dec 142012
 

2002 vagy 2003 Adventjét írtuk. Összejöttünk a MOM Kupolatermében, hogy részünkről, életünkben először, koncerten is meghallgassuk a Kormorán varázslatos muzsikáját. Akkor már csak mint vendégművész, néhány dal erejéig, színpadra állt a zenekarból távozott Jenei Szilveszter és Margit József is. Később Józsit még hallhattuk énekelni a Testnevelési Főiskolán adott első felejthetetlen Kormorán hangversenyen. Mert a Zöldszemű rózsát, így, egyedül csak Margit Józsi tudja elénekelni! Margit és Jenei szerzőként még egy “Érintés” erejéig helyt kapott a máig szinte mindent meghatározó Forrás felé című albumon is.

Bár akkor még nem süvítettek új idők új dalainak szelei, hírek jöttek, hogy megalakult a Kormorán Memory Band, a még régebbi Kormorán zenészeivel. Egy pálinkafesztiválon hallottam őket először muzsikálni, megérintett valami a legrégebbi idők legrégebbi dalaiból, egy semmihez sem hasonlítható érzés… utána már tudatosan kerestük a találkozást a Fonóban, örömzenélésre, oldott muzsikálásra és remek hangulatra találtunk ott.

Már több mint egy éve csiripelték a verebek, hogy készül Margit Józsi születésnapi albuma, – láss csodát! – lassan de biztosan megvalósult! Nem akármilyen kalandos úton jutottam hozzá, – amolyan előrehozott karácsonyi ajándékként 🙂 – de erről már korábban is beszámoltam.

Akkor, lássuk a medvét! Jóleső érzés a borítót kézbe venni, a fed- és hátlapon remek fényképek láthatók a jelenből, míg a kivehető belső leporellón egy fekete-fehér fotó idézi fel az ifjonti éveket. A kép mellett pár sort olvashatunk:

“Köszönöm szüleimnek
a zene szeretetét,
feleségemnek a türelmet
tanáraimnak, hogy lustaságom
ellenére bíztak bennem,
barátaimnak a támogatást,
és a közreműködő zenész
kollégáimnak az album
elkészítéséhez nyújtott
önzetlen segítséget.

2012.szeptember”

Időutazásra indulunk – hiszen a legrégebbi dal, a Volt egy fiú, 1967-re datálódik, míg az Utolsó (szerelmes) dal 2012-ben született. Tizenhét szám került a korongra, a teljes zenei anyag végighallgatására több mint egy órát kell szánnunk! A dalok nem születésük idejének sorrendjében szólnak.

A nyitó Ördögi kör (1996) után a magyar rocktörténet talán egyik legszebb ódáját hallhatjuk Juditra gondolva (1990)… Időutazásunk következő állomása 1987, Üvöltsön szél, milyen békésen megfér Koltay Gergő fuvolajátéka Géczi Erika, Tóth Reni vokáljával… 1995-öt írunk Veled leszek én, Tolcsvay László játszik szájharmonikán. Visszapörgetünk hét évet, 1988: A Költő visszatér… először szólal meg az albumon Gál Péter hegedűje, Reni és Erika vokálja csodálatosan kíséri Józsi énekét! Még mindig visszafelé haladunk, Nyújtsd a kezed (1984) – Szűts István a billentyűs hangszerek mögött, Kalapács József, Makrai Pál, Varga Miklós, Pusztai Ágnes és Zalatnay Sarolta közös éneklése arra serkent, hogy talán egyszer újra… megfogjuk majd egymás kezét.

1967 – Volt egy fiú amolyan kamaszos szerelmes dal, felidézi első diákszerelmünket, könnyed bájjal átszőve. Azután egy híján harminc évet repülünk előre, hogy halljuk a Bardo (2006) című, már a KMB égisze alatt született csodálatos számot. Hegedűn Salamon Beja, tangóharmonikán Szüts István kíséri Margit Józsi énekét.

2001. következik, Esztergomban járunk, amikor átadták az újjászületett Mária Valéria-hidat, Öleld át ki melletted áll – éljen odahaza, a híd túloldalán, vagy idehaza… A dalban Szabó Miklós gitározik, Szüts István billentyűs hangszereken játszik. A Híd átöleli a vén Dunát, nincs erő mely újra lerombolhatná!

Két dal erejéig 1996-ban maradunk, előbb Legyen már vége, majd a Csak egyszer úgy legyen című szerzeményeket hallhatjuk. Újabb tíz évet repülünk vissza, 1986-ban időzünk három dal erejéig. Ne fordulj el, egy egészen különleges hangulatú dal a reményvesztettségről, Nagy Laci ül a dobok mögött, – ahogy az egész albumon – csodálatos Jenei Szilveszter gitárjátéka, amely itt még hangsúlyosabb szerepet kap. Még mindig 1986-ot írunk, szól a Dal, Füst Milán megzenésített verse. Túl vagy már mindenen, Zalatnay Sarolta és Margit József énekével, Gáspár Álmos hegedűjátékával, Elek István szaxofonjával –  úgy érezhetjük, hogy – a címmel ellentétben – inkább egy csodálatos beteljesülés küszöbéhez érkeztünk!

Ének 1985-ből, ismét egy balladisztikus szerelmes dal csendül fel, majd 1992-be érkezünk, ám Maradni nem lehet, mert az időutazás végén  a jelenbe zuhanunk, hogy felcsendüljön az Utolsó (szerelmes) dal. A lejátszó kiadja a korongot, de egy mozdulat, újra elindulunk… erre a gyönyörű, soha sem befejeződő időutazásra, melyre elkísér Margit József csodálatos éneke, dalai és zenész kollégáinak művészete. “60+1 év…” – ennél az albumnál csodálatosabb ajándékot még soha nem kaptunk egy ünnepelttől sem, köszönjük!

A dal, amely nem került a korongra, ám talán valamennyiünk számára mégis az egyik legkedvesebb :-):

 

  Egy hozzászólás - “Meggyújtjuk harmadik adventi gyertyánkat – időutazás Margit Józseffel”

  1. Kaptam egy nagyszerű anyagot, amely talán alátámasztja a fent leírtakat :-)! Nagyon szépen köszönöm annak, aki elkészítette és elküldte!

 Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Kötelező

Kötelező