jan 042014
 

Minden zenekar életében lehetnek mérföldkövet jelentő fellépések, azt gondolom az Örökség számára a tegnapi ilyen volt. Ismerjük az előzményeket, szeptember óta mindössze egy koncertet adtak, most már azt is tudjuk, hogy az eltelt három hónap, az alkotás időszaka volt.

Nagy örömmel töltött el, hogy telt házat vonzott az előadás. Jó volt találkozni néhányotokkal: Krisztával, Rudipapával, a Tóth családdal. Koncertkezdésig maradt még időnk kicsit beszélgetni.

A hangverseny két és fél órán át tartott. Elárulom a fellépő vendégek nevét: Gáspár Álmos és Zsoldos Tamás volt a két meghívott muzsikus. Annyira nem is tűntek vendégnek… 🙂  Műsoron volt a zenekar szinte teljes repertoárja, hallottunk új dalokat, és elmaradhatatlan régi Kormorán zenét is.

A színpadról remek hangulat áradt, úgy éreztem, a muzsikusok is élvezték a koncertszünet utáni újrakezdést. A közönség pedig együtt élt velük, a korábban is sokszor érzett oda-vissza energiaáramlást hatványozottan érzékeltem. Még ezen belül is voltak csúcspontok számomra. Ahogyan leperegnek szemem előtt az előadás pillanatai, először az egyik új szerzemény ötlik fel bennem : Gulyás Feri megtanult tárogatón játszani, ennek egy varázslatos dal lett az egyik hozadéka. (Feri hangszereinek száma szemmel láthatóan bővül, orgonasípokként sorakoztak mellette a különféle fúvós zeneszerszámok, de régebbi népi hangszerei sem dísznek voltak ott.  Sokszínűségük kitágítja az Örökség mozgásterét, változatos hangszerelés lehetőségét nyújtják.)

A másik csúcspont számomra a Záróversbe illesztett basszusgitár- és dobszóló volt. Horváth Karcsi, a visszatért Nagy Lacival, virtuóz muzsikálással kápráztattak el minket. Számomra úgy tűnt, Karcsi gitárjátéka után már nincs, nem lehet több ritmus, ám Nagy Laci az utóbbi évek legpazarabb dobszólójával folytatta. A harmadik csúcspont az Om mani padme hum volt, az Örökség kiegészült Gáspár Álmossal és Zsoldos Tamással, a két hegedűssel és basszusgitárossal, a zenekar ritkán hallott erővel és dinamikával szólaltatta meg a régi és újabb idők egyik legkedveltebb dalát!

Ezeken felül, ami számomra az egész előadás csúcsa volt, a Kiálts velem a szélbe! Géczi Erika olyan csodálatos átéléssel, gyönyörűen adta elő a dalt, hogy percekig tartó vastapssal hálálta meg a közönség. Valóban magával ragadó, felemelő volt!

Nagyon bízom abban, hogy 2014 a sok Örökség koncert éve lesz. Hallgatva az új dalokat, talán meghozza az esztendő a második Örökség albumot is… A tegnap esti hangverseny remek kezdet volt!

Néhány szóval a koncert körülményeiről. Féltem, hogy nem leszünk sokan, hiszen túl nagy hírverés nem volt. Jött decemberben levél, volt egy sokak számára nem hallható riport a Lánchíd Rádióban, de néma maradt például a Twitter csatorna… Tudom, hogy az „élet” súlypontja a Facebook mátrixába helyeződött, ám azokra is gondolni kell, akik kívül maradtak ezen világon… Mert sokan naponta nézzük a zenekar honlapját, de akik nem így tesznek, lehet, hogy tucatjával maradtak távol, egyszerűen azért, mert el sem jutott hozzájuk a koncert híre!

Előzetesen a Csiliről azt a hírt kaptam, hogy „A CSILI egy régi munkásmozgalmi műintézmény, a szocialista kultúra és erkölcs ékköve… A múltban a magyar munkásmozgalom egyik központja volt … Vezetőket és mártírokat adott a mozgalomnak … otthont a pártnak, az illegális mozgalom névtelen hőseinek” 🙂 , illetve néhány napja tudtam meg, hogy ezen a helyen alapították anno a Kormorán Baráti Kört. Várakozáson felül kellemes, tiszta, rendezett körülmények között szólt a koncert, a terem akusztikája is elfogadható volt, semmi kifogás nem érheti a hangosítást és fénytechnikát sem. A színpad előtt bőven volt hely azok számára, akik állva akarták élvezni az előadást, ennek az első sorban ülők nem örültek, de a harmadik sortól egyáltalán nem voltak zavarók a színpad előtt állók.

Egyszóval nagyon rendben volt a koncert, sok régóta szunnyadó érzelmet hívott elő belőlem. Méltó körülmények várták a zenekart és közönségét, ha valamin javítani lehetne, az a hírverés.

Köszönjük a zenekarnak ezt az estét, és nagyon várjuk a folytatást!

  Egy hozzászólás - “Az Örökség újévköszöntő hangversenye”

  1. Megerősítem a leírtakat! Én is nagyon jól éreztem magam a koncerten. Igaz, ülve néztem végig, de ott egyfolytában mozgolódtam, vertem a ritmust kegyetlen módon – remélem, nem volt zavaró, mivel hogy melletted tettem mindezt 🙂
    Jó koncert volt az elejétől a végéig! Remek ötlet volt pl. a Virágom Virágom “Basaryasított” verziója is. Persze a végére lett a legjobb, legfelszabadultabb a hangulat (Záróvers, Három határ, Om Mani Padme Hum).
    Egy kételyem van csak: azokat a kicsi gyerekeket, akiket a szüleik elhoztak a koncertre, helyes-e a hangfalak közvetlen közelében “tárolni” koncert alatt…

 Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Kötelező

Kötelező