aug 102014
 

Nem gondolom, hogy sokan lapoznak vissza évekre menően, ám ha megteszik, már hatodik éve olvashatnak tábori beszámolókat a cserépváraljai eseményekről. Sőt, “Íjásznaplóm” – korábban “A mi Íjásztáborunk” című honlapok ötlete is a táborozások alkalmából fogant. Szívesen írnám, hogy büszke vagyok arra, hogy indulása óta minden évben ott lehettem Cserépváralján, de helyesebb azt írni, hogy inkább szerencsés!

Cserépváralja Mezőkövesdtől északra, a Bükk lábánál fekszik, közel a fürdőjéről ismert Bogácshoz, Egerhez és az Egri Borvidékhez tartozó településekhez (Noszvaj, Szomolya, stb.). Festői táj, csend, jó levegő, vendégszerető helybeliek, alkalmas pihenőhellyé teszik mindazok számára, akik szeretnének kicsit elvonulni a világ zajától. A tábor területén halad át a Mária-út, Mariazell és Csíksomlyó közötti zarándokút.

2008-at írtuk, amikor a Dombóvári család összehívta az első alkalomból itt táborozókat. A falutól kissé távolabb, az erdőben van egy ifjúsági tábor, faházakkal, focipályával, egyéb sportolási lehetőségekkel. Napi háromszori étkezést biztosít a faluban elkészített, a táborba kiszállított és tálalt étkek sora, átlagos menzai színvonalon. Esténként tábortűz fényénél zárulnak a napok… A terület tökéletesen alkalmas íjászatra, edzésre, gyakorlásra, versenyzésre. Majd’ egy hét vesszőrepítéssel azonban nem lehet az időt teljesen kitölteni, így esténként, a tűz mellett, alkalom nyílik egy kis beszélgetésre, filmnézésre, karaokeara…

2014-ben az első hét számomra úgy alakult, hogy egyedül mentem, de holnap teljes családom csatlakozni fog 🙂 ! Ha egyszer – évek múlva – visszaolvassuk ezt a beszámolómat, jusson majd eszünkbe, hasonlóan csapadékos nyár emberemlékezet óta nem volt! A táborozás hetében, Budapesten egy nap alatt (!) lehullott az augusztus havi átlag csapadékmennyiség; ehhez képest, mi nagyon jól megúsztuk. Bár éjszakánként gyakran voltak viharok és heves esőzések, egyedül pénteken kellett felfüggesszük 4-5 órára a lövöldözést, a szakadó eső miatt. Az is igaz, hogy míg tavaly a perzselő hőség tette próbára a táborozó íjászokat, idén a fülledtség.

Hogyan telt időnk? Első nap szintfelmérőt lőttünk, este a szokásos tábornyitó szertartásra került sor. Másnap több csapatra válva ügyességi íjászjátékokat játszottunk, délután a Lajos-féle humoros rajzokon próbáltuk vesszőinket a 10-es zónába repíteni. Szerdán délelőtt szabadprogram volt, majd délután 2D-és állatokat vettünk célba. Csütörtökön délelőtt hasonló pályán lőttünk, mint Dél-Koreában, a Tradicionális Íjászok Világbajnokságán a versenyzők. Ezen a pályán pusztai-nomád íjjal nehezen meglőhető távolságokat teljesíthettünk, nem sok eredményes lövéssel 🙁 . Délután a Magyar Hagyományos Íjász Tábla versenyre került sor, ennek lényege, hogy jeles magyar történelmi eseményeket szimbolizáló felületekre lövünk, tíz lőlapra, az eseményre utaló távolságról. (1956-ról úgy emlékeztünk meg, hogy 19,56 m-ről lőttünk át a mocskos címerétől megfosztott zászló lyukán, 896-ra pedig 8,96 m-ről jelöltük meg vesszőinkkel Ópusztaszer helyét a térképen, stb.) Pénteken következett a Saslövés, a sárvári Rabotka György által kidolgozott fantasztikus versenyrendszer alapján lebonyolított viadal. Kik voltak a Saslövők? Azok a legkiválóbb magyar íjászok, akiknek az volt a feladatuk, hogy célba vegyék az ellenség vezéreit a harcban. Elég volt egy felemelt sisakrostély, a vezér fejébe nyílvessző fúródott! A Saslövés ennél békésebb “harc”, amelynek fantasztikusan jó a lebonyolítása. 7 m-ről kezdjük, 7 cm átmérőjű körbe kell lőni 7 db vesszővel! Megyünk vissza, 14 m-ről már 14 cm átmérőjű a célkör, de a középső 7 cm-es kör 8 pontot ér. Így haladunk egészen 7×7=49 m-ig, közben a célfelület egyre nagyobb, a középső körök pontértéke is eggyel nő! 49 m-nél már 13 pont a legbelső kör, és addig leadtunk 7×7=49 lövést! Erről a távról ismét lövünk, haladunk visszafelé, 7 méterenként egészen 7 m-ig. Ez így összesen 98 lövés. Embert próbáló feladat! Mivel megszakította az eső, sokan kiestünk a ritmusból. Rögtön utána még egy háziverseny tereplőlapokra, 40 lövéssel…

