jan 192014
 

Művészeti ágak közül A mi Pilvaxunk-ban alig esik szó képzőművészetről, pedig több figyelmet érdemelne. Ennek okait átgondolva, egészen biztos vagyok abban, hogy kortárs, non-figuratív alkotások befogadásához nem vagyok megfelelően szocializálva. (Vessünk egy pillantást a Szegeden kiállított “Utolsó vacsora” című installációra, amely akár évtizedekre kedvét szegheti az erre még éretlen személyiségnek, kiállítások látogatásához.) No de ne azonosítsuk a kortárs képzőművészetet ezzel, végképp ne a múltból örökölt kincseket!

“Caravaggiótól Canalettóig” címmel, már október óta látható a Szépművészeti Múzeum kiállítása, amely nem kevesebbet vállalt fel, mint az itáliai barokk és rokokó festőművészet gyöngyszemeinek bemutatását. A XVI-XVIII. századok alkotásaival ismerkedhetünk. A Szépművészeti Múzeum birtokában 34 festmény van, amelyet 108, tizenegy ország hatvanhét gyűjteményéből Budapestre érkező alkotás egészít ki. Több mint száz alkotó képei kerülnek bemutatásra.

A kiállítás tematikus, két évszázad festészetének termését mind időben, mint témák szerint követhetjük. Caravaggio Fiú gyümölcskosárral képével (XVI sz. vége) indulunk, Antonio Joli A királyi menet vonulása a Santa Maria di Piegrotta felé című festményénél fejeződik be utazásunk. Kezdetben többségében bibliai jelenetek elevenednek meg, de van néhány mitológiai eseményeket mutató alkotás is, portrék, csendéletek, életképek. Kirajzolódik, hogy a mindössze 39 évet élt Caravaggio miért vált kora egyik legmeghatározóbb alkotójává. Nagyon érdekes Caravaggio Ecce homo-ja, ahol Pilátust saját korának viseletébe öltöztetve ábrázolja. Tovább haladva, Tiarini Vulcanus nyilakat készít Ámornak című művénél időztünk sokat, a mitológiai jelenet ábrázolása megkapó. Natura viva elnevezésű résznél gyönyörű csendéletek kötik le figyelmünket, a vásznakon a tárgyak eleven életet élnek. Tájképek után portrék következnek, közöttük Bernini és Batoni mesterek önarcképeit is látjuk. Megragadó gyermekábrázolások jönnek: Utcagyerek lepénnyel, Fiú kosárral: egy-egy pillantás korabeli sorsokba. Továbbhaladva ismét bibliai jelenetekhez érkezünk, majd Pietro Rotari Alvó lány vőlegényével (A csiklandozás) című festménye derűvel mutatja be az angyalarcú fiatal lányt, aki széken ülve, nyitott könyvvel kezében bóbiskol, míg vőlegénye, orcáját fűszállal csiklandozva ébresztgeti. A nyolcadik, egyben befejező rész nagyívű utazás Itáliában, megelevenednek a korabeli Róma, Velence, Firenze, Nápoly ma is ugyanígy látható városképei, épületei. Kiben ne támadna fel a vágy, hogy újra lássa a napfényes Itáliát?

A 142 festményt megtekintve sok időre lesz szükség  feldolgozásukhoz. Két évszázad művészei ecsetvonásaikkal, kompozícióikkal, színhasználatukkal rendkívül kifejezően engednek bepillantást koruk világába. A bibliai jelenetek, csendéletek, portrék, városképek olyan  ablakok, melyeken át régi korok életébe látunk, azonban így, egymásmellé helyezve a korszakokat, mestereket, mélyen strukturált kép rajzolódhat ki bennünk, a kor Itáliájáról.

Február 16-ig még megtekinthető a kiállítás, bátran merem mindenkinek ajánlani. Világhálós jegyirodán keresztül vásároltam belépőjegyünket, már nyitáskor ott voltunk. Két óra múlva hosszú sorok álltak a pénztárak előtt. Sajnos a képek nagyon közel voltak egymáshoz, rengeteg látogató tolongott, zavarva a művekben való elmélyülést. A termek falának színei jól jelezték, amikor átléptünk egy korszakhatárt, a képek többsége mellett rövid bemutatásukat olvashattuk, sőt, telefonra letölthető applikáció segítségével 25 festményről még több információt kaptunk készülékünk kijelzőjén. Aminek legjobban örültem: a kiállítással egy időben megjelent több mint 400 oldalas, nagyon szép tipográfiájú albumban hazavihettük a bemutatott festmények képeit, részletes leírásokkal, a kötet felében pedig  tanulmányokat olvashatunk a korszak művészetéről.

