 25 km autóút után érkeztünk meg Bükkszentkeresztre, ahol Gyuri bácsi, a bükki füvesember boltjában pótoltuk teakészletünket, a főzetek rendszeres fogyasztása vitathatatlanul óvja egészségünket, (személyes tapasztalatból mondom).

A versenyre is időben odaértünk, akit érdekelnek a részletei Íjásznaplómban elolvashatja, ide csak az ott készült képeket töltöm fel, a versenyhangulat érzékeltetésére. A verseny végeztével, este fél hét körül indultunk haza, szűk három óra múlva átléptük otthonunk küszöbét.