Esténként pedig volt Házaspárbaj, játékos vetélkedő, karaoke, vagy csak egy kis beszélgetés a tűz mellett… A szerdai szabad délelőttön néhányan elmentünk Egerbe. Sajnos a Belvárosban harctéri állapotokat találtunk, mert gőzerővel folyik a Dobó tér és környékének felújítása, de ha készen lesz… Eljutottunk a Csutorás pincészethez, ahol kóstoltunk, vásároltunk Feri varázslatos boraiból.

Nem szeretnék elfelejtkezni a Szikora házaspár által hozott Möllky nevű játékról, amely a teke, a bocce és nyomokban a snooker keveréke. Részletes leírás a fenti linken, pár szóval: 12 számozott fatuskót állítunk fel szorosan (mint a snookerben a golyókat), egy henger alakú fadarabbal dobunk rájuk. A szoros felállás széthullik, mindegyik fát ott kell felállítani, ahol éppen fekszik. Ha a dobófával egyet eltalálsz, akkor a fára írt pontértéket kapod, ha többet borítasz egy dobással, az eldőlt bábuk számát nyerted. 50 pontot kell elérni, ha túldobod, akkor 25 pontról folytathatod. Persze ha valakinek mondjuk 6 pont hiányzik az 50-hez, nyilván a többiek igyekszenek a a 6 pontos fát nehezen megdobható helyre juttatni. Mi gyepen játszottuk, a fűcsomók és a talaj egyenetlenségei miatt az ügyességen túl, a szerencse is kellett a győzelemhez. Korosztálytól függetlenül, rendkívül szórakoztató, élvezetes játék volt, szívesen játszottuk!

Azt gondolom szomorú szívvel írnám ezt a cikket, ha nem lenne előttünk még egy hét… Most “hazaugrottam” családomért és folytatódik a kaland 🙂 !

(A fekete keretre kattintva az oldal elhagyása nélkül is indul a vetítés!)

  Egy hozzászólás - “Cserepek Cserépváraljáról – az első hét”

  1. Elismeréssel tartozom minden olyan embernek,aki elhivatott valamiért.Az,hogy ennyi éven keresztül működik egy tábor,a mai világban megbecsülendő.
    Összejáró közösségek barátságokat,értékeket hozhatnak össze ebben a rohanó világban.Az sem elhanyagolandó tényező,hogy a kedvtelésünknek is hódolhatnak akár korlátlanul is az ehhez hasonló táborokban.
    Két hét nem rövid idő ahhoz,hogy az összezártság érzése esetleg előbújjon az emberekből.Ezért kell megbecsülni az íjásztábort és visszatérő lakóit,mert ennyi év után is kíváncsiak egymásra és mindig tudnak elég témát találni ahhoz hogy együtt töltsék a szabadságukat és a következő évben újra visszatérjenek Cserépváraljára.
    Azt kívánom,hogy még rengeteg vesszőt törjetek el a következő években…

 Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Kötelező

Kötelező

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..