Soha sem késő elmélyednünk a képzőművészetben!

  11 hozzászólás - “Caravaggiótól Canalettóig”

  1. Szeretnénk megnézni ezt a kiállítást,talán soha vissza nem térő alkalom ilyen közel tudni ezeket a remekműveket.
    A középkor festészete sosem volt a kedvenc stílusom.A romantikus festészetet szeretem (18.-19.század),de azért vannak kivételek akár előtte,akár utánna is.Munkácsy volt az iránymutatóm és a Mester kapcsán tágult a látásom a festészet terén.
    Bevallom,Leonardót,Michelangelót,Berninit és a többi,reneszánsz művészt és alkotásait Dan Brown regényei után kezdtem el felfedezni.Most már ott tartok,hogy nyitott vagyok erre a korszakra,bár kétlem,hogy le lehetne fedni idővel az összes,arra a korra jellemző és megalkotott műveket.
    Dan B.3 műve egy térkép az olyanok számára,mint én vagyok.Fellobban egy téma,az köré számos műalkotás kapcsolódik,mivel van hajlam bennem,kutatok és megszerzem a kellő információkat.Az eredmény a csodálatos vizuális élmény,ami a fent vázolt bevezetőben (Csizi)is olvasható.
    Az impresszionizmus sem a kedvencem,mégis,amióta elolvastam Van Gogh életrajzát,majd a róla megírt regényt,próbálom más szemmel nézni a piros gabonaföldet,a kék szőlőt és a narancssárga utakat…

  2. “Szeretnénk megnézni ezt a kiállítást,talán soha vissza nem térő alkalom ilyen közel tudni ezeket a remekműveket.” Egyetértek, mivel már csak szűk három hétig látogatható, igyekeztem gyorsan írni a kiállításról. Kegyelmi állapot a jelenlegi helyzet, hiszen meg lehet találni a festményeket ezután is, de ahhoz gyűjteménytől gyűjteményig kell járni, azt az összhatást, amely a Szépművészeti Múzeumban kialakul bennünk, mégsem lehet elérni.

    Ami a festészet irodalmi megjelenítését illeti, egyik barátomtól most tudtam meg, hogy Caravaggio életéről Passuth László írt könyvet Medúzafej címmel.

  3. Én is láttam. Fantasztikus! Nyilván sokak szemében perverz gondolat: Minden ami ezek után készült napjainkig, csak karikatúra, őrületes hanyatlás. Lehet persze belemagyarázni, hogy ők másképp látták, vagy hogy nem azt festették le, mit láttak, hanem amilyen érzést a látottak kiváltottak belőlük (pl. az impresszionisták). Frászt! Már nem voltak képesek olyan szépen és pontosan festeni. Az emberiség folyamatosan korcsosul. S mivel ezt szégyelli bevallani, ideológiákat gyárt, hogy miért jobb az új a réginél. Nevetséges!

  4. Szerintem kicsit árnyaltabb a kép.

    A művészet az adott kor tükre, a korcsosuló világot a maga valójában állítja elénk, ezért is olyan amilyen…

    Azonban ha Munkácsy, Feszty, vagy a kaposvári Rippl-Rónai József munkásságára gondolunk, láthatjuk, hogy a későbbi korokban is géniuszok alkottak. A kortársak közül Makovecz épületei is kiállják majd az idő próbáját.

    Ellenben Caravaggio a mai véleményformálók, a lélek mérnökei szemében is példamutató alkotó lenne: gyilkos is volt, meleg is volt…

