Júl 232013
 

Szűk két napos kirándulásunk alatt egy dalszöveg foszlányát hallottam időről-időre legbelül: “Vezesse Isten léptedet…”. Böjte Csabának a Google+-szon írt bejegyzései között találtuk, vasárnap részt vesz, előadást tart a VII. Bükkszentkereszti Gyógynövénynapokon. Jobban utánanéztünk a programnak, vívódtunk, túl messze van, menjünk, ne menjünk? Azt hiszem nem hoztunk rossz döntést: elindultunk.

Miskolcig semmi gond nem volt, de (tanulság: ne bízz vakon a műholdas navigációban!), Bükkszentlászló felé vezetett bennünket, így roppant keskeny erdei úton érkeztünk meg Bükkszentkeresztre. Megtaláltuk a rendezvénysátort, ám ülőhelyet csak a földön kaptunk. Éppen Szabó Gyuri bácsi, a bükki füvesember első előadásának végét hallhattuk. Kertész Zsuzsa volt az egymás után következő előadások háziasszonya, felkonferálta a Magyar Természetgyógyászok Szövetsége elnökének, három szakvizsgával rendelkező dr. Taraczközi Istvánnak előadását. Nehéz lenne reprodukálnom az elhangzottakat, inkább kiragadok néhány részletet. Közismert, hogy életünk minőségét, egészségünket, betegségeinket számtalan körülmény határozza meg, nem kérdés, hogy étkezésünk ebből a szempontból kulcsfontosságú! Teljesen egyetértettem kollégámnak azzal a megállapításával, hogy Kárpáthazában élve, arra vagyunk kódolva, hogy az itt őshonos étkeket fogyasszuk! Elmondott egy példát, Európa egyik legfejlettebb mezőgazdaságával rendelkező országáról, mely szerint a kontinens legnagyobb búzaexportőre és -importőre is egyben! Vajon miért? Mert kizsigerelik a termőföldet, szintetikus anyagokkal (magyarán műtrágyával) pótolják, nem pihentetik, nincs vetésforgó. Az értéktelen termést eladják, az értékeset importálják, talán még némi haszonra is szert tesznek ily módon… Valóban, tudatosan keresnünk kell a tiszta magyar étkeket. Nem lenne szabad hazánkra zúdítani a világ élelmiszeriparának szemetét! Mint kórboncnok, azt is elmesélte, hogy halottaink bomlása lelassult, egyszerűen annyira telítődünk ételtartósítókkal… Elgondolkoztató, nem? Szó esett még az erdei gombák kedvező élettani hatásairól és természetesen a gyógynövények használatának előnyeiről is.

Ezt követően Gyuri bácsi és lánya egy órán keresztül válaszolták meg a hallgatóság írásban feltett kérdéseit. Milyen panaszra, kórságra, megelőzésre, mely teát fogyasszunk. Közönség… tavaly tízezer ember fordult meg a Gyógynövénynapokon, idén – becslések szerint – a másfélszerese! Sok egyéb mellett, ennek az is egyik oka lehet, hogy az iskolamedicina egyre személytelenebbé válása olyan vákuumot gerjesztett, amely a természetes gyógymódok híveit elindította az útkeresésben. Sajnos rengeteg sarlatán visszaél az emberek bizalmával, varázslók, önjelölt sámánok, csodaszerek feltalálói és forgalmazói szorult helyzetben lévő embertársaik kifosztói.

Gyuri bácsi Bükkszentkereszten nőtt föl, generációkon keresztül megszerzett gyógynövényismeretet örökölt és fejlesztett tovább. Megelőzésre, gyógyulásra igazoltan alkalmasak a gyógynövényekből készült teái, tinktúrái és kenőcsei! Érdekes volt, mennyi általa említett gyógynövény köszönt vissza homeopátiás tanulmányaimból, a Hypericum (orbáncfű) éppen úgy használatos homeopátiás gyógyszeralapanyagaként, mint az úgynevezett fitoterápiában. A példánál maradva: patikai forgalomba kerülő gyógyhatású készítményt is előállítanak ebből a növényből! Gyuri bácsi nyilvános tanácsadása után volt egy kis idő bejárni a falut – Csonka-Magyarország egyik legmagasabban fekvő települése -, megtekinteni az árusok portékáit, vásárolni teafüveket.

