máj 072015
 

Amióta eszemet tudom, előfizetői voltunk a Magyar Nemzetnek. Még a Sváb-hegyen laktunk, amikor minden reggel kihalásztuk a levélszekrényből, de a Sukorón töltött nyarakon is járattuk. Kirepülve a családi fészekből, a pécsi egyetemi évek alatt is előfizettem, az albérleti időkben, majd kollégiumban lakva is. Természetesen székesfehérvári címünkre is járt, negyedévente adtuk fel a díját. A februári változások óta, közfelkiáltással úgy döntöttünk ELÉG VOLT, nem fizetjük tovább, lemondjuk. Ennek kapcsán szeretnék megosztani Veletek néhány gondolatot!

Nem szeretnék belemenni a lap múltjába, akit részletesebben is érdekel, a világhálón talál forrást, ám annyit említsünk meg, hogy a kiadvány életének első szakasza 1899-ben Jókai Mór nevéhez fűződik és 1913-ig működött. Pethő Sándor 1938-ban élesztette újjá, a német megszállás idején nem jelent meg, szerkesztőségét feldúlták. 1945. május elsején indult újra.

A Kádár-korszakban négy országos politikai napilap volt: a Magyar Hírlap a kormány, a Népszava a szakszervezetek, a Népszabadság az állampárt lapja volt; a Magyar Nemzet pedig a Hazafias Népfronté. Hazafias Népfront… kérlek ízlelgessétek, értelmezzétek magatokban ennek a szervezetnek a nevét… A teljesség kedvéért említsük meg a Népsportot, amely a foci- és sportrajongók számára a legfontosabb kiadvány volt. Ne menjünk el szó nélkül a megyei napilapok mellett sem, ezek a helyi pártbizottságok irányítása alatt álltak, az országosok tartalmát összefoglalva, rövidebben, helyi aktualitásokkal kiegészítve jelentek meg. Tele voltak közhasznú információkkal, megtalálható volt bennük moziműsor, a helyi sportélet eseményei és gyászhírek. Tapasztalatból mondom, a Vas Népe és a Dunántúli Napló egész  olvashatók, míg a Fejér Megyei Hírlap és a Somogyi Néplap gyalázatosan szerkesztett újságok voltak – utóbbiban talán Rudipapa is megerősíthet. Kádárék pontosan tudták a propaganda fontosságát, a felsorolt sajtóorgánumok ennek a célnak voltak alárendelve. Némi ellensúlyt a SZER, egy-egy Nyugatról a vasfüggönyön átcsúszott Nemzetőr jelentett, amely a nyugati emigráció lapja volt.

Visszatérve az országos politikai napilapokhoz, mind a négy egy nyelven, a mindenható MSZMP nyelvén beszélt, ugyanazokat közölte, kicsit eltérő hangsúlyokkal. A Magyar Nemzetnek azonban volt vasárnapi melléklete (akkor még hétfőn nem jelentek meg az újságok), ebben kiváló riportokat, publicisztikákat, irodalmi alkotásokat és néha grafikákat találtunk. Elsősorban az értelmiség számára voltak befogadhatók, azt gondolom, hogy Budapesten Budán és Hegyvidéken jóval többen olvasták a Magyar Nemzetet, mint a munkáskerületekben.

A rendszerváltozás idején a lap napról napra alakult át, az egyetlen volt, amely szó szerint leközölte a történelmi jelentőségű Lakiteleki Nyilatkozatot; soha nem fogom elfelejteni, amikor elkezdték megjelentetni a Szabad Európa Rádió műsorainak időpontjait. Egyre több teret kaptak ellenzékiek. Az utána következő évek kaotikusak voltak, hiszen a lapok is a piacgazdaság áldozataivá, vagy haszonélvezőivé váltak, ennek megfelelően alakult tartalmuk. Széles Gábor nagytőkés színrelépésével a Magyar Hírlap – ellenkező előjellel – éppen olyan fordulatot vett, mint most a Magyar Nemzet.

Bár a címben azt írtam, hogy “Rekviem egy napilapért”, úgy tűnik, a nyomtatott sajtó egyre inkább háttérbe szorul, hiszen a világháló és televízió nem napra-, hanem másodpercrekész források, ha valaki informálódni szeretne. Pedig semmihez sem fogható érzés, reggel, az első kávét szürcsölgetve, kézbe venni a jellegzetes illatú, nyomdából frissén kikerült újságot, átlapozni, átfutni a bennünket érdeklő sorokat!