  5. Biztos,hogy a későbbi korokban is géniuszok alkottak!Csak nézőpont kérdése,ki-ki minősül(t) géniusznak a maga területén,na és a mindenkori divathullám is befolyásolhatta minden idők művészeinek megítélését.
    Mi már el tudjuk dönteni magunk is,ki volt az igazi művész és az ,aki művészként beleolvadt a kor igényeibe puszta megélhetés miatt.Ugye nem kell részletezni Van Gogh sorsát?” A” tragédia.
    Akár külön fejezetet képezne a sorsa.De a géniuszok géniusza,Rembrandt se volt a gazdagságba belefulladt művész-talán maga tehetett erről.
    Említettük Munkácsyt.Rajongok műveiért,élete, sorsa egészen elképesztő fordulatokról szól.A kora gyerekkori biztos megélhetést tragédiák sora,éhezés,munka,szegénység követte,de megfeszített küzdelem elhatározása mellett,hogy festőművész lesz,a világhírig és Párizs ünnepelt Mesteréig repítette.
    Makacs volt,nem túl okos,de a művészetnek élt.Lehet vitatkozni azon,mennyire volt stílusa összevethető a reneszánsz nagyjaival,de nem erről van szó.Biztosan merített ihletet a reneszánszból a Krisztus képek megalkotásakor (Tintoretto,Tiepolo),de az Ő Krisztusa nem hasonlítható a reneszánsz Krisztusaihoz- 300 év különbség.
    Munkácsy alakjai megdöbbentik a nézőt.Kiemelem Miltont,a Köpülő asszony semmibe néző tekintetét,a Siralomház elítéltjét.
    A szalonképei szerintem felértek egy színes fotóval,annyira részletesen voltak kidolgozva.Tudom,ezek jól fizető divatképek voltak,mint művészeti szempontokból nézve értékes alkotások,de kár kihagyni ezeket a zsánereket -hozzá tartoznak.
    Paál László.Tájképei megszólalnak.Szegény piktorként alkotott,nyomorban,betegségben,elfeldve pusztult el.
    Hányan vannak festők,szobrászok-nem csak magyarok-akiknek az alkotásaik maradandóak.

    Messze áljon tőlem,hogy vitába kezdjek a 3.sz.bejegyzéssel és Rudipapával,”minden,ami ezek után készült napjainkig ,csak karikatúra,őrületes hanyatlás.”
    Szerintem ez nem így van.Amennyire tanulatlan emberként fel tudom fogni a művészetet,a festészet,szobrászat építészet terén,főleg a 20. század legelejéig nagyon szép dolgok készültek,melyek érdemesek a mestermű névre.
    Viszont kalapot kell emelnem a korai mesterek előtt…

  6. Bár Rudi sommásan és sarkítva fogalmazott, ha a folyamatok eredőjét nézzük, sok igazság van véleményében. Cavaraggio korában is biztosan ezerszámra készültek szemétre való mázolmányok, amelyek eltűntek a süllyesztőben, ugyanakkor kortársaink is alkotnak maradandó műveket. Ízlés dolga, hogy kinek mi tetszik, mi az ami megérinti.

    Ebben a körben kikívánkozik belőlem egy gondolat. A XIX. századtól kezdve betört az életbe a fotóművészet, amely mind a mai napig meghatározó, új művészeti ág (évszázadokban gondolkodva). Elképesztő távlatokat teremtett. A jövőben tudatosan fogom keresni a fotókiállításokat.

    Bár csak lazán tartozik témánkhoz, az utóbbi napok világhálós “slágere” is jól megmutatja, a digitalizált világban mekkora tere van a manipulációnak… érdemes megnézni, (nekem a dal is tetszik).

  7. Véletlen lenne?

    A tegnapi sajtóban (szlovák nyelvű bulvár) érdekes hírt olvastam egy Munkácsy mű,a “Baba látogatói” c.szalonkép fényképe alatt:
    a hétvégén egy Kelet-Szlovákiai faluban (Nyizsní Hrusov ) egy aukciós ház többek között az említett művet is árverésre bocsájtja.
    A képet 397 ezer Euróra becsülték fel.

    Volt szerencsém látni ezt a képet.Csizi,ez is szinte fénykép,annyira részletesen van kidolgozva a szoba belseje,a szőnyeg mintájától kezdve a tapétáig…

  8. Egyáltalán nem vagyok tisztában azzal, hogy 397 000 € milyen árnak számít a műkincsek piacán, de talán a magyar államnak nem lenne nagy érvágás, ha 12 millió forintért gyarapítaná vele a nemzeti vagyont!

    Jó néhány éve sugárzott a televízió egy aggasztó riportot Munkácsy festményeiről. Arról volt szó, hogy olyan alapokra festette képeit, amelyek megállíthatatlanul feketednek. Akkor tucatnyi szakember dolgozott azon, hogyan lehetne megállítani a romlást, nem tudom sikerrel jártak-e?

