Séta Budapesten

 Szerző: - 10:05  Vélemény?
máj 142015
 

Gyermekkoromban “Belvárosnak”  nagyjából a Kiskörút és a Duna által közrezárt területet tekintettük. Egy unalmas vasárnap délután jó program volt lemenni egy kicsit kirakatot nézni, elnyalni egy fagyit, vagy egy füstös presszóban kávét szürcsölgetni.

Különösen a Váci utca, Vörösmarty tér bővelkedett szép kirakatokban, ajándékozás előtt bőven lehetett ötletet meríteni. Volt egy maszek világ is, cipészek, szabók, kalaposok kisebb üzletei, sok egy-egy kapualjból volt elérhető. Éri mester kabátszabó volt, egy-egy munkája élethosszig szolgálta viselőjét, jóval túlmutatva a konfekció-elegancián. Sajátos hangulatú világ volt, a kirakat-kirakatok – ne felejtsük el, hiánygazdaság volt -, és megtűrt maszekok, az azóta kihalt szakmák művészei békésen megfértek egymás  mellett. A Váci utca Fővám tér felőli folytatása szürke volt és huzatos, néhány régiségbolt, egy azóta megszűnt remek cukrászda miatt volt érdemes arra is folytatni a sétát. De kulináris élvezetekre lehetett találni a Jégbüfében és a Mézes Mackóban, az Apostolokban pedig kiváló sört csapoltak.

Ilyen emlékekkel vágtunk neki hitvesemmel, hogy végigsétáljunk a rég nem látott utcákban egy csendes hétfői délután. Metróval mentünk a Fővám térig, a “régi” Váci utcán indultunk, amely életre kelt, rengeteg éttermi, sörözői terasz várta a vendégeket, némelyikük zsúfolásig tele volt. A “gift shop”-ok ugyanazt a multikulti szemetet árulják, mint a világon bárhol, bár az nyitott kérdés előttem, hogy a Szovjetunió Vörös Hadserege tiszti sapkáinak mi közük van az “echte Ungarische Folklor”-hoz… Még a mű-matyóbabák és paprikafüzérek sem kompenzálják a torzulást.

Korábban aluljárón lehetett a Váci utca másik oldala felé folytatni utunkat, most lámpás gyalogátkelőhelyen keresztezhetjük a Kossuth Lajos utcát. A Váci utcában már semmi sem az ami volt, magyar szóból kevés van, magyar nyelvű felirat pedig sehol. Mintha külföldre csöppentünk volna. A kirakatokban – már ahol van árcédula – hat-számjegyű árú cipők, luxus kozmetikumok, sehol egy könyvesbolt; egy korsó Soproni Ászok 800 Ft-ot kóstál. A Vörösmarty tér megszépült, innen kanyarodtunk a Duna-korzó felé, gyönyörködtünk a Vigadó felújított épületében, a túloldalon, Budán, a hegykoszorú fölött lenyugvó Nap aranyló sugarakkal színezte a pesti Duna partot. Úszó szállodák horgonyoztak a Rakpart mellett, a nyugodtan hömpölygő folyam türelmesen ringatta a sétahajókat. Újra a Vámház téren szálltunk metróra.

Kár, hogy ezek a belvárosi utcák megfosztódtak mindattól, amelyek jelezhetnék, hogy ez Magyarország fővárosának a része. Az anyanyelv védelme megkövetelné, hogy minden üzleten magyar nyelvű felirat is olvasható legyen! Az egykori City Grill – a Váci utca közepén – most olasz étterem. Nemrégiben, Rómában járva, ugyancsak elcsodálkoztunk volna, ha Corso via Veneto-n a pizzeriák helyén egy csülkös-pacalos magyar vendéglőbe ütközünk… 😉 . Mindezektől függetlenül, büszkék lehetünk Budapestre, gyönyörű város, talán sokkal tisztább is ez a rész, mint régebben volt. Megértem a turistákat, hogy kedvenc célpontjuk, hogy jól érzik magukat, visszatérnek, kütyüikkel beszkennelve a látnivalókat, jól esik otthon visszaemlékezniük, amikor feltöltik képeiket számítógépükre. Az usánka pedig nem kér enni a gardróbszekrényben…

  3 hozzászólás - “Séta Budapesten”

