Sze 012013
 

Talán az elmúlt időszak koncertbeszámolói is mutatják, a Balaton is kezd magához térni… újra elmúlt egy balatoni nyár! Ezúttal mi is részesei lehettünk szűk egy hét erejéig, köszönhetően az Erzsébet-program kínálta pályázati lehetőségnek, amelyet ajánlok figyelmetekbe!

Kedden vettük az irányt Tihany felé, ahol az egykori “Yacht-club” területén található Erzsébet-szállóban töltöttünk négy éjszakát, teljes ellátással. Mivel az üdülő a régi fényétől alaposan megkopott Club Tihany területén keresztül érhető el, használhattuk annak teljes infrastruktúráját, a strandot is beleértve. Maga az üdülő semmivel sem volt rosszabb, mint pl. egy átlagos horvátországi, vagy Lido di Jesolo-i apartman, a teljes panzió megfelelő étkezést kínált.

Mondják, hogy Szent István napja után befejeződik a balatoni szezon, ezt a Club Tihanyban üdülő túlnyomórészt német, lengyel és cseh turisták nyilván nem hallották… Az igaz, hogy augusztus 20-a után a már nem nyár, még nem ősz állapot jellemzi az időjárást; nekünk szerencsénk volt, az első éjszaka ugyan zuhogott az eső, de csütörtökön már lehetett fürdeni, a víz ugyan kissé hűvös volt, ám a minősége tökéletes. A strand tiszta, füvesített, rendezett – kell ennél több?

Az első napon Balatonfüredet vettük célba, csodálatos település, ahol hamisítatlan balatoni hangulat uralkodik. Természetesen Tihany nevezetességeinek megtekintése sem maradhatott el. Bár délutánra ismét beborult, vállalkoztunk egy sétahajózásra, nekünk a gyönyörű, régi Csongor nevű hajó jutott… annak örömére, hogy nem szakadt le az ég, lángost ettünk, sört ittam, hiszen lángos nélkül azért mégsem balatoni nyár, az a a balatoni nyár :-)! (Tudjátok: a diák fekete keretére kattintva, az oldal elhagyása nélkül is indul a vetítés).

 

Csütörtökön (vagyis a második napon) arra vállalkoztunk, hogy gyalogszerrel bejárjuk a félsziget egy részét. A Belső-tótól gyönyörű szőlőültetvények között vezetett utunk az Apáti hegyre, majd a Nyereg hegyre, végül a Csúcs hegyről gyönyörködhettünk a tájban, amely – túlzás nélkül – lenyűgöző! Az Apáti hegyről gyönyörűen látszódott a Külső-tó nádas, lápos felülete. A tavat még az 1800-as években lecsapolták, majd a múlt század ’70-es éveiben rájöttek, hogy hatalmas természeti kincs, így rehabilitálták, mára már a teljes ökoszisztéma, – beleértve ritka állat- és növényvilágot is – helyreállt. Nemcsak a Tihanyi-félsziget két belső tavára nyílt rálátásunk, hanem az északi part településeire, a fehér templomtornyocskákra, és a Balaton hatalmas nyugati medencéjére is. Jelölt turistautakon haladtunk, a félsziget csak az apostolok lován ismerhető meg alaposabban.

Este az Apátsági templomban orgona- és fuvolahangversenyen voltunk, Pálúr János orgona- és Jeney Zoltán fuvolaművészek adták a bő egy órás koncertet. Az Apátsági-templom orgonájának hánytatott sorsa volt (a világháborúban gránáttalálat érte), helyreállították, gyönyörű hangja van. A műsor modernebb részei kevésbé tetszettek, de Bach műve annál inkább.

 

Pénteken autóval bebarangoltuk a Káli-medencét, amely talán a Művészetek Völgye fesztiválok indulása óta lett igazán ismert, pedig Magyarország egyik ékessége ez a tájegység. Egyrészt geológiai ritkaságokat láthatunk, másrészt csodálatos a népi építészete, harmadrészt pedig borai… Itt álljunk meg egy szóra! Érthetetlen előttem, hogy nagyszerű kitettségű, remek talajjal bíró borvidéket miért kellett elfelezni, egy részét a Badacsonyi, a másikat a Csopak-Füredi borvidékhez sorolni!?! Fantasztikus mineralitású, többnyire fehérborok születnek a Káli-medencében, sok fiatal, feltörekvő borász szerez magának hírnevet boraival, ugyanakkor alig találtunk olyan helyet, ahol kóstolni, vásárolni lehetett volna! Ezen a csapnivaló marketingen feltétlenül javítani kellene!

