Sokat töprengtem, hogy megszakítsam-e az adventi gyertyagyújtások sorát, ám a Fölszállott a páva tegnap esti döntőjének megtekintése, végül segítségemre volt.
„Addig maradunk magyarok, amíg magyarul énekelünk és táncolunk” – nyilatkozta a döntő alatt Kallós Zoltán erdélyi néprajzkutató. Túl a rendkívül magas színvonalú előadásokon, ez a gondolat volt, amely leginkább megfogott a műsorban.
Elismerés illeti a közmédiát, hogy eszükbe ötlött, feleleveníteni ezt a több évtizedes múltra tekintő versenyt! Öröm volt érezni, hogy újra van olyan műsor, amely képes volt egész családunkat a képernyő elé szögezni. Nem volt a rendezés, szervezés tökéletes, ám komoly bírálat sem érheti azt. A zsűribe a legnagyobb szaktekintélyeket hívták meg. Nagyon jó ötlet volt, hogy a döntőbe jutott versenyzőket szokatlan körülmények között – óvodában, jégpályán, a pesti éjszakai életben, kávéházban – játékosan felléptették, persze versenyen kívül. Ám nem ez a lényeg!
„…Végre látni normális, életszagú, nem sztárnak vágyó, egészséges testű, lelkű, gondolkodású, csillogó szemű fiatalokat, akik valóban értékeset csinálnak és ezt tudják is. A zsűri a lehető legprofibb (hisz nagyjából úttörői annak amit most értékelnek), kísérőszövegei nagyon érdekesek. (…)” – írja a port.hu fórumán vadimari. Ebben van a lényeg! Kárpáthaza szinte valamennyi szegletéből láttunk muzsikusokat, énekeseket és táncosokat. Csodálatos volt! Gyönyörűek az autentikus népviseletek, a tájegységek olyan finom megjelenítései, ahol először a Kalocsa környéki katolikus, majd református falvak táncait láthattuk! Nagyon jó volt, hogy a Rábaközből láttunk Csíki és helyi táncokat is, a megfelelő viseletben. Az egész magával ragadó volt, rácsodálkozhattunk Kárpáthaza minden részéből érkezett, tiszta tekintetű, széparcú, roppant tehetséggel megáldott ifjakra!
Furcsa érzés volt a zsűri pontozását nézni! Nehéz, időnként kínos helyzetbe kerültek, egyrészt mert olykor nehezen összehasonlítható előadásokat kellett értékelniük, másrészt volt két holtverseny, amikor Sebő Ferencnek egyszemélyi döntést kellett hoznia. (Szerintem igazságosabb lett volna, ha ebben az esetben megosztják a díjat, vagy az öt zsűritag titkos szavazással dönt.) A díjak… természetesen minden fellépőnek a legnagyobb és pénzben nem mérhető lehetőség az volt, hogy képernyőre került, de az egymillió forint… amikor egy kvízműsorból (elvileg) a huszonötszörösét is el lehet vinni, hát :-(…
Az utolsó népzenei csoport előadása után, Sebő Ferenc elmondta, hogy a néprajzkutatás gyökerei egészen 1896-ig nyúlnak vissza, Vikár Béla volt az első úttörője, Lajtha László, Bartók Béla, Kodály Zoltán folytatták a máig befejezetlen munkát, hiszen arról is hallhattunk, hogy mind a mai napig találnak a kutatók rejtett kincseket: táncokat, tánclépéseket, énekeket. 1972-ben nyílt meg Budapesten az első táncház – többek között – Sebő Ferenc munkásságának köszönhetően. A kristálytiszta forrásvíz áttörte a gátakat: a Kárpátmedencében, de még a nyugati emigráns magyarok között is termékeny talajra lelt a táncházmozgalom, a múlt értékeinek ápolása. Nagyon remélem, hogy Fölszállott a páva újabb lendületet ad gyönyörű örökségünk megőrzésének!
December 29-én mi is ott leszünk a Csík zenekar évzáró előadásán, ahová meghívták az egyik döntőst, ám hogy melyiküket, az ma még titok. Az egész Fölszállott a páva megérdemelne egy gálaestet, ahol a fellépők versenykényszer nélkül szereznének újabb örömöt önmaguknak, társaiknak és Kárpáthaza erre fogékony magyarjainak.
Íme a közönségszavazotok nyertese:
Egy hozzászólás - “Fölszállott a páva”
Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Mi is nyomon követtük az eseményeket,mivel közel áll hozzánk ez a műfaj.Fel-felidéződtek bennem -sajnos ,mára már ködös- emlékek a sok évvel ezelőtti vetélkedők közvetítéseiről.
Igaz,akkor még nem volt sok lehetőség „csatornaszörfözni ” a távkapcsoló segítségével,azt néztük,amit sugároztak éppen,de talán visszajött valami most a régmúlt hagyományaiból.
Nekem az a szerencsém,hogy lányom sok éve népitáncol,ezért tudom értékelni azok fárasztó és odaadó munkáját,akik a mindennapok rohanó és anyagias világában ebben a csodálatos hagyományőrző munkában lelik meg boldogságukat,pihenésüket.Hála nekik ezért!
Amit a színpadon láttunk,az az egyik oldal.A másik,nehezebb oldal a gyakorlás,a próbák,illetve az időáldozat a táncosok,zenészek,énekesek és persze a koreográfusok részéről.A motiváció pedig lehetünk akár mi is,akik vesszük a fáradságot,megnézzük a fellépésüket és megtapsoljuk őket.
A versenyszámok után külön élvezet volt a profi csapatok rövid műsora,pl. az Állami Népi Együttes fergeteges koreográfiája a döntőt követően.Bizony,a hivatásos művészek előadása eleve más dimenzió ,ezért merem ajánlani,aki teheti-és még nem látta-ne habozzon,a budai Vigadó ad otthont ilyen csodálatos műsoroknak a már említett ÁNE tolmácsolásában.
Csiziékre,gondolom,a következő kategória,a zene,azon belül a zenekarok szekció összehasonlítása vár a Csík zenekar fellépése kapcsán.
Függetlenül a vendégzenészektől,biztos vagyok benne,hogy nagyon jól fognak szórakozni a hangversenyen.