ápr 112014
 

1905 április 11-én látta meg a világot József Attila. Születésnapja 1964 óta a költészet napja Magyarországon.

József Attila: De szeretnék…

De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni,
Jó ruhába járni, kelni,
S öt forintér kuglert venni.

Míg a cukrot szopogatnám,
Új ruhámat mutogatnám,
Dicsekednék fűnek, fának,
Mi jó dolga van Attilának.

  2 hozzászólás - “A magyar költészet napján”

  1. Örülnék, ha kialakulna egyfajta párbeszéd, hiszen ez az oldal “kávéházi beszélgetések”-ként született, azután másképpen alakult… Ezért kérek mindenkit, akiben gondolatokat ébresztett Rudipapa hozzászólása, ne legyen rest, ossza meg azokat velünk.

    Véleményem kifejtését kettéválasztom. Egyrészt, szükség van-e ilyen-olyan emléknapokra? Hiszen a Himnusz születésének napja a Magyar Kultúra Napjává vált, jóval túlmutat a költészeten! Ennek ellenére az emléknapoknak is lehet fontos küldetésük, hiszen ilyenkor egy-egy részterületre összpontosítunk. Az sem rossz gyakorlat, hogy van pl. az emlőráknak világnapja, mert ha 2-300 ember ennek hatására megy el szűrésre, az több tucat idejében felismert betegséget, gyógyulási esélyt kínál! Megkezdődött Nagyhét, bár lelkisége sokkal mélyebb annál, hogy Krisztus kínhaláláról emlékezünk és feltámadását ünnepeljük, mégis a nagyböjti, nagyheti időszakban csúcsosodik ki hitéletünk, ilyenkor még talán azok is részt vesznek a szertartásokon, akik nem járnak rendszeresen templomba.

    Visszakanyarodva József Attilához, azt gondolom, hogy életművének megítélése túlfeszítené ennek az oldalnak a kereteit. Nehezen tudom értelmezni azt, hogy “messze nem a legnagyobb költő”, mert aligha van a magyar irodalomban olyan, akiről ezt kimondhatnánk! A Himnusz, Nemzeti dal, Szózat is csak erőltetetten összehasonlítható, embere válogatja, hogy melyik vers üzenete, formája, stílusa váltja ki a legmélyebb hatást belőlünk!

    A művészetek mindig egy adott kor tükrei. József Attilától azért idéztem gyermekkori versét, mert zseniális. Bemutat egy élethelyzetet, kiírta magából vágyait, frusztrációit. Talentuma már ebben az életszakaszban megnyilvánult! Ott van a Nem, nem soha – Koncz Gábor előadásában – amely versét évtizedekig elhallgatták, nem tették be összes költeményét tartalmazó kötetbe! Olyan gyönyörű művekkel ajándékozott meg bennünket, mint az Óda, a Mama – hosszú lenne felsorolnom. Érdemes megállni egy pillanatra, köszönetet mondanunk a kortárs rockzenének, hogy először a Kex – Tiszta szívvel – majd a Hobo Blues Band – Hetedik, Nagyon fáj, Tiszta szívvel -, az Ismerős Arcok – Tiszta szívvel -, feldolgozták a verseket és pl. a HBB a Kopaszkutya és a Kőbánya Blues mellé odatette közönsége elé J.A. gondolatait, ezáltal kinyitott egy olyan kaput, amelyen át az ifjak észrevehették az irodalomba! A zene nyelvén keresztül különböző megvilágításokba helyezik a költő gondolatvilágát.

    Végül, hogy a kádárizmus kisajátította. Ez nem J.A. bűne. A kádárizmusnak nem voltak kulturális gyökerei, így minden lehetséges eszközt megragadtak ahhoz, hogy pótolják. József Attilát többször temették… Azt viszont nem tartom ördögtől valónak, hogy születésnapjára a Magyar Költészet Napjaként is gondolhatunk. Igazad van Rudi, lehetett volna másként is, lehetett volna máshoz kötni, de fél évszázad elég hosszú idő ahhoz, hogy most már ne bolygassuk!

    Végül öngyilkosságáról. Nagyon sokszor elválik a művészi alkotóerő, a művész életmódjától. Azt hiszem az alkotók az átlagnál jóval érzékenyebbek a világ rezdüléseire, negatívumok feldolgozására, megküzdésre kevésbé alkalmasak, mint a hétköznapi emberek. Lehetetlen lenne felsorolni, hogy hány művész élt és él önpusztító életformát, hányan fejezték be életüket idő előtt. Wass Albertre is gondolok, aki szintén önkezével vetett véget életének. Amikor elolvasunk egy verset, regényt tudjuk, de a művészi érték megítélésére aligha van befolyással.

  2. Hogy miért éppen József Attila születésnapja a Költészet Napja Magyarországon, arra az 1964-es dátum ad feleletet. József Attilát “proletár költőnek” kiáltotta ki a Kádár-rendszer. Tudjuk persze, hogy ez a szokásos bolsevik leegyszerűsítése a dolgoknak. József Attila mint költő nem proletár, hanem az “egyszerű” nép fia, a hétköznapi emberek költője – a proletároké is, de korántsem bolsevik értelemben! Ezzel együtt én egyáltalán nem örülök annak, hogy az ő szülinapja a Költészet Napja.

    Miért? Leginkább azért, mert én személy szerint nem valamely költőhöz kötöttem volna ezt az ünnepet. Ugyanis ez vitákat szülhet. Például szerintem József Attila messze nem a legnagyobb magyar költő, s bár ez szubjektív vélemény, jól rávilágít a problémára: halandó földi személyhez kötni valamely transzcendens eseményt, vagy fogalmat, nem szerencsés. A Költészet Napja lehetne mondjuk egy jelentős mű megszületése – s ez lehetne akár egy József Attila vers is – de egy esendő ember…? József Attila egy egzaltált, sőt hisztérikus személyiség volt, aki ráadásul nem is mutatott jó példát az Élet küzdelmeinek megvívására – öngyilkos lett. Ráadásul nekem meggyőződésem, hogy a vers mint olyan, nem a költők saját szellemi terméke. Ők csak “dekódolják”, a földi emberek számára érthetővé teszik egy felsőbb szféra üzenetét (erre mondják, hogy “ihletet kapnak”). Ezzel persze nem degradálni akarom a költők szerepét, mert ehhez a dekódoláshoz is más emberekben meg nem lévő képességek kellenek 🙂 Ettől függetlenül szerintem nagyon nincs a helyén a Költészet Napja József Attila születésnapján. Hozzászólásomat (akár) vitaindítónak (is) szánom.

 Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Kötelező

Kötelező

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..