  1. …talán majd egyszer,doki…ha már gennyesre kerested magad.Meg tudom érteni,hogy nem vonz Budapest,és kinőni látszódik Székesfehérvár is.A falu nyugalmát meg kell érteni és meg kell szokni.Valakinek meg kell tanulnia is a nyugalmat.
    Én nyugalom párti vagyok,a nagyvárosi életet nem tudom elképzelni,csak muszájból.Az Őrségbe vonulnék ki,de a balatoni dűlők se vannak messze szívemtől…

  2. Igen, a Lovi… Fogalom volt, nekem soha nem adatott meg, hogy belülről lássam, pedig de szívesen mondtam volna egy köszönést, Csurka Pista bácsinak…

    Hogy a plázacica nem tudta múltját, ne csodálkozz, sokszor az árufeltöltő még azt sem tudja, mi van a szomszéd gondolán… Tudatlanság, butaság mindenhol, tudásszomj sehol.

    Budapest varázslatosan szép! Akárhányszor feldúlták, mindig felépült, egyben folyamatosan változik. 45 percnyi autóútra élve tőle, egy laza sétán, rácsodálkozik az ember… Ellenben semmi pénzért nem költöznék vissza! Néha már Fehérvárt is soknak érzem, egy kis vértesi, vagy bakonyi falucska vonz igazán, ahol csend van, nyugalom, tisztaság, jó levegő és visszaköszönő szomszédok várnának…

  3. Igazat írtál Budapestről,doki.Gyönyörű város.Sokan irigylik is tőlünk…De van másik oldala is,túl a Váci utca szépségén és hangulatán,a szinte megfizethetetlen árain és az elnagyvilágosodott cégéreken.
    Jómagam,ha arra járok,sokat sétálok ugyanott.A vásárcsarnok kívül-belül nagy élményt adott gyerekkori kóborlásaim során a város különböző pontjain.A Váci utcában és a közvetlen közelében zajlott az élet.Ne feledjük a néhai Angol Királynő szállodát,ahol Deák Ferenc is lakott,vagy a csodálatos épületeket,gyönyörű homlokzatokkal,díszítésekkel.
    Csak az a baj,hogy az ott működő boltok,üzletek,vagy kávézók alkalmazottjai nem is sejtik (tisztelet a kivételnek),hogy milyen múlttal rendelkező épületben dolgoznak.
    Nekem van egy rohadt rossz tulajdonságom-ha megtetszik valami,akár egy épület,és nem tudom,mi volt benne,megkérdezem az ottaniakat.Hát,mit mondjak.Általában odahaza kapom meg a helyes választ.
    Csak egy példa.Igaz,nem a belvároshoz tartozik,de az utunk az Arena plazába vezetett,a teraszon egy kávéra…Szépen ráláttunk a Keletire,a sínekre,a Kerepesi út forgalmára,a Puskásra és egy kis lelátóra,tribünre.Persze eszemben volt,hogy a lovi is a Kerepesi úton található,de gyerekkoromban sem,most sem voltunk arrafele…Szóval jött a felszolgáló kisasszony,én meg belevágtam a lecsóba:mondja kedves,mi volt itt azelőtt,míg nem volt itt Arena Plaza,mert a lelátó az eredetinek látszik?Esetleg lóversenypálya?
    “…fogalmam sincs,uram,amióta erre járok,itt ez volt…”
    Nem is próbálkoztam többet senkinek feltenni ostoba kérdéseket.Kifelé menet megoldódott a gondom,egy bronz lovas szobor némán ugyan,de elmondta azt,amit a plázacica nem is sejtett.A régi Ügető,te marha!Mentségemre szóljon,azt hittem nindig,az Ügető és a Lovi egy és ugyanaz a cég volt.
    Szóval így is járhat -mégha nyitott szemmel is Nagyfaluban-a vándor ember.
    Most egy mondatot a “más oldalról” is.Történt nemrég,hogy nagyfiamnak elvittük a kocsiját Pestre (edződjön a gyerek),vissza pedig vonatoztunk a keletiből Győrbe.Hát,a látvány a Körúttal párhuzamosan haladó vonattal bizony nagyon lehangoló volt.Tönkrement,elhagyott gyártelepek és üzemek,szemét,gaz mindenhol,egészen a Rákóczi hídig.
    Ez is Budapest.Reméljük,a vonattal érkezők és távozók este sötétben utaznak erre…

 Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Kötelező

Kötelező

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..