Ezt követően következett Bálint gazda, aki messze 90 év fölött, súlyos közlekedési balesetből felépülve, láthatóan jó erőben, teljes szellemi frissességgel tartott előadást a fűszernövények otthoni termesztéséről. Valóban, nem nagy ügy, ételeinket otthon, akár virágcserépből szüretelt fűszerekkel ízesíteni. Bálint gazdát Schäffer Erzsébet újságíró követte, akiből áradt a derű. Történeteket mesélt, elsősorban emberi kapcsolatainkról. Rossz hangulatú, zsúfolt vasúti fülkében mennyi mindent megváltoztatott az éhes kisbaba megszoptatása, a magukba forduló emberek kinyíltak, a hangulat megfordult. Ahogyan azt Csaba testvér is mindig hangsúlyozza: “Lásd meg a szépet!” – erről is beszélt Schäffer Erzsébet. További gondolatébresztő mondatai arról szóltak, hogy vajon mennyire használjuk ki azt az időt, amelyet például ruháink gépi mosásával nyerünk? Kihasználjuk? Hitvesem nagyon szereti Erzsébet írásait, amelyekből ugyanaz a derű és emberszeretet árad, mint személyiségéből. Előadásával befejeződött az első nap programja.

Miskolcon találtunk szállást, azt elfoglalva egy közeli vendéglőben vacsoráztunk, majd elsétáltunk a belvárosi utcákba. A város gyönyörű fekvésű, a központban csodálatos épületeket találtunk. Nem szeretném a lokálpatriótákat megbántani, de az általam ismert megyeszékhelyek közül Miskolc van a legrosszabb állapotban! Rengeteg elhanyagolt, lepusztult, lakatlan, egykor szebb napokat látott épületet láttunk; az is igaz, hogy nagyon sokat gyönyörűen felújítottak, és a sétálóutca rekonstrukciója is folyik. A vendéglők, kávézók teraszai életet sugároztak; rövid sétából hiba lenne messzemenő következtetéseket levonni, mégis azt éreztük, hogy ez a jobb sorsra érdemes város is újjászületőben van.

Másnap korán indultunk vissza Bükkszentkeresztre, így megállhattunk Lillafüreden egy rövidke sétára. Szinte ittuk az üde, kristálytiszta levegőt, megnéztük a Palotaszállót, szemben vele a tavat, kisvasutat. Gyönyörű hely, békebeli hangulattal.

Bükkszentkereszten ismét Gyuri bácsi előadását hallhattuk, majd a mikrofon mögé lépett Böjte Csaba, aki akkor már túl volt a reggeli szentmisén és egy új szobor felszentelésén. A tőle megszokott szavakat hallottuk, hitről, életről, magyarságról. Arról, hogy békességben, hitben, szeretetben, a nehézségek elől nem megfutamodva éljük életünket! Azt azonban éreztük, hogy mennyire elkeserítették a napokban megjelent újabb demográfiai adatok nemzetünk fogyatkozásáról. Bár ő cölibátusban él, rajta nem múlik: húsz év alatt ötezer gyermeket mentett meg, nevelt fel, egy pillanatra sem áll meg: újabb és újabb helyeken gyullad fel Déva lángja, menti ami menthető. Gyuri bácsi is egy hónapot töltött Böjte Csabánál, hogy segítsen neki abban, hogyan tudná otthonaihoz tartozó földeken, a Hargita erdeiben gyermekei számára a gyógynövények termesztését, felkutatását, használatát közelebb hozni. Előadása végén, az őt kísérő székely népviseletbe öltözött leánykák elénekelték az ősi Székely Himnuszt – a Gyógynövénynapok legfelemelőbb pillanatai voltak ezek.

Hoztunk magunkkal gyógyteákat, vásárfiát, olvasnivalót, ám mégsem ez a legfontosabb! Lámpás Emberekkel találkoztunk: Gyuri bácsi, Schäffer Erzsébet, Böjte Csaba… lámpásukból fény árad, megmutatja azt az utat, amelyen haladnunk érdemes! Jó volt ott lenni, ha esetleg valakinek felkeltettem az érdeklődését Gyuri bácsi teái iránt, javaslom, hogy innen induljon felfedezőútra.

  Egy hozzászólás - “VII. Bükkszentkereszti Gyógynövénynapok”

  1. Íme Csaba testvér Google+ bejegyzése az eseményről:

    “Bükkszentkereszten meglátogattuk a tusnádi gyerekekkel a jó Gyuri bácsit, és a csodálatos szép gyógynövényes napi rendezvényt, melyre meglepően sokan elzarándokoltak. Őrömmel imádkoztunk együtt, kértük a jó Isten áldását népünkre, és a gyönyörű Isten adta szép szülőföldünkre! Szeretettel köszönjük a meghívást Gyuri bácsinak és az ő kedves lányának Zsuzsának, aki egészen biztos, hogy a Bükki füvesember legkedvesebb tanítványa. Csaba t. “

 Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Kötelező

Kötelező