Ezzel együtt is varázslatos élmény volt bejárni a Káli-medencét, ha arrafelé jártok, ne hagyjátok ki!

 

Szombathoz, vagyis hazautazásunk napjához érkeztünk. Bár a szállást 10 óraig el kellett hagynunk, nem siettünk. Szétnéztünk a szombati tihanyi piacon, ahol egyrészt biotermékeket árultak, másrészt ócskások (bocsánat: régiségkereskedők…) kínálták portékájukat. Onnan Füred, Bergmann cukrászda, egy kis ínyenckedés, majd mindennek kezdete és vége, vagyis a csopaki strand következett. Alig néhányan lézengtünk, pedig a nap jó erősen sütött, a víz pedig olyan volt, mint júniusban… simogatott, felüdített, felkészített az előttünk álló hetekre, hónapokra. Elköszöntek tőlünk a hattyúk és vadkacsák is, láttuk a szemünkben, visszavárnak bennünket. Ha tudunk, visszamegyünk…

  6 hozzászólás - “Elő-utószezon a Balaton partján”

  1. Nekem “nem is van” okostelefonom. Még az elnevezést is utálom! Gyártottam egy elméletet is arra, hogy kinek is van szüksége okostelefonra. Egyszerű: a butáknak. Ugye, akinek valamilyen fogyatékossága van, az használ pótszert, protézist. Akinek nincs lába – mankót, vagy műlábat, akinek nincs foga – műfogsort, a rosszul halló – nagyothalló készüléket, stb. A logikai sorba tökéletesen beleillik, hogy akinek az esze nem műkszik rendesen, az használ OKOSTELEFONT!

  2. Remek kiruccanás lehetett még ilyenkor is…sőt,csak most jön a java,érik a hegy leve,közelednek a bormustrák.
    A természet átváltozik,az ősz színei csodálatosak lesznek.Mi lehet szebb annál,amikor a boros poharad a fényben úszva megrázod és nézed,ahogy a korona lassan levánszorog?
    Háttérként a sárgás-barnás erdők Badacsonyban vagy Csopakon…
    A kevésbé okos telefon elég ilyenkor,elég,ha lehet vele szükség esetén hívni,esetleg fényképezni.
    A legutóbbi kiránduláson is a telefon,mint fényképezőgép szolgált minket.Az első kattintásnál mondta fel a szolgálatot a gépünk és meglepő módon az egyszerű mobil remek felvételekre volt képes.

  3. Ami a balatoni üdülések elérhetőségét illeti, a bevezetőben említett Erzsébet-program rengeteg lehetőséget kínál, pl. a nagycsaládosok, nyugdíjasok, alacsony jövedelműek és bizonyos ágazatokban dolgozók számára! Természetesen nemcsak a Balatonra, hanem az ország valamennyi részére mehet, akinek sikeres a pályázata. Teljesen szabadon döntöttünk abban, hogy mikor és hová megyünk üdülni! Azt hiszem a program nélkül ez az Erzsébet szállónak elnevezett vízpari üdülő árván szomorkodott volna, így megtelt élettel, sok nagycsaládos és nyugdíjas üdült velünk egyszerre. Természetesen az üdülőket kiszolgáló személyzetnek munkalehetőséget biztosít. A SZÉP kártyát is nagyon sok helyen elfogadják, cafeteria-nak sem rossz választás.

