Júl 112013
 

(Kép:vaskarika.hu)

Már két éve nem kérdés számomra: ha július első hétvégéje, akkor Ismerős Arcok tábor! Akkor sem, ha idén komoly dilemmát jelentett, hogy a zárónap épp egybeesik a Balaton-átúszás napjával, amelyre titkon készültem, de mivel a táborba már tavaly elígérkeztem előadóként is (amely műsorszám végül aztán meghiúsult), így a sportteljesítmény háttérbe szorulni látszott… Ejtettem pár könnycseppet miatta magamban, de igazán azért nem esett nehezemre Csepreget választani. Ám az Égiek mindent mindig úgy rendeznek, ahogyan annak lennie kell. Július 4-én, múlt csütörtökön, az Országos Ismerős Arcok Tábor beköltöző napján az Ottó kemping ugyan nem óriási viharral és zivatarral fogadta az érkező táborlakókat, mint tavaly, hanem ragyogó napsütéssel, ám közben az időjárás-előrejelzések hatalmas szelet jósoltak az egész Dunántúl területére. Ez másnap valóban meg is érkezett és kitartott a tábor mindkét napján, próbára téve napernyőinket (a pénteken éjjel érkező eső pedig egyesek sátrát is), azonban ugyanez egyúttal azt is jelentette, hogy az átúszás szervezői a halasztás felől döntöttek, így – holnap ez az újabb előrejelzések fényében elválik – akik le akarják küzdeni a Révfülöp-Balatonboglár közti 5, 2 km-es távot, azok most szombaton, 13-án vághatnak neki a víznek. Nyilván senki sem a meteorológiai jelentésre kíváncsi persze, amikor a cím az IA-táborról szóló beszámolóval kecsegtet, de engedjétek meg, hogy ezen a honlapon kicsit még szubjektívabb módon fogalmazzam meg élményeimet! S ehhez hozzátartozik az is, amikor Neubandi elújságolta nekem, hogy bizony, egy hetet csúszik a Balaton-átúszás startja!

A táborról a Vaskarika felkérésére már készítettem egy részletes beszámolót, amely noha személyes tapasztalatokból fakad, igyekezett némiképp mégis objektív maradni, engedjétek meg, hogy itt a Pilvaxon most a szubjektívebb gondolataimat, az oda talán nem férő – és néha kicsit elérzékenyülős – élményeimet osszam meg!

A nulladik napon, csütörtökön érkeztem tehát a táborba, egy kisebb pécsi különítményt fuvarozva, s a régi szokásokhoz híven a kempingben ismét a “Katapult-faluban” vertem tanyát, pontosabban sátrat. Idén ugyan nem merészkedtem a színpadra a zenekarral, pontosabban kizárólag az Ötye-Fitye kórus tagjaként, de ne szaladjunk még ennyire előre, az a pénteki naphoz tartozik…! A beköltöző este tábortűz melletti éneklése során azért mindenki kieresztette a hangját, hol Kovács Miklós és Gyurácz Tamás, később Szöcskeapu és Práder Vili mellett vagy éppen kíséretében. Noha ez a történet az Ismerős Arcokról és annak táboráról szól, hadd kanyarodjak el egy kicsit ismét! Az első zenész régi közismert számokkal indított, hogy aztán Tolcsvayéktól Koncz Zsuzsán keresztül egyszer csak napjaink zenei világáig is eljussunk, s amikor elkezdte felkonferálni, kiktől származik a soron következő dal, már megdobbant a szívem. Igen, az Örökség egy dala következett. Talán nem kérdéses, hogy az Itt az idő lett a tábortűz mellett akusztikusan énekelhető “sláger” – és természetesen végig együtt fújtam a nótafával (és Évikével). No persze azt követően a kormorános időkből származó Isten ujja megérintettet is. Valahol azt hiszem a táborlakók is tudják, hogy nekem ez volt, illetve ez az elsődleges zenei “elköteleződésem”, mert amikor már jócskán az éjszakába hajolva Gyurácz Tamás azzal próbálta a végsőkig kitartó 10-20 fős társaságot nyugovóra térésre bírni, hogy elkezdte a Kell még egy szót játszani, a maroknyi csapat azonnal egy emberként nyomta a kezembe a mikrofont. S alig halkult el, hogy “…indulj hazafelé…”, máris újra a húrokba csapott, a Záróverset kezdve,  nem lehetett visszakoznom… 🙂 Bevallom, jól esett. Ő nem biztos, hogy jól járt a ráadással, mert utána még vagy egy fél órán keresztül nem engedtük neki abbahagyni a zenélést, Cseh Tamás-nóták következtek, míg el nem pattant egy húr – de a Dolly Rolltól már eltekintettünk…

Pénteken délelőtt egy szomorú, megindító kirándulást tettünk egy kisebb csapattal: a Csepreg határában fekvő temetőbe sétáltunk ki. A kemping gazdája, Ottó bácsi, akinek alakja soha nem hiányozhatott a táborokból, néhány hónappal ezelőtt egy végtelenebb térbe költözött, s idén nyáron már csak odafentről tekintett le ránk. Tudtuk, hogy ott van valahol velünk, biztosan mosolyogva figyelte előző este a hatalmas tábortüzet, de azért elvittük neki a lángját egy kis mécsesben is, néhány szál virág, egy nemzeti színű szalag kíséretében…