  9. Az a bitumen!Tulajdonképpen aszfalt bázisú alapozó,abban az időben elfogadott dolog volt.A müncheni és düsseldorfi akadémián “leste ” el a bitumen használatát,képei kontrasztját kiemelendő.Köztudott,hogy Munkácsy a mély alapokból hozta ki a főalakot,szinte megvilágítva jelentek meg a figurák a háttérből.Ebben is szerepet kapott az említett festékalap.
    Ebből az időből származik pl.az első remekmű,a Siralomház.Úgy tudom,a német időszak képei károsodtak,de javíthatók.A későbbi,már a párizsi kora-időszak viszont kritikus,mert a bitumen “megeszi ” a felső festékréteget is és nehéz visszahozni az eredeti réteget,ezáltal a kép a rekonstrukció során érthető módon megváltozik,a,figura,az alak elveszti eredetiségét,rosszabb esetekben semmit sem lehet kezdeni a képpel.
    Erről a párizsi bitumen összetétele tehet,másmilyen,mint a német volt.Sajnos a mester csak a véletlennek köszönhetően váltott (jóval később) festéküzletet-amúgy is hiánycikk volt ez a bolt.A képek később kezdték kimutatni a károsodás jeleit.
    Egyébként a debreceni Déry múzeum kiadott egy tanulmányfüzetet ezzel a témával kapcsolatosan,részletesen elemezve a különböző helyszínek technikáját és festékanyagait illetően.

    Doki,azt hiszem a 397 ezer Eu inkább a 120 millió Ft felé közelít.Az említett kép pedig a Pákh gyűjteménybe tartozik,Győrben láttam-Munkácsy,Pákh gyűjtemény-ez volt a kiállítás hivatalos neve.
    Csak érdekesség miatt írom ,a mű 1883-1886 magasságában készülhetett több ilyen jellegű társával együtt,mint azt már írtam,megrendelésre.Durván 100 ezer Frankért adta el a Mester a képeket,személyesen,mivel nem kötötte le Sedelmeyer ezeket a magán-megrendeléseket a Mesternél.
    A “nagy természetű” Munkácsyné tudta,hová kell a pénzt elhelyezni.

  10. Le a kalappal, komoly ismereteket szereztél Munkácsyról! Ha jól értem, tulajdonképpen esetleges volt, hogy hol vásárolta meg az alapozót, persze a sötétedés csak sok évtized után vált szembetűnővé. Menthetők ezek a képek?

    Az említett festmény árverésre kerül? Igazad van, tényleg 120 millió, szerintem ez is beleférne, hogy nemzeti tulajdonba kerüljön.

    Visszakanyarodva a Szépművészeti Múzeum kiállításához: vészesen fogy az idő, remélem Peti sikerül megnéznetek!

  11. A menthető képekről:bizonyos szempontból valamennyi menthető.Kérdés,mennyire marad meg a szakma szempotjából az eredeti kép.Talán elvész az érték,mármint a piaci ár,viszont a művészi érték marad,mivel a tulajdomképpeni mondanivaló megmarad.Tehát vizuálisan a mű megmarad,de már nem a mester általi ecsetvonások látszanak,hanem a rekonstruáló művészé.Mert a restaurátor is művész!
    Bizonyos paradoxon Munkácsy képeiben az,hogy “viszonylag”elhenyagolható ecsetvonások egyes képek hangsúlyát adták.Mivel ezek általában világos színek voltak,megmaradtak.Lásd a csodálatos fehér foltokat,de még jellemzőbbek a kék színek,alig pár négyzetcentiméteren,pl.az ablakokon átvilágító égbolt a Krisztus Pilátus előtt c. képen.
    Ha nem figyelsz oda,nem tűnik fel.De ha észre veszed,szinte szembe vág.Na ezek a színek megmaradnak.

    Az,hogy hol vásárolta az alapozót,nem lehetett esetleges.Inkább műhelyhez,vagy lakhelyhez kötött tény,na meg anyagilag is fontos szempont,ki volt hajlandó hitelbe eladni egy kezdő piktornak.Innentől kezdve bezárt volt a piac kérdése.Viszonylag kötött volt a kínálat is anno.Erről talán Zichy Mihály kapcsán is lehetne információkhoz jutni.

    Örök ismeretlen ezen a tére Leonardo Da Vinci.Mindig kutatott,kereste a kor adta új lehetőségeket,technikákat.Sok műve ezáltal kárba veszett! A freskók egyszerűen leperegteg a falról,az alap ledobta a rávitt festékréteget.Ezért is nem tudta befejezni Leonardo a megrendeléseit.Improvizált,ráfázott.
    Milyen sokoldalú zseni volt.Messze meghaladta a korát.Manapság ismeretivel,tehetségével talán sehol sem lenne.Bár olaszként,firenzeiként,ki tudja…?Én mindenesetre csodálom művészetét.

    Ami az idő múlását illeti,biztos,hogy ez a lehetőség (is) kimarad,sajnos…a kiállításról írok.

 Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Kötelező

Kötelező