    A másik, amit tegnap elfelejtettem leírni, hogy közös családi döntés alapján, nem vittünk magunkkal semmiféle olyan eszközt, amely alkalmas a világháló elérésére. Egyedül egy nem túl okos telefon volt nálunk :-). Mit mondjak? Egyáltalán nem hiányzott, minden nap elolvastam kedvenc napilapom (Magyar Nemzet) nyomtatott kiadását, sokkal többet beszélgettünk, jobban figyeltünk egymásra, mint amikor az ember, leginkább már nem is szórakozásból, hanem a munkája miatt, naponta órákat tölt a monitor előtt. Benedeknek voltak leginkább “elvonási tünetei”, eleinte dühöngött, de később egészen jól viselte, a számára ősközösségi állapotokat :-)…

  4. Én is örömmel olvastam a beszámolót és a kiegészítés is nosztalgikus hangulatot ébresztett bennem (annak idején még szüleimmel pedagógus üdülőben nyaraltunk, talán kétszer is, ott tanultam meg ultizni:))
    Ami a bejegyzés záró gondolatát – a mielőbbi visszatérést illeti – lám már ezen a hétvégén itt az alkalom, Paloznakon, amely Füred mellett található, az Örökség, pontosabban Gulyás Feri szervez spontán találkozót, péntekre-szombatra!

  5. Így igaz! Van néhány dolog, ami még ehhez tartozik, de nem szőttem bele a beszámolómba.

    Ambivalens érzésekkel jöttem haza. Él bennem egy kép a balatoni nyarakról, amikor a partra özönlő tömegek ellátása akadozott, a büfék előtt hosszú sorok álltak, reggel pillanatok alatt elfogyott a boltokból a tej, kenyér. A vendéglők zsúfoltak voltak, és a csopaki strandon szinte minden nap bemondták:”Esti Hírlap ma sem jött, mert lekéste a vonatot…” Azoknak a nyaraknak elmaradhatatlan részét képezték a németek, hiszen a “DDR” és “D” rendszámú autók egy “Bungalow” udvarán parkoltak, és mindig volt “Zimmer frei” :-)… Az üdülők… volt a SZOT, meg minden nagyvállalat, ha kicsit is adott magára, működtetett üdülőt, ahol a kultúros gondoskodott arról, hogy az ideológiai képzettség ne menjen feledésbe, pedig a beutaltak leginkább az éjszakába nyúló ultizást kedvelték. Egyszóval volt valami “legvidámabb barakk” hangulata az egész vircsaftnak.

    Ez a hangulat immár végképp a múlté, a Balaton egyre inkább kulturált üdülőhellyé kezd válni. Jót tett, hogy nincs tumultus, bárki megtalálhatja a pénztárcájához szabott szórakozási, étkezési lehetőségeket. A legtöbb helyen rend van, tisztaság, ugyan mi az északi oldalon voltunk, de egészen biztos vagyok abban, hogy az M7-es autópálya teljes felépítésével a déli oldal elviselhetetlen forgalma is jelentősen mérséklődött.

    Mégis a legfontosabb a víz, a Balcsi vízminősége. Bizonyára odafigyelnek erre, mert csodálatos! Nincs hínár, nem úszkál szemét, döglött angolna a felszínen, a strandok is végtelenül tiszták, rendezettek. Sajnos a vitorlázás az én életemből már kimarad, de rengetegen kihasználták erre is a nyárutót.

    Úgy érzem, minden pozitív változás ellenére, a Balatonban rejlő lehetőségek nincsenek kellően kiaknázva. De a folyamatok jó irányba mutatnak.

    Amit nagyon hiányoltam, az a balatoni hal. Hekk bárhol kapható, de keszeg, ponty, netán süllő nem akad. A másik elszomorító dolog, pedig az, hogy rengeteg az eladó ingatlan, minden harmadik, negyedik üdülőn tábla: “Eladó”. A Káli-medence településein szépen felújított parasztházak és málló düledező, egykor szép napokat látott épület is eladó… németül… angolul. Felvetődik a kérdés: ennyire nem tudjuk belakni Kárpáthazát? 🙁

  6. Nagyon hangulatos beszámoló, nagyszerűen sikerült fotókkal! Ha nem ismerném és szeretném Balatonfüredet és környékét ’93 óta , most a beszámolódtól tutira megjött volna a kedvem hozzá 🙂 Én is mindenkinek csak javasolni tudom, látogasson el erre a vidékre! Gyönyörű, hangulatos, változatos. Nagyon bele lehet feledkezni.

 Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Kötelező

Kötelező

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.