Igen, erről is szól ez a tábor. Kapcsolódik hozzá elmúlás, mint ahogyan születés is: táborlakó szülőknek a tavaly nagyjából ez időben (ha nem is éppen ott, Csepregen) született kisgyermeke idén már ott volt a sátrazók között… Sőt, ha visszaemlékezünk a tavalyi esküvőre, akkor elmondhatjuk, hogy egyéb anyakönyvi események is játszódnak itt, s idén sem maradtunk ceremónia nélkül. Szombaton este, közvetlenül az Ismerős Arcok koncertje előtt a zsúfolásig megtelt nagysátorban egy erdélyi házaspár, Kercsó Ferenc és Éva léptek a színpadra, mégpedig azért, hogy az ott jelen lévő csepregi anyakönyvvezető és polgármester, valamint az egybegyűltek előtt a magyar állampolgársági esküjüket letegyék. Felemelő pillanatoknak lehettünk tanúi, bizony, amikor a Himnuszaink zúgtak, elmorzsoltam én is egy-két könnycseppet…

S már csak egyetlen dolog van hátra, amiről mesélnem kellene, ez pedig nem más, mint az Arcok-koncert. Ám ezen a lapon sem gondolom úgy, hogy vissza tudnám adni a valódi hangulatát szavakkal. Egy biztos, konszolidáltan, a sátor középtáján, oldalról kezdtük figyelni a műsort, de aztán egyre jobban elkapta az embert a hangulat, s a legvégén csak az tűnt fel, hogy-hogy nem, de hirtelen már csupán 1-2 méteres közelségbe került a színpad…! 🙂  Vártunk persze nagyon egy meglepetést, valami új számot, “tábori dalt” a zenekartól, ami idén nem saját vadonatúj szerzeményük lett, hanem egy nagyon is régi (úgy 35-36 éves) dal, egy egészen más, ám szintén zseniális csapattól, csak ez alkalommal természetesen az Ismerős Arcok tolmácsolásában. Szóval, ez lett A búcsú, búcsú a koncerttől, búcsú az év egy mindig maradandó élményétől, a táborlakóktól, Csepregtől, s talán egy kicsit búcsú attól is, aki már nem lehetett ott velünk a VI. táborban…

  3 hozzászólás - “Mikor halkabban szól a rock’n roll – könnyes beszámoló az Ismerős Arcok Táborról”

  1. 2009.június 26-án, amikor megszületett a “Sportvilág” rovat, arra gondoltam, hogy nemcsak az élsportról fogunk majd szót ejteni, hanem arról is, amit magunk űzünk. Azután az élet úgy hozta, hogy az íjászatnak külön honlapot készítettem, bár éreztem kísértést, hogy idehozzam, de akkor túl egyoldalúvá vált volna az itteni “Sportvilág”. A lényeg az, hogy milyen jó lett volna olvasni egy személyes élménybeszámolót a Balaton átúszásról! Azt olvastam, hogy tegnap 2400-an álltak rajthoz!

    Ne sajnáld Kriszta :-)! Az élet kárpótolt az Ismerős Arcok táborral, ha idén lemaradtál, majd jövőre, meglátod, sikerülni fog!

    (Azt pedig tényleg zárójelben: le a kalappal a rendezvény szervezői előtt, hogy nem erőltették, megvárták az ideális időjárási viszonyokat.)

  2. Talán inkább a sportvilág témájához tartozik, de tegnap végül megrendezték a Balaton- átúszást, sajnos számomra ismét kedvezőtlen időpontban, így nem tudtam ott lenni és elindulni. A múlt szombat lett volna az ideális, de akkor az időjárás miatt másodjára is halasztották. Remélem, jövőre sikerül teljesítenem, addig pedig talán valami hasonló rendezvényen hátha még “rákészülhetek”, hiszen van több ilyen nyílt vízi tömegsport-jellegű úszórendezvény,pl. Velencei tó- úszás, stb. Bár ahogy keresgéltem, idén a balatoni öböl-átúszásról nem találtam híreket, pedig az lett volna a másodlagos verzióm…

  3. Elszorult a gyomrom a címet olvasva… Ottó bácsi távozásának híre fájdalommal töltött el.

    Köszönöm – köszönjük – beszámolódat Kriszta! Mindenkinek javaslom a cikkben elhelyezett hivatkozás, vagyis a Vaskarika.hu megtekintését, hiszen fényképeket is bőven találhattok.

    Az Ismerős Arcok tábor a mi életünk szerves részévé vált, sajnos tavaly nem voltam túlságosan jó passzban akkor, idén sok tényező összejátszása miatt nem lehettünk ott, milyen érdekes, leginkább engem is egy sportesemény tartott vissza. Külön szerencse, hogy elhalasztották a Balaton átúszást!

    Nem nagyon merek már egy év távlatában sem előre tervezni, de jövőre talán… A zenei élmény elmaradásáért a rövidesen kezdődő FEZEN-en talán kapok némi kárpótlást az Ismerős Arcok koncertjén.

 Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Kötelező

Kötelező

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..