Lemondtuk a Magyar Nemzetet, mert azt tapasztaltuk, hogy távol került mindazoktól az eszméktől, amelyeket akár az alapítók – Jókai Mór és Pethő Sándor – szellemisége, akár a keresztény-polgári értékrend megkíván. Ha a laptulajdonos trágár jelzőkkel illeti hazájának mindenkori, demokratikusan választott miniszterelnökét (függetlenül annak pártállásától), az messze alulmúlja a bulvármédia színvonalát, szégyenletes, gyalázatos, akkor is, ha egy vélt vagy valós gazdasági érdeksérelem okozta. Ahogy az ott dolgozó szerkesztők jelentős része hátat fordított ennek a posványnak, úgy éreztük, hogy tovább mi sem fizetünk érte. Nem csak politikai, hanem erkölcsi okok miatt sem. Nagyon remélem, hogy leszünk mi még Magyar Nemzet előfizetők, mert bár május végéig még megkapjuk, de utána hiányozni fog, Jókai, Pethő, Márai, Barankovics, Illyés szellemisége által képviselt keresztény-konzervatív napilapunk. Feltámadásáig nyugodjék békében!

Befejezésül idézzük fel a Lakiteleki Nyilatkozat szövegét, amelynek megjelentetéséhez nem kevés bátorságra volt szükségük a lapot akkoriban szerkesztőknek!

NYILATKOZAT

“A magyarság történelmének egyik súlyos válságába sodródott. Népmozgalmi erejében megroppant, önhitében és tartásában megrendült, kohéziójának kapcsai tragikusan meglazultak, önismerete megdöbbentően hiányos. Összeomlással fenyegető gazdasági válságnak néz elébe. A magyar etnikumot példátlan széttagoltság sújtja. Nemzetünknek nincs közösen vállalható jövőképe.

Az országot megrázó társadalmi-gazdasági válság, a demokrácia, a politikai intézményrendszer elégtelensége, a közerkölcs súlyosbodó gondjai, a kulturális élet, a közoktatás aggasztó tünetei, megmaradásunk gondjai kaptak hangot az eszmecsere során. A magyarság esélyeit kutató jelenlevők és felszólalók a józanság és megfontoltság jegyében igyekeztek mérlegelni a kilábalás és a kikerülhetetlen megújhodás, az igazán hatékony reformok módozatait.

Az ország és a magyarság sorsáért érzett felelősségtől áthatva az egybegyűltek szükségesnek és időszerűnek érzik olyan keretek létrehozását, amelyek arra szolgálnak, hogy a társadalom tagjai valódi partnerként vehessenek részt a közmegegyezés kialakításában. Viták után a résztvevők egyetértettek abban, hogy egy ilyen közmegegyezés csak valamennyi progresszív társadalmi erő összefogásával teremthető meg. Az a véleményük, hogy csak a társadalom részvételével lehet megoldani a válságot, mégpedig mind a társadalom, mind az ország politikai vezetőinek részvételével. A politikai és társadalmi szervezetek jelenlegi rendszerében nincs biztosítva az önálló és független nézetek kifejtése.

Ezért javasolják a Magyar Demokrata Fórum létrehozását, amely a folyamatos és nyilvános párbeszéd színtere lehetne. Ez a fórum alkalmas lenne súlyos gondjaink megvitatására, egy-egy témakör elemzésére, alternatív megoldási javaslatok elkészítésére. A fórumot a résztvevők nyitottnak képzelik, egyszerre demokratikus és nemzeti szelleműnek. Munkájában különböző világnézetű és pártállású emberek együttműködésére számítanak. Fontosnak tartanák, hogy ezeknek az eszmecseréknek és elemzéseknek az anyagát megismerhesse az ország közvéleménye. Ezért szükségesnek érzik alkotmányos keretek között működő, független sajtóorgánumok létrehozását.

Hisszük, hogy a megújhodás erőinek széleskörű összefogásával kijuthatunk a válságból.

 

Lakitelek, 1987. szeptember 27.

 

Bíró Zoltán s. k.

Csengey Dénes s.k.

Csoóri Sándor s.k.

Csurka István s.k.

Joó Rudolf s.k.

Fekete Gyula s.k.

Für Lajos s.k.

Kiss Gy. Csaba s. k.

Lezsák Sándor s. k.”

 Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Kötelező

Kötelező

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..