okt 152014
 

Számomra az év legfontosabb, leginkább várt zenei eseményén lehettünk ott a Budapest Kongresszusi Központban. Az Ismerős Arcok zenekar 1999. október 23-án alakult meg, azóta járja útját, letisztult, sziklaszilárd értékrend fundamentumán állva, amelyet művészi eszközeivel, a muzsika hangján szólaltat meg. Ha egyetlen szóba sűríteném mindazt, amit a zenekar képvisel, azt írnám: HAZASZERETET.

Hat, Istentől kapott talentummal megáldott muzsikus hangszereivel, énekével erőt sugároz, hitet ad és művészi értéket alkot. Legyen egy falunapi fellépés, egy révkomáromi pincekocsma, vagy egy budapesti rockklub, nincs két egyforma koncert, nincs kétszer ugyanolyan hangulat, ám a zenébe öntött értékek szilárdak, áramlanak a színpadról. Kell mindehhez befogadó publikum, nélkülünk, nélkületek, az egész hiábavaló, pusztába kiáltott szó maradna csupán!

A közönség csodálatos, elvégre zsúfolásig megtelt a Kongresszusi Központ, még pótszékekre is szükség volt! Bár bő egy hónappal korábban megvásároltam világhálós jegyirodában a belépőt, nem jutott két szék egymás mellé, hitvesem egy sorral előbbre ült nálam.

Miután a közönség elfoglalta helyét, a függöny elé lépett egy fiatalember – remélem jól értettem nevét - Szakonyi Milán, akusztikus gitárján Ismerős Arcok dalrészleteket játszott, teljességgel bevonva énekébe a közönséget. Már az ötödiknél tarthattunk, amikor eközben felgördült a függöny és a színpadon álló zenekar teljes erővel folytatta az éppen játszott dalt (talán a Hegyeket nézek-et?). A színpadkép gyönyörű volt, egy hatalmas monitor (nevezhetjük óriáskivetítőnek) zárta le hátul a teret, jobb és bal oldalán 3-3 kisebb adott vizuális aláfestést a dalokhoz; ám azt is közelről láthattuk, ahogyan Lecsó ujjai kergetőznek a billentyűkön, vagy Nyerges Attila énekel. Ez a képi játék érdekes volt, sokszor mint egy kaleidoszkóp mintái mozogtak a formák, de láttunk tájakat, néztünk hegyeket, futottunk virágzó repcék között… Egyszer-egyszer kicsit öncélúnak, feleslegesnek éreztem a vetítést, pl. a Játsszuk el tartalmi és érzelmi mondanivalójához nem éreztem odaillőnek a képeket, ám ez szigorúan magánvéleményem, ezzel szemben az Andocsi Máriához alatt a kép kifejezetten éreztette Isten közelségét. A hangtechnika stúdióminőségű volt.

Szóltak a dalok, közöttük kihagyhatatlanok és ritkábban játszottak. Sorra érkeztek a vendégművészek, előbb Tátrai “Tibusz” Tibor, aki mindmáig Magyarország talán legjobb szólógitárosa, majd Horváth Charlie, kölcsönkapta Práder Vilmostól az Álomrablót, fantasztikusan énekelte, úgy láttam, Vili is elégedett volt :-) . A koncert még emelkedettebbé vált, amikor színpadra lépett Tóth Lilla, egy gyönyörű Széki népdallal köszöntötte a zenekart, majd elénekelte Sík Sándor versét az Andocsi Máriához. Ezekben a pillanatokban talán nemcsak engem érintett meg az Úr közelsége, sírással küszködve, fájdalommal, ugyanakkor szétáradó belső reménységgel hallgattam a dalt…

Jóformán el sem hittük, hogy vége, persze tudtuk, azért még pár dal erejéig visszajönnek a fiúk… Nem csalódtunk, de akkor már a hatalmas teremben és az erkélyeken mindenki talpon volt, majd hárman az első sor elé mentek, őket követve, aki tudott a színpad előtt állva hallgatta a koncert befejező részét. Én is a szokott helyemen, Vili előtt álltam, csak akkor mentem hátra hitvesemhez, amikor megszólalt a Nélküled, mert ezt a dalt akár mi kettőnknek is írhatták volna… Átöleltük egymást, eggyé válva hallgattuk…

A ritkábban játszott dalok közül engem leginkább ez kavart fel:

Nézzétek el nekem, ha egy látszólag nem idetartozó gondolatsorral fejezem be. Október 11-ét írtuk, a koncert napjának délelőttjén, a Semmelweis Egyetemen kapták meg emlékdiplomájukat az 50, 60, 65 és 70 éve végzett évfolyamok hallgatói. Ők azok, akik nem futottak el, bírták ha fájt, mert ideszülettek, tudták, tűrni muszáj… ezen a délelőttön kapta meg emlékdiplomáját 90. évében járó édesanyám, aki 60 éve végzett, és Sz.György barátom édesapja, aki pedig 1944-ben, 70 esztendeje. Köszönjük az előttünk járó orvosgenerációknak, hogy maradtak még, szívből gratulálunk!

Kibírták, nemcsak az évfordulós orvosok, hanem  egész nemzetünk. Most, amikor sokkal könnyebb lehetne… szívfájdalom nélkül hátat fordítanak és elmennek a frissen kiművelt emberfők, utánuk az özönvíz… Jó lenne ha megértenék, megéreznék és elgondolkoznának egy zenekar, az Ismerős Arcok két soros üzenetén:

“Kezet szorítva, esélyt kapunk
A Haza itt bennünk, Mi magunk vagyunk”

  5 hozzászólás - “Jubileumi Ismerős Arcok hangverseny a Budapest Kongresszusi Központban”

  1. Szia Csizi!
    Lilla Széki dalt énekelt:) Széki köszöntő címen :) amúgy nagyon jól összefoglaltad. köszi

  2. Drága Kriszta!
    Köszönöm ezeket a csodálatos sorokat,szívemből,szívemhez szóltál.
    Gratulálok az ünnepelteknek!

  3. Pár kép tőlem is a koncertről.

    http://www.ismerosarcok.hu/kepek/2014-10-11_Budapest

    szaki

  4. Kedves Magdi!

    Én is nagyon szeretem Kriszta sorait olvasni, de a fenti élménybeszámoló Csizi érdeme. :)

  5. Szia Szaki! Nagyon köszönjük a képeket!

    Ami pedig a beszámolót író személyt illeti: akár Kriszta is írhatta volna, elvégre “Mi egy vérből valók vagyunk!” (A félreértést az okozhatta, hogy mivel én nem vagyok regisztrált FB felhasználó, kérésemre Kriszta osztotta meg azon az oldalon az írást.)

 Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!

Kötelező

Kötelező

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

5 látogató van online
3 vendég, 1 bots, 1 felhasználó
Látogatók mai maximuma: 13 : 08:22 pm CEST
Ebben a hónapban: 19 : 10-02-2014 11:37 pm CEST
Ebben az évben: 36 : 02-27-2014 12:59 pm CET
Folyamatosan: 138 : 01-05-2011 11:18 pm CET